Hordómese 19 csillagozás

Jonathan Swift: Hordómese Jonathan Swift: Hordómese

    „Istenem, milyen tehetséges voltam, amikor ezt a könyvet írtam!” – így emlegette Swift élete alkonyán ifjúkorának remekművét, a Hordómesét, mely évtizedekkel előzte meg a Gulliver-t.
    A Hordómese, ez az általános támadás a korabeli irodalom és tudományos viszonyok torzulásai ellen, egy nagy vallási szatírába van beleágyazva. Swift a felvilágosodott értelmet szegezi szembe mindennel, ami rendellenes, túlzásba vitt, csalárdul meghamisított, kártékony. Ez a példátlan élességű kritika szinte mindent szétvagdal, amit megérint, mígnem a kinyilatkoztatásból, a dogmákból a történelmi egyházak féltve őrzött hitrendszeréből – beleértve az anglikán hittételeket is – úgyszólván semmi sem marad épen. A Hordómesének ezt a „destruktív” vonását a kortársak világosan látták. Voltaire örvendezett rajta, az egyházhoz közelállók tiltakoztak és szitkozódtak. Ez a mű egymagában is megmagyarázza, hogy miért nem lett írójából soha püspök.

Eredeti cím: A Tale of Tub

Eredeti megjelenés éve: 1704

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világirodalmi kiskönyvtár

>!
Halász és Társa, Pécs, 2001
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639331082 · Fordította: Kéry László
>!
Európa, Budapest, 1958
196 oldal · puhatáblás · Fordította: Kéry László

Enciklopédia 11


Kedvencelte 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

Stone>!
Jonathan Swift: Hordómese

Jonathan Swift nevét legtöbben a Gulliver utazásai című művel kapcsolják össze, amit sokan csak egy nagyon fura mesének tartanak. De Swiftnek sosem volt meg az a jó szokása, hogy ne írja a parányi sorközöket tele jelentéssel, és ne adjon maguknak a szavaknak is egészen más értelmet, ha egy másik lámpát kapcsolunk fel fölöttük. Kora nagyszerű szatíraírója volt, műveit álneveken adta közre. A Hordómese először 1704-ben jelent meg, de tudjuk, hogy 1694 és 1697 között írta.

Akár mesének is felfoghatjuk, szimplán, figyelmen kívül hagyva Swift zsenijét és folytonos bírálatát korával szemben, amiben kénytelen volt élni. Ám ezt igazán nehezen tehetjük meg, ha esetleg – és bátorkodom feltételezni, hogy jól gondolom –, már át vagyunk itatva a tudással, melyeket a történelem órán, vagy éppen az irodalom kétes vagy értékes lapjairól szemezgettünk fel.

többi a blogon és az ekulturán
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-02-14/…

4 hozzászólás
Arianrhod>!
Jonathan Swift: Hordómese

Azt hiszem, ez után a műremek után ki kell pihennem egy kicsit Swiftet. Bár fenomenális a mű, egyáltalán nem egy könnyed szatíra. Erősen igénybe veszi az ember nevetőidegeit, valamint türelmét is. Ez is a cél, jól látszik, és kiválóan el is éri, sikerül időnként úgy felbosszantania a célközönséget, hogy az embernek kedve lenne a falhoz vágni a könyvet, miközben szakadtra röhögi magát.

Sceurpien I>!
Jonathan Swift: Hordómese

Egy egyszerűen zseniális könyv, aminél tényleg nem lehet elmenni amellett, hogy ez nem egy mai darab. Az én szememben Jonathan Swift nagyságrendeket nőtt, már majdnem annyira szeretem, mint Christopher Moore-t.

Mindenkinek ajánlom…

6 hozzászólás
MissWonderland>!
Jonathan Swift: Hordómese

Olvastam, hogy volt idő mikor ez az ember Dr. Shit-ként működött. Ez mindent megmagyaráz.


Népszerű idézetek

Sceurpien I>!

Most olyanfajta kísérletbe fogok, ami nagyon elterjedt a modern írók között s ez nem más, mint a semmiről írni.

2 hozzászólás
czegezoltanszabolcs>!

Vannak bizonyos általános kiváltságai az írónak, melyeknek hasznát, remélem, nem lesz okunk kétségbe vonni. Nevezetesen: ha nem értenek meg valahol, vonják le azt a következtetést, hogy valami rendkívül hasznos és mély dolog rejtőzködik szavaim mögött. Továbbá, ha egy szó vagy mondat élütő típussal van szedve, tekintsék úgy, mint ami különleges szellemességet vagy fennköltséget rejt magában.

2 hozzászólás
Sceurpien I>!

… Homérosz … klasszikus létére meglehetősen tehetséges …

Sceurpien I>!

A szellemesség az emberi természet legnemesebb és leghasznosabb tulajdonsága; a humor pedig a legkellemesebb. Akik egyikkel sem rendelkeznek, gyengének találják az ütést, mert maguk érzéketlenek.

Arianrhod>!

Megbélyegezheted a rablást és igazságtalanságot a jogászkollégiumok kápolnájában, a belvárosi szószéken pedig tetszésszerinti élességgel kikelhetsz a kapzsiság, szemforgatás és uzsora ellen. Labda az egész, melyet ide-oda csapkodnak, s mindenkinél ütõ van, mellyel elsuhintja magától s a többiek közé vágja.

alaurent P>!

… az emberi tulajdonságok is úgy viselkednek, mint a folyadékok: mindig a legkönnyebb kerül legfölülre.

131. oldal

alaurent P>!

…csodálatosképp tisztában vagyok nyájas olvasóink jelenlegi ízlésével, s gyakran és ritka élvezettel figyeltem meg, hogy a mézes bödönből kizavart légy tüstént kitűnő étvággyal ereszkedik alá egy ürülék darabra s fejezi be rajta lakomáját.

147. oldal

csillagka>!

Befejezésül még csak egy kérésem volna az
olvasóhoz. Ne kívánja, hogy ennek az értekezésnek
minden sora, minden lapja egyforma mulatságára és
okulására szolgáljon, hanem legyen elnéző a szerző
búskomor hangulataival s az apró unalomfelhőkkel
szemben, ahogy magának megbocsátja az ilyesmit.

Arianrhod>!

Ha valakit a sötétben fejbe kólintanak, méltán bosszankodik. De furcsa fajtája a megtorlásnak, ha fényes nappal felképeli az elsõ szembejövõt, azt okolván az elõzõ esti sérelemért.

Sli P>!

Szatírával könnyebb hírnevet szerezni, mint dicshimnusszal; az utóbbinak korlátozott, az előbbinek végtelen a tárgya.

9. oldal, Gondolatmenet (Európa, 1958)

Kapcsolódó szócikkek: dicséret · hírnév · szatíra

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Oscar Wilde: Bunbury
C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei
Evelyn Waugh: Bombahír
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
G. K. Chesterton: A Szökevény Kocsma
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
G. K. Chesterton: A vándorló kocsma
Joseph Heller: A 22-es csapdája