Értékelések 9

mitolvastam_ig>!
Jonathan Swift: Gulliver's Travels

Ezek a klasszikusok most valahogy nagyon nem mennek.
Néha vicces, ami jó, mert különben nagyon szenvedtem volna. Érdekes egyébként, ha ismerjük hozzá a történelmi/társadalmi/ideológiai háttereket. Így felnőttként olvasva amúgy nem nagyon értem, hogy gyerekeknek ezt miért kell olvasni, mert szerintem nem lehet akkor még megértemi.

Lady_Hope I>!
Jonathan Swift: Gulliver's Travels

Nincs az az unalom mennyiség, amivel mérhető lenne, mit éltem át, míg elvergődtem a könyv feléig. Hangoskönyvvel együtt olvastam, az egyetemre, az első brit irodalom órámra. Még sosem küzdöttem ennyire az elalvás ellen, mint akkor. Persze a hangoskönyv felolvasójának a rettenetesen vontatott hangja is közrejátszott, de a történet sem öregedett szépen. Nagyon szerettem róla tanulni, de sajnos a könyv nem fogott meg egyáltalán.

2 hozzászólás
Szonyecska87>!
Jonathan Swift: Gulliver's Travels

Elsőre egy szórakoztató kalandregény, tele mesebeli figurákkal. De nem. Már Lilliput országa hozza a felvilágosult eszméket a gyereknevelésről pl. Rideg, s távolságtartó. Ebben a korban kezdték leértékelni a szoptatást is. Itt se a szülők nevelik a gyermekeiket. Gyerekként még mese volt nekem az egész, de újraolvasva, s összekötve a szálakat, kiábrándító az akkori történelmi kor. Persze mindig vannak, akik segítik őt, s nemcsak vásári mutatványnak tartják.

Érdekes az ember kalandvágya is, hogy mindig képes elhagyni a családját, miközben tudja, hogy bárhová sodorhatja az ár újra. A végén el is idegenedik az emberiségtől. Így van egy pesszimista utóíz a negyedik könyv végén.

brigcs P>!
Jonathan Swift: Gulliver's Travels

Nem tudom, hogy olvastam-e valaha ennél borzasztóbb valamit. Az egésznek se füle, se farka… Két hónap alatt csak a lilliputi fejezeten tudtam átküzdeni magam, mert annyira vontatott és érdektelen az egész, hogy néhány bekezdés után minden alkalommal elaludtam rajta.

mandris>!
Jonathan Swift: Gulliver's Travels

Ismét egy régi adósságról volt szó. A történetet ugyan nagy vonalakban ismertem – ki ne hallott volna még a lilliputiakról (azt már nem tudom, a másik három helyszín mennyire közismert) –, de még sose olvastam, legfeljebb rövid részleteket az iskolai szöveggyűjteményekből. Amiért most mégis a kezembe akadt, az az, hogy az első disztópiaként tartják számon. Ez persze túlzás, mindenesetre annak a társadalmi szatírának egyik neves képviselője, amelyből később a disztópia-írás kinőtt. Aki pedig valamennyire is ismer, tudja, hogy élek-halok a disztópiákért. Vissza akartam hát menni a kezdetek(ként nyilvántartott regények)hez.
Hasonló módon nevezhetnénk egyébként akár elő-fantasy-nak is (van, aki még az „elő”-t sem tartja fontosnak hozzátenni: @Timár_Krisztina), világépítésből mindenesetre rögtön négyet is kapunk, amelyek ugyan nem olyan mélységekig kidolgozottak, mint amit esetleg a mai olvasó elvárna (érdemes több okból is félretenni a mai olvasói elvárásainkat, mert ez a regény – nyilván – nem a mai olvasóknak íródott), de az író céljának megfelelnek, az olvasó fantáziáját pedig akár meg is mozgathatják (ha hagyja). Swift nem kíméli társadalmát, és a négy részből összeálló regényben kifigurázza az uralkodó rétegeket, a politikusokat, tudósokat, utazókat, és ha már így belelendült, az utolsó részben az emberiséget úgy általában, amelytől főszereplője el is idegenedik, de úgy istenigazából.
A regény szórakoztató darab, jópofa ál-útirajz, ha az olvasó hajlandó nem számonkérni rajta olyat, amit irreális dolog lenne elvárni tőle, akkor kifejezetten élvezhető, még ha stílusában kicsit idegenül is hat már a mai regényekhez viszonyítva. Abban mondjuk már nem értek egyet Krisztinával, hogy annyira könnyen olvasható lenne eredetiben, nekem azért oda kellett figyelnem, mert a nyelvezete, szófordulatai ma már kissé idegenül hatnak, még úgy is, hogy XVIII. századi regényeket ugyan még nem olvastam angolul, de legalább XIX. századiakat már igen. De nem lehetetlen mutatvány eredetiben olvasni. Valószínűleg könnyebb, mint kiigazodni a számtalan keringő változat között. Hogy érdemes-e, azt nem tudom, mert magyarul nem olvastam. Valahogy azonban mindenképpen ajánlatos elővenni, és tenni vele egy próbát.