Salamon ​király gyűrűje (Bartimaeus 4.) 116 csillagozás

Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Újra akcióban a pimasz és találékony dzsinn, Bartimaeus, aki már három kötetnyi zajos eseményen át engedelmeskedett fogcsikorgatva gazdájának, s közben próbált minél több borsot törni a varázslók orra alá. Ám most nem a varázslók uralta Londonban, hanem az évezredekkel korábbi Jeruzsálemben látjuk őt viszont, ahol épp a bölcs és hatalmas Salamon király uralkodik. Hozzá indul Sába büszke királynőjének megbízásából egy eszes, talpraesett lány, Asmira. A feladat amit kapott életveszélyes, és nem csak az ő számára… Azt azonban álmában sem gondolná, miféle hajmeresztő kalandokban lesz része a szemfüles és hetvenkedő Bartimaeus dzsinnel az oldalán.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2011
416 oldal · ISBN: 9789633241981
>!
Animus, Budapest, 2011
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240304 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Bartimaeus


Kedvencelte 20

Most olvassa 5

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Nekem nagyon tetszett ez a rész is, bár tényleg el kell ismerni, hogy kicsit jobban „leült” az akció, nem kapunk annyi pörgős jelenetet, mint a többi kötetben. Viszont én imádom Bartimaeust, így az elején, mikor elindultunk és ő volt ténylegesen a főszereplő, nagyon megörültem spoiler. Szerencsére később se az aktuális gazda lett a lényeg, nem lett amolyan „főszereplő-mellékszereplő”, ezért is élveztem úgy ezt a kötetet. A humor pedig még mindig a régi, ráadásul egy tök jó korszak (a Ptolemaioszt is szerettem, sokkal jobban el tudtam képzelni a démonokat és minden szerzetet ezekben a korokban, mint Londonban). A csavar meglepő volt, azonban szinte kár, hogy nem ez jött ki először, hiszen sok dolog itt kap alapot (dzsinn-ember viszony, Fakarl stb.). Akárhogy is van, „Barti” a kedvenc dzsinnem, én is őt idézném meg (bár nem vagyok rabszolgatartó :-D). spoiler

TiaManta>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Uruki Bartimaeus –
más néven Szakar al-Dzsinni, Gilgames és Ehnaton híres bizalmasa és egy ideig Nefertiti legközelebbi dzsinnje, éles eszű, kinek a kisujjába több ötletesség, fortély szorult, mint három kásaagyú afritának a fejében együttvéve
– kalandjainak másik eposzát olvashatjuk, hol ugyanolyan szellemes, és ideegesítő a gazdáinak, mint volt a trilógiában.
Voltak más szereplők is. Mintha ott lett volna valami Hatalmas Salamon király is, de ők lényegtelenek a mi csodálatos dzsinnünk személyisége mellett. Eltörpülnek.
Viccet félretéve a végére megkedveltem még Salamont, és Asmirát is. Mert végül belőlük is többet láttunk.
Elbírnék még pár Bartimaeus központú sztorit. Mert úgy tűnik ő egy olyan szereplő számomra aki még egy unalmad könyvbe is képes életet vinni.

dominika_szhr>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Hozta az eddigi színvonalat, annak ellenére, hogy teljesen máshol és máskor játszódott mint az előző részek, teljesen bele illett a sorozatba.
Nekem nagyon tetszett a helyszín, az ókori Jeruzsálem és környéke, jó levezetés volt a káoszos London után.
A szereplőket bírtam spoiler, még Asmirát is megkedveltem. Jó volt még egy kicsit Fakarlr és Bartimaeus „barátságáról” is olvasni. És igen, Bartimaeus. Leutánozhatatlan és megismételhetetlen, a humorával együtt. Imádom még mindig, ha lenne még 10 része a sorozatnak akkor sem unnám meg.
Ráadásul kiszámíthatatlan is volt, csak a végén derült ki, hogy milyen is Salamon valójában.
Végig izgalmas, vicces és cselekményes.
Csak ajánlani tudom, ahogy az egész sorozatot.

7 hozzászólás
Manni>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Hm. Hát nyulifül, csak azért, mert ennek a könyvnek is Bartimaeus a főszereplője, még nem bővült tetralógiává a sorozat. Nem, nem. Ez egy különálló könyv, nem szükséges ismerni hozzá az első három részt.
Belátom, jót röhögtem. :D Stroudnak van ez a bizonyos érzéke a humorra, hogy még a sok gyerekes beszólás se idegesít, sőt, úgy megnevettet, hogy a könnyed kijön.
De (és most egy kicsit kénytelen vagyok mégis összehasonlítani az előző részekkel) a történet egy kicsit A szamarkandi amulettre hajaz. Asmira pedig Kittyre – legalábbis először ezt gondoltam. Ennek az arab nőszemélynek az önfejűsége viszont sokkal jobban irritált, mint anno az angol fruskáé.

pingvin1>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Nagyon tetszett, IMÁDTAM!
Bartimaeus sziporkázott, végig mosolyogtam a könyvet. Kellemes kikapcsolódás volt.
Ezt a részt valóban lehet külön is olvasni, izgalmas, humoros, Bartimaeusos….
Kedves Jonathan Stroud még sok-sok ilyen könyvet, ha lehetne kérni :-)))

genia P>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Nekem hiányzott a megszokott londoni környezet. Úgy éreztem, ez a kötet kevésbé cselekménydús, mint az előző részek. Most valahogy a lábjegyzeteken se mosolyogtam túlzottan, inkább erőltetett volt Bartimaeus hozzáfűznivalója. A könyv utolsó negyede izgalmas volt, néhány apróbb fordulatot is tartalmazott.
Örülök, hogy elolvastam a sorozat utolsó részét, de ez nyomába se ér a többi résznek.

koppy>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert újfent nagyon jól szórakoztam Bartimaeus pimaszságain és sír, mert nincs több történet kedvenc dzsinnemmel. Valamilyen szinten kicsit kiszámíthatóbb volt, mint az előző rész, de ettől függetlenül végig izgultam az egészet. Féltem tőle, hogy már nem lesz olyan jó, mint a trilógia és eléggé bőrlehúzás szaga lesz, de végül kellemeset csalódtam. Asmira nagyon talpraesett és találékony, nagyon szerethető karakter. Ezek után tuti, hogy olvasok még az írótól.

pat P>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Nem mondom hogy ezerfelé potyogtattam az állam a cselekmény nagyfene kiszámíthatatlanságán megütközve, de azért rendes darab. Szórakoztat, kikapcsol, vicces, és még az utastársakat is felrázza a fásult közömbösségből.
Vén csoroszlya létemre imádom Bartimaeust, Nathaniel nem hiányzott egyáltalán. És SOK fejezetet mesélt Bartimaeus, SOK lábjegyzettel.
(Nyugodtan olvasható elsőnek a négy közül, sőt.)

anubys P>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Bartimaeus előtörténete nagyjából olyan volt, mint a sorozat többi kötete, végig hozta a színvonalat, mégis valahogy kifáradt számomra. Nathaniel kicsit sem hiányzott a sztoriból, Asmira lényegesen szerethetőbb társ volt.
Bár jól elszórakoztam vele, amolyan igazi „könnyen csúszik, könnyen felejtődik” jellegű, súlytalan és tét nélküli könyv volt.


Népszerű idézetek

Manni>!

[…] ha rettenetes halál vár rád, az a minimum, hogy stílusosan menj elébe.

267. oldal

14 hozzászólás
Katamano>!

– Figyelj oda, hová söpröd a forgácsokat! – csattant fel Fakarl. – Legutóbb a nyakamba kaptam.
– Bocs.
– És húzhatnál hosszabb szoknyát. Félek felnézni!
Abbahagytam a vésést.
– Hát én tehetek róla, hogy ez a divat?

89. oldal

Manni>!

– Miért űzöl gúnyt a parancsaimból, Bartimaeus?
A törpe víziló megköszörülte torkát.
– Ööö, nos, a „gúnyt űzni” icipicit erős kifejezés, ó, nagyságos úr. A „megfeledkezni” találóbb lenne, és kevésbé végzetes.
Salamon egyik mágusa, egy névtelen, pocakos pasas, akinek olyan arca volt, akár az összenyomott füge, Rángást bocsátott rám.
– Átkozott szellem! A király feltett egy kérdést!
– Igen, igen, rögtön rátérek – fészkelődtem kicsit a kő mellett. – És találó kérdés volt. Gyönyörűen megfogalmazott. Finom. Mélyreható!
Haboztam.
– Mi is volt az?

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus
Márton_Hegedűs>!

Röviden: Khaba nem volt valami szép szál legény. Egy tetem is átment volna az utca túloldalára, ha szembetalálkozik vele.

70.

Manni>!

        __
*Zelóták: vad tekintetű emberek, akik attól a gyógyíthatatlan bizonyosságtól szenvednek, hogy ismerik a világ mibenlétét – amely bizonyosság erőszakhoz vezet, amikor a világ nem igazolja elméletüket. Személyes kedvenceim pár évszázaddal Salamon után éltek. A sztiliták, más néven oszlopszentek szőrös aszkéták voltak, akik éveken át ücsörögtek oszlopok tetején a sivatagban. nem volt bennük semmi erőszakos, maximum a szaguk. Azért idéztek meg dzsinneket, hogy azok csábításokkal gyötörjék őket, s így próbára tegyék önmegtartóztatásukat és hitüket. Jómagam nem bajlódtam a csábítással. Addig csiklandoztam őket, amíg lepottyantak.

254. oldal

AgiVega IP>!

Egyszer három sírrablóval küzdöttem egy szál magamban egy váratlan csetepatéban Uruk kapuinál. Szöges buzogánnyal, lángoló dárdával és kétfejű ezüst szekercével voltak felfegyverkezve. Én meg? Vakolókanállal.

172. oldal

AgiVega IP>!

Pár órája szembeszálltam vele: esélyem sem volt. Feltörölte velem a padlót. Ha náthás lett volna, belém fújja az orrát.

263. oldal

Habók P>!

Beírtam neked egy fekete pontot, Bartimaeus – mondta. -Egy újabbat. Ha ez a sor betelik, végleg megvonok tőled minden különleges engedményt. Remélem, ezzel tisztában vagy. Nincs több roston sült kobold, nincs szabadidő, nincs semmi.

Habók P>!

Így végezte a vén mágus. Egy darabig együtt voltunk, de a nevét sosem tudtam meg. Ennek ellenére szeretettel emlékszem vissza rá: ostoba, mohó, amatőr és halott. Na, az ilyen gazdát lehet csak igazán szeretni!


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A herceg
Rick Riordan: A vörös piramis
Fróna Zsófia: Démonok közt
Csóti Lili: Hetedvérig
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Marosi Katalin: Teddy bosszúja
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Rainbow Rowell: Csak így tovább
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Derek Landy: Az ősök jogara