Salamon ​király gyűrűje (Bartimaeus 4.) 93 csillagozás

Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Újra akcióban a pimasz és találékony dzsinn, Bartimaeus, aki már három kötetnyi zajos eseményen át engedelmeskedett fogcsikorgatva gazdájának, s közben próbált minél több borsot törni a varázslók orra alá. Ám most nem a varázslók uralta Londonban, hanem az évezredekkel korábbi Jeruzsálemben látjuk őt viszont, ahol épp a bölcs és hatalmas Salamon király uralkodik. Hozzá indul Sába büszke királynőjének megbízásából egy eszes, talpraesett lány, Asmira. A feladat amit kapott életveszélyes, és nem csak az ő számára… Azt azonban álmában sem gondolná, miféle hajmeresztő kalandokban lesz része a szemfüles és hetvenkedő Bartimaeus dzsinnel az oldalán.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2011
416 oldal · ISBN: 9789633241981
>!
Animus, Budapest, 2011
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240304 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Bartimaeus


Kedvencelte 21

Most olvassa 5

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

TiaManta>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Uruki Bartimaeus –
más néven Szakar al-Dzsinni, Gilgames és Ehnaton híres bizalmasa és egy ideig Nefertiti legközelebbi dzsinnje, éles eszű, kinek a kisujjába több ötletesség, fortély szorult, mint három kásaagyú afritának a fejében együttvéve
– kalandjainak másik eposzát olvashatjuk, hol ugyanolyan szellemes, és ideegesítő a gazdáinak, mint volt a trilógiában.
Voltak más szereplők is. Mintha ott lett volna valami Hatalmas Salamon király is, de ők lényegtelenek a mi csodálatos dzsinnünk személyisége mellett. Eltörpülnek.
Viccet félretéve a végére megkedveltem még Salamont, és Asmirát is. Mert végül belőlük is többet láttunk.
Elbírnék még pár Bartimaeus központú sztorit. Mert úgy tűnik ő egy olyan szereplő számomra aki még egy unalmad könyvbe is képes életet vinni.

Manni>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Hm. Hát nyulifül, csak azért, mert ennek a könyvnek is Bartimaeus a főszereplője, még nem bővült tetralógiává a sorozat. Nem, nem. Ez egy különálló könyv, nem szükséges ismerni hozzá az első három részt.
Belátom, jót röhögtem. :D Stroudnak van ez a bizonyos érzéke a humorra, hogy még a sok gyerekes beszólás se idegesít, sőt, úgy megnevettet, hogy a könnyed kijön.
De (és most egy kicsit kénytelen vagyok mégis összehasonlítani az előző részekkel) a történet egy kicsit A szamarkandi amulettre hajaz. Asmira pedig Kittyre – legalábbis először ezt gondoltam. Ennek az arab nőszemélynek az önfejűsége viszont sokkal jobban irritált, mint anno az angol fruskáé.

pingvin1>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Nagyon tetszett, IMÁDTAM!
Bartimaeus sziporkázott, végig mosolyogtam a könyvet. Kellemes kikapcsolódás volt.
Ezt a részt valóban lehet külön is olvasni, izgalmas, humoros, Bartimaeusos….
Kedves Jonathan Stroud még sok-sok ilyen könyvet, ha lehetne kérni :-)))

Veron P>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Amikor először találkotam Bartimaeussal, az maga volt a szerelem, ha nem is első, de második látásra imádtam a gúnyos humorát, a kreativitását, és persze a lábjegyzeteit:)
Amikor először láttam, hogy van negyedik része, kiakadtam, mert azt a trilógiát nem szabad-nem lehet folytatni. Aztán kiderült, hogy előzmény, akkor kicsit megnyugodtam, de azért voltak kétségeim… nem volt teljesen alaptalan sajnos. Az eleje baromi lassan indult be nekem, se Salamon se Asmira nem volt akkora szereplő, és a történet is döcögött kicsit, de a végére szerencsére helyreállt a dolog, ahogy felpörögtek az események, Bartimaeus is beindult, és végre előtört az aljas ám kreatív énje:) még Salamon is kapott pár plusz pontot, én meg egy jó kis befejezést.
Ha szeretted a trilógiát, nosztalgiának ideális, de az ismerkedést, hiába előzmény, nem ezzel kell kezdeni…

3 hozzászólás
koppy>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert újfent nagyon jól szórakoztam Bartimaeus pimaszságain és sír, mert nincs több történet kedvenc dzsinnemmel. Valamilyen szinten kicsit kiszámíthatóbb volt, mint az előző rész, de ettől függetlenül végig izgultam az egészet. Féltem tőle, hogy már nem lesz olyan jó, mint a trilógia és eléggé bőrlehúzás szaga lesz, de végül kellemeset csalódtam. Asmira nagyon talpraesett és találékony, nagyon szerethető karakter. Ezek után tuti, hogy olvasok még az írótól.

pat P>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Nem mondom hogy ezerfelé potyogtattam az állam a cselekmény nagyfene kiszámíthatatlanságán megütközve, de azért rendes darab. Szórakoztat, kikapcsol, vicces, és még az utastársakat is felrázza a fásult közömbösségből.
Vén csoroszlya létemre imádom Bartimaeust, Nathaniel nem hiányzott egyáltalán. És SOK fejezetet mesélt Bartimaeus, SOK lábjegyzettel.
(Nyugodtan olvasható elsőnek a négy közül, sőt.)

SoraMaou>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Nagyon vártam a kötetet, mint minden Bartimaeus rajongó, de egy kicsit csalódtam benne. Tény, hogy Bartimaeus karakterét nem tudta elrontani az író és zseniális hasonlatokkal és jelzőkkel él még mindig, de a történet, amihez hozzátette a karaktert már nem nyerte el a tetszésem. Olyan erőltetetten indult a történetszál, se eleje se vége érzése van az embernek. Asmira karaktere se nyerte el a tetszésem, olyan kidolgozatlan volt számomra. Sokkal jobban tetszett Nathaniel, akit nagyon lehetett utálni, de ő legalább kidolgozott volt. A másik problémám, hogy a leírás ellövi a könyv tartalmát. A 100. oldalig azt se tudjuk mi fog történni, de tartalom lelövi, hogy Asmira oldalán blabla, így azt várja az ember, hogy a fenébe már, mikor találkoznak x"D
De mindezek ellenére Bartimaeus karaktere eltudta vinni az egész történetet. Szabályszerűen röhögő görcsöt kaptam jó párszor a metrón és írtam magamnak egy beutalót a pszichiátriára olyan sokan hülyének néztem :D

Morgana>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Bartimaeus persze mindig Bartimaeus marad.
Bár a fordítás picit furcsa volt, mert néhány kifejezés másképp volt fordítva…
(De nekem nagyon hiányzott Nathaniel!!! )

5 hozzászólás
Kriana>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

Kellemes kikapcsolódást jelentett a könyv, még ha nem is sikerült annyira elvarázsolnia, mint a trilógiának.
Bartimaeus hozza a szokásos formáját: pimasz, provokatív és végtelenül humoros. Imádtam a beszólásait, a ravasz kis húzásait, és úgy ahogy van az egész lényét. Engem már a trilógia első kötetében megvett kilóra ez a dzsin és ez azóta sem változott. :)
Viszont a többi szereplő rémesen vértelen volt. Nem sikerült megkedveltetniük magukat velem.

A történet is most valahogy kevésbé érdekelt, kicsit nehezen is indult be, de ettől függetlenül nem volt rossz. Jó volt egy kicsit visszacsöppenni a Stroud által teremtett világba.
Hiányozni fog ez a sorozat. :)

Eszterterka>!
Jonathan Stroud: Salamon király gyűrűje

A sorozat első 3 részét már nagyon régen olvastam, de emlékeztem a szemtelen, agyafúrt dzsinnre a történetekből, így gondoltam, befejezem az utolsó részt.
Nem okozott csalódást! Habár a történet Izraelben játszódik Salamon király uralkodása idején, és nincs köze a korábbi részekben megismert Londonhoz és Jonathanhoz. Bartimaeus még mindig hihetetlen jó dumával nyomul, és egyáltalán nem erőltetettek a poénjai, jól emlékeztem ennyi év távlatából.
A sábai Asmira személyében pedig örültem, hogy egy ügyes orgyilkos lány a másik főszereplő, aki a történet során szembesül a királynőjének parancsa és az események valódi magyarázatának összeegyeztethetetlenségével.
Bartimaeus története szuper ifjúsági olvasmány.


Népszerű idézetek

Manni>!

(…) ha rettenetes halál vár rád, az a minimum, hogy stílusosan menj elébe.

267. oldal

14 hozzászólás
Katamano>!

– Figyelj oda, hová söpröd a forgácsokat! – csattant fel Fakarl. – Legutóbb a nyakamba kaptam.
– Bocs.
– És húzhatnál hosszabb szoknyát. Félek felnézni!
Abbahagytam a vésést.
– Hát én tehetek róla, hogy ez a divat?

89. oldal

Manni>!

– Miért űzöl gúnyt a parancsaimból, Bartimaeus?
A törpe víziló megköszörülte torkát.
– Ööö, nos, a „gúnyt űzni” icipicit erős kifejezés, ó, nagyságos úr. A „megfeledkezni” találóbb lenne, és kevésbé végzetes.
Salamon egyik mágusa, egy névtelen, pocakos pasas, akinek olyan arca volt, akár az összenyomott füge, Rángást bocsátott rám.
– Átkozott szellem! A király feltett egy kérdést!
– Igen, igen, rögtön rátérek – fészkelődtem kicsit a kő mellett. – És találó kérdés volt. Gyönyörűen megfogalmazott. Finom. Mélyreható!
Haboztam.
– Mi is volt az?

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus
Márton_Hegedűs>!

Röviden: Khaba nem volt valami szép szál legény. Egy tetem is átment volna az utca túloldalára, ha szembetalálkozik vele.

70.

Manni>!

        __
*Zelóták: vad tekintetű emberek, akik attól a gyógyíthatatlan bizonyosságtól szenvednek, hogy ismerik a világ mibenlétét – amely bizonyosság erőszakhoz vezet, amikor a világ nem igazolja elméletüket. Személyes kedvenceim pár évszázaddal Salamon után éltek. A sztiliták, más néven oszlopszentek szőrös aszkéták voltak, akik éveken át ücsörögtek oszlopok tetején a sivatagban. nem volt bennük semmi erőszakos, maximum a szaguk. Azért idéztek meg dzsinneket, hogy azok csábításokkal gyötörjék őket, s így próbára tegyék önmegtartóztatásukat és hitüket. Jómagam nem bajlódtam a csábítással. Addig csiklandoztam őket, amíg lepottyantak.

254. oldal

AgiVega IP>!

Egyszer három sírrablóval küzdöttem egy szál magamban egy váratlan csetepatéban Uruk kapuinál. Szöges buzogánnyal, lángoló dárdával és kétfejű ezüst szekercével voltak felfegyverkezve. Én meg? Vakolókanállal.

172. oldal

Rika>!

Ugyan ez a helyzet a szellemálcákkal: mutassatok egy édes kis kóristát vagy egy mosolygó anyát, és azon nyomban megmutatom az ocsmány agyaras strigoit* a maga valójában.**

————
** A mosolygó anyák nem mindig visszataszító strigoik. Csak néha. Az anyukátok például rendben van. Gondolom.

98. oldal

AgiVega IP>!

– És trágár dalt miért énekeltél?
– Ööö, pontosan melyikre gondolsz? Olyan sokat tudok.
– Arra, amelyik rólam szól.
– Á, hogy arra! – A víziló nyelt egyet. – Az efféle dolgokra rá se ránts, nagyúr, gazda, satöbbi, a hűséges katonák mindig is énekeltek trágár dalokat nagy vezéreikről. A tisztelet jele. Hallanod kellett volna, amit Hammurapiról költöttünk. A refrénbe ő maga is beszállt.

120. oldal

AgiVega IP>!

Pár órája szembeszálltam vele: esélyem sem volt. Feltörölte velem a padlót. Ha náthás lett volna, belém fújja az orrát.

263. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Richelle Mead: Vámpírakadémia
Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Derek Landy: Skrupulus Fondor
Eoin Colfer: Artemis Fowl – Tündérekkel életre-halálra
P. C. Cast – Kristin Cast: Megkísértve
Diana Wynne Jones: A trónörökös
Elisa J. Smith: A Lélekgyűjtő
S. A. Chakraborty: Bronzváros