Ptolemaiosz ​kapuja (Bartimaeus 3.) 173 csillagozás

Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Kétezer éve Bartimaeus még ereje teljében volt; csatákban legyőzhetetlen, és barátja a nagy mágusnak, Ptolemaiosznak.
Most azonban, földi csapdájában vergődve, s kitéve gazdája, Nathaniel kénye-kedvének, az egykor oly félelmetes dzsinn energiái elapadóban vannak. Időközben az álnéven bujkáló Kitty Jones titkon a varázslásról, a démonokról folytat tanulmányokat. Célja, hogy valamiképp vége szakadjon az emberek és a démonok közti örökös háborúskodásnak.
A Bartimaeus trilógia harmadik kötetében a történet évezredeken repíti át az olvasót. Bartimaeus, Nathaniel és Kitty sorsa beteljesedik. Kérlelhetetlenül kegyetlen mágusokkal, a mágia történetének legsötétebb összeesküvésével kell megküzdeniük, s ami a legrosszabb: egymással szemben is van elszámolnivalójuk.

Eredeti mű: Jonathan Stroud: Ptolemy's Gate

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2011
496 oldal · ISBN: 9789633241943
>!
Animus, Budapest, 2011
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240335 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Animus, Budapest, 2006
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639715026 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Bartimaeus


Kedvencelte 70

Most olvassa 8

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
TiaManta 
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Kedvenc dzsinnünk Bartimaeus, továbbá Nathaniel a mágus, és Kitty az egyszerű ember története befejeződik. Méltón, szépen.
Ifjúsági regények nagyon is jó, sőt szerintem egészen kiváló munka 3 köteten keresztül.
Elégedett vagyok a történettel, a karakterekkel, sorsukkal, és nem utolsó sorban a befejezéssel is, amit nyújtott.
Örültem Nathaniel jellemfejlődésének, hogy végre kihúzta a fejét a se…. abból a mély sötét kútból, ahol csak a hatalom található, de igazi értékek nem.
Boldog voltam, hogy Kitty is továbbhaladt azon az úton amit helyesnek vélt, és nem hátrált meg, nem ment át radikálisba. Volt esze nem újra elkövetni a hibákat.
És legfőképpen, ugráltam örömömben Bartimaeus minden jelentéért, mondatáért.
Olvastam még volna tovább is, mégis az utolsó mondatok kellően hatottak, ahogy kellett. Lezárta egy vágással.

Végső soron, minden elfogultság nélkül, ez egy nagyon szimpatikus olvasmány. Nem egy különleges remekmű, de önmagáért nagyon lehet szeretni.

>!
Odett
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Kölcsönadtam a nagymamámnak mindhárom kötetet, akinek nagyon tetszett a trilógia, de elég komótosan olvasgat már a drágám, szóval ezért csúszott eddig a harmadik rész olvasása, tegnap kaptam vissza a harmadik kötetet, és végül egy délután alatt el is olvastam :) Sajnos mostanában az egyetem miatt alig tudok olvasni valamit, de amint nálam volt, barokk irodalom olvasmányhegyekre fittyet hányva kezdtem neki, és nagyon jólesett belemerülni Stroud-világába. Elgondolkoztató, nagyon szerethető történet. Sokkal több egy tinikönyvnél. Vannak olyan rétegei a mondanivalónak, amiket csak kicsit érettebb fejjel lehet leszűrni :) Kevés könyvek egyike, amiket lehet, hogy egyszer újraolvasok majd :) Szerintem sokkal jobb, mint a Harry Potter kötetek :) Pardon, de minden szempontból. Karakterábrázolás ( pl. Nathaniel annyival „igazibb” jellem az összes hibájával együttvéve, mint a megmentőkényszeres Harry), világteremtés, stílus, mondanivaló :) Nem szeretnék vitát generálni, ez csak az én szerény véleményem. Persze, egy sok fantasyt olvasott embernek lehet, hogy az elemek innen-onnan ismerősök lesznek, de én akkor is úgy gondolom, hogy a végső eredmény nagyon jól megkomponált és szerethető :)

>!
pingvin1
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Jó kis könyv volt ez is :-)))
Kíváncsi voltam, mit tud kihozni szegény gyenge Bartimaeusból, de nagyon jól sikerült. Ilyen befejezést csinálni… rögtön kell a folytatást olvasni.
Imádom a stílusát, humoros, olvastatja magát és letehetetlen :-))
Szeretnék tőle még sok-sok könyvet olvasni <3

>!
sskkaa I
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Sok szempontból volt szimpatikus ez a sorozat. Először is azért, mert néhány fantasy-val ellentétben ezt nem nyomkodják folyton az arcodba, így kellemes meglepetés volt egy számomra kevésbé ismert szerzőtől. Másodszor a történet: bár fantasy regényről van szó, amire azért általában jellemző a jól felépített sztori, mégis ki kell emelnem a sorozat történetét. Az volt benne a legszimpatikusabb, hogy nem akart lenyűgözni, nem akart egyedi lenni, inkább a klasszikus, megidézős, pentagram rajzolós, dzsinnes mágiára építette fel a történetet az író. Emellett pedig Bartimaeus múltját megismerve még érdekesebb lett a történet. Harmadszor azért, mert nagyon jók voltak a szereplők. Az egyik főszereplő esetében pedig igen komoly jellemfejlődést figyelhetünk meg. Bartimaeus,a dszinn pedig az egyik legjobb karakter, akiről valaha is olvastam. És ehhez kapcsolódik a negyedik észrevételem, hogy a sorozat nagyon is szórakoztató volt. Bartimaeus közbeszólásai nagyon feldobták a történetet. Ötödször pedig azért, mert a mágusok a hatalom és elnyomás jelképei voltak.
Nagyon örülök, hogy felfedeztem ezt a sorozatot, csak ajánlani tudom mindenkinek!

>!
Indignation I
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Most tényleg fejtsem ki, hogy miért jó?
Amiért az előző kettő kötet is jó. Ezen felül Ptolemaiosz és Bartimaeus kapcsolata. Imádom. Annyira szépen van végigvezetve, ahogy felépítik a kölcsönös bizalmat. Ismerik egymást, egymás szokásait, szavajárását… És erre olyan szépen rezonál Bartimaeus Nathaniellel és Kittyvel való kapcsolata. Természetesen egyikőjük sem Ptolemaiosz, de ketten együtt elérik ezt a hatást kedvenc dzsinnünknél. Nagy tanulság, hogy nem lehetünk olyanok, mint mások, sokkal inkább önmagunknak kell lennünk.
Bárki bármit mond szeretem Fakarlt. spoiler

>!
Kriana P
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Te jóságos tehénfütty! Ez most nagyon ütött. Zseniálisan jó lezárása ez a trilógiának! Tudom, hogy hátra van még egy kötet, de az előzmény, így nem számolom

A történet most is fantasztikus volt. Az elején ugyan kicsit lassan indult és vontatott volt, de ahogy haladt előre a cselekmény és fonódtak össze az egyes szálak úgy lett egyre érdekesebb, izgalmasabb és eseménydúsabb. Annyira, hogy a végén már kapkodtam a fejem, hogy lépést tudjak tartani az eseményekkel.

Tetszett, hogy ahogy az első két kötetben, most is komoly jellemfejlődés figyelhető meg Nathaniel-en. (Külön öröm, hogy végre megint pozitív irányba fejlődött). És a végére tényleg elhittem, hogy közte és Bartimaeus között több van egyszerű mester-szolga viszonynál.
No igen, Bartimaeus. Most is verhetetlen volt. A szövegei mindent vittek. :)
Emellett jó volt végre kicsit többet is megtudni a szép hosszú múltjából. Hogy lett ő olyan, amilyen. Milyen kapcsolata volt Ptolemaiosz-szal.
Viszont Kitty-vel most sem tudtam mit kezdeni. Nem mondom, hogy az ő szemszögéből olvasni az eseményeket nem jelentett némi pluszt, de attól még irritált. Nem tudom miért.

A vége pedig… tudom, hogy minden ehhez a kimenetelhez vezetett, és elkerülhetetlen volt, de mégis kicsit szomorú vagyok, mert így olyan végleges az egész.
Stroud megcsinálta: Új kedvenc sorozatot avattam. :)

>!
Fairy
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Hát én ebben a kötetben végig nagyon, nagyon sajnáltam Bartimaeus-t,ugyanis még mindig ő a kedvenc karakterem.Itt is hozza a formáját és a fantasztikus humorát. Kitty előtt is le a kalappal nemes dolog amit cselekszik,a győzelem érdekében.Hál istennek Nathaniel is bebizonyítja,hogy mégsem változott meg annyira,és még mindig van belőle abból a kisfiúból akit az első kötetben megszerettünk.A történet vége szép de szomorú.

6 hozzászólás
>!
Flaura
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Az egész trilógiát imádom! DE ez az utolsó kötet nagyon ott van! A végén nem bírtam abbahagyni a bőgést…

6 hozzászólás
>!
RoseMarry
Jonathan Stroud: Ptolemaiosz kapuja

Ez egy nagyon hatásos befejező kötete volt a trilógiának. Az események pörögtek, és Bartimaeus múltjába is kaphattunk egy kis betekintést, amit imádtam. Jó volt olvasni a Ptolemaiosz-hoz fűződő kapcsolatáról. Nathaniel-t ebben a részben újra meg tudtam szeretni, a végére látványos fejlődésen ment keresztül spoiler. Kitty-t pedig még mindig szerettem, elképesztő jelleme van, bátor és hűséges :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Katamano

– Bartemius! A Te ostobaságod határtalan! Megesküdtél, hogy Sába még létezik!
– Amikor legutoljára ott jártam, még volt.
– Mikor is volt az pontosan?
– Ötszáz éve… Jól van, nem kell pofákat vágni.

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus
>!
Manni

– Ismerem a föld titkait és a levegő rejtélyeit. Tudom a nők elméjének kulcsát.* Mit kívánsz? Beszélj.


*Nyilvánvalóan csupa hazugság. Az utolsó főleg.

70. oldal (Animus, 2006)

>!
Manni

Egyesek szerint a hősi halál tiszteletre méltó.* Engem ez sose győzött meg, leginkább azért, mert bármilyen menő, összeszedett, rendíthetetlen, férfias és kitartó vagy, a vége csak az, hogy meghalsz. Ami nekem túl maradandó állapot.


*Általában azok szerint, akiknek nem kell megcsinálni. Például politikusok és írók.

493. oldal (Animus, 2006)

>!
Manni

Szokás szerint ősrégi, kopott és karcos bőrcsizmát viselt, ami csak úgy bűzlött a mágiától.*


* Szemben gazdám csizmájával, ami csak simán bűzlött.

130. oldal (Animus, 2006)

>!
Manni

– (…) Emlékszel, hogyan váltunk el?
Emlékeztem…
– Felgyújtottál, öreg haver. Egy lángoló tetemben hagytál.
A varjú nyugtalanul mocorgott a bárdon lógva.
– Ez bizonyos kultúrákban a megbecsülés jele. Egyesek ölelkeznek, mások puszilkodnak, megint mások meggyújtják egymást…

279. oldal (Animus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: varjú
2 hozzászólás
>!
borostyan P

– Különben is miféle rettenetes alak ez? Ez a hang! A bűz! Ezek a redők, hegek meg izék! Mit akarsz bizonyítani? – Összehúzta a szemét. – Szerintem ezzel valamit kompenzálni akarsz.
– Ez egy bevett, hagyományos alak…
– Hagyományos a frászt. Hol a ruhád?
– Ruhám? – kérdeztem erőtlenül. – Ezzel az alakkal nem viselek ruhát.
– Hát akkor legalább kisgatyát vegyél fel. Ez illetlenség.
– Nem hinném, hogy megy a szárnyamhoz… – A démon pislogott és homlokát ráncolta. – Hé elég ebből!

195. oldal

>!
Manni


**Minden tudok az akusztikáról, higgyétek el. A hatodik század nagy részét egy régi szezámolajos üvegben töltöttem el, amit viasszal dugóztak be, és a Vörös-tengerbe dobtak. Senki nem hallotta a kiabálásomat. Végül egy öreg halász szabadított ki, és annyira el voltam keseredve, hogy nemcsak három, de harminchárom kérését is teljesítettem volna. Füstölgő óriás képében robbantam ki, szórtam pár villámot, majd megkérdeztem, mit kíván. Szegény öregfiú szívrohamot kapott és bekrepált. Ebben biztos van tanulság, de ha agyonütnek, se tudom, mi.

424. oldal (Animus, 2006)

>!
Manni


*… az emberek mindig, de mindig a felszínt látják.

454. oldal (Animus, 2006)

>!
borostyan P

Mit gondolsz Bartimaeus? Vágjunk bele?
Akár el is kezdhetjük. Úgysincs jobb dolgunk.
Ahogy mondod.

481. oldal

>!
Manni

– Ez a, Bartimaeus. Kezd feléledni a humorérzéked. Nem, az igazat megvallva, nem akarlak bekebelezni.
A varjú eddig elég szánalmasan lógott a bárdról. A váratlan hírre azonnal felélénkült.
– Nem? Nagylelkű barát vagy, Fakarl. Bocsánatot kérek az elégetett holttestért meg az amulett körüli harcért, meg azért a görcsért, amivel eltaláltalak Heidelbergben még harmickettőben.. és amiről, az arcodat látva, nem is tudtad, hogy én voltam. Meg… ööö… a többiért. Szóval örök hála. És most, ha leszedsz innét, már itt sem vagyok.

280. oldal (Animus, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: varjú

A sorozat következő kötete

Bartimaeus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Joss Stirling: Lélektársak – Sky
Cassandra Clare: Hamuváros
Jus Accardo: Touch – Érintés
Neil Gaiman: A temető könyve
J. L. Armentrout: Obszidián
Colleen Houck: A tigris küldetése
Andrea Cremer: Bloodrose – A döntés
Rachel Vincent: Prey – Préda
Maggie Stiefvater: Forever – Örökké