A ​szamarkandi amulett (Bartimaeus 1.) 297 csillagozás

Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Londonban a varázslóké a hatalom*
Egy ellopott amulett**
Mese cselszövésről, merényletről, bosszúról***
A Bartimaeus trilógia első kötete****
Nagyobb gyerekeknek és nagyobbra már nem növő felnőtteknek*****

*Vagy legalábbis úgy hiszik… Igazándiból a démonok intézik az ügyeket.
**Nem én tettem… Nos, rendben, én voltam, de nem tehetek róla. Kényszerítettek. Hogy ki? Hát épp ez a legbosszantóbb…
***S persze rólam, Bartimaeusról! A főszereplő én vagyok!
****Ragyogó tetteim oly számosak, hogy lehetetlenség lenne számot adni róluk egy kötetben.
*****12 éven aluliak kíméljenek! Nathaniel több mint elég a számomra…!

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Animus, Budapest, 2011
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240311 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2011
470 oldal · ISBN: 9789633241929 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
>!
Animus, Budapest, 2004
470 oldal · keménytáblás · ISBN: 963956334X · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Bartimaeus · Nathaniel · Miss Lutyens


Kedvencelte 91

Most olvassa 20

Várólistára tette 274

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

gybarbii>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Könyvtesós kihívásra kaptam meg a könyvet, és be kell vallanom, az elején eléggé ódzkodtam tőle… Szerencsére sikerült leküzdenem az ellenszenvemet (bárcsak tudnám, honnan jött), mert így egy fantasztikus könyvet olvashattam el.
Igazi ifjúsági regény. Egy olyan világban vagyunk, ahol a mágusok birtokolják a hatalmat, ők irányítják a világot, habár – mint kiderült – ők sem tökéletesek, folyamatosan hibáznak, hataloméhesek, kapzsik, befolyásolhatók.
Ebben a világban ismerjük meg a kis Nathanielt, aki 12 éves kora ellenére többet szenvedett legtöbb kortársánál, és aki csak egy kis elismerésre és szeretetre vágyik. Korábbi megaláztatásainak megtorlására idézi meg Bartimaeust, egy igen vicces és szemtelen dzsinnt. :) Bartimaeust amúgy nagyon szerettem, kellően neveletlen volt, de közben jó ötletei támadtak, és azt hiszem, ő volt az egyetlen, aki képes volt a józan gondolkodásra a regény folyamán. És egyszerűen imádtam a lébjegyzeteit, nagyon jókat nevettem rajtuk, tényleg feldobták a könyvet! :)
Tetszett a váltott nézőpontú elmesélés, és a szerző stílusát is könnyen meg lehet szeretni. Szerintem maga a cselekmény is jól kidolgozott volt, könnyen követhető, kellőképen izgalmas, főleg azzal a sok lebukásveszéllyel. :) Bár Nathaniel John Mandrake nem volt mindig szimpatikus, vannak hibái, sőt! :) De talán jól is van így, a fiatalok tanulhatnak a hibáiból…

3 hozzászólás
Ibanez MP>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Iszonyatosan félve kezdtem bele. Bárki, aki olvasott már Harry Pottert, tudja az érzést, amikor kijön egy másik „varázslós” kötet. Izgalom, várakozás, jajdejóóó, aztán esetleg (sőt, nagy eséllyel) egy hidegzuhany. Velem ez történt nemrég a nagyon ajnározott A varázslók c. kötettel. Azután pedig hat lóval se tudtak volna újabb varázslós kötet közelébe hurcolni. De … de… itt volt ez az újabb sorozat… Ismét ajánlották, most többen azok közül, akiket azért olvasmányélményeik alapján jobban ismerek… Tanultam a hibámból és csak az első kötetet hoztam ki magammal. Nagy levegőt vettem és belekezdtem (eltökélten, hogy ha az 50. oldalig szenvedős, akkor hagyom a fenébe).

És hogy ez tényleg milyen jó! :-D Komolyan! Hiszen nem is a varázslófiú a lényeg, hanem Barimaeus! A nagypofájú, iszonyatos humorral megáldott dzsinn, aki belekeveredik egy jó kis kalamajkába, amit Nathaniel, a 12 éves varázslótanonc kavar. Egyébként ő is jó figura, a kellő pillanatokban megfelelően gyerekes, aki néha bizony remeg a félelemtől és szinte összecsinálja magát. A cselekmény váltott szemszöggel fut, hol a dzsinn, hol a fiú részéről látjuk az eseményeket. Pörgős, pörgős, érdekes és humoros, nagyon humoros. Az elején a sokadik lábjegyzetnél ráncoltam a szemöldököm, hogy te jó ég, ebből mennyi lesz? Aztán már vártam és fogtam a hasam a nevetéstől mindegyiknél. Nagyon ötletes megoldás a dzsinn kimondott és ugyanakkor gondolt szavait olvasni. Alig várom a folytatást (sajnos várnom kell, mert azt majd csak két hónap múlva hozom ki) :-D

„Ugyanakkor – hangsúlyozta Underwood – annak a Bartimaeusnak mégiscsak sikerült meglopnia magát!” **

**Hirtelen rokonszenv ébredt bennem a vén bolond iránt. Aztán elmúlt. Csak gondoltam, megemlítem."

"Miközben üvöltve tántorgott jobbra-balra, lángra lobbantva a bokrokat maga körül, a kislány nagyot sikított, és elszaladt. Jó ötlet volt: én is így tettem. *

*Leszámítva, persze, a sikítást."

PKatica >!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Nagyon tetszett! Még nem olvastam spoiler, de ebben sem csalódtam. Amikor elkezdtem könyveket keresni, amiket még nem olvastam, rátaláltam erre a könyvre, amit sokan szerettek, és izgalmasnak is tűnt (az is volt), ezért úgy döntöttem, elolvasom. Izgalmas volt, hogy először spoiler Még ugyan nem volt elég nagy, hogy spoiler legyen, mégis sikerült neki az összes spoiler :) Szerettem, ajánlom!

Vivi_>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Emlékszem, hogy ez a könyv volt azon könyvek egyike, amelyet először vettem ki a könyvtárból. Akkor beleolvastam, de nem tetszett, szóval nem is olvastam ki. De mostanában újra szembekerült velem és gondoltam most talán végig is olvasom. Megérte, hiszen nagyon élveztem. Kicsit olyan Harry Potter beütése volt, csak varázslóiskola nélkül. Szerintem akik a HP-t szerették, ők ezt is élvezettel fogják olvasni.

Itt is egy fiú a főszereplőnk, plusz mellé Bartimaeus, akinek a szemszögét E/1. személyben, míg a fiúét E./3. személyben olvashatjuk. Bartimaeus fejezeteit konkrétan végigröhögtem, főleg a lábjegyzeteket imádtam. Igazából néhány dolgot nem tudtam rendesen elképzelni, így kicsit rontott az összhatáson. Nathanielt már kevésbé szerettem, néha nagyon naiv volt. De együtt éreztem vele, hiszen mindig mindenki lenézte, pedig több rejlett benne, mint amit hittek. Tetszett, hogy nem lehet megtudni a varázslók valódi nevét, a rúnarajzolás, meg a dzsinnek. Igazából folytatni fogom a többi részével is, mert kíváncsi vagyok mit hoz ki még az író a többi könyvből.

2 hozzászólás
TiaManta>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Régóta tervezett volt már nálam ez a könyv.
Miközben olvastam fura volt rájönni hogy ez kb. mai időkben játszódik. Valahogy lelki szemeim előtt, inkább picivel régebbit képzeltem el. De ez is jó állt neki.
Romlott, hataloméhes mágusok vannak mindenütt, és ők ülnek vezetői pozícióban. spoiler
Nathaniel, még nagyon gyerek volt, ez látszott a tetteiben, szavaiban. Bartimaeus viszont a kedvencem lett, mint legszórakoztatóbb szereplő. Az ő szemszöge feldobta az egészet. Az emberi szemszög néha mintha unalmas lett volna, de lehet azért mert Bartimaeus-é ennyivel jobb volt.
A legutálatosabb szereplő nem is a jenlegi rosszfiú, Lovelace, hanem az öreg, és megkeseredett mestere Nathanielnek, Mr. Underwood. spoiler
De nagyon megérte már azért is elolvasni, hogy barangolhattam ebben a világban, ahol ennyi démon, dzsinn és egyéb lény, mindennaposak.
Mindenképpen sorra kerítem a többit is, főleg mivel a nagy egészből még keveset láthattunk. Valaki még áll a háttérben.

Navi P>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Jó volt, jó volt, de valahogy sótlan. Tetszett az alapötlet, Bartimaeus beszólásai nagyon jók voltak, de ez kevés volt. Valami hiányzott a könyvből. Az Ellenállásról semmit nem tudtunk meg, azt sem tudom, milyen korban játszódik, nekem ez olyan ötletszerű volt. Kidolgozatlan.
Sajnálom. Nem volt rossz, de többet vártam.

>!
Animus, Budapest, 2011
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240311 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Indignation I>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Bár régóta bejelöltem egyik legkedvencebb sorozatomnak, értékelést még nem írtam erről a kötetről. Most, hogy újraolvastam (bizonyára nem utoljára), megragadnám az alkalmat, hogy pótoljam hiányosságomat.
Először is, bárhányszor el tudnám olvasni. Ha bezárnának valahova hosszabb időre, és csak egy könyvet vihetnék magammal, akkor ez a sorozat lenne az (vagy valamelyik kötete, ha szigorúan csak egy darab könyvet vihetek).
Örökzöldnek tartom, bármely korosztálynak (tehát felnőtteknek is!) ajánlom. Úgy kapcsol ki és szórakoztat, már-már a hangosan kuncogást kiváltva belőlem (csendes olvasó vagyok, így ez nagy szó) és folyamatosan ingerelve arra, hogy a környezetemben lévőknek hosszú idézeteket olvassak fel, hogy közben érezteti a dolog nagyon is komolyan veendő, érdemes gondolkodni rajta. Mivel ez elég megfoghatatlan, térjünk rá a konkrétumokra.
Pörgős, cselekménydús, több szereplő szemszögéből bemutatott történet ez, amiben úgy látunk bele a politikai intrikákba, hogy közben nem szenvedünk hiányt humorban, akcióban és leírásokban (Bartimaeus költő érzékét ezúton megdicsérném). Az a történet, amit ha pár mondatban összefoglalsz, akkor egyáltalán nem hangzik grandiózusan, sőt, viszont benne lenni páratlan élmény, meg kell tapasztalni.
Kedvenc szereplőm: Dzsabor. Bár tudnék én is így hozzáállni a dolgokhoz.

Biba>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Ezt a könyvet sokkal hamarabb el kellett volna már olvasnom, mert régóta megvan és biztos még jobban élveztem volna tíz évvel ezelőtt. Jó kis humorral és szarkazmussal megírt ifjúsági fantasy, ahol persze minden nagyhatalmú varázsló egy pökhendi, de béna senki, csak a mi kis tinédzser fiúkánk tudja megmenteni a világot. A dzsinn nagyon szimpatikus volt, ő a humor fő forrása.
Ebben a világban a varázstalan emberek tudnak a mágusok létezéséről, és a mágusok hatalma a démonoktól ered. Érdekes ötletek vannak benne, és tényleg humoros sokszor, biztos folytatni fogom.

Katamano>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Ez a könyv nem öt csillagos… Hanem tíz! Azt hiszem ez mindent elmond :D

10 hozzászólás
encus625 P>!
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett

Fogalmam sincs, hogy került ez a sorozat a várólistámra, de bárki is ajánlotta, nagyon jól tette. Bartimaeus az a dzsinn, aki egyből belopja magát az olvasó szívébe. Pimasz, jópofa, találékony nagydumás. Nathaniel már nem volt ennyire szimpatikus, de azért neki is voltak jó pillanatai. Teljesen más varázsvilág van ebben a történetben, mint amiket korábban olvastam. Az mondjuk sokkoló volt, hogy itt teljesen legális spoiler.
Mrs. Underwood kicsit olyan volt a fiúhoz, mint Mrs. Weasley Harry Potternek. Kedveltem őt, de spoiler.

>!
Animus, Budapest, 2011
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240311 · Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Népszerű idézetek

borostyan P>!

Az uttukuk külsőre valóban impozánsak voltak: négyméteres testmagasság, vadállat- vagy ragadozómadár-fej, kristály mellvért, villogó szablya. Csak éppen kivétel nélkül mindegyiket át lehetett verni az ősrégi „Nézd, mögötted van!”-trükkel. A siker receptje:
1. Fogj egy követ;
2. Dobd az uttuku mögé, hogy eltereld a figyelmét;
3. Nézd, ahogy az uttuku szemét meresztve hátrafordul;
4. Komótosan szúrd hátba;
5. Kárörvendj ízlés szerint.

216. oldal

Manni>!

– A gyűlölet káros az egészségre – jegyeztem meg.

137. oldal (Animus, 2004)

Manni>!

… a tudás és az értelem két igencsak különböző dolog.

106. oldal (Animus, 2004)

Manni>!


* A mágusok rémes stílusának megfelelően kivétel nélkül minden autó nagy volt, fekete és fényes. Még a legkisebb is azt a benyomást keltette, hogy ha megnő, halottaskocsi akar lenni.

407. oldal (Animus, 2004)

2 hozzászólás
Manni>!

Megint jelentkezett a régi fájdalom. Ott lüktetett a mellkasomban, a gyomromban, a csontjaimban. Nem egészséges ilyen hosszú ideig egyetlen testbe zárkózni. Sose értettem, hogy bírják ki az emberek ép ésszel egy életen át.*


*Bár, ha jobban belegondolok, ez sok mindent megmagyaráz.

48. oldal (Animus, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus
bobo1019>!

A következőben Fakarl megmutatta igazi külsejét az első síkon. A másodperc töredékéig tette csupán, de egy pillantás bőven elég volt. Négy holló helyben megdöglött, jó néhányból kijött a reggeli, a többi pedig rémült károgás közepette, pánikszerűen felrepült.

257. oldal

PKatica >!

Ne azon mérgelődj, hogy mi mindent nem kaptál meg, hanem örülj annak, ami már a tied.

Kapcsolódó szócikkek: Miss Lutyens
borostyan P>!

A fájdalomra ügyet sem vetve, egy skót fatörzsdobó mozdulatával elhajítottam a szobrot. Az csinált néhány elegáns szaltót, majd tompa puffanással a bérgyilkosra esett.
Meg kell, hagyni emberünket eléggé mellbevágta a dolog. Mindazonáltal még mindig messze volt a számomra kívánatos lapos és mozdulatlan állapottól.

410. oldal

Vivi_>!

Szégyen a futás, de nagyon hasznos, ha az irhádat kell mentened.


A sorozat következő kötete

Bartimaeus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
Philip Pullman: Az arany iránytű
Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Szergej Lukjanyenko: Utolsó őrség
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Neil Gaiman: Csillagpor
Joss Stirling: Summer