A ​sikító lépcső esete (Lockwood és Tsa. 1.) 130 csillagozás

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Amikor a holtak visszatérnek, hogy élőkre vadásszanak, a Lockwood és Tsa. színre lép…

Ötven éve már, hogy az ország járványszerű kísértetjárástól szenved. A szellemek okozta bajoknak számos ügynökség igyekszik elejét venni. Lucy Carlyle, az ifjú és tehetséges ügynök, bár szép karrier reményében érkezik Londonba, egyszerre a város legkisebb és legpechesebb ügynökségének csapatában találja magát, melyet az igéző mosolyú Anthony Lockwood vezet. Miután egy ügyet végzetesen elszúrnak, az ügynökség léte veszélybe kerül. Hamarosan adódik egy utolsó esély a cég megmentésére, ám ehhez el kell tölteniük egy éjszakát Anglia kísértetek által legsűrűbben lakott házában. És megúszni élve.

Feszültség, humor és elképesztően vad kísértetek. A sikító lépcső esete egy hátborzongató sorozat első kötete. Történetek egy városból, amelyben szellemek garázdálkodnak. Az éjszakáid már sosem lesznek a régiek…

Eredeti mű: Jonathan Stroud: The Screaming Staircase

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Animus, Budapest, 2014
148 oldal · ISBN: 9789633241905 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Animus, Budapest, 2013
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241233 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 31

Most olvassa 6

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Navi P
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Kifejezetten tetszetős első kötet volt :)
Izgalom, szellemek, kísértetek, gyilkosságok. Volt benne minden, de még pont emészthető mennyiségben, a fiatalabb korosztály is olvashatja.
A karakterek szimpatikusak voltak, de itt még egyikük sem emelkedett ki. A szépfiú, a lány és az okostojás. Így jellemezhetném őket, de így hármasban kihozzák egymásból a maximumot :)
Kedves @Animus_Kiadó: lesz folytatása?

3 hozzászólás
>!
vicomte P
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Stroudról a Bartimaeus sorozat óta tudom, hogy képes komor hangulatot teremteni – ha valaki jól megnézi azt a sorozatot, akkor egy kimondottan sötét világot fog látni – és ebben a könyvben sincs ez másként.
Mert ez bizony egy horror regény, a gótikus kísértethistóriákra és a halottakkal kapcsolatos babonákra alapozva, amelyekben az itt ragadt holtak lelkei jobb esetben elveszettek és szomorúak, de többnyire bosszúszomjassá és megszállottá torzultak az évek alatt.

Ilyen szellemek megfékezésére jöttek létre azok a kamaszokat vagy akár kisgyerekeket foglalkoztató társaságok, amelyek közül csupán egy a Lockwood és Tsa.
Az író ugyanis azt a közkeletű hiedelmet felhasználva, hogy a gyerekek sokkal fogékonyabbak a halálon túli teremtmények érzékelésére, az egész világot átformálta és nála a kamasz szereplők ezért sokkal komolyabb befolyással rendelkeznek és sokkal önállóbbak, mint ahogy az egyébként megszokott.
Ezért aztán az, hogy a főszereplői kamaszok, még nem teszi könnyedebbé a történetet. Sőt…

A regényen igazából csak a fő konfliktus csavarjainak és a főellenség kilétének kiszámíthatóságában éreztem, hogy valóban elsősorban kiskamaszoknak szóló történetet olvasok – a Vörös szoba vagy a Sikító lépcső akár egy felnőtteknek szánt horrorban megállta volna a helyét.

>!
pat P
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Közepes mértékű csalódottsággal tudatom, hogy nem volt vicces! Sehol egy Bartimaeus! Sehol egy lábjegyzet! Kikérem magamnak.
Némi vigaszt nyújt nagy bánatomban, hogy azért olvasmányos volt, szórakoztató, meg még izgalmas is. Kis helyes karakterekkel – sehol egy Nathaniel, hálistennek. Jó, mondjuk George lénye hordozott magában némi komikumot, de na.
Sajnos, most nem érek rá többet írni. Sürgősen be kell szereznem egy kovácsoltvas ágykeretet. Meg egy ezüst nyakláncot. Valamint némi sót, vasreszeléket, továbbá egy kis levendula sem jönne rosszul.
Csak tudnám, miért van itt ilyen hideg… ?

2 hozzászólás
>!
gab001 P
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, s mégis sokáig tartott, míg elszántam magam az olvasásra. Imádtam a címét, s most már imádom a könyvet is. Nagyon jól felépített, igazán izgalmas történet. Szerethető karakterek, érdekes kísértetek és rejtélyek. A borító ugyan kicsit félrevezető, viszont élőben nagyon szép. Egy percig sem unatkoztam, alig tudtam letenni, az író mesterien bánik a szavakkal, a hangulat egyszerűen fogva tartott. A szereplők nagyon fiatalok, mégsem gyerekesek. Folytatni akarom.

>!
Animus, Budapest, 2013
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241233 · Fordította: Pék Zoltán
>!
brena
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Határozottan kalandos,olyan mintha Sherlock Holmest olvastam volna fiatal kiadásban:)Vagy L.L.László könyvét fiatalokra alkalmazva:)
Élmény volt,a sok szellem a sok fajta,voltak benne furcsaságok,és időben nem tudtam hova elhelyezni,de ettől függetlenül borzongatós volt:)
Hozzá tenném,ez az első könyvem az írótól!
Szinte 5 csillag:)

>!
Zsoofia
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Nem szabad elmenni azon tény mellett, hogy ebben az ifjúsági regényben olyan jó világfelépítés van, hogy nem kell megkérdeznünk: miért a gyerekek csinálnak mindent? Ugyanis szépen beintegrálja azt az alapigazságot a világába, hogy a gyerekek érzékenyebbek a szellemekre. Meg rengeteg szellemekkel kapcsolatos egyéb alaptézist is beépít, amitől megalapozottnak és logikusnak tűnik, miközben hihetetlenül kreatív. Jó húzás, Mr. Stroud! Ifjúsági regénynek nagyon szépen megállja a helyét – annak ellenére, hogy a karakterek egy kicsit egysíkúak, és a fő csavar kitalálható. Felnőtteknek is izgalmas szórakozás lehet, főleg október idején.

(Jó volt ennek a könyvnek úgy nekimenni, hogy csak reménykedtem a lábjegyzetekben, de el tudtam engedni, hogy nincsenek.)

>!
Dinah I
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Az első könyv, melyben megismerhetjük Lucy Carlyle-t, Anthony Lockwoodot és George Cubbinst. Ők alkotják a Lockwood és Tsa. ügynökséget. Rögtön szimpatikus lett mindenki. (Kicsit Tommy és Tuppence Beresfordra emlékeztettek.) Igazán tetszett. Remek sorozatnak ígérkezik, egyáltalán nem hétköznapi karakterekkel (vagy csak én nem találkoztam még hasonlókkal).

Maga a rejtély része, ami után az egész könyvben nyomoznak (vagyis hogy ki ölte meg Annie Wardot), nem okozott nagy fejtörést, hamar kitaláltam, hogy ki is a tettes. De nem csak annak könnyű rájönnie, aki járatos a krimikben, vagy aki Agatha Christie-n edződött, mint én. Sok jel van, amiből könnyen rá lehet jönni a megoldásra. Az élményből azonban nem von le semmit, élvezhető, izgalmas regény. Amúgy valószínűnek tartom, hogy talán nem is annyira a Ki a gyilkos?-szál volt a lényeg a könyvben, hanem inkább a világ és az ügynökség. Mindegy is, mert Jonathan Stroud engem megnyert magának. Első könyvem volt tőle, és nem csalódtam. :)

Kicsi negatívumnak tartom, hogy korántsem éreztem azt olvasás közben, hogy ők bizony nagyon-nagyon fiatalok. Lucyról nem mondanám meg, hogy tinédzser. Végig felnőttként láttam őket, legalább huszonöt körülinek. Időben sem igazán tudtam hova elhelyezni, nem emlékszem utalásra sem, bár a sok megemlített évszámból és bizonyos tárgyakból arra lehet következtetni, hogy a jelenkorban játszódik.

Összességében nagyon tetszett, és várom, hogy megjelenjen magyarul a többi rész is. :D

>!
Sylvanas_Windrunner
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Hatalmas pozitív csalódás nekem ez a könyv, hiszen azt hittem, hogy egy könnyed, gyerekeknek szóló könyvecske lesz, amit elolvasok-elolvasok, de biztos nem lesz olyan jó, hiszen mégiscsak kinőttem én már ebből. Ehelyett… Hát én semmiképpen nem mondanám gyermek irodalomnak! :D Nagyon-nagyon izgalmas, pörgős könyv, de néhol a frászt hozza az emberre és sokszor igen nyomasztó is. Annak ellenére, hogy a szereplőink nagyon fiatalok, kiválóan alkalmazkodnak a kialakult helyzetekhez, és igen elmésen oldják meg a gondjaikat. És a megoldandó dolgokból volt bőven! :) spoiler A főszereplőink egytől egyik kedvelhetőek voltak valami miatt, szinte már az elejétől. spoiler Istenemre mondom, hogy szinte semelyik csavart nem láttam előre, és ez elég imponáló volt… :D A történet nagyon olvastatja és hamar meg is szeretteti magát. spoiler Első könyvem Johnathan Stroud-tól, nagyon meggyőző volt, szóval nagy valószínűséggel lesz még több is. :)

>!
Indignation I
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Nem csalódtam, Jonathan Stroud beváltotta hozzá fűzött reményeimet.
Arról nem vagyok meggyőzve, hogy gyermekirodalom lenne, ifjúsági már inkább, de simán felnőttolvasmánynak is elmegy. A szereplők tizenkisévesek, talán ebből fakadt a gondolat. Gondolkodásmódjuk azonban összetett, réteges és igazi. A velük történő események megint csak elég horrorisztikusak ahhoz, hogy korhatárt szabjunk a könyvre (gazdagon dúsítva halállal és félelemmel). Stroud igazán jó hangulatteremtésben, én is féltem, amikor a sötét, pókhálóval szőtt kísértetjárta házakat kutatták át.
Nagyon szimpatikus a felépített világ, már amennyire lehet ezt mondani egy szellemjárta Angliáról. A Probléma, vagyis gyakori szellemjárások kezdete óta ügynökségek alakultak, ahol a jelenésekre fogékony gyerekek dolgoznak. Önállóság, kaland, felnőttmentes döntések… minden megvan, ami kell a katasztrófához. Az első 50 oldal ugyan nem tűnik bíztatónak (kicsit hosszú az első akció leírása), de ne tegyük le!
A szereplők jelleme és a köztük lévő viszonyrendszer felépítése példaértékű; így kell ezt csinálni egy kötetben. Szeretném kiemelni, hogy a női főszereplő hiteles, nem idegesítő.

2 hozzászólás
>!
psych P
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Nem mondanám azt, hogy egy egetrengetően izgalmas vagy vicces történetet olvastam volna, de ahhoz elég volt, hogy legyen egy kellemes napom. Ez volt az első könyvem az írótól, úgy hallottam a többi ennél jobb, viszont ezt se éreztem olyan rossznak. Lucy-t, George-ot, Lockwood-ot szimpatikusnak találtam, főleg, ahogy egy csapatban dolgoztak. Szeretem a szellemes (mindkét értelemben) könyveket. Kíváncsi leszek a folytatására, oké, nem tűkön ülve várom, de azért elolvasnám.
És a borító nagyoon tetszik. :)


Népszerű idézetek

>!
brena

Másrészről: George Cubbins, olyan jóképű, akár egy doboz margarin, karizmatikus, mint a padlóra dobott nedves törülköző.

89. oldal

1 hozzászólás
>!
Habók P

– (…) Különben meg, mi van, ha fura a szeme? George-é is elég fura, mégsem rójuk fel neki.
– Köszi – mormogott George. – Azt hittem, az a legjobb vonásom.
– Az is. Ez benne a tragédia.

172. oldal, 15. fejezet

>!
Ri_ver P

Lockwood félredobta a mappát. — Hát, ez hasznos volt.
-Komolyan?
-Dehogy. Ironikusnak szántam. Vagy szarkasztikusnak? Ezeket mindig összekeverem.
-Az iróniához több ész kell, úgyhogy biztos a szarkasztikus lesz. Mit írt?

>!
Rise

– Mondd el neki, Lockwood. Tisztásznunk kell az elején, különben vér fog folyni.
Lockwood bólintott. – Az a szabály – mondta nekem –, hogy az ügynökség minden tagja csak egy kekszet vesz el egyszerre. Így tisztességes. Kettőt elvenni stresszhelyzetben nem fair.

79. oldal, 6. fejezet

>!
Ri_ver P

Olyat káromkodtam, hogy a tej is megsavanyodott volna, ha amúgy is nem ücsörög az asztalon harminchat órája.

>!
psych P

Hosszú csend következett. Lockwood két kezét a térde között szorongatta, úgy ült, akár a lelkész a vécén, a semmibe révedt, az arcán fájdalmas, tűnődő kifejezés.

78. oldal

>!
Rise

Csak megjegyezném, hogy igazam volt.

95. oldal, 8. fejezet

>!
Loyi

– (…) Gondold el, mennyire fog örülni Mrs. Hope. Igaz, hogy leég a háza, de legalább szellemmentes lesz.

49. oldal

>!
TeveLaci

Mire végeztünk a földszinten és visszaértünk a lépcsőhöz, baljós ködök, hangok és szagok egész skáláját észleltük (és nem mind eredt George-tól).

242. oldal, 20. fejezet

>!
Habók P

A férjek általában nem kísértik a feleségüket, csak ha van rá okuk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Gilman: A viperanővérek
Neil Gaiman: Coraline
R. L. Stine: Kísértet-part
Bram Stoker: Drakula – A világhíres vámpír hátborzongató története
Thomas Brezina: Titkos rémkönyv
Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse
Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán
Julie Hearn: Nell