A ​gólem szeme (Bartimaeus 2.) 206 csillagozás

Jonathan Stroud: A gólem szeme Jonathan Stroud: A gólem szeme

A varázslók uralta Londonban egyre szaporodnak a rejtélyes bűnesetek, páratlan erejű mágikus eszközök tűnnek el. Puccskísérlet húzódik a háttérben, vagy a mágusokkal szembeni Ellenállás a felelős? Bartimaeusnak, a pimasz és találékony dzsinnek és immár magas állami hivatalt betöltő megidézőjének, aki azonban még mindig kamasz éveiben jár, olyan ügyeket kell felgöngyölítenie, amelyek nem csupán átláthatatlanul bonyolultak, de roppant veszélyesek is.

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2011
528 oldal · ISBN: 9789633241967
>!
Animus, Budapest, 2011
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240328 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Animus, Budapest, 2005
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639563722 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Bartimaeus · Nathaniel · Kathleen Jones (Kitty) · Jakob Hyrnek


Kedvencelte 52

Most olvassa 11

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

TiaManta>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

A remekbe szabott folytatások legjobb mintapéldánya.
Hogy, hogyan is kell továbbra is érdekeset, és jót írni. A világot tágítani, alakítani a karaktereket.
A főszereplő számomra továbbra is Bartimaeus. Ő az aki a kellő, akár történelmi, távlatból látja az eseményeket, embereket. Milyennek is vagyunk az ő szemén keresztül, mint valaki akit csak eszköznek, lelketlen démonnak tekintenek. Őt is kezdjük jobban megismerni, humora, és a személyisége által, még annál is inkább megkedvelni. A szórakoztató mivolta most jobban kiegészül mélyebb vonásokkal, elgondolkozni valóval. Néha azt érezzük ő az egyetlen aki tényleg gondolkodik, tovább lát az orránál, és nem vakítja el az meberi mohóság.
A mágusok önzősége, akik valójában nem csinálnak semmit a saját kezükkel, még jobban szembetűnő. Teljesen megrontja őket a hatalom, becsvágyuk saját áldozatai lesznek. spoiler
Kitty, az egyszerű „közember” a történet előrehaladtával egy nagyon korrekt szereplővé válik. Akinek a leginkább szurkolunk, hogy túlélje, és legyen belőle egy érett gondolkodású, jó szándékú felnőtt. Egy ellenpólust képviselő egyén, a sok s romlott elme között.
Gyönyörűen szórakoztató tovább szövése az előzőnek, és rendkívül jó felvezetése a következő kötetnek.

Navi P>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Bartimaeus még mindig kedvenc :) Bírtam a beszólásait, a megjegyzéseit. Nem köntörfalaz, odaszól :)
Kittyben még sok minden lapul, fog meglepetéseket okozni. Bátor, hű szívű, vannak elvei és van tartása.
Nathaniel meg menjen a búsba. Amennyire szerettem az első részben, most annyira nem :( Kicsinyes, önző, már-már gonosz, csak a saját céljai érdeklik. Ha ő volt az elbeszélő vagy róla beszéltek, mindig egy 14 éves Piton professzort láttam magam előtt.
A cselekmény maga nem volt annyira izgalmas, mint az első részben, átvezető kötetnek viszont pont jó volt.

Ngie>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Nekem A gólem szeme abszolút hozta a trilóga első részének mind a szintjét, stílusát, hangulatát. Nagyon tetszettek az írói megoldások, az új szereplők / nézőpontok megjelenése is. Még mindig nagyon jó kis sorozatnak tartom.

Ibanez MP>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Olvasás közben kissé csalódott voltam, mivel sokkal kevesebb humort kapunk, ugyanakkor John személyisége is olyan irányba változott, hogy csak pislogtam ki a fejemből. De a lényeg amúgy is Bartimaeus, hát nem? :-D Nekem nagyon tetszett a harmadik beleépített szál, a „muglik” szemszögéből nézve a világot, jól meg is lepett és bár először el voltam keseredve, hogy úgy tűnik, tényleg olyan ez a világ, ahogy Kittyék látják, végső soron örültem, hogy így elkomorult az egész, mert sokkal reálisabbnak tűnik az, hogy ha tényleg léteznének mágusok, azok bizony kihasználnák a hatalmukat, nem meghúzódnának valahol csendben. Úgyhogy összességében nekem tetszett ez a sötét világ, így még inkább érthetőbb, hogy a különböző lények, akik kénytelenek szolgálni, miért örülnének annyira gazdáik halálának (még azt furcsállom, hogy a szabadon lévő varázslények miért nem fordultak eddig a varázslók ellen, kezdve azokkal, akiket nem véd se afrita, se dzsinn stb.)… Remélem, a harmadik részben John is észbe kap, a dzsinn pedig még többet humorizál, mint az első részben. Azonban így is egy olyan sorozat, amely már most úgy néz ki, hogy a polcomon marad :-D

Panni777 P>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Jó volt, kellemesen csalódtam benne! Az emlékeimben az első könyvről egy gyerekeknek szóló könyv rémlik, amit kissé untam, de azért elolvastam, mert tele volt varázslattal. Ez a könyv viszont sokkal jobb volt egy gyerekeknek szóló történetnél. Az időzítés pont jó, mert az előző fantasy, amit olvastam a Csontszüret volt, ami szintén Londonban játszódott (legalább a fele), csak pont fordított volt a helyzet: ott a varázslók voltak az elnyomottak.
Nathaniel már idősebb, de sajnos nem bölcsebb, maximum ambíciózusabb. Tetszett Kitty karaktere, de érezhető volt a könyvből, hogy valahogy sem az elnyomók, sem az elnyomottak oldala nem az igazi, mert mind a kettő radikális. A könyvben szereplő mágusok csak ficsúrok, akik ülnek a fenekükön és felolvasnak a könyvből. A lázadóink viszont utcai zsebtolvajok, akik nem képesek szervezetten dolgozni.
Nagyon tetszett Bartimaeus karaktere, főleg a humora, sokszor elmosolyodtam a lábjegyzetein és megjegyzésein. Kíváncsi vagyok a további kalandjaira is, így biztosan elolvasom a másik két részt is!

Leah P>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Imádtam.
Komolyan olyan világ ez ,mintha Voldemort nyert volna és a muglik a kisebb rendűek. Nem mondják ki , de mindenki elnyomja őket, és senkit nem érdekel a véleményük.

Bartimeusszal új kedvenc karaktert avanzsálok . :)
Natanielt nem tudtam még itt sem meg kedvelni.
Kittit kicsit távolság tartóan fogadtam De a végére megkedveltem :)

Kicsit sajnáltam Natanielt ennyire belökték a mély vízbe, viszont egy kicsit maga hibája is. Ez keresztbe tesz ennek, ez pedig ennek , olyan érzésem volt néha mintha kdrama-t olvasnék csak mágusokkal :D

Folyt .köv. majd nyáron :)

2 hozzászólás
Allanon>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Ez még mindig egy nyomozós genya varázslókkal teli világ. Nathaniel még mindig nem tudta magát belopni a szívembe, Kitty viszont egyre szimpatikusabb. A múltba való visszatekintések voltak a legjobbak, alig vártam ezeket a részeket. Igazából abban reménykedek, hogy többet is meg tudok majd Bartimeus világáról. Nagyrészt ez hajt a további olvasás felé.

Indignation I>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Szégyen-gyalázat, de levontam egy fél csillagot.
Meg kellett tennem, mert az első kötetnek csak az árnyékában marad ez a rész. Kicsit szenved a jól ismert második (avagy összekötő) kötet szindrómától, bár lehetne rosszabb is. Kitty bemutatása új réteggel bővíti a világot, ugyanakkor eltolja a hangsúlyt Bartimaeus és Nathaniel kapcsolatáról és kalandjairól, amit nehéz megszokni (mondhatnám, hogy helyenként unalmas, de nem így van, csak türelmetlenül várom, mikor kerül elő újra kedvenc dzsinnünk). A történet maga lebilincselő és igen akciódús amikor épp nem Kittyék csapata tart megbeszélést…, méltó az előző kötethez, a helyét önállóan is megállná. Szemléletesek a leírások, érthetőek a szereplők motivációi és nagyon sokszínűek.
Szinte letehetetlen.

EmeseGx >!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Én amikor nekiálltam a Szamarkandi amulettnek, arra egyedülálló könyvként gondoltam nem tudom miért és a vége után is így éreztem. Eszembe se jutott, hogy olvasnám a folytatást, amíg a könyvtárosnő a kezembe nem nyomta, én meg úgy voltam vele, hogy miért ne. De jobban jártam volna, ha nem folytatom, legalább az első rész jó lezárásával emlékeznék az íróra.
Ez a démonos, szellemidézős dolog nagyon nem az én világom, ezt már az első részben is láttam, ez miatt is nehezen tudtam élvezni. off
Nathaniel. Az első részben nagyon bírtam, de itt már idegesítő volt. Ő is olyan lett, mint a többi mágus, nagyra tartja magát, pedig még mindig csak gyerek, bár az igaz, hogy nagyon tehetséges.
Az első 100 oldal borzalmasan unalmas volt, csak az tartott egy hétig, amire azon átrágtam magam.
Na de utána felpörögtek az események. Nem spoiler, hogy Nathaniel újra megidézi Bartimaeust. Na, onnantól kezdve jobb lett a könyv. Komolyan mondom, öröm volt olvasni, ahogy szivatják egymást. Viszont azért már örülnék neki, ha kicsit kijönnének egymással, mert néha már zavar, hogy csakazértse lesznek jóban.
Az első részben alig volt fiatal szereplő Nathanielen kívül. Na, itt van, de ő nem foglalkozik spoiler velük. spoiler
A közepén volt érdekesebb, meg a vége felé, és nem estem hasra, amikor megtudtuk, hogy spoiler
Összességében miután túléltem az első 100 oldalt nem volt olyan vészes, de nem is volt egy nagyon jó olvasmány.

RoseMarry>!
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Bartimaeus-ban nem csalódtam, hozza a szokásos formáját :D
Kitty egy nagyon érdekes lány, és örültem, hogy rajta keresztül bepillanthattunk az ellenállás falai mögé. Nathaniel-lel mégis mi az isten történ?? Az előző részben is volt 1-2 rosszabb megszólalása, de most legszívesebben tényleg a Tower-ba zárattam volna. Egy öntelt, beképzelt idióta lett.
Akit viszont még nagyon bírtam ebben a részben az Honorius volt. Tény, hogy nem volt normális ennyi év bezártság után ki lenne? mégis jókat nevettem a furcsaságain spoiler


Népszerű idézetek

Lavínia>!

– Szigorúan titkos. Elszabadult egy őrült démon. El kell pusztítani.
– Hát nem az lesz az egyetlen őrült, ha kizavarjátok ezt a társaságot az utcára – csaptam a nyelvemmel bal felé. – Nézd meg azt a végén. Zsámolynak öltözött. Bizarr… valahogy mégis bírom.
– Az nem dzsinn, valóban zsámoly. Azt a pentagramot nem használjuk.

360. oldal

Lavínia>!

– Nevem? Rengeteg nevem van! Én vagyok Bartimaeus. Én vagyok Szakar Al Dzsini! Én vagyok Hatalmas Negorzó és az Ezüsttolú Kígyó!
Drámai hatásszünetet tartottam. A fiatalember üres tekintettel nézett.
– Sose hallottam rólad. Szóval ha félreállnál…
– Én beszéltem Salamonnal…
– Ugyan már – legyintett az afrita. – Ki nem beszélt vele?
Köztudott, hogy mindenbe veleütötte az orrát.
– Én építettem ujjá Uruk, Karnak és Prága falait…
– Prága? – vigyorodott el. – Mármint ezeket a falakat itt a földön? Amiket Gladstone öt perc alatt ledöntött?

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus
Lavínia>!

Főleg a fóliótok okoztak egyfolytában gondot, állandóan leléptek, hidak alá surrantak, becsusszantak kéményekbe, vagy úgy beijedtek a mennydörgéstől vagy egymás árnyékától, hogy kiugrottak a bőrükből.*
*Sajnos szó szerint. Szörnyen undorító és kínos.

155. oldal

Lavínia>!

Az arcára enyhén sértődött kifejezést erőltetett: vagy ünnepélyes akart lenni, vagy az emésztésével volt gond; nem nagyon tudtam megmondani melyik eset áll fennt.

111. oldal

PKatica >!

– Bartmaeus! – kiáltott dühösen.
Nyugodtan lecsüccsentem egy korlátra.
– Igen? – néztem rá.
– Miért nem akadályoztad meg? Utasítást adtam.
– Adtál, igen – vakartam a kobakomat.
– Mondtam, hogy öld meg, ha valamivel próbálkozik.
– A kocsihoz! Gyere! – rángatta Hyrneket a lány. A macskaköveken a limuzin felé igyekeztek. Jobb volt, mint az azték labdajáték. Már csak a popcorn hiányzott.
– Na? – Nathaniel lángolt a haragtól.
– Azt mondtad, öljem meg, ha megszegi az egyezségeteket.
– Igen! Azzal, ha elszökik… és szökik! Kapd el! Vagy porlasztó tűzzel…
– De az egyezség érvénytelen – vigyorogtam vidáman. – Te szegted meg alig két perce, méghozzá igencsak csúnyán, ha szabad ezt mondanom. Úgyhogy ő már aligha szegheti meg, nem igaz? Ha leteszed a pálcát, jobban tudod tépni a hajad.
– Ááá! Visszavonom az előző parancsaimat, és újat adok, amit nem érthetsz félre! Ne engedd őket beszállni a kocsiba!

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus · Jakob Hyrnek · Kathleen Jones (Kitty) · Nathaniel
PKatica >!

– Aú! Vigyázz a karmoddal, barom!
– Menj arrébb. A hátsó felem teljesen kilátszik. Még kiszúrják.
– Azzal simán megnyernénk a csatát.
– Ne csapkodj már a szárnyaddal! Majdnem kiverted a szememet!
– Akkor változz át valami kisebbre. Javaslom a bélférget.
– Ha még egyszer belém könyökölsz…
– Ne engem okolj. Bartimaeus állított ide minket. Olyan egy beképze…

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus
Lavínia>!

– […]Ma éjjel hol a gazdád? Biztos helyen?
– Állítólag híváshatáron belül – morgott a spániel. – A Whitehallban. Valójában inkább egy mágusbárban, egyik kezében egy üveg, a másikban egy nő.
– Szóval efféle ember?
– Ja. És a tiéd?
– Hát ugyanez. Sőt rosszabb. Ő ugyanabba a kezébe fogná az üveget és a nőt.*

*Bizonyíthatóan nem igaz. Gyűrött ingei és a nagy sörénye dacára (vagy éppen azért), még nem találtam jelét, hogy Nathaniel egyáltalán tudná, mi az a nő. Ha találkozott is eggyel, nagy valószínűséggel mindketten sikoltva rohantak el az ellenkező irányba. De mint minden dzsinn, én is előszeretettel nagyítottam ki gazdám gyengeségeit a társalgás kedvéért.

159. oldal alja

1 hozzászólás
Lavínia>!

– Hát persze. Az illatos Ms Whitwell. Pompás hölgyemény.** – Erősen figyeltem, kezdtem belemelegedni. – Divatügyekben is ő ad tanácsot? Mi ez a feszes naci? Az alsógatyád címkéjét is el tudom olvasni. És azok a mandzsetták…
Na erre felfújta magát.
– Ez az ing nagyon drága volt. Milánói selyem. A nagy mandzsetta pedig a legújabb divat.
– Olyan, mint egy csipkés vécékefe. Csoda, hogy a huzat nem röpít el. Miért nem vágod le, és varratsz belőle még egy öltönyt? Az se lenne rosszabb ennél. Vagy csinálhatnál belőle egy csinos kis hajkötőt.
**Ezt nevezik iróniának. Whitwell valójában nagyon is kellemetlen emberpéldány. Magas, sovány, a keze-lába akár a hosszú, száraz kóró. Csoda, hogy nem csihol szikrát, amikor keresztbe teszi a lábát.

115. oldal

Lavínia>!

Tuti, hogy amióta nem láttam, messziről kerülte az ollókat; fürtjei úgy hulltak le a nyakára akár egy zsíros, fekete Niagara.

111. oldal

3 hozzászólás
Silverien>!

– A mágikus energia szépen végigáramlott rajtad – folytatta a dzsinn zavartalanul. – A bőröd gőzölgött, a hajszálaid vége izzott. Szép látvány volt. Az aurád is megkergült. Egy ekkora töltettől megszabadulni kényes folyamat. Egyből fel akartalak ébreszteni, de várnom kellett pár órát, hogy biztosan túléld.
– Mi?! Mennyi idő telt el?
– Öt perc. Meguntam.

500. oldal


A sorozat következő kötete

Bartimaeus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő
Derek Landy: Az ősök jogara
Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás
Neil Gaiman: Csillagpor
Brandon Sanderson: Vész
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia