A ​gólem szeme (Bartimaeus 2.) 194 csillagozás

Jonathan Stroud: A gólem szeme Jonathan Stroud: A gólem szeme

A varázslók uralta Londonban egyre szaporodnak a rejtélyes bűnesetek, páratlan erejű mágikus eszközök tűnnek el. Puccskísérlet húzódik a háttérben, vagy a mágusokkal szembeni Ellenállás a felelős? Bartimaeusnak, a pimasz és találékony dzsinnek és immár magas állami hivatalt betöltő megidézőjének, aki azonban még mindig kamasz éveiben jár, olyan ügyeket kell felgöngyölítenie, amelyek nem csupán átláthatatlanul bonyolultak, de roppant veszélyesek is.

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Animus, Budapest, 2011
528 oldal · ISBN: 9789633241967
>!
Animus, Budapest, 2011
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240328 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Animus, Budapest, 2005
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639563722 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Bartimaeus


Kedvencelte 52

Most olvassa 13

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
TiaManta 
Jonathan Stroud: A gólem szeme

A remekbe szabott folytatások legjobb mintapéldánya.
Hogy, hogyan is kell továbbra is érdekeset, és jót írni. A világot tágítani, alakítani a karaktereket.
A főszereplő számomra továbbra is Bartimaeus. Ő az aki a kellő, akár történelmi, távlatból látja az eseményeket, embereket. Milyennek is vagyunk az ő szemén keresztül, mint valaki akit csak eszköznek, lelketlen démonnak tekintenek. Őt is kezdjük jobban megismerni, humora, és a személyisége által, még annál is inkább megkedvelni. A szórakoztató mivolta most jobban kiegészül mélyebb vonásokkal, elgondolkozni valóval. Néha azt érezzük ő az egyetlen aki tényleg gondolkodik, tovább lát az orránál, és nem vakítja el az meberi mohóság.
A mágusok önzősége, akik valójában nem csinálnak semmit a saját kezükkel, még jobban szembetűnő. Teljesen megrontja őket a hatalom, becsvágyuk saját áldozatai lesznek. spoiler
Kitty, az egyszerű „közember” a történet előrehaladtával egy nagyon korrekt szereplővé válik. Akinek a leginkább szurkolunk, hogy túlélje, és legyen belőle egy érett gondolkodású, jó szándékú felnőtt. Egy ellenpólust képviselő egyén, a sok s romlott elme között.
Gyönyörűen szórakoztató tovább szövése az előzőnek, és rendkívül jó felvezetése a következő kötetnek.

>!
Navi P
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Bartimaeus még mindig kedvenc :) Bírtam a beszólásait, a megjegyzéseit. Nem köntörfalaz, odaszól :)
Kittyben még sok minden lapul, fog meglepetéseket okozni. Bátor, hű szívű, vannak elvei és van tartása.
Nathaniel meg menjen a búsba. Amennyire szerettem az első részben, most annyira nem :( Kicsinyes, önző, már-már gonosz, csak a saját céljai érdeklik. Ha ő volt az elbeszélő vagy róla beszéltek, mindig egy 14 éves Piton professzort láttam magam előtt.
A cselekmény maga nem volt annyira izgalmas, mint az első részben, átvezető kötetnek viszont pont jó volt.

>!
Briggan
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Hozta az előző rész színvonalát, ami már önmagában dicséretes.
Bartimaeus még mindig nagyon jó fej, az újraidézésénél nagyon jókat nevettem, ahogy elképzeltem szegényt :D .
Nathanielt most kikiáltom antihősnek. Abszolút kezd lecsúszni, és az erkölcsi pöcegödörben dagonyázni a hatalom miatt. Sajnáltam, vártam vissza azt a 12 éves fiúcskát, aki hallgat a lelkiismeretére. Kíváncsi leszek, hova „fejlődik” tovább.
Kitty annyira nem lett a szívem csücske, az elején nagyon unalmas volt az ő történetszála. Az Ellenállás az első perctől nem volt szimpatikus. Valahogy sejtettem, hogy mi lesz a vége. Sajnáltam őket, de nem különböztek sokban azoktól, akiket megvetettek. És sokszor Kitty-vel is így voltam, néha bort ivott és vizet prédikált. Szerintem Jacob állapota nagyon túl lett dramatizálva bár ami történt, az felháborító volt, de azért nem kellett volna temetni.
A cselekmény izgalmas volt, nem tudtam sokáig, ki állhat a háttérben, bár aztán itt is lett egy jókora csavar… Izgultam a végére nagyon, alig vártam, hogy odaérjen a gólem.

>!
Animus, Budapest, 2005
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639563722 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Ibanez MP
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Olvasás közben kissé csalódott voltam, mivel sokkal kevesebb humort kapunk, ugyanakkor John személyisége is olyan irányba változott, hogy csak pislogtam ki a fejemből. De a lényeg amúgy is Bartimaeus, hát nem? :-D Nekem nagyon tetszett a harmadik beleépített szál, a „muglik” szemszögéből nézve a világot, jól meg is lepett és bár először el voltam keseredve, hogy úgy tűnik, tényleg olyan ez a világ, ahogy Kittyék látják, végső soron örültem, hogy így elkomorult az egész, mert sokkal reálisabbnak tűnik az, hogy ha tényleg léteznének mágusok, azok bizony kihasználnák a hatalmukat, nem meghúzódnának valahol csendben. Úgyhogy összességében nekem tetszett ez a sötét világ, így még inkább érthetőbb, hogy a különböző lények, akik kénytelenek szolgálni, miért örülnének annyira gazdáik halálának (még azt furcsállom, hogy a szabadon lévő varázslények miért nem fordultak eddig a varázslók ellen, kezdve azokkal, akiket nem véd se afrita, se dzsinn stb.)… Remélem, a harmadik részben John is észbe kap, a dzsinn pedig még többet humorizál, mint az első részben. Azonban így is egy olyan sorozat, amely már most úgy néz ki, hogy a polcomon marad :-D

>!
Ngie
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Nekem A gólem szeme abszolút hozta a trilóga első részének mind a szintjét, stílusát, hangulatát. Nagyon tetszettek az írói megoldások, az új szereplők / nézőpontok megjelenése is. Még mindig nagyon jó kis sorozatnak tartom.

>!
Panni777
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Jó volt, kellemesen csalódtam benne! Az emlékeimben az első könyvről egy gyerekeknek szóló könyv rémlik, amit kissé untam, de azért elolvastam, mert tele volt varázslattal. Ez a könyv viszont sokkal jobb volt egy gyerekeknek szóló történetnél. Az időzítés pont jó, mert az előző fantasy, amit olvastam a Csontszüret volt, ami szintén Londonban játszódott (legalább a fele), csak pont fordított volt a helyzet: ott a varázslók voltak az elnyomottak.
Nathaniel már idősebb, de sajnos nem bölcsebb, maximum ambíciózusabb. Tetszett Kitty karaktere, de érezhető volt a könyvből, hogy valahogy sem az elnyomók, sem az elnyomottak oldala nem az igazi, mert mind a kettő radikális. A könyvben szereplő mágusok csak ficsúrok, akik ülnek a fenekükön és felolvasnak a könyvből. A lázadóink viszont utcai zsebtolvajok, akik nem képesek szervezetten dolgozni.
Nagyon tetszett Bartimaeus karaktere, főleg a humora, sokszor elmosolyodtam a lábjegyzetein és megjegyzésein. Kíváncsi vagyok a további kalandjaira is, így biztosan elolvasom a másik két részt is!

>!
Leah P
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Imádtam.
Komolyan olyan világ ez ,mintha Voldemort nyert volna és a muglik a kisebb rendűek. Nem mondják ki , de mindenki elnyomja őket, és senkit nem érdekel a véleményük.

Bartimeusszal új kedvenc karaktert avanzsálok . :)
Natanielt nem tudtam még itt sem meg kedvelni.
Kittit kicsit távolság tartóan fogadtam De a végére megkedveltem :)

Kicsit sajnáltam Natanielt ennyire belökték a mély vízbe, viszont egy kicsit maga hibája is. Ez keresztbe tesz ennek, ez pedig ennek , olyan érzésem volt néha mintha kdrama-t olvasnék csak mágusokkal :D

Folyt .köv. majd nyáron :)

2 hozzászólás
>!
Indignation I
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Szégyen-gyalázat, de levontam egy fél csillagot.
Meg kellett tennem, mert az első kötetnek csak az árnyékában marad ez a rész. Kicsit szenved a jól ismert második (avagy összekötő) kötet szindrómától, bár lehetne rosszabb is. Kitty bemutatása új réteggel bővíti a világot, ugyanakkor eltolja a hangsúlyt Bartimaeus és Nathaniel kapcsolatáról és kalandjairól, amit nehéz megszokni (mondhatnám, hogy helyenként unalmas, de nem így van, csak türelmetlenül várom, mikor kerül elő újra kedvenc dzsinnünk). A történet maga lebilincselő és igen akciódús amikor épp nem Kittyék csapata tart megbeszélést…, méltó az előző kötethez, a helyét önállóan is megállná. Szemléletesek a leírások, érthetőek a szereplők motivációi és nagyon sokszínűek.
Szinte letehetetlen.

>!
Morn
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Először is gratula Stroud-bácsinak, mert az írók nehezen tudják a sorozataik színvonalát megtartani. Még ha második kötetről van szó, akkor sem. Itt nem vettem észre hiányosságot, ez is nagyon tetszett. :)
Nathanielt sajnáltam. Mármint… nem is sajnáltam, inkább elszomorodtam, hogy a hatalom mennyire megváltoztathatja az embert. Még ha csak kis részét veszi ki a dologból, akkor is. No meg ezzel kapcsolatban nem is értettem, hogy bírt a helyén maradni. Hogy valaki ennyire ambiciózus legyen, hihetetlen. Ráadásul ennyi idősen. Tuti már az első rám kent (vagy akart) balhéknál hátat fordítottam volna a dolgoknak. No de hát én nem vagyok mágus. :)
Egyedül Kitty vett vissza kicsit belőle. Nem mindegyik részét élveztem, néha már úgy éreztem, túl sok belőle. Végig a Bartimaeus nevével jelzett fejezeteket vártam. Hiába, kedvenc a drága. :) (Most jut eszembe, kicsit olyan, mint mikor kiskoromban először láttam az Aladdint. Dzsinit is annyira bírtam! *-* (bár fogalmam sincs, hogy írják a nevét))

1 hozzászólás
>!
RoseMarry
Jonathan Stroud: A gólem szeme

Bartimaeus-ban nem csalódtam, hozza a szokásos formáját :D
Kitty egy nagyon érdekes lány, és örültem, hogy rajta keresztül bepillanthattunk az ellenállás falai mögé. Nathaniel-lel mégis mi az isten történ?? Az előző részben is volt 1-2 rosszabb megszólalása, de most legszívesebben tényleg a Tower-ba zárattam volna. Egy öntelt, beképzelt idióta lett.
Akit viszont még nagyon bírtam ebben a részben az Honorius volt. Tény, hogy nem volt normális ennyi év bezártság után ki lenne? mégis jókat nevettem a furcsaságain spoiler


Népszerű idézetek

>!
Lavínia

– Szigorúan titkos. Elszabadult egy őrült démon. El kell pusztítani.
– Hát nem az lesz az egyetlen őrült, ha kizavarjátok ezt a társaságot az utcára – csaptam a nyelvemmel bal felé. – Nézd meg azt a végén. Zsámolynak öltözött. Bizarr… valahogy mégis bírom.
– Az nem dzsinn, valóban zsámoly. Azt a pentagramot nem használjuk.

360. oldal

>!
Lavínia

– Nevem? Rengeteg nevem van! Én vagyok Bartimaeus. Én vagyok Szakar Al Dzsini! Én vagyok Hatalmas Negorzó és az Ezüsttolú Kígyó!
Drámai hatásszünetet tartottam. A fiatalember üres tekintettel nézett.
– Sose hallottam rólad. Szóval ha félreállnál…
– Én beszéltem Salamonnal…
– Ugyan már – legyintett az afrita. – Ki nem beszélt vele?
Köztudott, hogy mindenbe veleütötte az orrát.
– Én építettem ujjá Uruk, Karnak és Prága falait…
– Prága? – vigyorodott el. – Mármint ezeket a falakat itt a földön? Amiket Gladstone öt perc alatt ledöntött?

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bartimaeus
>!
Lavínia

Főleg a fóliótok okoztak egyfolytában gondot, állandóan leléptek, hidak alá surrantak, becsusszantak kéményekbe, vagy úgy beijedtek a mennydörgéstől vagy egymás árnyékától, hogy kiugrottak a bőrükből.*
*Sajnos szó szerint. Szörnyen undorító és kínos.

155. oldal

>!
Lavínia

Az arcára enyhén sértődött kifejezést erőltetett: vagy ünnepélyes akart lenni, vagy az emésztésével volt gond; nem nagyon tudtam megmondani melyik eset áll fennt.

111. oldal

>!
Lavínia

– […]Ma éjjel hol a gazdád? Biztos helyen?
– Állítólag híváshatáron belül – morgott a spániel. – A Whitehallban. Valójában inkább egy mágusbárban, egyik kezében egy üveg, a másikban egy nő.
– Szóval efféle ember?
– Ja. És a tiéd?
– Hát ugyanez. Sőt rosszabb. Ő ugyanabba a kezébe fogná az üveget és a nőt.*

*Bizonyíthatóan nem igaz. Gyűrött ingei és a nagy sörénye dacára (vagy éppen azért), még nem találtam jelét, hogy Nathaniel egyáltalán tudná, mi az a nő. Ha találkozott is eggyel, nagy valószínűséggel mindketten sikoltva rohantak el az ellenkező irányba. De mint minden dzsinn, én is előszeretettel nagyítottam ki gazdám gyengeségeit a társalgás kedvéért.

159. oldal alja

1 hozzászólás
>!
Lavínia

– Hát persze. Az illatos Ms Whitwell. Pompás hölgyemény.** – Erősen figyeltem, kezdtem belemelegedni. – Divatügyekben is ő ad tanácsot? Mi ez a feszes naci? Az alsógatyád címkéjét is el tudom olvasni. És azok a mandzsetták…
Na erre felfújta magát.
– Ez az ing nagyon drága volt. Milánói selyem. A nagy mandzsetta pedig a legújabb divat.
– Olyan, mint egy csipkés vécékefe. Csoda, hogy a huzat nem röpít el. Miért nem vágod le, és varratsz belőle még egy öltönyt? Az se lenne rosszabb ennél. Vagy csinálhatnál belőle egy csinos kis hajkötőt.
**Ezt nevezik iróniának. Whitwell valójában nagyon is kellemetlen emberpéldány. Magas, sovány, a keze-lába akár a hosszú, száraz kóró. Csoda, hogy nem csihol szikrát, amikor keresztbe teszi a lábát.

115. oldal

>!
Lavínia

Tuti, hogy amióta nem láttam, messziről kerülte az ollókat; fürtjei úgy hulltak le a nyakára akár egy zsíros, fekete Niagara.

111. oldal

3 hozzászólás
>!
bobo1019

– Párosodtok?
– Nem – feleltem –, csak lökdösődünk.
– Úgy értem,többen lettetek.Legutóbb kettőt hagytam itt.

372. oldal

>!
Uluthrek

– Azt hiszem, Harlequint elfelejthetjük – csevegtem. – Ha van csöppnyi esze, ez után a felhajtás után azonnal emigrál Bermudára. Soha nem találod meg.
– Nem is kell – felelte gazdám. – És nem is lenne értelme. Meghalt.
– He? – Híres ékesszólásom igencsak megsínylette a megpróbáltatásokat.

>!
Silverien

– A mágikus energia szépen végigáramlott rajtad – folytatta a dzsinn zavartalanul. – A bőröd gőzölgött, a hajszálaid vége izzott. Szép látvány volt. Az aurád is megkergült. Egy ekkora töltettől megszabadulni kényes folyamat. Egyből fel akartalak ébreszteni, de várnom kellett pár órát, hogy biztosan túléld.
– Mi?! Mennyi idő telt el?
– Öt perc. Meguntam.

500. oldal


A sorozat következő kötete

Bartimaeus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő
Derek Landy: Az ősök jogara
Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás
Neil Gaiman: Csillagpor
Brandon Sanderson: Vész
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia