Tl;dr: a csak sci-fire való koncentrálás arra biztosan jó volt, hogy sokkal trendszerűbben lássuk az adott év novellaválogatását: jobban kirajzolódnak a közös témák, jobban érezzük a közös hangulatot, illetve hogy mik is foglalkoztatják a szerzőket. Szerencsére továbbra sem találkoztam méltatlan szöveggel, bár az is biztos, hogy egyre kevésbé tud felcsigázni az antológia.
Folyószöveg: http://ekultura.hu/2021/01/13/jonathan-strahan-szerk-az…
És akkor egyenként.
Charlie Jane Anders: Könyvesbolt Amerika legvégén – 4/5
Persze nagyjából a harmadik bekezdésben egyértelművé válik, hogy mire megy ki a játék, de, azt hiszem, ez egyáltalán nem baj: szép történet, szükségünk volt ilyesmire a 2020-as évben.
Tobias S. Buckell: A galaktikus idegenforgalmi húzóágazat – 3,5/5
Mulatságos könnyedség idegenekkel és turizmussal – bírom az ilyen humoros novellákat. Nem mintha sokáig megmaradnának az emlékezetemben vagy különösebben nagy reveláció lenne, ellenben kellemesen szórakoztatóak nagyobb tétek nélkül.
Indrapramit Das: Káli Na – 3/5
A nyelvezete és stílusa nagyon izgalmas, remekül vegyíti az egzotikus-indiai hangulatot a sci-fi technoszöveggel. Ugyanakkor maga a tartalom nem nagyon tudott lekötni, bár jópofa volt az alapötlet.
Suzanne Palmer: A fák festője – 3,5/5
Szép szöveg, izgalmasan szép világról mesél. A végére kicsit megbicsaklik, nekem valahogy túl direktté válik és mintha nagyon magától értetődő végkifejletre jutna, de addig nagyon megragadóan épült fel. Szívesen olvastam volna még erről a helyről, a központi, lenyűgöző fajjal.
Karin Tidbeck: A Skidbladnir utolsó útja – 4/5
Magabiztosan pályázik a legfurcsább űrutazós sci-fi novella címére. Költői, bizarr, érdekes, de valahogy mégis különösen szép: a legjobb Tidbeck-novellák ilyenek és szerintem ez is ott van.
Malka Older: Fényes lámpák, stabil létrák – 4/5
Váratlanul optimista kicsengésű novella – örülök, hogy a szerzők nemcsak a reménytelen pesszimizmus oldaláról tudják megfogni a klímaváltozást és a jövőnket, de alkalmanként még lehetőséget is látnak a jobbra. Szerettem olvasni.
Ted Chiang: 2059-ben még mindig a gazdag kölyköké a világ – ?/5
Esszé a jövőben? Ami igazából a jelen? Chiang nagyon pontosan mutat rá jelenünk egyik legnagyobb problémájára – egy elképzelt jövőn keresztül. Innentől kezdve remek science fiction, még akkor is, ha nyilván a pároldalas terjedelem és a forma nagyon sokra nem predesztinálja a szöveget.
Rich Larson: Járványeste a Holdkóros-házban – 4,5/5
A járvány közepén különösen jó egy járvány sújtotta világ utáni világról olvasni. Larson mind ötletek, mind érzelmek terén remekelt: elképesztően izgalmas (és egyben végtelenül kegyetlen) hátteret teremtett, tele jópofa apróságokkal, amiket tényleg élvezet felfedezni. Ráadásul a szereplők által megélt eseményekben is bőven volt erő, szépen vezette fel, jól működött a befejezés. Egyre nehezebb engem lenyűgözni sci-fi ötletekkel, de most talált.
Han Szong: Tengeralattjárók – 3/5
Szép szöveg, de mintha valahol elfolyt volna. Nem éreztem az átütő erőt; a szöveg nem tudott annyira hatással lenni rám, mint kellett volna.
SL Huang: Talán most utoljára – 4,5/5
Kemény, kegyetlen szöveg – iszonyú ellentmondásos koncepcióval. Nagyon tetszett az alapdilemmája, és örülök, hogy a megvalósítás is ilyen erős, hatásos tudott maradni.
Fran Wilde: Viharkatalógus – 3,5/5
Érdekes, furcsa, inkább weird-fantasy alaphelyzet; van benne valami izgalmas-megnyerő rejtélyesség, furaság, nem-tudom-hova-tenni érzés. És tetszik, hogy ezeken keresztül mesél érzelmekről. Mégis, valahogy túlságosan széttöredezett nekem, nem állt eléggé össze.
Anil Menon: Éden robotjai – 4/5
Nagyon szépen, szinte észrevétlenül vált a szöveg a „kedves-kellemes” hangulatból a „rémisztő-ijesztő” fokozatba. Ügyesen játszik az olvasó érzelmeivel, de valahogy mégis, nyilván pont az alapkoncepció miatt, nem tudott annyira fájdalmas hatással lenni rám, mint szerettem volna. Nehéz ügy, de jó írás.
Alice Sola Kim: Most várd ki ezt a hetet – 4/5
Rém egyszerű sci-fi alaphelyzet – nagyon kortárs, fontos és erős témával vegyítve. A végével nem voltam teljesen elégedett, de egyébként a többi részével nagyon is. Érdekes pillanatok, jópofa figurák, ügyes összefonódása a metoo-nak a koncepcióval.
Peter Watts: Cyclopterus – 3/5
Kissé talán unalmas, amolyan sokszor látott módon ismert klímaváltozásos jövőkép. Nem hiszem, hogy az eddigiekhez túl sokat hozzá tudott volna tenni, és a megírás mikéntje sem lesz maradandó élmény.
Suyi Davies Okungbowa: A dűnék éneke – 3/5
Okoraforra emlékeztető, hangulatosnak szánt, költői, de tulajdonképpen nem túlságosan maradandó novella. A dűnés-törzses alaphelyzet inkább már fantasy-vel kecsegtet, viszont nem kötött le érzelmileg, akármennyire is voltak jó pillanatai.
Tegan Moore: Mint a farkasok – 2/5
Az én ízlésemnek nagyon hosszú történet – jól felépített, de nem tudott ilyen terjedelemben érdekelni. A kutyás jövőkép épp csak egy kicsit ijesztő, ami mindenképpen izgalmas hangulatot kölcsönöz neki, viszont sem maga a történet, sem a nézőpont nem nyűgözött le.
Elizabeth Bear: Bizonytalan talaj – 3/5
Morális fejtegetések krimi közben. A sci-fi csak kellék, a krimi inkább díszlet – viszont maguk a karakterek is inkább csak szócsövek. De szövegként működik.
N.K. Jemisin: Szükségbőr – 4/5
Nagyon szórakoztató és vicces alapkoncepció. A folyamat és a bemutatott dolgok mindenképpen erősek, noha a narrációt nem mindig értettem (főleg olyan szempontból, hogy miért nem érzelemmentes-tárgyilagos). De remekül eltalált téma, remekül eltalált koncepció, végre Jemisintől egy nem dühös, viszont árnyalt novella.
Ken Liu: Áldozatok – 4,5/5
Kegyetlen, Black Mirrorosan sötét jövő. Az elején kicsit sok a technoszöveg, amivel eltávolítja a jelentől az eseményeket, de valójában hamar rájövünk, hogy nem sok választ el minket ettől. A narráció ügyesen erősítette a hatást; fájdalmas élmény.
Alec Nevala-Lee: Bálnatemető – 3,5/5
Hexapodok! Eleinte elég nehezen tudtam ráhangolódni, az ilyen típusú novellák ritkán nyernek meg, de szépen lassan elkapott a szomorkás-küzdő hangulata, a végére egészen megszerettem. A jövőkép pedig, minden ismerőssége ellenére, különösen költőire sikerült.
Vandana Singh: Újra együtt – 3/5
Klímaváltozás Indiában. Nem tudott igazán megérinteni a szöveg: sem a kicsit nehézkesen előadott történelemlecke, sem a végső pillanatok, de maguknak a figuráknak a története sem. Nem igazán tudom, hogy mi hiányzott.
E. Lily Yu: Zöld üveg – szerelmi történet – 5/5
Piszkosul ijesztő, ízléstelenül-fájdalmasan dühítő novella. Koncepciója, amennyire egyszerű, annyira hatásos, a tálalás módja pedig hibátlan. Kevés ennél erősebb jelzést tudnék elképzelni a jövőnk megmentése érdekében.
Sofia Rhei: Rejtett ajtók titkos meséi – 3/5
Némileg érdektelen történet – az irodalmi-filmes referenciák kétségtelenül jópofák, értékeltem a mondanivalóját is, de sajnos a legkevésbé sem tudott újat vagy érdekeset mondani a számomra. Mintha a világképét is túl sokszor láttuk volna már.
Greg Egan: Erre nem mehetünk haza – 3,5/5
Ügyesen végigvitt koncepció – viszont érdemi újdonság nélkül. Így jó pár évvel A marsi után már nehéz elhinni, hogy az ilyen történetek tudnak nagyon sok meglepetéssel szolgálni, és Egan igazán hatásos vagy különösebben lenyűgöző sem tudott lenni. Ettől függetlenül jó volt olvasni, csak már emlékezni nem nagyon fogok rá.
Chinelo Onwualu: A halott ember mondandója – 3,5/5
Jó hangulatú, de némileg tétnélküli novella. Érdekes a jövőbeli Nigéria, amit felvázolt, az érzelmi alaphelyzet is hatásos, de mégis, mintha pont nem arra fektetné a hangsúlyt, amihez valóban kötődni tudok. Emiatt főleg a novella vége eléggé elment mellettem, pedig addig eléggé élveztem az építkezést.
Fonda Lee: Én [28F] deepfake barátnőt hamisítottam, és most a szüleim azt hiszik, megnősülök – 4/5
Már a címe is nagyon tetszett, és persze a szöveg is nagyon szórakoztató Black Mirroros lett. Nehéz lenne emlékezetesnek hívni, de jó élmény volt, amolyan kicsit ijesztő, kicsit „persze ilyen nem történhet meg velünk… ja, de mégis” módon. Újfent: nehéz lenne jövőnek hívni, ez éppen csak nem a jelen.
Caroline Yoachim: A szerelem archeokronológiája – 3/5
Viszonylag klasszikus toposzra épülő novella, viszont valamiért nagyon távolságtartónak és zavarosnak éreztem a stílusát. Mintha nem is akarná, hogy bevonódjunk, mintha nem is akarná, hogy nekünk is számítsanak ezek az érzelmi-morális tétek. Emiatt, akármennyire is érdekes volt és hiába tetszett pár jelenete, nem nyert meg magának.