Az ​év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019 26 csillagozás

Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Jonathan Strahan, a fantasztikus műfajok neves szakértőjének sorozata, amely 2016-ban mutatkozott be Magyarországon, még merészebb és elgondolkodtatóbb novellákkal folytatódik. Ebben a gazdag válogatást kínáló könyvben már befutott, hazánkban is ismert és pályájuk elején járó szerzők 2018-ban megjelent legjobb sci-fi és fantasy írásait olvashatjuk, amelyek egyszerre tanúskodnak lenyűgöző képzelőerőről és mély emberismeretről.

Jonathan Strahan 1964-ben született Belfastban. Közel harminc éve dolgozik sci-fi és fantasy szerkesztőként, ez idő alatt tízszer is jelölték Hugo-díjra, 2010-ben pedig megkapta munkásságáért a World Fantasy-díjat. Szerkesztőként több tucat antológiát és szerzői novelláskötetet jegyez. Nyugat-Ausztráliában él feleségével és két lányával.

A művek szerzői: Jonathan Strahan, Alyssa Wong, Tade Thompson, S. L. Huang, Annalee Newitz, Yoon Ha Lee, Carmen Maria Machado, Naomi Kritzer, Kelly Robson, Jeffrey Ford, Alix E. Harrow, Garth Nix, Elizabeth Bear, Vandana Singh, Kelly Barnhill, Brooke Bolander, T. Kingfisher, Zen Cho, Naomi Novik, Rich Larson, Daryl Gregory, Dave Hutchinson, John Crowley, Andy Duncan, Maria Dahvana Headley, Ken Liu, N. K. Jemisin, Ursula K. Le Guin, P. Djèlí Clark

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái, Gabo SFF könyvek


Enciklopédia 1


Most olvassa 3

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Hát, azt nem állítanám, hogy Mr. Strahan ízlése és az én ízlésem olyan borzasztóan nagyon egyezne (főleg, ami a sci-fit illeti – a fantasy-érzékével egészen meg vagyok elégedve), de pár dolgot azért el kell ismernem.
1. Az biztos, hogy amit beválogat a kötetébe, az írástechnikailag legalábbis korrekt, nagyon sokszor pedig egészen csodálatos és irodalmilag igényes. (Ugyanitt, köszönet a kiadónak, hogy igazán remek fordítókra bízta a szövegek magyarítását, igazán sok szépség akadt a kötetben.)
2. Tagadhatatlanul ad egy olyan rálátást a fantasztikum aktuális trendjeire, amit magyar olvasóként egyébként nagyrészt nélkülöznünk kéne. Más kérdés, hogy ezek a trendek barátaink-e, vagy kevésbé. (Engem speciel nem különösebben izgat, ha egy novellában van egy kis LMBTQ tematika, sem pozitív, sem negatív értelemben. Tényleg itt az ideje, hogy megpróbáljuk végre természetesen kezelni ezt. Gender-tematika részemről dettó. Az öko-apokalipszisektől mondjuk már van egy kis herótom, de elismerem, fontos téma.)
3. Valószínűleg fontos szempont lehet a kötetek összeállításánál, hogy a történetek előterében valós emberi (társadalmi, lélektani, ilyesmi) problémák álljanak, a szerzők kellő érzékenységgel és empátiával közelítsenek szereplőikhez, legyenek képesek valószerű, azonosulható karaktereket alkotni, tudjanak olyan történeteket elmesélni, amikkel az olvasó azonosulni tud. Akkor is, ha a protagonistának esetlegesen színváltós pikkelyei vannak, ha csimpánz, netán egy kis robot vagy egy épület. És ez jó. Nagyon jó.
4. A kötetek elég sokszínűek, tematikailag változatosak. Ebben például volt kettő egész darab űrhajós novella is! Meg kettő földönkívülis is. (És ezek ráadásul egybe sem estek!) És volt benne okos Ken Liu és lírai Ursula K. Le Guin, furcsa Alyssa Wong és egyedi látásmódú Daryl Gregory, hát mi bajom lehet nekem voltaképpen? (Jó, oké, pár középszerű alkotást azért tudtam volna feledni, de most a pozitívumokat sorolom éppen, no.)

Egyszóval, jók voltak ezek a kötetek. Ha valaki a lelkemet kérné cserébe a garanciáért, hogy sosem olvasok rosszabb fantasztikumot ezeknél (még magyar szerzőktől sem! :P), már írnám is alá a kontraktust íziben.
(Olvasónapló a hozzászólásoknál, mint rendszerint.)

3 hozzászólás
>!
ViraMors P
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Nyúlt a könyvért, az pedig nyúlt érte, mert a könyveknek is ugyanannyira szükségük van arra, hogy olvassuk őket, mint nekünk arra, hogy olvashassuk őket…

Ez volt az első Strahan-féle válogatás, amit olvastam. A novellánként írt értékelésszerűségeim sokkal többet elmondanak, de összesítve azt kell, hogy mondjam, meg vagyok elégedve a gyűjteménnyel, kb azt kaptam, amit vártam. Lévén vegyes antológia, voltak persze hullámvölgyek, de többet értékeltem jónak, mint nem kifejezetten jónak, és már ennek is tudok örülni :)

Abszolút kedvencek:
Alix E. Harrow: Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez – Portal fantasyk gyakorlati tudnivalóinak gyűjteménye
Rich Larson: Hús és vér és lélek
Ursula K. Le Guin: Tűz fénye

Olvasónapló:
https://moly.hu/olvasasok/7136679

>!
Amadea
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Szerintem már mindenki tudja, hogy mennyire várom az éves Jonathan Strahan-féle novellaválogatást.:) Azt szeretem benne a legjobban, hogy mindegyik írás egy másik világba repít el, és ez a kötet valóságos kaleidoszkópja a különböző világoknak. Annyiféle stílus, mentalitás, történetszövés, hozzáállás tükröződik benne, hogy az ember csak bódultan kapkodja a fejét. Mintha Alice nem egy, hanem sok üregen keresztül zuhanna le. Nem, nem mindegyik a mi szánk íze szerint való, de roppant nárcisztikus lenne elvárni, hogy egy ősz hajú ausztrál pasas a kedvünkért mellőzzön egy csomó szokatlan gyöngyszemet.

A tavalyi mélyrepülés egysíkú pangása után volt bennem némi félsz, de csupán egészségesen hullámzó színvonal kerekedett ki a kötet végére – voltak sokcsillagos, emlékezetes, nagyon elszállt és felejthető darabok is, ahogy az egy ilyen sokszínű válogatástól elvárható.

A besorolásom alapján nem úgy tűnik, hogy ez a kötet különösebben lenyűgöző lenne, de az egyéni preferenciák miatt ez a lista mindenkinél máshogy fog kinézni – sokaknak fog tetszeni Garth Nix klasszikus varázslóbotos sztorija, amikkel engem ki lehet kergetni a világból (de ezt csak halkan mondom, mert kidobnak itthonról), és sokan fogják a hajukat tépni John Crowley vagy Daryl Gregory novellájától, amelyeket én kifejezetten szerettem olvasni.

Kíváncsi lennék, Strahan milyen koncepció alapján szerkeszti a kötetet, mert igen érdekes görbe rajzolódna ki, ha ábrázolni szeretnénk: az eleje nagyon erős, fellő a kockás papír tetejéig, aztán a közepe táján kilapul (bandáznak az elszállt írások), hogy a végén ismét felfelé igyekezzen az íve.

Csoportosítva, pár szóval/mondattal jellemezve mutatom be a kötetet, hosszas elemzésre nem vállalkozom, mert így is öt nekifutásból állt össze ez a post és a két utolsó kategória darabjaira gondolni sem szeretek, nemhogy fellapozni őket amiatt, hogy pontosan miért nem tetszettek.

1. A nagyon jók:
– Alyssa „cuki vagyok, de genya” Wong: Olivia étkei – mindig megörülök, ha felfedezem Ms. Wong nevét a szerzők között. Az Olivia étkei hangulatában nagyon hasonlít a Megfulladsz, hogyha itt maradsz (In: Jonathan Strahan [szerk.]: Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2017) című írására, szinte érezni az arizonai sivatag perzselő forróságát, ahol minden kaktusz a mágikus realizmustól virul.
– P. Djèlí Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története – azt hozza, amire a cím alapján számítunk. Ötletes novella, ami új színt visz a rabszolgaság-paradigmába. Egy nagyon kicsit a túlzott felsorolásjelleg zavart, de szinte elhanyagolható módon.
– Tade Thompson: Szakadt – betegállat, kicsitelszállt novella, érdekes látásmóddal.
– Zen Cho: Ha nem sikerül elsőre, próbáld meg újra – ez az írás különleges helyet foglal el a szívem kisprózáknak fenntartott kamrájában. Bődületesen vicces! A cím, annak ellenére, hogy illik a történethez, egyáltalán nem érzékelteti a tartalmat. Istenem, a tehenek… soha többé nem tudok úgy nézni a tehenekre, mint ennek az olvasása előtt.
– Daryl Gregory: Kilenc utolsó nap a Föld nevű bolygón – low science fiction (vagy valami ilyesmi), avagy hogyan hat ki egy átlagember életére az idegen fajok jelenléte.
– John Crowley: Kova és tükör – nagyon erős, hollószárnyfekete atmoszférával bíró, történelmieskedő írás. A mögöttes mondanivalóban nem vagyok biztos, de nincs rosszul megírva és a hangulata mindent visz.
– Maria Dahvana Headley: Felejtsd el, hogy ismersz, és én sem fogok emlékezni rád – totál ciki, de kétszer kellett már megnéznem (egyszer a vázlat összedobásánál, egyszer most), miről szól ez a történet, pedig nagyon tetszett… A cím alapján ennél se lehet sejteni, miről fog szólni, tartogat is meglepetéseket. Nagyon feszes a cselekménye, egy felesleges betű nincs benne, a jó novella mintapéldánya.
– Ken Liu: Minőségi időtöltés – még nem olvastam a szerzőtől semmit, de tervben van, és ez a történet megerősített a Ken Liunak megelőlegezett bizalmamban (ma a semmitmondó mondatok istennője vagyok). Éljenek a patkányok!
– N.K. Jemisin: A mesemondó helyettese – sárkánymese, nagyon más szemszögből, olyan jemisinesen. Imádom ezt a nőt, eddig minden a plafont verte, amit elolvastam tőle. Friss, pimasz, nagyon dühös hang az irodalomban.

2. A szimplán jók:
– S. Qiouyi Lu: Anyanyelv – az a fajta disztópikus írás, ami kényelmetlen érzést okoz olvasás közben. Diszkomfortos a világ, ismeretlen, csillogóan rideg. Csak az idegenkedésem miatt maradt ki az exkluzív klubból, egyébként teljesen rendben van – fogalmam sincs, mennyire számít ötletesnek egy tájékozottabb SFF-olvasónak, nekem az volt.
– Yoon Ha Lee: A csillaghajó és a templommacska – szubjektív szempontból jónak gondolom, mégiscsak macska van benne és megáll a lábán a cselekmény, de nem okozott katartikus élményt.
– Naomi Kritzer: Tündértani terepgyakorlat – aranyos kilógok-a-sorból-kislány novella tündérekkel, el lehet olvasni, de nem egetrengető, az üzenete viszont fontos.
– Naomi Novik: Áldások – Naomi, nem csapsz be, tudom, hogy ez egy regény nyitánya, mint az Ezüstfonásnál! Szóval vedd ezt meghitelezett bizalomnak – amit meg kell téríteni!
– Rich Larson: Hús és vér és lélek – animálfiction! Biztos vagyok benne, hogy sokaknak jobban fog tetszeni, mint nekem, akinek kellett volna még egy kis spiritusz. A szívszorító faktor elég magas, de a csattanó olyan kis semmilyen.
– Andy Duncan: Egy ügynök Utópiából – nem semmi fekete humora van a szerzőnek, aki csak nevében rokona Dave Duncannek. Az ember könnyen elveszítheti a, khm, a fejét. Vagy másvalakiét.
– S.L. Huang: A nő, aki elpusztított minket – érdekes ötlete van, jól kombinálva a családi drámával.

3. Elmegy egynek, azaz a futottak még mostoha kategóriája:
– Annalee Newitz: A kék tündér kiáltványa – nem volt rossz, de az az érzésem, hogy ezt a történetet már nagyon sokszor olvashattuk…
– Alix E. Harrow: Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez – ezt is… szerintem sokaknak tetszeni fog, de semmi olyan nem volt benne, ami az ínyenc énemre hatással lehetett volna.
– Garth Nix: A kőbe zárt bot – ahogy a napokban gondolkodtam rajta, nem rossz ez, csak, ahogy a bevezetőben írtam, engem ez a fajta stílus nem tud meghatni.
– Elizabeth Bear: Oké, Glory – már azt is utálom, hogy a telefonom okosabb, mint én. Egy háztól max. azt várnám el, hogy öntisztító ablakai legyenek (in memoriam vasárnap délután, amikor akár egy jó könyvvel is fetrenghettem volna a fotelben).
– Kelly Barnhill: Szörnyű ifjú hölgyek – tök jó lett volna, ha be is fejezi az író, érzetre ugyanis egy hosszabb novella első pár oldala. Van, aki hat oldal alatt remekművet rittyent össze, Kelly Barnhillnek ez (most) nem sikerült.
– T. Kingfisher: A Rose MacGregor ivócimboraság és rajongói csoport – kínos pasinyavalygás, Kingfisher haverjai biztos jól szórakoztak, amikor elolvasták.
– Ursula K. Le Guin: Tűz fénye – igazából külön kategóriát érdemelne, mert erősen érződik, hogy más íráshoz/írásokhoz kapcsolódik, annak/azoknak egyféle lezárása. Mivel még semmit nem olvastam Le Guintól, a felszín alatt hemzsegő utalások miatt nem tudtam értékelni.

4. Miaf*szvoltez, avagy az SFF méregzöld köde (ha a bölcsészeknek lila van…):
– Carmen Maria Machado: Illanó, félelmes csillag – ennek a befejezését nem tudtam hova tenni; addig szépen építkezett, de az utolsó pár oldal számomra nehezen volt értelmezhető.
– Simone Heller: Amikor nem járt csillag az égen – nagyon, nagyon furcsa novella, amelyet kínkeservvel próbáltam kontextusba helyezni, de annyira idegen, hogy nem tudtam megkedvelni, hiába állt össze valami kép a végére.
– Dave Hutchinson: Golgota – túl rövidnek és értelmetlennek találtam, lehet, hogy egy nálam hozzáértőbb olvasó jobban fogja szereti.

5. Amelyek nélkül tudtam volna élni:
– Kelly Robson: Beavatkozás – patetikus óda a gyerekneveléshez némi csillagközi körítéssel, szirupba fullasztva. Kicsit átalakítva nagyon jó lehetett volna (nekem).
– Jeffrey Ford: A könyvespolc-expedíció – nem tudom, Jeffrey Ford milyen komája Jonathan Strahannek, de nagyon örülnék, ha végre áttérne a kisszékek faragására.
– Vandana Singh: Vindam – abszolút nem nekem szól
– Brooke Bolander: Páratlan, nagy, ártalmatlan – talán ezzel szenvedtem meg a legjobban. Ha más stílusban, más megközelítésben van megírva, még élveztem volna is, de ez az idegen szemszög és az iszonyatosan lehangoló téma még az olvasástól is elvette a kedvem, és még hosszú is! Alig vártam, hogy a végére érjek.

El se hiszem, hogy a végére értem a mondókámnak, a könyvet olvasni nem volt ilyen nyögvenyelős.:) Nagyon örülök, hogy ez a válogatás jobban sikerült a tavalyinál, így legalább kellően fájó a búcsú. Kicsit duzzogva, kicsit halkan írom, hogy a magyar kiadó nagyban tudná enyhíteni a fájdalmamat a megelőző kötetek kiadásával, akár csak e-formátumban is (velem könnyű egyezkedni).

>!
makitra P
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Meglehetősen egyenetlen lett ez a válogatás, de hát kezdek rájönni, novellák terén jóval nagyobb szórásokkal találkozunk, mint regényeknél. És ezen nem azt értem feltétlenül, hogy több a rossz írás, hanem hogy a vélemények valahogy sokkal szélsőségesebbek. Ahogy olvastam a korábbi értékeléseket, sokkal kevésbé tudok velük egyetérteni, ritkábbak a közös vélemények, de úgy tűnik, egy rövid írásnál hamarabb kitűnik az ízlésbeli különbség. Ez persze nem teljesen magyarázza, miért untam már a végén az olvasást – valószínűleg nem az 1 novella/nap a legideálisabb olvasási sebesség ennél a kötetnél.

Mindenesetre a könyv első felében található novellákat élveztem inkább, a végére nagyon megfáradtam és nem is igazán kötöttek le, az utolsó pár írást kivéve. Amennyire objektíve meg lehet ítélni ezeket, nem rosszak – a felépítésük zömmel jó, jól átadják, amit akarnak. Stílusban sok különlegeset nem találtam, de akik tetszettek, azok általában ebben is adtak valami pluszt.

Ami nagyon jó, hogy a témákban sok olyan előkerül, ami egyre népszerűbb/elterjedtebb és itthon, adottságinkból is kifolyóan, keveset olvasok: a kisebbségek, más népcsoportok hangja. Tetszett a fekete Amerika alternatív hangja P. Djeli Clarktól, az anyanyelvünkkel való élő kapcsolatot feldolgozó S. Qiouyi Lu írása vagy Zen Cho sárkánya. Sok novella dolgozza fel a nők történeteit néhol kicsit didaktikusan, de élvezhetően (Naomi Kritzer), néhol rémálomszerűen (Carmen Maria Machado), néhol viccesen (T. Kingfisher és részben Naomi Novik – jó látni, hogy meseátiratokkal mi sem vagyunk elmaradva). Viszonylag ritkák a „tiszta zsáneri” írások (amihez az értelmezésemben talán Garth Nix áll a legközelebb), mintha minden történet kizárólag a jelen kulisszáival akarja megszólítani a jelen olvasóit. Ez már nem a hőskor, egyre fontosabbak a társadalmi kérdések, vagy legalábbis ezek váltak uralkodóvá – tudatosodik az olvasás során. Jelzem, ez nem értékítélet, csak egy megállapítás.

Összességében felemás érzés az első Strahan-kötetem, bár inkább tűnik műfaji sajátosságnak, mint bármi másnak. Tömény is a cucc, kicsit fárasztó is, jobb ezt máshogy fogyasztani. Mindenesetre most jól fog esni egy kis más…

Olvasónapló:

S. Qiouyi Lu: Anyanyelv – https://moly.hu/reszolvasasok/70821
Alyssa Wong: Olivia étkei – https://moly.hu/reszolvasasok/70822
P. Djeli Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története – https://moly.hu/reszolvasasok/70823
Tade Thompson: Szakadt – https://moly.hu/reszolvasasok/71513
S. L. Huang: A nő, aki elpusztított minket – https://moly.hu/reszolvasasok/71514
Annalee Newitz: A Kék Tündér kiáltványa – https://moly.hu/reszolvasasok/71515
Yoon Ha Lee: A csillaghajó és a templommacska – https://moly.hu/reszolvasasok/71516
Carmen Maria Machado: Illanó, félelmes csillag – https://moly.hu/reszolvasasok/72224
Naomi Kritzer: Tündértani terepgyakorlat – https://moly.hu/reszolvasasok/72225
Kelly Robson: Beavatkozás – https://moly.hu/reszolvasasok/72226
Jeffrey Ford: A könyvespolc-expedíció – https://moly.hu/reszolvasasok/72227
Alix E. Harrow: Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez – Portal fantasyk gyakorlati tudnivalóinak gyűjteménye – https://moly.hu/reszolvasasok/72414
Garth Nix: A kőbe zárt bot – https://moly.hu/reszolvasasok/72415
Elizabeth Bear: Oké, Glory – https://moly.hu/reszolvasasok/72868
Vandana Singh: Vindam – https://moly.hu/reszolvasasok/72869
Kelly Barnhill: Szörnyű ifjú hölgyek – https://moly.hu/reszolvasasok/72870
Brooke Bolander: Páratlan, nagy, ártalmatlan – https://moly.hu/reszolvasasok/72871
T. Kingfisher: A Rose MacGregor ivócimboraság és rajongói csoport – https://moly.hu/reszolvasasok/74126
Simone Heller: Amikor nem járt csillag az égen – https://moly.hu/reszolvasasok/74129
Zen Cho: Ha nem sikerül elsőre, próbáld meg újra! – https://moly.hu/reszolvasasok/74130
Naomi Novik: Áldások – https://moly.hu/reszolvasasok/74132
Rich Larson: Hús és vér és lélek – https://moly.hu/reszolvasasok/74134
Daryl Gregory: Kilenc utolsó nap a Föld nevű bolygón – https://moly.hu/reszolvasasok/74135
Dave Hutchinson: Golgota – https://moly.hu/reszolvasasok/74136
John Crowley: Kova és tükör – https://moly.hu/reszolvasasok/74140
Andy Duncan: Egy ügynök utópiából – https://moly.hu/reszolvasasok/74825
Maria Dahvana Headley: Felejtsd el, hogy ismersz és én sem fogok emlékezni rád – https://moly.hu/reszolvasasok/74826
Ken Liu: Minőségi időtöltés – https://moly.hu/reszolvasasok/74827
N. K. Jemisin: A mesemondó helyettese – https://moly.hu/reszolvasasok/74828
Ursula K. Le Guin: Tűz fénye – https://moly.hu/reszolvasasok/74943

>!
NewL P
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Nem mindegyik novella nyerte el a tetszésem, de azért ebben a válogatásban is találtam olyanokat amiket szerettem.
T. Kingfisher: A Rose MacGregor ivócimboraság és rajongói csoport
P. Djeli Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története
Alix E. Harrow: Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez – Portal fantasyk gyakorlati tudnivalóinak gyűjteménye
Garth Nix: A kőbe zárt bot
Yoon Ha Lee: A csillaghajó és a templommacska
Zen Cho: Ha nem sikerül elsőre, próbáld meg újra!
Naomi Novik: Áldások
Rich Larson: Hús és vér és lélek

>!
Dominik_Blasir
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Tl;dr: a négyből egyértelműen ezt a válogatást érzem a leggyengébbnek, nagyon sokáig velem volt, mert egyszerűen nem akartak csúszni a novellák. Voltak érdekesebb, erősebb, hatásosabb írások, de szinte egyiknél sem éreztem azt, hogy kiemelkedő és hosszú távon is emlékezetes tud lenni – volt viszont a megszokottnál több olyan, amit kifejezetten gyengébbnek és érdektelennek éreztem. Sok szempontból érdemes persze még mindig olvasni, de, ha lett volna folytatás, jövőre elgondolkodtam volna, biztos akarom-e.

Folyószöveg: http://ekultura.hu/2019/09/04/jonathan-strahan-szerk-az…

És akkor egyenként.
S. Qiouyi Lu: Anyanyelv – 3,5/5
Értékelem a szomorúságát, de valahogy nem tudott úgy hatni rám. Talán a terjedelem miatt, talán mert túl egyértelmű volt, mire megy ki a játék, talán a figuráknak volt túl kevés motivációja és érzelmi megalapozása… szépen megírt, de annyira nem rendkívüli novellának gondolom.

Alyssa Wong: Olivia étkei – 4/5
Mindig szoktam szeretni Alyssa Wong novelláit – és most sincs ez másként. Az idei műve talán nem annyira sziporkázó vagy egyedi vagy furcsa, mint a korábbiak, ugyanakkor az érzelmi hatás, a finom szöveg a régi. Jó érzés volt belemerülni ebbe a szomorkás-különleges hangulatba, a kínai ételek és a szellemek kavalkádjába, könnyedén megragadtak Olivia érzései.

P. Djeli Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története – 2,5/5
Nebula-díj ide vagy oda, itt nem annyira láttam a nóvumot. Jópofa koncepció, de nem igazán látom, hogy mit akart vele elérni: érzelmi bevonódásra, dühödt kifakadásra, megható karaktertanulmányokra, afro-amerikai körképre ez a terjedelem és stílus szerintem elég kevés volt.

Tade Thompson: Szakadt – 3,5/5
Hangulatos, amolyan a tudat peremén motoszkáló novella, egy kicsit explicitebb befejezéssel, mint vártam. Jazzhangulat és kocsmai mesélés, furcsa trombita – inkább rejtély és stílus ez az elbeszélés, mint bármi más, viszont pont ezek miatt rövid ahhoz, hogy aztán a befejezés igazán hatni tudjon.

S. L. Huang: A nő, aki elpusztított minket – 3/5
Kicsit hosszan előadott transzhumán családi dráma; számomra legalábbis tömörebben biztosan jobban működött volna. Pedig ügyes a téma kezelése, tetszenek a nézőpontok, de nem mindig tudta átadni a főszereplő érzéseit, még annak ellenére sem, hogy nagyon sok mondatot szánt kevésbé érdekes jelenetekre. A végkifejletben több lehetőség volt, mint amennyire hatásosnak éreztem végül.

Annalee Newitz: A Kék Tündér kiáltványa – 3/5
Jópofa, de nem különösebben megragadó, cserébe kissé didaktikusnak tűnő novella. Robotokon keresztül előadott rabszolgaság, felszabadítás, forradalom – az egész lehetne valóban szép metafora is, komolyabb érzelmi töltettel és erősebb hatással, de így az aranyos-humoros közegben elveszik a lényeg, ami azáltal bukkan elő, hogy a szereplők egymás arcába mondják. De az ötletet és a hangulatot amúgy díjaztam.

Yoon Ha Lee: A csillaghajó és a templommacska – 2,5/5
Idén úgy érzem, valahogy nem tudok a novellákra hangolódni: Yoon Ha Lee elbeszélésénél még a „ha sci-fiben macska van, rossz nem lehet” elméletem is megdőlt. Pedig amúgy semmi probléma nem volt ezzel, azon kívül, hogy erősen érdektelennek éreztem, és az alapkoncepción kívül semmi izgalmasat vagy rendkívülit nem találtam benne.

Carmen Maria Machado: Illanó, félelmes csillag – 4/5
Kissé talán Ursula K. le Guinre emlékeztetett ez a szomorú, mágikus realistának tűnő, szinte álomszerű novella. Finoman kibomló érzések, viszonyrendszerek, magával ragadóan szép próza – egy kicsit talán más kifutásnak jobban örültem volna, de ezt így is remek volt olvasni. Kíváncsi is lettem az írónő novelláskötetére…

Naomi Kritzer: Tündértani terepgyakorlat – 4/5
Rémesen vaskalapos és kommersz olvasónak érzem magam, de ez most a maga jópofa cukiságával, álmodozó hangulatával simán levett a lábamról. Tényleg semmi különleges vagy eredeti vagy lenyűgöző nem volt ebben a novellában, de a célratörő, egyértelmű cselekményét, magától értetődő karaktereit egyszerűen jó volt olvasni az elmúlt elbeszélések stílusa után.

Kelly Robson: Beavatkozás – 4/5
Micsoda öregecske novella! Inkább érzelem és hangulat, mintsem sci-fi ötlet vagy cselekmény, de pont ezért működött. A gyerekekhez való kötődés, az öreg-anyai természet nagyon szépen belesimult a novella szövetébe, igazán élveztem, hogy ennyire mélyen megéli Robson/az elbeszélő az érzéseit. Még a lunai szál is egészen szerethető volt a maga nemében, bár egy kicsit több konkrétumnak jobban örültem volna, így kissé a levegőben lógott.

Jeffrey Ford: A könyvespolc-expedíció – 2,5/5
Jeffrey Ford írt egy novellát a könyvespolcáról és arról, hogy nincs ötlete? Nem igazán lenyűgöző alaphelyzet – persze jópofa ez a tündéresdi, szó se róla, igazából elvoltam vele, de rém felejthetőnek, egyszerűnek és ötlettelennek éreztem. Tipikusan olyan novella, ami olvasás után még nagyjából öt percig marad meg a fejedben, ami kevésnek tűnik az év legjobbjai között.

Alix E. Harrow: Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez – Portal fantasyk gyakorlati tudnivalóinak gyűjteménye – 3,5/5
Rém szerethető novella mindenki számára, aki gyerekkorában órákat töltött könyvtárakban oldalra döntött fejjel polcsorokat böngészve és sarokba kuporodva belemerülve a legújabb felfedezésbe. Szóval eléggé nosztalgikusnak éreztem, azzal együtt is, hogy amúgy szimpatikusan érzelmes hangulata is kellemesen elringatott. Nem annyira tűnik kiemelkedőnek vagy eredetinek, de élveztem olvasni.

Garth Nix: A kőbe zárt bot – 2/5
Közepesen érdekes klasszikus fantasy – nem tudom, hogy Nix valamelyik saját világához íródott, vagy teljesen új, de igazából nem mozgatott meg annyira a novella, hogy utána is nézzek. Főleg szövegileg nem ragadt meg: a stílus nem tudott lekötni, az események előadásmódja sokszor unalmasnak érződött. Pedig egy varázspárbajban és egy érdekes mágikus rejtélyben lehetett volna izgalom (még az elcsépeltsége ellenére is), de ahhoz valami egyedivel kellene előrukkolni.

Elizabeth Bear: Oké, Glory – 4/5
Tulajdonképpen itt sem volt semmi rendkívüli, ugyanakkor szimpatikusan-profin adta elő a történetét. Az elején élveztem a jópofa hangulatot, az izgalmas környezetet, a rejtélyt, hogy vajon mit csinál ebben a helyzetben a főhősünk – aztán pedig még jobban élveztem az érzelmi részét, no meg a végét. Még úgy is, hogy relatíve magától értetődő úton járt a főhősünk lelki állapota, jó volt végigkövetni ezt a megőrülés és világvége közeli, rezignált-bohókás stílust.

Vandana Singh: Vindam – 1,5/5
Elképesztő módon nem tudott lekötni – pedig ez a közelijövős, clifis, MI-s hangulat abszolút lehetett volna érdekes, de sem a szereplőkhöz, sem a világhoz, sem a történethez nem sikerült közel jutnom. Az érzelmek nem hatottak, a cselekményt untam (nem mintha túl sok lett volna), meg egyébként sem tűnt úgy, mintha Singh olyan határozottan terelgetné az eseményeket (tulajdonképpen mi értelme is volt három nézőpont-karakternek?). Ez most eléggé elment mellettem.

Kelly Barnhill: Szörnyű ifjú hölgyek – 3/5
Inkább flashfiction-halmaz, mintsem novella – hangulatos és érdekes rövidkék, de én vártam volna valami összekötő kapcsot, valami koncepciót vagy történetet, ami keretbe foglalja ezeket. Így túlságosan lógtak a levegőben, és bár élveztem őket, nem mondanám, hogy bármelyik is nagy hatással lett volna rám, ahhoz ez a hossz nem igazán megfelelő (vagy ennél erősebb szöveg kell). De ha ez valami novellafüzér része, egyszer szívesen olvasnám az egészet.

Brooke Bolander: Páratlan, nagy, ártalmatlan – 3,5/5
Elefántos kisregény! Csupa izgalom ez a szöveg: már alapból a különböző szálak követése sem egyszerű, de mindez megbolondítva az elefánt-nézőpontból írt stílussal, a szokatlan metaforákkal és hasonlatokkal, meglehetősen eredeti olvasmány. Témáját tekintve is érdekes, főleg, hogy miként rakódnak egymásra a rétegek, hogyan működnek együtt a különböző szálak (nálam azért nem mindig, talán legjobban Kat-története), viszont cselekményét és karaktereit tekintve már kissé talán egyszerűnek tűnik. Vagy legalábbis a koncepció szerintem elbírt volna ennél erősebbet is – persze így is működött az elnyomás ábrázolása miatt, de ennél kicsit több ötletet is szívesen láttam volna. Azért mindenképp emlékezetes olvasmány.

T. Kingfisher: A Rose MacGregor ivócimboraság és rajongói csoport – 4/5
Szórakoztató szösszenet – vicces alaphelyzet, jópofa kifordítás, ügyes szituációk.

Simone Heller: Amikor nem járt csillag az égen – 3,5/5
Hangulatos posztapokaliptikus-szerű történet, csipetnyi mágiára hajazó valami a nyilvánvaló technikai dolgok mellett – érdekes egyveleg, de sok hasonló próbálkozással ellentétben itt élveztem. Szerettem ezt a metaforikus stílust, ahogy egyfajta ódaként értelmezhető a folyton új utakat kereső emberiségért. Voltak nagyon szép pillanatai, viszont mintha a kelleténél hosszabb lett volna, így nem mindig tudta ugyanannyira fenntartani a figyelmet. Plusz talán egy kicsit túl homályos volt ez az egész, főleg ahhoz, hogy tiszták legyenek a főhős motivációi is.

Zen Cho: Ha nem sikerül elsőre, próbáld meg újra! – 4/5
Hangulatos novella, ugyanakkor a két része számomra némileg ellentétben állt egymással, amit a legvége sem tudott tökéletesen összeolvasztani. Az első fele a maga humoros-szarkasztikus stílusában remek kiindulópont volt, viszont a folytatásának egyszerű-szép szerethetősége valahogy disszonánsan viszonyult a korábbiakhoz. De amúgy eléggé élveztem, mindkét felet remek volt önmagában olvasni.

Naomi Novik: Áldások – 3,5/5
A szerethetően humoros novellák sorát gyarapítja – a korábbiakhoz hasonlóan ügyes alapkoncepció, stílusos, bár kissé rövidke szöveg. Élveztem olvasni, tulajdonképpen még a folytatásra is kíváncsi lennék, de ebben a terjedelemben nem hiszem, hogy különösebben emlékezetes marad.

Rich Larson: Hús és vér és lélek – 4/5
Ez igazán kedvemre való volt: nem túlbonyolított, de határozottan érdekes kiindulópont (főleg persze a nyomozás szempontjából), ügyesen végigvitt cselekmény (bár mintha kicsit túl könnyen-gyorsan ment volna minden), figyelemfelkeltő figurák, megható pillanatok – csak valahogy a végjáték nem akart klappolni, nem volt elég hatásos és fájdalmas az egész. Pedig ez tényleg novellaterjedelmű ötlet, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ennél is magasabb pontszámot kapjon tőlem.

Daryl Gregory: Kilenc utolsó nap a Föld nevű bolygón – 4,5/5
Talán az első novella a kötetben, ami probléma nélkül bejött. Gregory-t rövid sztorikban mindig nagyon szeretem: remekül eltalálja az ötlet és a tartalom határvonalát. Előbbi itt szinte észrevétlenül bomlik ki, a növényinvázió egészen izgalmas ebben a tálalásban, ráadásul nagyon megnyerő hátteret ad a családi történethez. Ugyanis talán inkább az utóbbi a lényeges: a kilenc pillanatkép, kilenc teljesen átlagos, mégis fontos élethelyzetben, meghatóan-hatásosan bemutatva. Ezt szívesen olvastam volna regényként is.

Dave Hutchinson: Golgota – 2,5/5
Nem mondanám, hogy igazán értettem a koncepciót, avagy hogy mi is akart ez lenni. A kiindulópontban rengeteg lehetőséget látnék, a vallási szál is lehetett volna ennél sokkal izgalmasabb – így vagy egy regény bevezetője, vagy egy nem túlságosan kidolgozott gondolatfoszlány. Érdekes kiindulópont, de mégsem teljes élmény.

John Crowley: Kova és tükör – 3/5
Erre most nem tudtam igazán ráhangolódni. Voltak pillanatai, amiket élveztem, az ír-angol konfliktus körüli történelmi, éppen csak mágikus háttér abszolút tetszetős, de nem éreztem, hogy valóban fel tudja kelteni az érdeklődésem a szereplők sorsa, a cselekmény vagy a népek jövője iránt. Így hiába vitt előre a szöveg, nem lett annyira élvezetes olvasmány.

Andy Duncan: Egy ügynök Utópiából – 3,5/5
Érdekes játék. Egy rétege nyilvánvalóan kimaradt, mert sosem olvastam az Utópiát, de élveztem a szokatlan műfajkeveredési dolgokat. Az elején eléggé megrémültem a nyelvezettől, de szerencsére később beleszoktam; az akciódús része kevésbé kötött le, de a körítéssel, még ha alkalmanként zavarosnak is tűnt, azért elvoltam. Úgyhogy eléggé felemás novella, talán csak a legvége hozta ki egyértelműen pozitívra: bár nem tudom, hogy ennyire egyértelmű dolgok mennyire mutatnak jól, de én szerettem.

Maria Dahvana Headley: Felejtsd el, hogy ismersz és én sem fogok emlékezni rád – 4/5
Ez eléggé a semmiből jött – és nagyon élveztem. A bűvészes témák mindig érdekeltek, és bár olyan nagy meglepetések nem voltak benne, mégis nagyon ügyesen összerakottnak tűnt az egész: sok mindent csak sejtet, félmondatokban bújtat információt, ráadásul (minden egyszerűségével együtt) a főszereplő is simán működött. Nem mondom, hogy ha nagyon megbolygatnám, akkor is tetszene-e még ennyire, de elsőre remek volt.

Ken Liu: Minőségi időtöltés – 3/5
Érdekes, de nem annyira ügyes: ebből lehetett volna egy Black Mirror fénykorát idéző keménységű és kritikai élű novellát kerekíteni, helyette mintha csak valami didaktikus tanulságszerűségre futotta volna, az is ad hoc módon összerakva. Pedig az ötlet izgalmas, a karakterek jópofák, úgyhogy még azzal együtt is volt benne potenciál, hogy a mérnöki/informatikai részek eléggé átgondolatlannak és légből kapottnak érződtek. Ahhoz képest, hogy nagyon szerettem eddig Liu novelláit, ez most erős csalódás.

N. K. Jemisin: A mesemondó helyettese – 4/5
Micsoda sárkányok! Úgy éreztem egyedinek, hogy ha részekre bontom, akkor nem biztos, hogy túl sok meglepetést találok – mégis, Jemisin előadásmódja határozottan ütős. Van valami kiábrándultan dühős a stílusában, mintha csak a legrosszabb következhetne be, nagyon izgalmas élmény ezt olvasni.

Ursula K. Le Guin: Tűz fénye – 5/5
Nyilvánvalóan lehetetlen pontozni: tökéletes befejezés – mindenhez. Le Guin búcsúzása Kóbortól szívfájdító, de közben mégis örömteli és csodálatos; pont olyan, amilyennek lennie kell.

>!
Nuwiel SP
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

A 2019-es antológia az utolsó, ami még sci-fi és fantasy novellákból válogat, ezt a sorozatot befejezte Strahan. Talán nem is baj, a fantasy novellák jelentős részénél nem éreztem azt, hogy az elmúlt év legjobbjai közé tartozna, több potenciál volt a sci-fi történetekben. Előbbiek egy része inkább csak tisztes iparosmunka, szépen elmesélt történet, ügyes mítoszfeldolgozás, de nem különösebben emlékezetes, utóbbiak meg érzésre kisebbségben voltak. Strahan nyilván nem az én ízlésem szerint válogat, de végig az volt az érzésem, hogy próbál valamilyen trendnek megfelelően válogatni, és biztonsági játékot játszik.

Amik tetszettek, és meg is maradt a fejemben a történetük, a hangulatok, a szereplőik: S. Qiouyi Lu: Anyanyelv, Garth Nix: A kőbe zárt bot, Ken Liu: Minőségi időtöltés, N. K. Jemisin: A mesemondó helyettese és Ursula K. Le Guin: Tűz fénye.

Elizabeth Bear: Oké, Glory című novellája arról szólt, hogy az okosházakat hogyan lehet a tulajdonos ellen fordítani. Ugyanez a téma azonban már szerepelt a 2050-ben, és nekem az a kidolgozás jobban tetszett.

>!
kvzs P
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Csak ismételni tudom az előző kötetekhez leírtakat: nagyon jó, hogy itthon is megjelenik ez a válogatás, mert kitekintést nyújt a nemzetközi helyzetre, és megmutatja, hogy mi érdekli manapság az írókat világszerte. Persze ebben is voltak kevésbé tetsző novellák, összsségében mégis jó volt olvasni a kötetet.

>!
P_A_Doorman P
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Jonathan Strahan legújabb novella válogatása, és sajnálatos módon egy remek sorozat utolsó kötete. A zsánerirodalom legjavával találkozhatunk a könyv lapjain. Ennek ellenére hazudnék, ha azt mondanám, hogy az összes történet maradéktalanul elnyerte a tetszésem. Volt pár olyan alkotás, amely egyszerűen csak nem tetszett, vagy túlságosan unalmasnak találtam. De becsületemre váljék, hogy minden egyes írásnak megadtam az esélyt. Ugyanakkor számos olyan elbeszéléssel is összefutottam, amelynek olvasása közben igazán jól éreztem magam. A fantasztikum rajongóinak kihagyhatatlan!
Részletes írásomat a könyvről elolvashatjátok a Smoking Barrels blogon.
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/09/26/konyvkritika_…

>!
Kek P
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Sci-fi. Nem épp az én műfajom. Bár, ha jó, akkor szeretem. Ezt nem sikerült. Elég nyűglődő semmi volt. Csupa kínai, csupa angol. Űrutazás, kínai és egyéb szellemek, bogárszemszög, alternatív múlt. Még olyan is akadt, amit 5-6 oldal után el se olvastam, annyira csapnivalóan rossz volt. (Páratlan, nagy, ártalmatlan)
     Úgyhogy akkor inkább pár olyan, ami elment:
Egyrészt tetszettek a kimondottan képzelt, meselényekkel teli kerek történetecskék, mint a Tündértani terepgyakorlat, az Áldások Csipkerózsika-karikatúrája, A kőbe zárt bot mágusának igazi varázslóvá válása, kicsit kevésbé a tét nélküli vége miatt A könyvespolc-expedíció, de azért még ez is jó volt, és kínai szellemvilágból ízelítőül az imugiból sárkánnyá válni akaró Byam, akit túlságosan köt a föld, olyannyira, hogy egyre mélyebbre kell zuhannia, a földi létezés „legaljára”: öreg, kudarcos, leszbikus nővé, hogy végül el tudjon szakadni, rugaszkodni. spoiler Az intézetből elszökött és a könyvtárban éjszakázó, majd egy boszorkánykönyv segítségével „dehopponáló” kamasz sztorija majdnem teljesen hétköznapi, de azért bűbájos (Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez.)
Ennél jobban tetszettek a mesterséges intelligenciával foglalkozók, bár azok közül se mind, a Vandam pl. szerintem kimondottan didaktikus „természetvédő” nyűglődő baromság. A patkányos meg nem elég érdekes, kicsit sablonos és didaktikus a szülők gyerekükre fordított minőségi idejének pazarolhatóságáról. A másik kettő, az okosházas, meg az intelligens csimpánznyomozós viszont tényleg elgondolkoztatóak. Ezért a kettőért volt érdemes elolvasni ezt a könyvet. S hogy melyik volt a jobb? Ez már nehéz. Ajánlom mindenesetre mind a kettőt. A csimpánzos (Rich Larson: Hús és vér és lélek) jobban van megírva, meg nem is érzi az ember olyan hosszúnak – Eljuthatnak-e az állatkísérletek arra a szintre, hogy az emberszabásúak emberileg gondolkodjanak? Érezzenek? A vágyaik is olyanok, társasok legyenek? És végül: tud-e dönteni más vagy önmaga meggyilkolásáról? – , de a fenyegetően „reális” témája miatt a házas mégis jobb. Tanulságosabb. (Amikor az ember a saját okosházának foglya lesz, mert az „védi” őt mindentől, túlvédi, így nemcsak hogy be nem jut senki, de ő maga se ki – s ehhez elég csak egy hackertámadás.) E könyvben nekem ez lett a nyerő: Elizabeth Bear: Oké, Glory.
     Ó, és elfeledkeztem a nekem szóló, bár kicsit erősen didaktikus kapuőrös, nevelde intézményes Beavatkozásról. Naná, hogy megszívlelendő fikció minden hasonló szakmabelinek.


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

A „tíz perc múlva zárunk” bejelentés mindig Agnes reszortja, mert van valami a hangjában, aminek hallatán mindenki egyből megérti, hogy ha még kilenc perc ötven másodperc múlva is itt tartózkodik, már viszik is szervdonornak, úgyhogy ilyenkor még a legelvakultabb könyvmolyok is szedik a cókmókjukat.

172. oldal, Alix E. Harrow: Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez – Portal fantasyk gyakorlati tudnivalóinak gyűjteménye

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

2018 nehéz év volt mindenkinek, aki a Naptól három kőgolyónyira él.

11. oldal, Jonathan Strahan: Még egyszer, utoljára, érzéssel

>!
ViraMors P

A közhiedelemmel ellentétben nincs számottevő különbség a férfi és női fogazat között – ezt minden szakavatott fogorvos és fogvarázsló, illetve a fogat fizetőeszközként használó tündér megmondhatja.

46. oldal, P. Djeli Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története

>!
Amadea

Az emberek sem mind rosszak. Nem lehet minden bölcseleti kérdés megoldására egyedül rájönni – ilyenkor jönnek jól a szerzetesek. Persze még a legfelvilágosultabb barát is hajlamos megrettenni, ha hirtelen felbukkan előtte egy óriáskígyó, aki arról faggatja, mit gondol a Bölcs vízről mondott szavairól. Ennek ellenére általában sikerült valami értelmes iránymutatást kihúzni belőlük (miután abbahagyták a sikoltozást).

352. oldal [Zen Cho: Ha nem sikerül elsőre, próbáld meg újra!]

>!
Amadea

Újabb moraj. A gyomrából. Ekkor jutott eszébe, hogy öt éve nem evett.
Akadtak olyan imugik, akik böjtöléssel növelték spirituális erejüket. De amikor Byam meditálni próbált, nem sikerült neki. Gyomra egyfolytában furcsa, korgó hangokat adott ki. Minden halat elijesztett, ezért kidugta a fejét a vízből, nassolnivalót keresve.
Tehenek legelésztek a parton. Mintha őrá vártak volna. Csak egyet akart megenni. Sportosan akart felszállni. A sárkányok biztosan keveset esznek. Ő eddig csak légies, tökéletes pikkelyű, fényes karmú, selymes szakállú sárkányokat látott.
Ám a helyzet az, hogy ő még nem volt sárkány. És éhes volt. A tehenek pedig annyira ínycsiklandóak. Megevett egyet, aztán még egyet, aztán egy harmadikat – és mindannyiszor azt mondogatta magának, hogy az lesz az utolsó. Aztán egyszer csak arra eszmélt, hogy az egész csordát felfalta.

352.-353. oldal [Zen Cho: Ha nem sikerül elsőre, próbáld meg újra!]

2 hozzászólás
>!
ViraMors P

Az emberi történelem során mindössze kétféle könyvtáros létezett: a megkeseredett erkölcscsőszök a cserepes ajkuk hasadékain is túlhúzott, rózsaszín rúzzsal – az ilyenek szerint a könyvek az ő személyes tulajdonaik, a kölcsönzők pedig közveszélyes rendbontók, akik kizárólag lopni járnak ide – és a boszorkányok.

165. oldal, Alix E. Harrow: Egy boszorkány útmutatója a meneküléshez – Portal fantasyk gyakorlati tudnivalóinak gyűjteménye

>!
Kek P

A tökéletes napokat be kéne tiltani.

61. oldal, S. L. Huang: A nő, aki elpusztított minket

>!
Kek P

A kovács tudta azt, amiről a gazdák nem vettek tudomást: ha rabszolgává teszel valakit, te magad is azzá válsz.

45. oldal, P. Djélí Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története

>!
Kek P

A Bonny férfi Afrikából érkezett, a Jézus nevű hajón, akiről megtudta, hogy egy ősi varázsló, akinek sikerült legyőznie a halált.

45. oldal, P. Djélí Clark: George Washington kilenc néger fogának titokzatos története

>!
ViraMors P

Byam úgy érezte, Leslie alábecsüli az ellenségek utolsó morzsáig való elfogyasztásából nyerhető vigaszt, de inkább nem vitatkozott.

365. oldal, Zen Cho: Ha nem sikerül elsőre, próbáld meg újra!


Hasonló könyvek címkék alapján

Gardner Dozois (szerk.): A legjobbak legjobbjai 1.
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2
Michaleczky Péter (szerk.): A hipertér vándorai
Izéhordák
Burger István (szerk.): Galaktika 286 XL
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig
Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Ken Liu: A papírsereglet és más történetek