Értékelések 17

Heléna_Szilágyi I>!
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018

Vegyes érzéseim vannak. Voltak novellák, amik a mondandójukkal igazán megfogtak, úgy éreztem, valami igazit és eredetit olvastam, míg más történeteket nem igazán értettem, hogy kerülhettek ebbe a válogatásba. Jók, jók, de olvastam már hasonlót. A Kilences karnevál, az Angol nevem, a Crispin modellje és az Egy kontra vallomása lettek a kedvenceim, főleg a hiteles és bensőséges hangvétel miatt.

Trigal>!
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

WoW Ez a könyv tényleg hihetetlen volt!
Volt benne jó pár gyengébb novella is, de volt pár ami számomra nagyon ütött és nagyon jó volt!

A legjöbbak legjobbjai szerintem, ami mindd 5 csillagot érdemel:

– SZÉPASSZONYFÜVES ÉJSZAKÁK (5 csillag):
Egy mesterséges / virtuális világról szól, amiben azok akik a legerősebbnek gondolják magukat valójában azok a leg gyengébbek, viszont erről sajnos csak pont ők nem tudnak mert időnként elfelejtik emlékeiket. Mások szeretettel / gondoskodással vannak feléjük nézve.

– KILENCES KARNEVÁL (5 csillag):
Szomorú kis történet, ami kb egy Óravilágról és egy hányatott sorsú család életéről szól melyben egy úgymondd „sérűlt” gyermek felneveléséről kell gondoskodni.

– ÁZSIÓ (5 csillag):
Kripto valutás történet, ami arról szól hogy amit a társadalomnak vissza adsz azt kapod te is vissza.

– A TURING-GÉP DISZKRÉT BÁJA (5 csillag) :
Kicsit szerintem összeesküvés elméletes story, amiben egy férfit kirugnak a munkahelyéről, látszólag értelhetetlen okok miatt, majd a háttérben kibontakozik a story, hogy a mesterséges intelligencia hogyan akarja kitúrni az embereket a munkájukból, és hogy az ember mégis ebből a helyzetből hogy tud előnyt kovácsolni.

MetalMurphy I>!
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018

A több mint hatszáz oldalas gyűjtemény a nevéhez hűen elsősorban tudományos-fantasztikus írásokat tartalmaz, és csak kisebb részben olvashatunk fantasy zsánerébe sorolható műveket, de néha e két műfaj trükkösen egybesimul vagy éppen összemosódik, esetenként pedig dark fantasy, thriller, illetve horrorisztikus adalékokkal egészül ki. A felhozatal igen sokszínű; ez részben annak a ténynek köszönhető, hogy Jonathan Strahan nem csak a fősodorban lévő európai és amerikai kontinensről válogatott, hanem bátran a kötetbe rendezte kevéssé vagy alig ismert indiai, afrikai és vagy éppen ázsiai alkotók novelláit.

Bővebben: http://www.cinegore.net/2018/06/28/az-ev-legjobb-scienc…

Bori_L P>!
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018

Határozott haladást értem el novella-olvasás terén (három évvel ezelőtt még egyáltalán nem olvastam novellákat, idén pedig már ez volt a nyolcadik (!!!) kiolvasott novellás kötet), amiben a Strahan-féle válogatásoknak is kétségkívül jelentős szerepe van (meg a GABO Kiadónak, hogy elhozta nekünk magyarul ezeket). A 2018-as felhozatal elég vegyes volt, kimagaslóan rossz darabot ugyan nem találtam benne, viszont volt egy-kettő, amit rettenetesen untam, és néha erősen dolgozott a WTF-faktor is. Előbbi kategóriába tartozik az összes csavarmentes epic fantasy-nak álcázott rétestészta sztori (de különösen az Az arany füstje a dicsőség by Scott Lynch), utóbbiba pedig leginkább az Asszonyaik jajveszékelése (Kai Ashante Wilson – tőle egyébként jobabt vártam) és A houstoni remete (Samuel R. Delany). Nagy csalódás volt Yoon Ha Lee-től A kaméleon kesztyűje, bármennyire is szeretem a Ninefox Gambit világát, ennek a sztorinak egyszerűen nem volt értelme.

Azért voltak számomra élvezhető darabok is. Az Alighanem még mindig kiválasztott Kelly Barnhilltől kellemesen szórakoztató írás volt, amin jókat mosolyogtam (akkoriban éppen szükségem is volt rá). R. S. Benedicttől az Angol nevem engem is megfogott, pedig a weird és/vagy a horror egyáltalán nem az én műfajom (kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy a fantasy sem annyira, vagy legalábbis csak egy nagyon kevés fantasy-típust tudok igazán élvezni, de ez mellékvágány), ez abból is látszik, hogy Max Gladstone sokak által méltatott Crispin modellje című írása engem jobb esetben is teljesen hidegen hagyott, rosszabb esetben enyhén untatott. De az Angol nevem főszereplőjéből áradó magányosság valahogy mégis megérintett. Egyszerűen imádtam Mary Robinette Kowaltól A kesztyűkészítők tiszteletreméltó társaságá-nak világát, bár a sztori végével nem voltam teljesen kibékülve, de szívesen olvasnék egy nagyobb lélegzetvételű művet ebből a világból. Kowal mellett Theodora Goss is felkerült a térképemre, a Jöjjenek, lássanak eleven driádot! egészen elvarázsolt, jövőre be is iktatok valamit a szerzőtől angolul. A többi komor hangvételű olvasmányom mellé jól esett a Kanalat hozz magaddal (Saad Z. Hossain) optimista végkicsengése, meg hát engem az ázsiai settinggel ugye könnyedén meg lehet vásárolni, szóval angolul alkotó bangladesi szerzőként Hossain is felkerült a radaromra. Végezetül pedig nem tudok szó nélkül elmenni Alastair Reynolds Szépasszonyfüves éjszakák-jai mellett, ami szerintem az egyik legelegánsabb írás volt a kötetben, még ha nem is túl formabontó.