Több, mint tíz év eltelt azóta, hogy Kate McKinnon hátat fordított a New York-i rendőrségnek, felhagyott nyomozói múltjával, ledoktorált művészettörténetből, és queensbeli lepusztult lakásából beköltözött a Central Parkra néző tetőtéri csodába, ahol imádott férje oldalán azóta is éli a sikeres művészettörténész és hatalmas nézettségnek örvendő tévésorozat népszerű műsorvezetőjének gondtalan, fényűző életét.
Egészen addig, mígnem már a csapból is vér folyik – a legelképesztőbb körülmények között, a leghátborzongatóbb módon, helyen és időben hullani kezdenek – méghozzá cafatokban – a művészek, galériatulajdonosok, milliomos műgyűjtők. Kate címére pedig rendre érkeznek azok a kódolt üzenetek, amelyeket lenyűgöző elméleti ismeretei alapján csakis és kizárólag ő fejthet meg. Kate tehát visszatérni kényszerül a kaptafához… és ismét nyomozni kezd.
Halálművész 7 csillagozás

Kedvencelte 1
Várólistára tette 5

Kiemelt értékelések


Második olvasás során jöttem rá egy nagy előnyére ennek a műnek: a gyilkos kiléte nagyon felejthető, mert totál nem emlékeztem rá. Annyiban bánom, hogy nem tudtam előre, mert az apró részletekre kíváncsi lennék, vajon valami célozgatás megtalálható-e a maszlagban. Nem igazán értettem a gyilkos szándékát – bár el kell ismerni, hogy a módszere marhára tetszik –, meg kicsit olyan, mintha a legvégén döntött volna úgy az író, hogy na, ő lesz akit keresnek, róla úgyis alig írtam, senki sem fogja kitalálni.
A főszereplő egyáltalán nem került közel. Túlságosan beképzelt, mindent jobban tudni akar, azt hiszi, hogy mert ő egyszer volt nyomozó (na ez is fura, nyomozóból művészettörténész), akkor simán belibbenhet az irodába, hogy ez után a gyilkos után ő is kutakodni akar. Meg neki minden sokkal gyorsabban megy mint a nála jóval tapasztaltabbaknak. Nem mondom, a hullák beállításához kellett a művészetekben való jártassága, na de hogy utána is ő irányít mindent? Nagyon gáz. A gazdagságának fitogtatása is túlzás volt. Elég szomorú, hogy híres festők művei csak úgy lóghatnak módosabb emberek nappalijában, ahelyett, hogy egy múzeumban bárki megnézhetné.
Könnyed kriminek egyszer elmegy. Érdemes azonban azért megtartani, mert van mikor az ember nem akar valami komolyabba, ismertebbe belevágni, hanem csak úgy heverne valami ócskább ponyvával.


Na ez aztán egy olyan könyv volt, amelyben egyáltalán nem kellett csalódnom. Végig fenntartja a feszültséget, én nem sejtettem, hogy ki lehet a tettes (már ez is nagy pozitívum), csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a véres krimiket.
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2017/01/28/jonathan-santlo…


Nem igazán fogott meg, lassan indul el a történet az első gyilkosság után, mondhatni az első 100 oldal teljesen felejthető. A gyilkos kilétére egyáltalán nem lehet rájönni, maximum találgatni, de nincsenek nyomok az olvasó számára. A „megoldás” utáni két érzelmes lezárás pedig furcsa kis farkincaként lebeg a könyv végén.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: Coffey a halálsoron 98% ·
Összehasonlítás - Steve Cavanagh: Vádalku 98% ·
Összehasonlítás - Farkas Anett: A 33-as áldozat 96% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Őrület határán 97% ·
Összehasonlítás - Angela Marsons: Gyilkos igazság 96% ·
Összehasonlítás - Don Winslow: A kartell 96% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Mert többen nincsenek 95% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Elmejáték 95% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Halállista 95% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen 97% ·
Összehasonlítás