Rém ​hangosan és irtó közel 422 csillagozás

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Mit ​tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy… (tovább)

A 2009-es Cartaphilus kiadás két borítóval is megjelent.

Eredeti mű: Jonathan Safran Foer: Extremely Loud and Incredibly Close

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
386 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661087 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
386 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661087 · Fordította: Dezsényi Katalin

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Oskar Schell · Benjamin Franklin · Stephen Hawking · Nikola Tesla · Henry Ford · Thomas Edison

Helyszínek népszerűség szerint

Hirosima


Kedvencelte 105

Most olvassa 21

Várólistára tette 511

Kívánságlistára tette 418

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Nehezen jutok szavakhoz. Nagyon megérintett ez a történet, egészen a lelkem mélyére hatolt. Csodálatosan lett megírva. Nem mindennapi történet, nem mindennapi emberekről, nem mindennapi körülmények között. Nehéz szavakba önteni, amit érzek.
Meglepett, hogy mennyire mélyreható és mennyire érzelmes. Hogy a váltott nézőpont is mennyire képes hatni rám, hiszen minden szemszög megható és megindító volt.
A gyászt nehéz feldolgozni, bármilyen formában is talál meg minket. Szinte lehetetlen túllépni azon, ha egy szerettünket veszítjük el… Nem, egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. És éppen ebből tudom, hogy annyira jó volt ez a könyv. Megfogott, és nem ereszt. Széttört, és nem tud összerakni. Csodás volt.

23 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Sajnálom.
Egyetlen szó, ami annyi mindent magában foglal. Kimondatlan szavakat, meg nem tett dolgokat, vagy elhamarkodottan kimondott szavakat és nem jókor megtett dolgokat. Sajnálod, hogy sajnálod, vagy sajnálod, hogy nem tudod sajnálni.

Szeretlek.
Egy egyszerű szó, amely mégis mosolyt csal annak az arcára, akinek mondják. Epekedő szerelmes ugyanúgy tud örülni neki, mint egy édesanya, egy édesapa, egy nagymama, egy nagypapa, egy gyermek, egy barát… Mégsem merjük sokszor kimondani, mert félünk, hogy nem halljuk viszont, vagy hogy elkopik, lecsépelté válik. Vagy úgy érezzük, ráér, ha holnap mondjuk el. De mi van akkor, ha nincs holnap többé annak, akinek elmondanád, vagy magadnak?

Halál.
Ha közel lenne a vég, te kit hívnál fel? Édesanyád, édesapád, gyermekedet, más élő rokonodat, a szerelmedet, a legjobb barátodat? És mit mondanál: elbúcsúznál, belátva, hogy itt a vég, elmondanád a helyzeted, és hogy a legjobbakban reménykedsz, vagy kegyes hazugságba menekülnél, hogy semmi baj nincs, minden rendben lesz?

Olvassátok el Foer regényét, mert ez mind benne van, és még annyi minden más is. Én meg csak befele zokogok csendesen.

13 hozzászólás
>!
Chöpp
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Elsírtam az ezévi könnyeimet. A szívem olyan nehéz volt, hogy belesüllyedtem a földbe és magamra kapartam volna a leveleket is, ha úgy adja az Isten ősze, de végül temetetlen maradtam. Csupasz idegvégződéseim egy szellőre is összerezdültek és felcsattantam minden szíre-szóra. Nem emlékszem olyan könyvre a közelmúltban, ami ezt tette volna velem. Magam voltam az összegubancolódott fájdalom.
Ezúton figyelmeztetek minden humánus, karitatív és empatikus molyt, hogy óvatosan közelítse és kartávolságra tartsa magától Oscar és Thomas történetét!
Persze igazából az is hozzátartozik nagy könnyáradásom történetéhez, hogy itt-ott én bizony a gyönyörűségtől sóhajtoztam és potyogtattam könnyeimet. Ez a Jonathan fiú nagy tehetség. Jelen pillanatban számomra az egyik legnagyobb élő író. Minden megjelenő regényét el szeretném olvasni.
A fél pont levonás kiszáradásom veszélye és nagy fokú méltatlankodásom okán a BOLDOGSÁG, BOLDOGSÁG című fejezetben hirtelen – minden előzetes bejelentés nélkül – rám zuhanó atombomba és Drezda elátkozott bombázása miatt történt. Úgy ért, mint egy gyomorszájon rúgás.

16 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Mennyi minden megfordul az olvasó fejében Foer művét olvasva. Művéről írok, mert nem merek semmilyen más kifejezést használni. Regény, elbeszélés, történetmesélés? Mi ez? Ötletem sincs.

Rengeteg gondolat, érzések, álmok vihara, szélsőséges érzelmek – röpködnek, sziporkáznak, néha meg csak úgy előbújnak a sorok közül és megjelennek a szereplők emlékeiben, dialógusaikban, de észrevétlenül beóvakodnak az olvasóba is. És egyszer csak én vagyok Oskar, a nagymama, a nagypapa, de még Thomas is.
Abszurd, szürreális látomás ez, mondat- és gondolatfoszlányok, amelyek valahogy mégis csak velünk történnek, és valahol a végére saját rettentő valóságunkká válnak.
Számomra a legnagyobb tanulsága ennek a rémálomnak, hogy ha találtál már valamit, vagy valakit az életedben, amiért, vagy akiért érdemes holnap is felkelned, akkor hagyd abba végre a görcsös keresést. Lazulj el, köszönd meg bárkinek, bárminek, vagy akár magadnak azt, ami megadatott számodra és kezdd el végre megbecsülni.
Nap, mint nap el kell mondanod, le kell írnod, vagy rajzolnod, el kell énekelned, vagy akár csak dúdolnod, hogy fontos neked, örülsz neki, hogy melletted van és szükséged van rá.

A veszteséget, a gyászt feldolgozni olyan kihívás, amellyel még az egészséges, önmagával és a külvilággal harmóniában élő lélek is csak vért izzadva birkózik meg. Ha van minek, vagy kinek örüljünk, becsüljük hát meg a valódi értékeinket, amíg a magunkénak tudhatjuk azokat, mert Drezda, Hiroshima, vagy az iker-tornyok soha nem küldenek előre táviratot, csak betoppannak…

Nagyon súlyos alkotás ez a könyv, érdemes elolvasni. De csak csínyján vele, mert elképzelhető, hogy darabokra szed, szétcincál és nem úgy rak össze, ahogyan vártad.

4 hozzászólás
>!
Algernon +SP
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

kinyitom a füzetem, és leírom
Most még nem tudok beszélni róla, de leírom, mert neked is tudnod kell, ki volt Oscar, a kilenc éves fiú, aki az apját kereste, aki feltalálta azt is, amit előtte még senki, aki látta a világot olyannak, aminek senki más, és akkor az ikertornyok leomlottak, és elindult megkeresni a zárat, mikor csak a hozzátartozó kulcsot birtokolta, aki úgy képes beszélni mindarról, ami vele történt, hogy közben megszakad a szíved, és te is vele keresed, és látod a nénit az Empire State tetején, aki azért nem megy haza, mert valaki már nem lesz ott, és látod az embereket, akik leláncolták magukat az életükhöz, mert mindenki elvesztett valakit, és keres valamit, és egy nap elveszted a szavakat, és elhiszed, hogy a Hatodik Kerület valamikor ott volt, de vele együtt eltávolodott más is, és olvasod a leveleket, látod őket, és drukkolsz Oscarnak, a nagyinak, a papának, mert az nem lehet, hogy így történt, és hiába, mert ott voltak, egymáshoz irtó közel, és sírnak a könnyek a szemedben, és nem, és igen, és ki kellett volna mondanod, rém hangosan, akkor, amikor még lehetett volna, és magadból egy darabot elzársz, hátha akkor nem fáj annyira, és nem maradsz a padlón, mert az nem lehet, hogy…
Sajnálom.

3 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Jó könyv nagyon, tud valamit ez a Foer, és megint csak azt mondom, hogy olvassátok molyocskák, mert sokatoknak tetszene. (Persze mintha a falnak beszélnék ;-)

34 hozzászólás
>!
Sippancs P
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Ott vagy?
Dobban, dobban, dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban, dobban, dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban, dobban, dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban, dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban, dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban, dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban, dobban.
Ott vagy?
Dobban.
Ott vagy?
Dobban.
Ott…

Soha nem fogom elfelejteni ezt a tizenegy kérdést. Soha.

8 hozzászólás
>!
Angele P
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Ahogy ez az ember a szavakkal bánik, ahogy érzéseket vált ki, amilyen intenzíven, arra csak azt tudom mondani, hogy zseniális. Nem hiszem, hogy tudna történetet rosszul megírni. Minden szónak és mondatnak ott van helye, ahol van és ahogy van. Nem is tudom milyen műfaj ez? Mágikus realizmus? Szürrealizmus? Talán mindkettő, vagy egyik se, új műfaj, amit Foer talált fel? Engem elvarázsolt. Ez a mágia! Ahogy a másik könyve is.

>!
Miestas
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Van tíz az x.iken csillag ? Ennek a könyvek ez pedig járna!
Döbbenetes! Mélybe ránt, majd kirángat onnan, elkeserít és erőt ad, kétségbe ejt, majd megvigasztal… teszi ezt egy tíz éves kisfiú szemén keresztül Jonathan Safran Foer. Honnan van ebben az íróban meg a tíz éves naivitása, lelkesedése, végtelen őszintesége és honnan van az idős ember végtelen bölcsessége? Úgy ír, mintha két életet leélt volna már, aki túl van mindenen, de előtte van még minden, aki már nem hisz semmiben, de tudja egyedül a hit ami életben tart.
Nézek ki a fejemből, keresem a szavakat … elvesztek, most nincsenek, majd egyszer !

36 hozzászólás
>!
ervinke73
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Soha. Egyetlen. Napot. Sem. Fogok. Kihagyni. Hogy . Elmondjam. Mennyire. Szeretlek.
Ott vagy? Itt vagyok! Itt vagy! Itt vagyunk!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
a_maya

Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne.

207. oldal

3 hozzászólás
>!
Miestas

Ez a titok akkora lyukat vájt a kellős közepemben, hogy abba minden boldogság beleesett.

77. oldal

4 hozzászólás
>!
a_maya

Szóval, ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographicban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet, nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya!

12. oldal

>!
Manni

A félénkség az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit akarsz. A szégyen az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit nem akarsz.

206. oldal

>!
petibácsi

Sajnálom, hogy eltart élethossziglan, amíg megtanulunk élni, Oskar.

212. oldal

>!
agisajt

Gondolkodom, gondolkodom, gondolkodom, már egymilliomodszor gondolom ki magamat a boldogságból, de belegondolnom még egyszer sem sikerült.

32. oldal

>!
Mandula8

(…) néha hallom, hogy a csontjaim ropognak azoknak az életeknek a súlya alatt, amelyeket nem élek.

128. oldal

>!
Miamona

(…) miért nem tanultam meg, hogy mindent úgy tegyek, mintha az utolsó alkalommal tenném (…)

328. oldal

3 hozzászólás
>!
Chöpp 

Feltaláltam egy könyvet, amelyben minden szó minden nyelven megtalálható. Nem lenne nagyon hasznos, de ha valaki megfogja, tudhatná, hogy a kezében tart mindent, ami elmondható.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Oskar Schell
1 hozzászólás
>!
narena

Annyi éven keresztül ugrált az ágyán, hogy egy délután, ugrálás közben a szemem láttára kiszakadt az ágynemű. Szállongó tollak lepték el a szobát. A nevetésünktől meg fennakadtak a levegőben. A madarakat juttatták eszembe. Tudnának-e vajon repülni, ha nem volna valahol valaki, akinek a nevetése fenntartja őket a levegőben?

86. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága
Robert Jackson Bennett: Pengék városa
Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj
Jerzy Kosinski: A festett madár
Salman Rushdie: Sátáni versek
Orhan Pamuk: A fehér kastély
Orhan Pamuk: A fehér vár
Milorad Pavić: Kazár szótár
Louis de Bernières: Don Emmanuel háborúja