Globális ​öngyilkosság 38 csillagozás

Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Van-e ​ma égetőbben aktuális téma a klímaválságnál? Annak nyomasztó tudata, hogy Földünk az emberi tevékenység következtében fokozatosan melegszik, egyre inkább a mindennapjaink részévé válik. A tudományos élet szakértői napról napra vészhelyzetet hirdetnek, évente dőlnek meg hőségrekordok, és egyre riasztóbbak a statisztikák.
Hogyan lehetne érdekelté tenni az emberiséget tulajdon túlélésében? Miképp tudnánk leküzdeni azt a tétlen közönyt, mely lehetetlenné teszi, hogy szembenézzünk a globális környezeti krízis jelentette veszélyekkel? És tehet-e egyáltalán bármit is az átlagember bolygónk megmentése érdekében? Jonathan Safran Foer ezen fajsúlyos kérdések megválaszolására vállalkozik. A Gobális öngyilkosság egyedülállóan bátor számvetés a klímaválságot övező félelmekkel és tehetetlen dühvel; aprólékos kutatáson nyugvó, gondolatébresztő értekezés az éghajlatváltozás okairól és lehetséges megoldásairól, élvezetes történelmi példákkal tűzdelt, egyszerre illúziómentes és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2020
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634793892 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 3


Most olvassa 5

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

wzsuzsanna P>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

(…)Kicsit nehéz tömören összefoglalni, miről is szól ez a kötet valójában. Persze, ahogy a cím is ígéri, napjaink legégetőbb és legaktuálisabb kérdéseiről, klímaválságról, globális felmelegedésről, a lehetséges megoldásokról és az egyéni cselekvési lehetőségekről, de mindezt mégsem úgy kell elképzelni, mintha egy ismeretterjesztő könyvet nyitnánk fel, ahol a fenti témakörök megfelelő pontok alá rendeződnek. A szerző munkája egy sajátos belső monológ, gondolkodási folyamat, állandó önreflexió és kérdésfelvetés, ahová sokszor becsatolódnak olyan témák és gondolatok is, amik látszólag nem is kapcsolódnak a kiinduló témakörhöz. Amikor elkezdtem olvasni, egyből beszippantott a személyes és már-már tolakodóan őszinte hangnem, ugyanakkor eleinte nehezen tudtam követni, hogy a felmerülő témák – holokauszt, emberjogi harcok, holdra szállás – hogyan fognak kilyukadni a környezetvédelemnél. Amikor azonban ez megtörténik, és megértjük, hogy a felvonultatott példák és hasonlatok hogyan szolgálják a mondanivalót, egyszerre sorozatos aha-élményeink lesznek, amik rendkívül inspirálóak.
Ahhoz, hogy még jobban átadjam, mit jelentett nekem ez a könyv, muszáj, hogy egy kicsit én is megosszak pár személyesebb dolgot a kérdéshez való viszonyulásomból. Igaz, hogy jó pár éve igyekszem tudatosabban élni abból a szempontból, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam a környezetnek a már meglévőkön felül (szelektív hulladékgyűjtés, műanyagok kerülése, újrafelhasználás, csomagolásmentes termékek), de ha kíméletlenül őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ezeket az igyekezeteket sokszor felülírja a kényelem és a praktikum. Ha őszinte vagyok, akkor azt is be kell vallanom, hogy bár szeretek úgy tekinteni magamra, mint akit érdekel a bolygó sorsa, rettentő szerény mértékű konkrét tudományos ismerettel rendelkezem, sok összefüggést nem értek pontosan, és gyakran jut eszembe az a gondolat, hogy végső soron úgysem az én döntéseimen múlnak majd a dolgok, hanem a nagy cégek, vállalatok, kormányok döntésein. Persze ha mindezt továbbgondolom, akkor hamar kilyukadok oda, hogy minden nagy változás az egyének viselkedésén vagy döntésein múlik, de szerintem nagyon fontos, hogy lássuk a saját gyengeségünket, teszetoszaságunkat és maszatolásunkat, amit akár meg is ideologizálhatunk, mégis oda vezetnek, hogy a változás túl későn következik majd be. Na, és most jutottunk el oda, miért nagyszerű ez a könyv: pontosan emiatt a kíméletlen őszinteség miatt, ugyanis a szerző folyamatosan kiemeli, hogy hiába tudja, hogy nagy a baj, mégsem hiszi, nem érzi a bőrén, a klímakatasztrófa túlságosan elvont és óriási fogalom ahhoz, hogy azonnali cselekvésre késztesse a legtöbb embert. Ritka, amikor valamilyen hasonlóan fontos témában ennyire őszintén ki meri valaki hangosítani a gyengeségeinket és hibáinkat, pedig azt gondolom, minden cselekvés és változtatás nulladik lépésének ennek kéne lennie. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/07/globalis-ongyil…

_Nikki>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

„A Globális öngyilkosság nem a hagyományos értelemben vett tudományos ismeretterjesztő alkotás. A száraz tényeket és a kíméletlen őszintéséggel felvázolt jövőképet Foer mesterien teszi személyes hangvételűvé. Ettől lesz más ez a könyv, ettől kerül közelebb az átlagos olvasóhoz, ugyanis a szerző nem csak a saját lelkiismeretét próbálja megszólítani, hanem a miénket is.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2020/07/jonat…

Jeffi P>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Jó lenne, ha többen elolvasnák ezt a könyvet. Összességében amúgy tetszett, de a könyv egy része, amikor saját magával beszélget a szerző olyan szinten idegesített és annyira nem volt értelme. Értem, a mondanivalóját, csak azt előtte leírta normálisan akkor ez a plusz 30 oldal felesleges szócséplés.
Haladunk egy irányba, és az a baj, hogy nem látom azt, hogy ez az irány az emberek nagy részét zavarná. Aztán egy nap arra eszmélnek, hogy átbillent a dolog már a „éld túl” ponton és már mindegy lesz mit teszel nem fog változni semmi. Most, talán, lehetséges, hogy még lehet változtatni, még lehet Jobban élni és kevésbé öngyilkos mód rohanni a halálba.
A legfontosabb az lenne, hogy az emberek ne csak magukra gondoljanak. „Az én életemben még nem lesz gond”, elkeserítendő tény amúgy, hogy de, már aki most él megéli a globális felmelegedést, és a bőrén tapasztalja, már nem lehet áttolni a gyerekeikre, unokáikra, hogy hát ez az ő problémájuk lesz….mert ez már a MI problémánk, nem a jövő nemzedékéé. Nekik csak rosszabb lesz, ha így megyünk tovább…

Sadie>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Hiába vagyunk már mindannyian tisztában a bolygónk helyzetének súlyosságával, és azzal, milyen következményei lesznek a magunk és elődeink felelőtlenségének, az emberiséget mégis a tétlenség jellemzi. Továbbra is elképzelhetetlen mennyiségű hulladékot termelünk, húst hússal eszünk, pazarlunk, meggondolatlanul fogyasztunk, és kilépegetünk a Párizsi Klímaegyezményből. Foer a Globális öngyilkosságban arra a kérdésre keresi a választ, mi okozza ezt a dühítő, passzív magatartást az emberek részéről, és miképpen lehet változtatni rajta.

A könyv műfaja nehezen behatárolható, talán inkább a tudományos-ismeretterjesztő zsánerhez áll a legközelebb, leszámítva persze azt, hogy nem célja sem az ismeretterjesztés, sem pedig a klímaváltozás tényének további, tudományos magyarázatokkal való bizonygatása. Feltételezi, hogy az olvasó rendelkezik annyi előismerettel, hogy részéről már ne legyen szükség a csaknem unalomig ismételgetett frázisokra, ezért egészen más oldalról közelíti meg a témakört.

Összességében vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészről zseniális, ahogyan Jonathan Safran Foer a különböző, össze nem illő gondolatokat, történeteket egy koherens szöveggé fűzi, másrészről viszont az eredeti témakör, vagyis a klímaváltozás szempontjából csalódottságot érzek. Mégsem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen kétségtelenül értékes elméleteket tartalmaz, nagyszerűen érvel, és elindíthat bennünk olyan felvetéseket, amelyek hatására újragondoljuk az életünket.

Bővebben: https://readinspo.blogspot.com/2020/07/jonathan-safran-…

mojo68>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

(Nekem) Kevesebb „rinyálással” és önmarcangolással hatásosabb lett volna.

LazaRóka I>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Ez egy nagyon nehezen kategorizálható könyv. Tanulmánynak erősen szubjektív, esszének pedig nem elég irodalmi számomra, leginkább kiáltványnak mondanám, amit a szerző legalább annyira intéz saját magához, mint az olvasóközönséghez, és bár valóban fel lehet fűzni arra az egészen egyszerű felszólításra, hogy „Együnk kevesebb állati eredetű terméket!” ennél mégiscsak szerteágazóbb. Fejtegeti a felelősség kérdését egyéni, nemzeti és globális szinten, elmereng a közönyön, és a tanult tehetetlenségen problémakörén, számotvet a saját lelkiismeretével és igyekszik történelmi kontextusba helyezni a válságot, amiben élnünk. Emelett még van érkezése egy rövid fejezetet dedikálni a kötelezően rideg, elrettentő számadatoknak, és figyelemreméltó forrásjegyzéket mutat fel.
Többektől olvastam, hogy ez a könyv egy kéretlen „picsogás”, és értem, mire gondol, akinek ilyen benyomása volt, ám azt gondolom, hogy ez valahol a szöveg erőssége, mert a sorokon szaladva pontosan azon a körpályán éreztem suhanni, amin magam is be tudok pörögni, mégis csak kínált egy kijáratot, és ennek a kulcsa a már-már vegán étrendet jelentően kevés hús fogyasztása.

negoti P>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Egyszer mindenképp érdemes elolvasni. Nem mond semmi újat, semmi olyat, amit már ne tudnánk a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Tudjuk, hogy ha nem változtatunk, akkor kihalás lesz a vége. Ahogy a hírekben is hallani lehetett nemrég, az ígért változtatásokat, ahhoz, hogy ne jussunk el egy apokaliptikus korig, egyetlen egy ország sem tartotta be! Ezek után a könyv címe telitalálat.

czenegabi>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Erősen leértékelt könyvként szereztem meg, ami miatt gyanu ébredt bennem miszerint ez egy önismereti „coach” klímaválságos könyv lesz. Erre mi lett az eredmény? Hatalmas POZITÍV csalódás. A könyv egy része boncolgatja a következő kérdést: hogyan nem vagyunk képesek felfogni a bolygó globálisan rosszabbodó állapotát? Van rá magyarázat és el is fogadható ugyanakkor végtelenül szomorú mert nem optimista a szerző. Adatokkal, történelmi példákkal alátámasztott elemzés is egyben.

olvasoterem>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Egyes becslések szerint a nagyüzemi állattenyésztés felelős a világszerte keletkező üvegházhatású gázok 51 százalékáért. Igen, az állattenyésztés az egyik oka a globális klímaválságnak. Roppant nagy szerepe van a közlekedésnek, a szállításnak, a fosszilis energiahordozóknak, az iparnak – azokon viszont a hétköznapi ember nem sokat tud változtatni. Az étkezési szokásain viszont tud, és kell is, ha változást akar.

A teljes ajánló: https://olvasoterem.com/blog/2020/10/24/jonathan-safran…

Sophie_Muldoom>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Bocsánat, de mi ez a sok sztorizgatás? Az elején tetszett, de 60 oldal után belefáradtam ebbe a végletes hangnemű, szélsőséges hangvételű valamibe. Értem én hogy valamivel példát kell mutatni, párhuzamot teremteni de az első nagy fejezet a könyvben semmit se ért. Ha tovább olvasom valaha, frissítem a véleményemet.
***A második fejezet hasznos a témában


Népszerű idézetek

_Nikki>!

Egy történelmileg példátlan felhalmozás kultúrájában élünk, amely túl gyakran szólít fel és ad módot a birtoklásra. Hajlamosak vagyunk azon keresztül meghatározni magunkat, amink van: vagyon, pénz, külcsín és hasonlók. De abban mutatkozunk meg, amit adunk.

88. oldal

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

NagyVani>!

Ha a fajunk történelmét egyetlen napnak vesszük, akkor az ember vadászó-gyűjtögető volt úgy tíz perccel éjfél előttig.

94. oldal

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

NagyVani>!

Az emberek a földi élet 0,01 százalékát teszik ki.

94. oldal

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Robertaiixiix>!

A négy leghatékonyabb dolog, amit egy ember önmagában megtehet az éghajlatváltozás leküzdésére: egyen növényi alapú ételeket, kerülje a légi utazást, éljen autómentesen, és legyen kevesebb gyereke.

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Robertaiixiix>!

A szomorúság és az öröm nem ellentétei egymásnak. Mindkettő a közömbösség ellentéte.

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Robertaiixiix>!

Egy neoliberális mítosz, hogy az egyéni döntéseknek abszolút erejük van, az viszont defetista mítosz, hogy az egyéni döntésekben egyáltalán nem rejlik erő. Mind a makro-, mind a mikrocselekvéseknek erejük van, és amikor bolygónk pusztulásának enyhítéséről van szó, erkölcstelen elutasítani bármelyiket, illetve kijelenteni, hogy mivel a nagyot nem lehet elérni, ezért a kicsit meg sem kell kísérelni.

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

LittleSmurf>!

Rajtunk kívül senki nem fogja elpusztítani a Földet, és rajtunk kívül senki nem fogja megmenteni. A legreménytelenebb helyzetek sarkallhatnak a legreménytelibb cselekedetekre. Módokat találtunk az élet helyreállítására a Földön egy totális katasztrófa esetére, merthogy módokat találtunk az élet totális katasztrófájának az okozására a Földön. Mi vagyunk a vízözön, és mi vagyunk a bárka.

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

NagyVani>!

A legtöbb ember számára az otthon a legmeghittebb, legkevésbé fenyegető hely.

129. oldal

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

NagyVani>!

Lehet közös öngyilkosság. Vagy lehet a közös cselekvés hulláma.

216. oldal

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

Szofja>!

Három hónap múlva a New York Timesban megjelent a „Gyereket nevelni egy halálra ítélt világban” című esszé. Vagy fél tucat barátom elküldte nekem. Első olvasásra szívbemarkolónak találtam. Szerzője ugyanaz a Roy Scranton volt, aki a „Tudni kell meghalni az antropocénban”-t írta. Scranton leírja azokat az erősen vegyes érzéseket, amelyek gyermeke megszületésekor rátörtek: „Kétszer sírtam, amikor a kislányom megszületett.” Először az öröm könnyei törtek fel, majd a szomorúságé: „A társam és én önzésünkkel életre kárhoztattuk lányunkat egy pusztulásra ítélt bolygón, és nem láttam rá módot, hogyan óvhatnám meg a jövőtől.”

V. Még élni - Ez itt a kérdés - 219. oldal

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szijártó Csilla: Ökorózsaszín natúrban
Bartus Marcell: Trendrakó
Varga Éva (szerk.): Hétköznapi kalauz
Nagy Réka: Ökoanyu
Gulyás Emese (szerk.): Tudatos vásárlók könyve
Bartus Marcell: Trendrakó és barátai
Tóth Andi: Dobd ki a szemetest!
Karen Edwards: Bolygóbarát konyha
Bea Johnson: Zero waste otthon
Will Bulsiewicz: Éltető rostok