Állatok ​a tányéromon 9 csillagozás

Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon

„Váratlan ​impulzusok ösztönöztek, amikor megtudtam, hogy apa leszek. Elkezdtem takarítani, lecserélni régen kiégett villanykörtéket, ablakot tisztítani, iratokat dossziézni, megjavíttattam a szemüvegemet, vettem egy tucat fehér zoknit, tetőcsomagtartót szereltem fel a kocsira és egy térelválasztó kutyarácsot a hátsó ülésre, fél évtized után először tornáztam… és elhatároztam, hogy könyvet írok a húsevésről.”

Jonathan Safran Foer könyve a legeredetibb hangvételű könyv, amit ebben az évszázadban írtak az étkezés témakörében. Rengeteg humorral, iróniával és ébresztő gondolatokkal mutat rá a húsipar és a húsevés visszásságaira, illetve arra, hogy az állatokhoz való viszonyunk sok esetben milyen méltánytalan és tisztességtelen. Az Állatok a tányéromon garantáltan megváltoztatja a gondolkodásodat az evésről és a húsról, méghozzá jó irányban.

„Ez a történet nem könyvként kezdődött. Csak tudni akartam – önmagam és a családom miatt –, hogy mi a hús. A lehető legkonkrétabban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Bioenergetic, Budapest, 2012
ISBN: 9789632911533 · Fordította: Deák Márta

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ddani P>!
Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon

Ezt a könyvet rég vártam, hátha szembejön esetleg angolul. Erre megjelent magyarul, na, hát erre is jó a fordítás, hogy hozzáférjen az ember, remek ötlet volt a kiadása, fontos téma, kiváló író, nagy kíváncsisággal olvastam. Nagyjából negyven oldalt, és végig kínlódva, dühöngve. Tudom, csúnya dolog rosszat írni másnak a szellemi munkájáról, viszont nem kevésbé csúnya dolog élvezhetetlenné tenni egy élvezhető könyvet. Inkább büntetendő, úgyhogy most büntetek.
Mitől jó és mitől élvezetes, ha egy igen jó stílusú író valami közéleti témát dolgoz fel, pamfletet ír? Egyrészt eljut az ügy olyan emberekhez, akik eddig nem, vagy keveset törődtek vele. Másrészt ha nem is várható, hogy új dolgokat adna hozzá a szakirodalomhoz, vagy a húsfogyasztás régesrégesrégi pro- és kontraérveihez, ezeket újszerűen, kreatívan és olvashatóbban tálalhatja. És ennyi. Vagyis az író stílusa a döntő, nem a tartalom, amit amúgy bárki összeszedhet egy kis kutatómunkával, csak nem írna belőle ilyen klassz könyvet.
A fordításnak tehát a stílust kell élvezhetően visszaadnia. Ez a fordítás pedig bosszantóan, megbocsáthatatlanul, néhol szánalmasan rossz stílusú, magyaratlan, tükör- vagy úgy se fordított, idiómára süket, szóval nem, nem, nem. Ez borzasztó! Ártott az írónak, ártott az olvasónak, és ártott egy nagy figyelmet érdemlő diskurzusnak. A felelős szerkesztő nemtom tud-e magyarul olvasni. 2700 forint, hát remélem, megérte a Bioenergetic kiadónak, innen is csókoltatom őket, soha semmilyen terméküket nem fogom megvenni, amíg nem javulnak meg valami csodálatosan. Felmosták a padlót Jonathan Safran Foerrel, hát tudok gratulálni. A könyvet meg nem tudom elolvasni, pedig nagyon szerettem volna.

5 hozzászólás
cirmilla>!
Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon

Azoknak , akik fontolóra vették, hogy vegetáriánusok esetleg vegánok lesznek, meg fogja adni a kezdő lépést. Borzalom, ami a nagyüzemi állattenyésztésben folyik. A húsfogyasztás 99%-a onnan történik.

moni79>!
Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon

Foertől eddig csak a Minden vilángol-t olvastam, és nagyon tetszett. Ennek a könyvnek nem sok köze van hozzá.

A fordítás borzalmas, szinte egy értelmes, magyar, gördülékeny mondat sincs benne. (Nem értem, miért fordít az, aki nem tud se angolul, se magyarul… És hogy gondolta ezt a kiadó?) Ezért néha nehéz eldönteni, hogy az eredeti könyv rossz, vagy csak magyar változat.

Foer egyébként sok fontos kérdéssel foglalkozik a húsevéssel kapcsolatban, elsősorban a "haszon"állatok kínzásával, a nagyüzemi tenyésztéssel és feldolgozással, illetve etikai dilemmákkal. Nehéz kihámozni, mi mellett érvel: miközben ő is vega, a könyvben főleg az állatok jóltartására koncentrál, és egyszer a háztáji gazdaságok mellett áll ki, máskor meg összességében a húsevés ellen. Ráadásul ez nem nevezhető regénynek, még novellafüzérnek sem, inkább esszének; ezért nem értem a fülszöveget.


Népszerű idézetek

>!

Mindig lehetséges felébresztenünk valakit az alvásból, de nincs az a mennyiségű zaj, amely felébresztene olyan valakit, aki színleli az alvást.

101. oldal - Bújócska

>!

Nem csupán az a kegyetlenség, ha szándékosan szenvedést okozunk, hanem a szenvedéssel szembeni közöny is.

54. oldal - Szavak és jelentésük fejezet

>!

Ha semmi sem fontos, nincs semmi, amit megmenthetnénk.

21. oldal

P_Janka>!

Nagyanyám mezítláb élte túl a háborút, mások ehetetlen maradékával táplálkozva: rothadó burgonyán, hulladékként eldobott hús- és bőrcafatokon és a csontokra, magvakra tapadt darabkákon. Így hát soha nem szólt érte, ha a vonalon kívül színeztem, ameddig a perforálás mentén vagdostam az élelmiszerjegyet.

9. oldal

David_Kenyeres>!

Azt mondják, lenn a vérgödörben a vér szaga agresszívvé tesz. És valóban így van. Olyan viselkedést veszel fel, mintha az a disznó megrúgott volna, így akkor leszámolhatsz vele. Már megölni készülöd, de az nem elég, szenvednie kell… agresszíven csinálod, erősen döfsz, elmetszed a légcsövét, megfullasztod a saját vérében. Kettéhasítod az orrát. Az élő disznó körberohangál a gödörben, csak néz fel rám és nekem földbe gyökerezik a lábam és aztán veszem a késem és huppsz, kivágom a szemét, mikozben ott ül. És az a disznó egyre csak sír. Egyszer vettem a késem – elég éles – és lenyisszantottam az orra végét, mint egy szelet bolognait. A disznó néhány másodpercig megőrült. Aztán csak leült és valami ostobán nézett. Így hát felmarkoltam egy adag sót és az orrába dörzsöltem. Most a disznó tényleg elvesztette az eszét és dörzsölte az orrát mindenhová. Még mindig maradt só a kezemben és belenyomtam a sót a sebeibe. A szegény pára nem tudta, becsináljon-e vagy megvakuljon. Nem én voltam az egyetlen, aki csinált ilyet. Az egyik fickó, akivel dolgoztam, tényleg belehajszolta a disznókat a leforrázó tartályba. És mindenki (disznóhajtók, bilincselők, segédek) ólomcsöveket használtak a disznókon. Mindenki tudja mindezeket…

David_Kenyeres>!

A húsukért megölt állatok kevesebb, mint 1 százaléka érkezik háztáji gazdaságokból.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Kati – Horváth Dezső – Kemény György: Nálatok esznek-e állatok?
Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül
Stephanie Bruneau: Méhek, mézek nagykönyve
Armin Risi – Ronald Zürrer: Vegetáriánus élet
Amy Ramos: A teljes ketogén diéta kezdőknek
Demi Lovato: Légy erős!
Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka
Natalie Angier: A nő intim földrajza
Brené Brown: Élj szívvel-lélekkel
Cameron Diaz – Sandra Bark: A test könyve