Stripped ​– Depeche Mode 23 csillagozás

Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

Korunk egyik legkülönlegesebb zenei világát hozta létre és jelenti ma is az az együttes, amely több mint húsz évvel ezelőtt alakult egy angliai kisvárosban. A Depeche Mode a korra oly jellemző „kétujjas” szintipopból kiindulva mára olyan sajátos zenei hangzást teremtett, melynek sikerét negyvenmillió eladott lemez és több mint hatmillió koncertlátogató igazolja. A kötetben a csapat egyszer fölfelé, egyszer lefelé ívelő, magánéleti és szakmai nehézségekkel egyaránt tarkított pályáját, az alapító Vince Clarke távozása, vagy az énekes Dave Gahan kábítószerproblémái miatt fennáló többszöri krízishelyzetet, és természetesen a formáció sikeres visszatérésének körülményeit ismerhetjük meg. A számtalan riporttal és fekete-fehér fotóval kiegészített kiadvány elengedhetetlen olvasmány a Depeche Mode rajongóknak.

>!
Showtime, Budapest, 2006
534 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632199200 · Fordította: Bálint Bianka, Nemcsik Balázs

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

David Bowie · Alan Wilder · Dave Gahan · Martin Lee Gore · Andrew Fletcher · Depeche Mode

Helyszínek népszerűség szerint

Berlin · Hansa Studios


Kedvencelte 8

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

icu79 P>!
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

Huhh, ez egy rendkívül monumentális könyv!!! Nagyon lassan haladós, mert mindamellett, hogy elég vaskos kötet, ráadásul a szokottnál kisebb betűkkel is íródott. Nem beszélve arról, hogy minden egyes alkalommal, amikor valamelyik konkrét számot említi az író, hogy milyen technikát alkalmaztak benne, amikor felvették vagy a koncerten milyen pluszt adtak hozzá, akkor én azonnal rámozdultam a jó öreg jutyúbra és megnéztem a videót egyszer-kétszer-sokszor, hogy jé, tényleg. :)
Nem mondanám magam a zenekar iránti fanatikus rajongónak, sosem voltam egy koncertjükön sem (hogy én mekkora hülye vagyok), sőt még Mode Klubban sem. De a legtöbb számukat ismerem és volt időszak, amikor egyik-másikat végtelenítve hallgattam. Aki csak ennyire szereti őket, mint én, annak kötelező elolvasni ezt a remekművet. :) A fél pont levonást azért adtam, mert engem kicsit zavart két dolog: az egyik, hogy mikor, milyen szintetizátoron, sequenceren meg sampleren játszottak, alkottak, ez egy laikus számára nagyjából kínai. A másik pedig, hogy melyik lemezt hányféle formátumban adták ki. Szerintem ez bőven elég lett volna betenni a végén az egyébként nagyon részletes diszkográfiába.

ggizi P>!
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

Rögtön megvettem ezt a könyvet, ahogy megjelent (nem most volt), de az olvasásig nem jutottam el (eddig), elég volt az a megnyugtató tudat, hogy ott csücsül a polcomon. Nem voltam/vagyok fanatikus rajongó, csak olyan tiniként DM-klubba, felnőttként koncertre járós fajta, aki csak szereti a zenéjüket, de a háttér annyira nem izgatja. Ezért volt e könyv is sokáig olvasatlan.
Na de most! Most aztán megkaptam a hátteret rendesen. :)

Ez a könyv a kezdetektől 2003 végéig rendkívül részletgazdagon mutatja be a Depeche Mode (és a hozzá szorosan kapcsolódók) útját minden egyes dal elő-, utótörténetével, hangszerelésével, kiváltott reakcióival, és természetesen az (ex)tagok szakmai fejlődésével, külön útjaival és mélypontjaival egyetemben.
Nem kevés emléket hozott vissza olvasás közben :)
És (az instrumentális számok mellett) az egyik gyengém a Personal Jesus gitár riffje. Főleg ha csutkán a hangerő! :))

2 hozzászólás
Töki>!
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

Hat éves voltam, amikor először találkoztam ennek a különleges, korszakalkotó és stílusteremtő zenekarnak az akkori (1986) világslágerével, a Question of time-al. Nos, valóban csak idő kérdése volt, hogy mikor fogok én is arra az útra lépni, amely a zenekar népes rajongói táborának soraiba vezet. Erre az útra az 1987-ben megjelent, a zenekart végérvényesen világsztár státuszba emelő Music for the masses album terelt, hogy aztán az 1990-ben kiadott Violator, majd az azt követő, 1993-as, sokak által a Depeche Mode legjobb albumaként aposztrofált Songs of faith and devotion meg is szilárdítsa a helyemet a Depeche Mode univerzumban.
Mert a Depeche Mode-ot nem elég hallgatni. Érteni, érezni kell, át kell élni.

Azt hiszem, ez a könyv méltó lenyomata annak, amit ez a kezdetben négy, később három tagból álló zenekar letett az egyetemes könnyűzene ama bizonyos asztalára. Legalábbis az első 20 évüknek mindenképp. Tudni illik azóta eltelt kis híján újabb 20.
Egy meglehetősen hiteles tabló egy olyan zenekarról, amelyik a mennyet és a poklot is megjárta. Rajongóknak kötelező, de azoknak is ajánlott, akik egy zenakar történetén keresztül akarnak belelátni a showbizniszbe.

charlotte_smtms P>!
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

Kedvenc! És örömmel mondhatom, nem csak a téma, hanem a tartalom és a kivitelezés miatt is. Igényes, nagyon részletes és tartalmas olvasmány, igazi alapmű a magamfajta, minden kis információmorzsára kiéhezett DM-fanatikusnak. :)
Nagyon szerettem az egyes dalok készítésének kulisszatitkairól szóló leírásokat (természetesen mindegyiket meg is hallgattam részletesen kielemezve :D), és bár laikus vagyok, nem untattak a „technikai” részletek sem. A tagok magánéletét, emberi kapcsolatait az én ízlésem szerint még a „bulváron innen”, a szükséges mértékben és módon mutatta be a könyv. Tetszett, hogy nem csak a Depeche Mode-ot, hanem a velük kapcsolatba kerülő/hozható személyeket, művészeket is érintette; sok új zenét ismertem meg így.
Meg merem kockáztatni, talán még annak is szórakoztató lehet, aki nem elfogult rajongó, szóval olvassátok (és hallgassátok)! :)
Ja, és itt is megragadnám az alkalmat, hogy elmondhassam: ♥ Martin Gore ♥ :D

>!
Showtime, Budapest, 2006
534 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632199200 · Fordította: Bálint Bianka, Nemcsik Balázs
GabrielVaraljay>!
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

Alap mű, aki szereti a DM-et el kell, hogy olvassa. A kezdetektől az Exciter albumig minden háttérinfó benne van.

SteeVN>!
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

A legnagyobb kedvenceim (voltak) Ők (Dave/Martin/Andy/Alan). Lemezeiket (1987 és 1998 között) gondolkodás nélkül vettem meg, mindegy volt mit játszanak. Csoda hogy az 1994/1995 utáni időszakot túlélték. Megváltoztak. Sosem lesznek már a régiek, de kit érdekel. Ha nem is veszek már meg többé lemezt amin az új dalaikat játsszák, a koncertjeiket szívesen nézem. Jó könyv, rengeteg infóval, száraz és precízen tálalt adatokkal.

Aszill>!
Jonathan Miller: Stripped – Depeche Mode

Nekem mint regi Depeche Mode rajongonak, nagyon tetszett a konyv.Aki szereti a zenekart, annak szamara kihagyhatatlan.


Népszerű idézetek

ggizi P>!

Paul Morley: „Körülbelül tizennégy évesnek néztek ki, de olyan modern volt. Hihetetlenül kedves popzenét játszottak, és egyszerűen annyira imádnivalók voltak.”

83. oldal, 6. fejezet - "A független Beatles"

ggizi P>!

Andy Fletcher: „Azzal a dilemmával szembesültünk, hogy a közönségünk nagy része tizennyolc év alatti, és csak az idősebbeket engedik be azokra a helyekre, ahol koncertezünk. Szóval sokan nem tudnak megnézni minket. Próbálkoztunk a kora esti fellépésekkel, de elég fárasztó egy este két koncertet adni.”

94. oldal, 7 fejezet - Az engedetlenség nyara

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Fletcher
ggizi P>!

Robert Marlow, aki megőrizte jó kapcsolatát a Depeche Mode-dal, tanúja volt, hogy Gore micsoda megszállottsággal falja a könyveket. „A Depeche Mode bájához tartozik, hogy ők tényleg banda, régi iskolai haverok. Emlékszem, egyszer nyáron átmentem Martinhoz, amikor turnézni indultak, és láttam nála egy hatalmas koffert. Azt hittem ebbe pakolja majd a fellépőruháit. Ő viszont az iskolai könyveit csomagolta be, hogy legyen mit olvasnia a turné alatt. Martin mindig is teljesen lökött volt!”

146. oldal, 11. fejezet - Amikor a háromból négy lesz

Kapcsolódó szócikkek: Depeche Mode · Martin Lee Gore
ggizi P>!

2002 novemberében a Depeche Mode egy újabb óriási lépést tett az egyetemes elismertség felé, amikor a legendás amerikai countryzenész, Johnny Cash – az igazi „man in black” – feldolgozta a Personal Jesust (a kilencvenes Violator-albumról).

422. oldal, 32. fejezet - Izgalmas időszak kezdődik

Kapcsolódó szócikkek: Depeche Mode · Johnny Cash · Personal Jesus
ggizi P>!

Andy Fletcher: „ Lehettünk volna hagyományos banda is, ha azt akarjuk. Mart ragyogó gitáros, Alan tud dobolni, én basszusgitáron játszom, David pedig tényleg tud énekelni. De bennünket nem érdekelnek a hangszerek, csak a hangok, amit kiadnak. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a szintetizátor sokkal érdekesebb hangokat produkál a hagyományos hangszereknél, ezért használjuk. Például a Get The Balance Right! című dalban Mart gitározik, gitárjátékát betápláljuk a szintibe, és a fáziskésleltetéssel elcsúsztatjuk, hogy érdekesebb legyen a hangzása.”

147. oldal, 11. fejezet - Amikor a háromból négy lesz

Kapcsolódó szócikkek: Andrew Fletcher
charlotte_smtms P>!

A Hansa Studio 2-jének főszintje lenyűgöző volt, ahogy el is várhatjuk egy bálteremtől, amely korábban dekadens partik helyszíne volt – az épület régebben SS-tiszti klub volt. A vezérlő az onnan mindössze körülbelül száz méterre álló [berlini] falra nézett.
Innen kapta David Bowie az inspirációt Heroes című számához, ahogy egy szerelmespár kapcsolatát figyelte abban a sötét sikátorban, melyen keresztül reggel és este végigcammogtunk a stúdió felé a szállodából, ahol dekkoltunk, majd vissza. A Heroes-album elhelyezte a nemzetközi térképen a stúdiót, melynek kedvező árai vonzónak bizonyultak.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Berlin · berlini fal · David Bowie · Hansa Studios
ggizi P>!

A Fly On The Windscreen elején egy Black&Decker fúró zaja hallható, a Stripped ritmusát pedig egy üresjáratú motorbicikli adja, amit eredeti hangmagasságánál fél oktávval lejjebb játszunk.

201. oldal, 16 fejezet - Újra feketében

ggizi P>!

A Never Let Me Down Again a Depeche Mode koncertjeinek fontos eleme lett, nem kis részben a valóban élő részeknek köszönhetően, köztük Martin Gore jellegzetes, egymást követően több effekttel is eltorzított gitárriffjeivel.

232. oldal, 18. fejezet - Masszív attak

Kapcsolódó szócikkek: Depeche Mode · Martin Lee Gore
ggizi P>!

A Depeche Mode még mindig – ahogy Gareth Jones mondta egyszer – a „hangmintákban rejlő lehetőségek határainak feszegetésével” volt elfoglalva. Az I Want You Now bevezetőjében hallható furcsa, erotikusan ziháló hangot úgy hozták létre, hogy egy tangóharmónikát húzogattak a billentyűk használata nélkül, és arról vettek hangmintát. Máshol a beszéd bizonyult hatásosnak, mint például az alábbi orosz szöveg a To Have And To Hold bevezető részében: „A nukleáris fegyverkezés fejlődését és a fegyverkezéséi verseny szociálpszichológiai aspektusait ezek a jelentések figyelembe veszik.” A találó kortárs megoldás jól illeszkedik a sötét zenei hangulatba, amiért Wilder annyit küzdött.

235. oldal, 18. fejezet - Masszív attak

Kapcsolódó szócikkek: Alan Wilder · Depeche Mode
ggizi P>!

[Alan Wilder] Sosem értettem azokat, akik szerint szintetizátorral nem lehet igazi zenét előállítani, hiszen bármilyen hangszerről legyen is szó, a zenét végül mindig az ember készíti. Nem a hangszer a fontos, hanem az, hogyan használod.

193. oldal, 15. fejezet - Rázós üzlet

Kapcsolódó szócikkek: Alan Wilder · szintetizátor

Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Malins: Depeche Mode
Németh Ferenc: Depeche Mode – Orbital
Kruza Richárd – Banay Gábor: A szintetizátor a zenei gyakorlatban
Bodzsár Tamás: A kulcs
Bánkuti Dániel: Telt ház önerőből
Bánkuti Dániel: Zenei karrier önerőből
Simon Millward: Cubase 5 – Kezdőtől a profi szintig
Örley Gábor: Elektronikus szintetozátorok
Csizmazia D. István: Te is lehetsz Vangelis!
Peter Gammond: Klasszikus Zene