Aliens: ​Életre halál 15 csillagozás

Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

„A ​Gyarmatügyi Flotta katonái kemény fiúk, a fegyverzetük a lehető legmodernebb. Elánnak ők mindennel!”
Burke Ripley-nek (Részlet A bolygó neve: Halál c. filmből)

Amikor a tengerészgyalogosok elindulnak, hogy szembenézzenek leghalálosabb, ellenfeleikkel, a xenomorfokkal – vagyis amikor elkezdődik a menet, amelyet Hudson közlegény csak „poloskavadászatnak” nevezett – az összecsapás tétje mindig ugyanaz: élet vagy halál. A kötetben található tizenöt vadonatúj történet mind ilyen „közeli találkozásokról” szól, a műfaj különösen tehetséges íróitól:

Dan Abnett – Rachel Caine – Larry Correia – Keith R. A. DeCandido – David Farland – Matt Forbeck – Ray Garton – Christopher Golden – Heather Graham – Brian Keene – Paul Kupperberg – Tim Lebbon – Jonathan Maberry – James A. Moore – Yvonne Navarro – Weston Ochse – Scott Siegler – Mike Resnick and Marina J. Lostette

A történetek az első négy „Aliens” film idejében játszódnak: szereplőik, a… (tovább)

Eredeti cím: Aliens: Bug Hunt

A művek szerzői: Paul Kupperberg, Dan Abnett, Rachel Caine, Yvonne Navarro, Christopher Golden, Matt Forbeck, David Farland, Keith R. A. DeCandido, Brian Keene, Heather Graham, Mike Resnick, Marina J. Lostetter, Jonathan Maberry, James A. Moore, Scott Sigler, Tim Lebbon

Tartalomjegyzék

>!
Szukits, Szeged, 2017
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634974413 · Fordította: Szántai Zsolt

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
fekiyeti79 P
Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

Nem állt szándékomban az egyes novellákat külön értékelni – nem is tudnék róluk spoilermentesen írni –, inkább egy átfogó képet próbáltam alkotni az egész kötetről (azért néhanyat mindenképp meg kellett említenem)…

A szerkesztő előszava tökéletesen felkészített arra, hogy ne várjak minden sarokban leskelődő xenomorfokat, így nem is ért csalódás. (Halkan megjegyzem, amennyire Maberry áradozik a filmekről, annak ellenére talán az ő novellája lett a leggyengébb az összes közül.)

Van az a mondás, hogy utólag könnyű okosnak lenni. Itt ez teljes mértékben megállja a helyét. Hogy miért? Mert eleinte voltak némi problémáim a fordítással (űr-tengerészgyalogság, pulzár fegyver), de a végére összeállt a kép és gondolatban megkövettem Szántai Zsoltot, aki nem véletlenül fordított jónéhány Alien-regényt.*

Szóval a kötet egy lineáris idővonalat követ, és mint ilyen, két részre osztahó:
Az (LV-426) Acheron előtt/alatt –, illetve az Acheron után játszódó részek.
Előbbiben bepillantást nyerhetünk a kolonizáció, a terraformálás kezdeti nehézségeibe (persze pörgős és akciódús „poloskavadászat” képében), részesei lehetünk az Aliensben megismert csapat előéletének, hol egy-egy személyt kiragadva (Hicks, Bishop, Dietrich, Frost), hol a teljes csapat akcióját követve. Járhatunk a Hadley Reménye kolónián, két szökött fegyencet hajszolva. Ezt a részt Carter Burke története „zárja”, amiből kiderül, mi történt vele miután otthagyta Ripley-éket spoiler.

Itt következik egy dokumentumfilm-szerű írás (Larry Correira: Huszonkettedik epizód) az M41A impulzusfegyverről – „keletkezésétől” az elterjedéséig –, katonák, technikusok véleményével tarkítva. Ez választja el a két részt.
* Innen kezdve kerül „helyre” a fordítás, már nem pulzárnak hívják a fegyvert és megjelenik a Gyarmati Tengerészgyalogság is. :)

A „második” rész, mint említettem, az Acheron után játszódik. Már sűrűbben kerülünk szembe a valódi „Alienekkel”. Itt is lesznek ismerős helyszínek, személyek; pl. Jonathan Maberry (a szerk.) visszavisz minket a Fury 161-re, Tim Lebbon pedig (zárásként) Akoko Halley osztagának – Harag-triógia – egy akcióját prezentálja nekünk. Kapunk egy novellát is, mely a xenók szemszögéből mutatja be egy idegen kolónia „életét”.

Az Alien-történetektől „megszokott” akció, vér, belek stb. (még káromkodás is) bőséggel megtalálhatóak a kötetben. Némelyik novella nagyon béna lezárást kapott, ezért nem tökéletes, viszont teljesen korrekten bővíti, szélesíti az ismert univerzumot. Határozottan kellenes élmény volt. Rajongóknak kötelező darab.

>!
Risus P
Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

Ha valaki a borítója alapján azt gondja jogosan, hogy ez tele lesz alien szörnyecskékkel, akkor el kell keserítsem, mert több történetben nem vagy alig szerepelnek. Viszont ez számomra most inkább előny, mint hátrány volt. Itt elsősorban a tengerészgyalogság tagjaira fókuszálnak, mint magára a lényekre. Talán pont ezért én inkább kiegészítőkötetként tekintek erre a könyvre, mint önálló novellakötetre (?).
15 különböző vagy majdnem különböző történetet ismerhettem meg. Már ebből is lehet következtetni arra egy 400 oldalas könyvnél, hogy nem igazán ismerjük meg a helyet és időt amiben pontosan játszódik, de mivel a könyv hátlapján ezek az információk megtalálgatóak, így a hosszas bevezetés hála elmarad, ami viszont megmaradt az a különböző ismert és ismeretlen karakterek megismerése.
Bevallom, hogy nekem a nagy kedvencem az Eltűntnek nyilvánítva történet volt. Nekem ez adja vissza legjobban az Alien filmek hangulatát, történetét, a miértjeit. Bár nagyon szorosan ott van mögötte Bishop története is.
A könyv hátlapján 18 név szerepel, sajnos nem tudom, hogy melyik név melyik történethez kapcsolódik, de megmondom írom őszintén, hogy van minőségi különbség a történetek között.
Én nem bánom, hogy megvettem a könyvet, de azt gondolom, hogy aki csak az alienek miatt venné meg, az lehet, hogy csalódna, szóval ennek az információ tudatában olvassátok és vegyétek meg. csak egy tanács

2 hozzászólás
>!
Saille P
Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

Mivel nemrég olvastam a Predatoros novellagyűjteményt, kiváncsi lettem egy Alienesre is. Nekem ugyan nem jött le, hogy melyik novella, mikor játszódik, meg hogy eddig az Acheron előtt, aztán utána, stb. Csak olvastam egymás után a számomra össze nem függő sztorikat az űrgyalogosokról és különböző xenomorfok harcairól. Amikor volt valami ismerős motívum, mint Hicks előélete, vagy az Acheron vagy a Fury börtönbolygó vagy Bishop személye spoiler vagy egyebek, akkor annak nagyon örültem, de így sem állt össze egységes képpé. Nem értettem, hogy jönnek az alienekhez az egyéb repülő, villámokat szóró, felrobbanó vagy épp bizarrul mindent magába építő szörnyek…?! De ettől függetlenül szórakoztató volt olvasni, egy-egy űrbeli kalandnak fogva fel a különböző történeteket.

>!
Abu_Nidal
Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

Hiánypótló novelláskötet. Kötelező olvasmány mindenkinek, akinek hiányérzete volt az Aliens/Alien3 megnézése/elolvasása után.
Fordulatokban és információban gazdag könyv, és az Idegenek senkinek sem kegyelmeznek. :)

>!
walkingRead
Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

Ez a könyv azért rossz, mert az elgondolása egy olyan konzervatív gondolatíven zajlik, amitől az egész vállalkozás egy szerencsétlen ügyetlenséggé válik. Konzervatív, mert a meglévő klasszikus négy részből próbál építkezni (azon belül is a kicsit ponyvásított második részből); bár próbálja túllepni azt a zsákutcát, ami az Idegenek életciklusából következik, de azt sajnos csak kikerüléssel vagy destrukcióval tudja elérni. E túllépés egyik legolcsóbb megoldása az, amit Maberry ki is mond az alcímre reflektálva: „Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy ez egy hatalmas, furcsa, veszélyes univerzum, ami tele van olyan lényekkel, amelyek korántsem kedves és aranyos kis földönkívüliek…” Ezzel sajnos a tökéletes organizmus-elmélet leépítését fantáziálja, amivel az a gond, hogy a négy rész mitologikus lényét alacsonyítja le közönséges szintre. Például nem tudom, ki gondolhatja komolyan, hogy Golden Láncreakciójában a Mimik-féle idegenek beleférhetnek az Aliens előzménybe, tekintve, hogy a jól ismert tengerészgyalogosok itt is hasonlóan durva lelki sérülésen mennek keresztül, ezért dramaturgiailag értelmetlenné válna az Aliens-ben, pont a poloska-szöveges jelenet cinikus hangulata, amit Ripley tanúságának súlya ellenpontoz. És ez csak egy szerencsétlen történet a kötetben, ugyanis az írók különböző kategóriákban követnek el romboló merényletet.
Paul Kupperberg: Esélyek – 1.5/5
spoiler
Dan Abnett: Raj – 5/5
spoiler
Rachel Caine: Sakkfigurák – 2.5/5
spoiler
Yvonne Navarro: Eltűntnek nyilvánítva – 5/5
spoiler
Christopher Golden: Láncreakció – 2.5/5
spoiler
Matt Forbeck: Rovarirtók – 3/5
spoiler
Ray Garton: Élve vagy holtan – 2.5/5
spoiler
Weston Ochse: Hős – 2.5/5
spoiler
David Farland: Sötét anya – 4/5
spoiler
Larry Correira: Huszonkettedik epizód – 3/5
spoiler
Keith R. A. Decandido: A riporter – 3/5
spoiler
Brian Keene: Üres fészek – 3/5
spoiler
Heather Graham: Leszáll a sötétség – 2/5
spoiler
Mike Rescnick és Marina J. Lostetter: Látogatás – 3/5
spoiler
Jonathan Maberry: Mélyfekete – 3.5/5
spoiler
James A. Moore: Biomechanoid – 3/5
spoiler
Scott Sigler: A veszedelmes préda – 2.5/5
spoiler
Tim Lebbon: Tűzcsimbókok – 3/5
spoiler
Nem tudom miért volt szükség egy ilyen kötetre, a nagy része olcsó Aliens copy, a másik fele rossz spin-off. Egyedül Navarro története illik teljes mértékben a kötetbe. A Gy.T.-ről nem kapunk árnyaltabb képet, a WY pedig továbbra is egy gyerekesen gonosz „boss”. Az írások nagy része olyan, mintha amatőr fanfictionök lennének. Nagyon sajnálom ezt az egészet, remélem lesz majd ennél azért jobb is.

>!
Marion_Cobretti
Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

Ahogy a szerkesztő bevezetőjében is leírja, a könyv elsősorban a gyarmati tengerészgyalogosok kalandjaival foglalkozik. Ezért szép számmal akadnak „alienmentes”, de a filmekből ismert karakterek bevetéseiről szóló történetek is, rövid előzmények bizonyos szereplőkről (Bishop eredettörténetét simán össze lehetett volna hozni egy külön kötetben, olyan jó volt), vannak a Dark Horse comics rövid sztorijait megidéző „akció és vér dögivel” szösszenetek, még egy remek kis írás is az idegenek szemszögéből vett akcióról. Sajnos a legrosszabb pont a szerkesztő novellája, nagyon erőltetett és gyermeteg, illetve nem kevés a szimpla, innen-onnan összelopkodott sablonos sci-fi sztori is. Mindent összevetve valamivel nagyobb betekintést nyerhetünk a tengerészgyalogosok életébe, kapunk egy-két kiemelkedő alien sztorit, de messze nem hiánypótló alkotás. Viszont a rövid kis sztoriknak köszönhetően nemigen van üresjárat, végig le tudja kötni az olvasót.

>!
kingike
Jonathan Maberry (szerk.): Aliens: Életre halál

Jó volt.Nem csak xenók vannak benne,hanem más különös létformák is/a tüzet fújó kis szarosok nagyon tetszettek/ami közös a sok dögben,az a tengerészgyalogosok minél előbbi leamortizálása.Legtöbbször sikerül is nekik.Aliens,és sci-fi kedvelőknek ajánlott.


Népszerű idézetek

>!
fekiyeti79 P

(…) „Ha korábban érkezel: időben ott vagy; ha időben érkezel: elkéstél” (…)

82. oldal - Yvonne Navarro: Eltűntnek nyilvánítva

>!
fekiyeti79 P

(…) A Furyn dolgozó emberek többségét elszállították, de egy kisebb csoport maradni kívánt. Valami vallásos bolondok voltak, akik rátaláltak Jézus Krisztusra, és ott, azon a sziklagolyón akarták kivárni a Megváltó eljövetelét. Éppen azon a helyen, ami a legközelebb volt a Sátán tökéhez… (…)

301. oldal - Jonathan Maberry: Mélyfekete


Hasonló könyvek címkék alapján

F. Paul Wilson – John Coyne – Dean R. Koontz: Csapdában
Robert Weinberg (szerk.): Holnap történt
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
Éjszakai sikolyok
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek
Bálint Aladár (szerk.): Éjfél / Kísértethistóriák
Ellen Datlow (szerk.): Sötétség