X-Men ​– Xavier világa / X hatványai 92% 61 csillagozás

A Xavier világa sokak szerint az utóbbi évek legjobb szuperhős képregénye, nos, ehhez a lelkes táborhoz most én is csatlakozom.
Jonathan Hickman* az egész X-men univerzumot gondolja újra az alapoktól, és indítja el egy új, friss irányba. Ami igazán meglepett, hogy mennyire más dimenziókban mozog ez a történet, mint vártam, számos időugrással száz, ezer éveket is ugrál előre a távoli jövőbe, poszthumán civilizációkat, entitásokat villant fel, de közben mindvégig a mutánslét élhető jövőjét kutatja.
És sokkal inkább science fiction, mint szuperhős sztori, noha a képregény magja azért mégis csak az új mutánsvilág jelenbeli megteremtéséért folytatott küzdelem, ismerős és kevésbé ismert mutáns hősökkel és gonosztevőkkel, akik emiatt helyenként már kicsit anakronisztikusan is néznek ki a régi hacukájukban. A háttérben pedig eközben egy hatalmas sci-fi világépítés is zajlik a rajzolt oldalakat megtörő, az X-társadalmat, majd poszthumán társadalmakat felvázoló jegyzetek formájában (ez amúgy Hickmannek szinte már a védjegyévé vált az évek folyamán).
A Xavier világa nem könnyű olvasmány, az információk, az ide-oda ugráló, és lassan összeálló cselekmény, a gondolati távlatok megkövetelik a figyelmet, de megéri a türelmet, mert amikor tényleg összeérnek a szálak, egy grandiózus látomás elevenedik meg.
Persze, nem hibátlan, mert pont a grandiózussága miatt csak egy-két szereplőnek enged nagyobb teret (róluk szívesen írnék, de talán már az is spoiler lenne), a többiek csak asszisztálnak az időn és téren át zajló eseményekhez, és néha sajnos becsúszik egy-két rettentő patetikus szónoklat is, de ezek csak apróságok.
Aki kicsit is szereti az X-ment, most nagyon érdemes újra becsatlakozni a friss és egyébként bámulatosan szépen rajzolt, gyönyörű Fumaxos kiadvány révén, de a science fiction szeretőknek is ajánlom.
(* Hickmantől egyébként hatalmas kedvencem a The Manhattan projects, és nagyon szeretem az East of Westet is, mindkettő nagyon egyedi, őrült sztori a maga módján. Ezeket sem volna rossz magyarul is olvasni.)

Nehéz értékelni ezt a kötetet, mert azt gondolom, hogy olyan szintű előismeretet és talán rajongást „vár el” a teljes (?) megértéshez, aminek a megléte eleve szinte kizárttá teszi az elfogulatlan, objektív értékelést. Ezért én meg sem próbálkozom ezzel, próbálom inkább leegyszerűsíteni és rövidre fogni.

Külcsín: 5/5, még úgy is, hogy a „hagyományos”, „fapados”, semmilyen szinten sem limitált verziót választottam off. R.B. Silva és Pepe Larraz képi világa nagyon kedvemre való spoiler, a színezés mesteri, ahogy a fordítás, szerkesztés és a nyomdai kivitelezés is. Megint. (Virtuális vállveregetés Fumaxéknak letudva.)

Belbecs: 5/5. Én, akinek a Claremont-éra az életének egyik legfőbb geek és popkulturális sarokkövét jelenti, azt kell mondjam, le vagyok nyűgözve. Hickman minden szempontból olyat lépett, ami alapjaiban fordítja ki az X-Univerzumot a négy sarkából minden létező idővonalon, korban és helyen. Sokszor kitértem már arra, hogy mennyire szeretem a váltott idősíkokon zajló cselekményt – hát kérem szépen, itt aztán megkaptam – a nulladikon, a négyzeten és a köbön is. Keményen, megalkuvást nem tűrő módon.

Kinek ajánlom? Elsősorban olyan X-fanoknak, akik ha nem is betéve, de legalább felületesen ismerik az X-idővonalat, a jelentős eseményeket off, de a magyarul megjelent régi Semices füzeteket és az azóta itt-ott megjelent köteteket mindenképp célszerű alapnak tekinteni. Emellett azoknak is ajánlom, akik eddig ilyen-olyan okok miatt idegenkedtek az X-Mentől, de mondjuk Bosszú Angyalai/Pókember/crossover szinten követik a Marvel Multiverzum eseményeit. (A Sony filmes X-Univerzuma nem jó alap semmilyen szinten történeti szempontból, legfeljebb egy-két fontos és kevésbé fontos karakter ismerete szempontjából.) Nem belépő szintű kötet és történet ez, pláne, hogy egy új korszakot nyitott a Marvel és az X-Men történetében egyaránt, de többek közt emiatt is kifejezetten örömteli, hogy 2 évvel a tengerentúli megjelenés után magyarul is a polcainkon tudhatjuk.

Ennek a történetnek kicsit ülepednie kellett, sőt egy újraolvasását is megérne, de egyelőre tartok még egy kis szünetet, mert erre nem voltam teljes mértékben felkészülve, amikor az X-Men előzményeimmel leültem ehhez a történethez.

Nagyon sok szálon vezetett, apró szilánkokból felépített történet, ami néhány aspektusában csak a legeslegvégén tisztul ki teljesen, ezért nagyon kell figyelni közben. A rétegzettség nem is véletlen, hiszen ezer évet ölel fel a kötet, ami nem kis vállalás, de így sikerül maga mögött hagynia az X-ek időnkénti történetismétlését, csetlésbotlását, karakterzavarát.

Érdekes volt látni, hogy Hickman nem nyúl a kézenfekvő megoldásokhoz. A kétségbeejtő helyzeteket nem egy új mutáns felbukkanása fogja megoldani, a szerző a hozott alapanyagokból dolgozik, de azokat rendkívüli módon átformálja, és többször látunk bukást, mint vereséget.

Nagyon elmés koncepció, hogy szembeállítja a nanorobotokra építő techtársadalmat és a természetes evolúció által felemelt mutánsokat, az emberiség egy ponton hagyományos valójában egyszerűen kiszorul a képből, hogy új harci frontnak engedjen helyett. Itt volt a legerősebb és egyben a legkevésbé X-Men a történet, a jövőben játszódó szál önmagában érdemelt volna egy ennél is hosszabb kötetet, annyi fantázia és horrorisztikus látomás volt abban a néhány fejezetben, amikor az általunk ismert idővonalakat messze magunk mögött hagyva egy új Földön vezettek minket végig az alkotók.

A krakoai világkép egyébként mestermunka. Minden szín, forma és fényjáték valami idilli, nem evilági helyszínre visz minket, valóban olyan hatást kelt, mint egy mutánsparadicsom, egy végső menedék.

Az aktualitása egyébként megkérdőjelezhetetlen: ma szinte kizárólag olyan társadalmakban élünk, ahol a kirekesztés és a megkülönböztetés alapvetően létező fogalmak, és a haladás minimális lépésekkel érhető csak tetten.

6 csillag. Az öt nem fejezi ki eléggé mennyire jó volt ez a képregény. Remélem nem állunk meg itt.

Ez bizony remek volt. Már itt az elején puszi és pacsi a Fumaxnak a kiadásért! :)

A történet nem egykönnyen nyomon követhető a folyamatos ugrásokkal, de ahogyan egyre jobban beleártjuk magunkat úgy egyre több információt kapunk és egyre könnyebb összerakni a képet. A különböző idősíkok történései érdekesek és izgalmasak. Ez alól talán a poszthumán társadalom jelentett enyhe kivételt, de arra sem tudnám azt mondani, hogy leültette a sztorit. Rengeteg a drámai pillanat benne és minden fordulat szemet gyönyörködtető. Igaz a vége fele sok esetben már kissé kiszámítható, de ez nem sokat von le az értékéből. A történet viszont nagyon átfogó ezért célszerű komolyabb X-Men ismeretséggel rendelkezni, hogy minden utalás betaláljon és érthetővé váljon. A befejezést pedig kifejezetten pozitívnak éltem meg. Nagyon tetszett a lezárás. Itt meg kell még jegyeznem, hogy bár néha kicsit szájbarágósak és kizökkentőek a magyarázó oldalak, de örülök, hogy benne vannak, mert sokat segítenek az események megértésben.

A kötet legfontosabb karaktere egyértelműen Xavier professzor és az ő jellemfejlődése nagyon tetszett. Szembenéz azzal, hogy mit kell tennie és beveti magát egyenesen a dolgok közepébe. Magneto és Moira is jó szolgálatot tesznek neki ebben, akik végig kissé határmezsgyén mozognak és mind a ketten inkább amolyan szürke zónás karakterek. Rozsomák, Küklopsz, Emma Frost és a többiek amolyan szándékosan az elvárt szerepükben tetszelegnek, de a mentalitásuk így is jó volt, mert egyik szereplő sem a megszokott momentumokkal jön elő, hanem egy kicsit többet, valami határozottabbat hoz annál.

A dialógusok is érdekesek voltak és feldobták a történet egészét. Az író sokkal kompetensebb, mint, amit megszokhattunk. A humor kicsit fanyar és ritkábban van jelen, mert elég komoly a történet, de azért volt pár jól elsütött vicc is. A szövegek karakter-hűek és kellő pörgést adnak a cselekménynek.

A rajzok nagyon tetszettek, de sokszor azt éreztem, hogy van bennük egyfajta szándékos karaktermódosítás, hogy még jobban kiemeljék a szereplők megváltozott hozzáállását. A panelezés teljesen rendben volt.

Összességében minden kisebb logikai hiba, adott esetben túltolt keménykedés és a néha kicsit nehezen követhető történet ellenére is nagyon jó iromány volt, amit minden X rajongónak olvasnia kell és érdemes. De aki a Marvel sztorikat egyáltalán szereti, annak is merem ajánlani jó szívvel. Megéri az árát teljes mértékben.

A végére hagyom az egyetlen, de komoly spoileremet: spoiler.

Ez elképesztően Pazar volt!
A Fumax ismét egy tökéletes kiadványt hozott el nekünk. Nagyon szőrös szívűen is legfeljebb az oldalszámozás hiányt tudom felhozni a negatív oldalon.
Nagyon tetszett ez az enciklopédia szerű felépítés a jó elhelyezett infó grafikákkal.
Persze mindez azért működött, mert nagyon aprólékosan végig van gondolva a koncepció, és a forma precízen illeszkedik a történethez.
Mint egy különösen izgalmas puzzle.
A kirakó egyes elemei önmagukban is érdekesek, szépen megrajzoltak. A kötet végén amikor minden a darab a helyére került azt gondoltam, ez igen! Ezt érdemes volt megvenni, érdemes volt elolvasni és valószínűleg később újra elő fogom még venni.

Mestermű.Az egyik legjobb képregény.

Grandiózus és eposzi… Nem gondoltam volna, hogy X-Men lehet ennyire jó!

Recenzió a Lángolón:
https://langolo.hu/a-mutansok-jovoje-elolvastuk-az-x-me…

Az illusztrátor kitett magáért, gyönyörűek, és rendkívül mozgalmasak a panelek, jó, hogy több mután is retró kosztümben jelenik meg. A történet koherens, sok emléket idéz azokból az arkokból, amiket annak idején követtem, illetve tetszik, hogy annyi önfeláldozás után az emberiség oldalán álló mutánsok is a sarkukra állnak, és meghúzzák a márt<romság határát.