Tisztaság 31 csillagozás

Jonathan Franzen: Tisztaság

Korunk ​egyik legjelentősebb írójának régóta várt új regénye nagy ívű, kontinenseken és évtizedeken átnyúló többgenerációs történet. Főszereplője egy „Pip” Tyler nevű fiatal nő, akinek a valódi neve Purity, azaz Tisztaság. Százharmincezer dolláros diákhitellel a nyakában Oaklandben squattol anarchistákkal, kapcsolata egyetlen családtagjával, az anyjával zűrös, és fogalma sincs róla, ki az apja.

Pip megismerkedik egy karizmatikus német hackerrel, a kényes adatokat kiszivárogtató Andreas Wolffal, s ahogy a cselekmény az USA-tól Bolíviáig és a berlini fal leomlása előtti Kelet-Németországig ágazik szét, egyre több rejtélyt fed fel a családjáról. A hét nagy részből álló, rafinált szerkezetű regény végére aztán a nagy kirakós minden darabja a helyére kerül.

Sötét titkok, manipulációk, hazugságok, ifjúkori idealizmus, végletes hűség, szülő-gyerek kapcsolat, szerelem és család, a nemek közti harc, a mindenütt jelen lévő, „totalitárius” internet – efféle nagy témákat… (tovább)

Eredeti mű: Jonathan Franzen: Purity

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Európa, Budapest, 2016
592 oldal · ISBN: 9789634054443 · Fordította: Bart István
>!
Európa, Budapest, 2016
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634053644 · Fordította: Bart István

Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

fogyasztó · Purity Tyler

Helyszínek népszerűség szerint

Német Demokratikus Köztársaság (NDK)


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Jonathan Franzen: Tisztaság

Előrebocsátom: elfogult vagyok Franzennel. Az elfogult ember meg olyan, hogy még a trágyadomb mélyéről se rest kibányászni az igazgyöngyöket: mivel már amúgy is sok érzelmi energiát fektetett a szerzőbe, ott is jelentést keres, ahol talán nincs, vagy (mondhatta volna szebben, kis lovag) legalábbis rejtve van. Érzem, hogy nem a Tisztaság a legtisztább Franzen-opusz – no azér nem trágyadomb, de valamiképpen végig azon a határmezsgyén táncol, aminek a túlsó felén a monumentális szappanoperák heverésznek. Egyes szereplők karikatúrák, ez a szerkesztésmód pedig, ahol az egymásra reflektáló, egymásba fonódó, és mindig a legizgalmasabb résznél félbeszakadó kisregényekből alakul ki a szöveg egésze – bizony-bizony időnként hatásvadásszá válik.

De (és ez egy pozitív "de") mégis: nekem ünnep volt minden pillanat, amit ebben a könyvben töltöttem. A történetmesélésnek ez az öröme – ez mindig letaglóz. Szeretek az ilyen nagy cupákokon rágódni. Franzennél szerintem senki nem ért jobban ahhoz, hogy „beetesse” az olvasót: kényelmesen felépít egy hőst, aztán a következő etapban teljesen új nézőpontból mutatja be, arra kényszerítve minket, hogy átértékeljük addigi elképzeléseinket. Nem fél attól, hogy figurái ellentmondásba keverednek magukkal – hisz a jellem egyik kulcsa éppen az, hogy időnként ellentmond magának –, és ez az eljárás komplex alakokkal népesíti be történeteit. A komplex alakok pedig (megsokszorozva a regény lehetséges értelmezéseit) folyamatos interakciókban állnak egymással: beszélgetnek, szeretnek, összevesznek, gyűlölnek, ésatöbbi, ésatöbbi… e folyamatok ilyen szintű megjelenítése szintén olyan írói kvalitásokat feltételez, amikkel Franzenen kívül kevesen rendelkeznek. Az ebben rejlő lehetőségeket pedig azért tudja maximálisan kibontani, mert ad magának időt rá: nagy regényt ír, hosszú regényt, amelyben szereplői faltól falig játszhatnak – ami persze csak akkor erény, ha tudnak is játszani. Ezek a skillek pedig ebben a nagy dögben is ott vannak, bár tagadhatatlan: nem olyan koherens egésszé dolgozva, mint előző két nagyregényében*.

Azok a dialógusok pedig, amik időnként felületes csevegésnek tűnnek, valójában mindig egy tudatos koncepciót rejtenek. Ebben a könyvben ez a mag a titok eszméje: a Tisztaság szereplőinek jelentős része szakmája szerint abból él, hogy kormányok és multik titkait igyekszik kiszivárogtatni amolyan Wikileaks-esen, és legtöbbjük családi (leginkább anya-gyermek) viszonyát valami ki nem mondott, súlyos rejtély terheli. Még a regényben igen hangsúlyos feminizmus-vonal is ilyesféleképpen ábrázolandó: olyan kapcsolatként, amiben a nemek képviselői azért bizalmatlanok egymással, mert feltételezik, hogy a másik fél nem oszt meg valami igen-igen fontosat. Titkok tehát: elrejtett titkok, kényszeresen megosztott titkok, akaratunk ellenére napvilágra hozott titkok, Facebookra felposztolt titkok, vagy titkok, amikről csak hittük, hogy titkok… Mindezt az írótól megszokott stílusban: semmi állítás**, csak ábrázolás, majd az olvasó kiszemelgeti magának, ami az övé. Franzen újabb eposza is nagyszerű – mert Franzen akkor is nagyszerű, ha kevésbé nagyszerű –, fél csillag levonás viszont jár a többi könyv viszonylatában, illetve a vége miatt, ami mintha picit össze lenne csapva.

* Bizonyos értelemben talán megkockáztathatjuk, hogy a Tisztaság visszalépés a korai Franzenhez, az Erős rengés-hez, annak ifjonti bája nélkül.
** Következésképpen szerintem nem Obamázik, nem megújulóenergiázik, és nem internetfóbiázik – egyes szereplői viszont igen, ahogy más szereplői meg éppen ellenkezőleg. Igazából a kérdés az, hogy melyikükkel azonosítjuk Franzent – de ez csak a mi előfeltételezésünk lesz. Maga az író szerintem mindent (még önmagát is, sőt, legfőképpen önmagát) kellő iróniával kezeli.

5 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Jonathan Franzen: Tisztaság

Először nagyon jó volt újra lubickolni Franzen roppant intelligens körmondataiban, meg kacarászni a humorán, de aztán valahogy, ahogy egyre betegebb lett a történet, én is kissé elveszítettem az érdeklődésemet. A végére aztán megint visszajött a jó érzés, de a közepéből most én is tudtam volna húzni jó pár oldalt. A leggyengébb, amit eddig olvastam tőle, de még így is hatalmas jóságok vannak benne elszórva, olyan mondatok, gondolatok, amit csak egy rokonlélek írhat le.

>!
Chöpp P
Jonathan Franzen: Tisztaság

Minden Jonathan Franzen regény egy csoda. De Ez Tökéletes is. (Nem tudom, írtam-e ezt már Franzen regényre? Ha igen, bocs! De ez még annál is tökéletesebb.)

>!
korkata
Jonathan Franzen: Tisztaság

Az elején eléggé megszenvedtem. Nehezen hangolódtam a történetre. Kb. a felénél kezdtem megszeretni.
A történet a végére áll össze.
A szereplők jelleme kidolgozott. Azonban néhol túlzó tulajdonságokkal rendelkeznek. Örültek, idegesítőek.

>!
danaida
Jonathan Franzen: Tisztaság

Eléggé elfogult vagyok Franzennel kapcsolatban, de nem ezért nem kellett megállapítanom, hogy a Tisztaság nem lett olyan jó, mint a Szabadság (és a Javítások), amiért anno Franzent megszerettem. Nyilván teher, és nem is lehet(?) és/vagy Franzen nem is akart még egy ugyanolyant írni, mert minek is?. A Tisztaságban ott van a már jól ismert hang, meg az a finom humor, Franzen mesterien szövi és tartja kézben a szálakat, a szerkezetet, csak éppen még egy (vagy több) csavart beépít: elsősorban nem a történet az, amivel Franzen szépen megvezet (az azért egy kb. közepesen edzett olvasón nem fog ki), hanem a karakterek megrajzolásával, azok összetettségével, ellentmondásosságával.

>!
pennac
Jonathan Franzen: Tisztaság

Hű, rendesen megszenvedtem vele. Nyomokban Franzent tartalmazott, de meg sem közelíti a Szabadságot vagy a Javításokat. Ideidézek egy másik nagyot: „Mondatkihúzáshoz ugyanazok a képességek és erők kellenek, mint mondatíráshoz.”

>!
borbolya3
Jonathan Franzen: Tisztaság

Franzen megint jól kibabrált velem. Arra kárhoztatott, hogy szabadnapjaimat könyvének olvasására áldozzam. Nem engedett mást tenni, mint egy holdkóros sorozatfüggő flangáltam a lakásban. Jó mélyen berángatott egy-egy szereplője történetének felgöngyölésébe (persze szenzációsan más-más szemszögből, más-más elbeszélői attitűddel), majd a fejezetek végén jutalmul kaptam egy nagy pofont, amikor a következő részben előröl kezdtük felépíteni az egészet, s újra elkezdte megteremteni azt a feszültséget, ami majdnem egész végig körbelengte a történetet. Az egy csillag levonása is azért ment, mert csak majdnem egész végig. Voltak lassabb, zökkenősebb részek, amik lefaraghatóak lettek volna. Teljesen mást kaptam, mint eleddig, de a stílus szerencsére megmaradt, s Franzent ugyanúgy szeressük tovább.

>!
RóbertKatalin I
Jonathan Franzen: Tisztaság

Franzen még mindig csudajó, de ez a könyv csalódást okozott.
Enyhén túlnyújtott, a női szereplők szinte kivétel nélkül szörnyetegek (sokszor a férfiak is, de náluk van rá magyarázat, jelesül, hogy a szörnyeteg nők tették őket ilyenné – ami nem sokkal jobb), és miközben nagyon jó fordulatokkal, szépen összeálló szálakkal operál, kerek egésszé válik, mégsem hozza azt az élményt, amit a Javítások és a Szabadság hozott.
Még mindig szuper, még mindig érdemes Franzent olvasni. De akkor sem volt annyira jó, mint szerettem volna.

>!
Barbár
Jonathan Franzen: Tisztaság

Ez most csak megtorpanás, vagy Franzen már leszálló ágban van?
A szövegből húzni kellett volna, nem is keveset. A regényben bolond nők képesek okos férfiakat erősen befolyásolni. A nők nyavalyognak, a férfiak szenvednek, mindez nagyon részletesen előadva. A részletességet jól mutatja, hogy komoly problémaként megvitatásra kerül a házastársak között, hogy a WC-t kisdolgozáskor is ülve használja-e a férfi.
Az oknyomozó újságírás és a napjainkban divatos internetes kiszivárogtatás témája arra engedett következtetni, hogy egy nagy terjedelmű, de lendületes cselekményvezetésű regénnyel lesz dolgunk. Sajnos elég hamar kiderült, hogy a főhősnő, Pip maga sem tudja, hogy mit akar, és ez a tétovaság az egész regényre rányomja a bélyegét.

>!
g_arp
Jonathan Franzen: Tisztaság

Kétségkívül lehetnek, sőt vannak hibái a könyvnek. De írjon csak róla kritikát az, akinek az a dolga. Én egyszerű olvasóként kiválóra értékelem. Jól szerkesztett, jól megírt, jó sok befektetett munkáról árulkodó, gondolat- és érzelemébresztő könyv, amit (a többi Franzen-könyvhöz hasonlóan) jó darabig nem fogok elfelejteni, és biztos vagyok benne, hogy újra el akarom majd olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma MP

– Láttál mostanában gyerekfilmet?
– Végigültem a Jégvarázs-t egy nő társaságában, akivel akkoriban találkozgattam.
– Mind arról szól, hogy milyen különlegesnek lenni, kiválasztottnak. „Csak te tudod megvédeni a világot a Gonosz hatalmától.” Meg más ilyen hülyeségek. És közben oda se neki, hogy az egész kiválasztottságnak semmi értelme, ha minden gyerek egyformán különleges. Emlékszem, hogy ahogy néztem ezeket a filmeket, én mindig azokra gondoltam, akik nem különlegesek, hanem csak statiszták. Azokra az emberekre, akik csak keményen megdolgoznak érte, hogy befogadják őket. Nekem ők a kedvenceim. Róluk kellene filmet csinálni.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jégvarázs
23 hozzászólás
>!
Kuszma MP

Rólunk lányokról legalábbis azt feltételezi mindenki, hogy bődületes szexuális hatalommal rendelkezünk, holott én közelmúltbeli tapasztalataimból pontosan tudom, hogy ez csak hazugság, amit a férfiak terjesztenek, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásuk, amiért MINDEN hatalom az övék.

73. oldal

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

Anabelnek Nietzschét kellene olvasnia, hogy ne folyton azon rágódjon, hogy mi jó és mi rossz. De csak egyetlen filozófust szokott emlegetni, Kierkegaard-t. El tudod képzelni, hogy milyen lehet Kierkegaard-ral ágyba bújni? Biztos folyton azt kérdezgetné, hogy szabad ezt nekem? Megengeded?

371. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nietzsche · Søren Aabye Kierkegaard
>!
Kuszma P

És mire tanít minket az internet? Arra, hogy a társadalomban valójában minden a nők és nem a férfiak körül forog. A férfiak mind nők képeit nézegetik, a nők meg más nőkkel kommunikálnak.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: internet
4 hozzászólás
>!
Kuszma P

– Akarod, hogy elmondjam, mi az én titok-teóriám?
– Van választásom?
– Az a lényege, hogy minden embert két egymásnak ellentmondó kényszer határoz meg.
– Értem.
– Az egyik a titoktartás kényszere, a másik a titok felfedésének kényszere. Miből tudjuk, hogy önmagunk vagyunk, és nem valaki más? Abból, hogy bizonyos dolgokat megtartunk magunknak. Ezeket magában tartja az ember, belül – mert máskülönben nem lenne különbség a belül és a kívül között. Csak a titkokból tudjuk, hogy egyáltalán van kívül és belül. Az exhibicionista tulajdonképpen lemond arról, hogy önmaga legyen. Légüres térben azonban az énnek sincs semmi értelme. Előbb vagy utóbb a belsőnk meg akar mutatkozni valakinek. Máskülönben csak olyanok lennénk, mint egy tehén, egy macska, vagy egy kődarab, vagy bármi más dolog, ami be van zárva a maga dologiságába. Ahhoz, hogy mi önmagunk lehessünk, hinnünk kell benne, hogy mások is azonosak önmagukkal. Szükségünk van rá, hogy magunkhoz engedjünk másokat. És ezt hogyan tesszük? Úgy, hogy megosztjuk velük a titkainkat.

290-291. oldal

Kapcsolódó szócikkek: titok · titoktartás
5 hozzászólás
>!
Chöpp P

– A Putyin előtti időkben én reggelenként úgy ébredtem, hogy meg voltam lepve, hogy még élek.
– De azóta az orosz maffia megkülönböztethetetlenné vált az orosz kormánytól.
– A kleptokrácia hatalomra kerülése kétségtelenül jót tett a nukleáris biztonságnak.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Putyin
>!
Chöpp P

Másrészt azért is gyűlöltem, mert nem tudtam nem szeretni, mindennek dacára.

297. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · szeretet
2 hozzászólás
>!
Chöpp P

Minden kábítószer arra való, hogy maga elől meneküljön az ember…

400. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kábítószer, drog · menekülés
>!
Chöpp P

Ahogy lenyomta a gombot és elküldte, már meg is bánta az egészet; a tettei és a tettek megbánása közötti idő olyan rohamosan rövidült, hogy félő volt, hamarosan már egyáltalában nem lesz képes cselekedni, és csak a megbánás marad; ami talán nem is olyan nagy baj.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megbánás
2 hozzászólás
>!
RóbertKatalin I

Annyi Jonathan van mostanában. Csak úgy nyüzsögnek a Jonathanok az irodalomban. Ha a New York Times könyves mellékletét olvassa az ember, könnyen azt hiheti, hogy ez a leggyakoribb férfinév egész Amerikában.

219. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
J. L. Armentrout: Origin
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Stephen King: A halálsoron
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Kathryn Stockett: A Segítség
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere