Szabadság 143 csillagozás

Jonathan Franzen: Szabadság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Patty ​és Walter Berglund régebben St. Paul városának dzsentrifikálói közé tartoztak – ők voltak a lerobbant belvárosi lakónegyed első csinosítói, a leggondosabb szülők, a bionemzedék úttörői. Patty eszményi szomszéd volt: mindig meg tudta mondani, hol kell leadni a kimerült elemeket, hogyan lehet rávenni a rendőröket, hogy tegyék a dolgukat. Irigylésre méltóan tökéletes anya volt, férje álmainak asszonya. Walterral, a környezetvédő jogásszal, a biciklin munkába járóval, az elkötelezett családapával kivették a maguk szerény részét abból, hogy jobbá legyen a világ.
Ám most, az új évezredben Berglundékat hirtelen csupa rejtély övezi. Miért költözött át tinédzser fiuk az agresszíven republikánus melós szomszédékhoz? Miért vállalt állást Walter a természeti rekultivációval álcázott külszíni szénfejtésnél? Hogy kerül már megint a képbe Richard Katz, a bogaras rocker, Walter hajdani évfolyamtársa és legjobb barátja? És főleg: mi történt Pattyvel? Miért lett a Barrier Street… (tovább)

Eredeti mű: Jonathan Franzen: Freedom

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Európa, Budapest, 2012
636 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793742 · Fordította: Bart István

Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

vonat · konyha · Washington


Kedvencelte 36

Most olvassa 18

Várólistára tette 160

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Jonathan Franzen: Szabadság

Nagyon szeretek Franzen regényeinek világában élni. Nincsenek jó, vagy gonosz emberek, vakítóan élesen elkülönülő jó vagy rossz döntések, megingathatatlan elvek. Egyszerűen olyan, mint az élet. Történtek kisebb-nagyobb hibák, úgy érzed, elviselhetetlen, aztán elmúlik. Átértékeled, megszűnik elvitatható fontossága, felnősz. A végére felnövünk a szereplőkkel együtt és megtörténik a hétköznapi csoda: rájövünk velük együtt, hogy semmi sem fontos, és minden az. A létezésünk, szerepeink, kapcsolataink Mi vagyunk. A bűnök eltörölhetetlenek és megbocsáthatóak.
A Szabadság emberi. Túlságosan emberi.

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Jonathan Franzen: Szabadság

Színes, szinkronizált, amerikai nagyregény.

Mint az köztudomású, a SZABADSÁG az öncélú és gátlástalan önmegvalósítást jelenti, amely nincs tekintettel másokra, A HAGYOMÁNY-ra, és AZ ERKÖLCS-re, amely KATASZTRÓFÁ-ba sodorja világot, HÁBORÚ-kat robbant ki szerte a Földön, elpusztítja a TERMÉSZET-et, és még sorolhatnám spoiler – tartja a konzervatív felfogás, amely manapság éppen nagy divat nálunk is.

Jonathan Frenzen valami hasonló gondolatkörben mozogva írt egy tézisregényt, realista prózát, posztmodern narratív trükkök – váltott elbeszélők – mögé bújva, ami érthető is, hisz a didaktikus mondanivalót manapság direktben nem lehet eladni.

Jó lett. Tetszett! Nincs ugyan sok köze az én világomhoz, de magába húzott, kikapcsolt, szórakoztatott. A főszereplők – egy részben zsidó származású, amerikai középosztálybeli család tagjai – szerintem ugyan kicsit sokat nyavalyogtak spoiler, de azért érdekes figurák, lélektanilag hitelesnek tűntek, elég sokat lehetett nevetni a bénaságukon, a lúzerségükön, ahogy tették tönkre az életüket. spoiler
Viszont az egyik fontos mellékszereplő, a zseniális, de elég nihilista rockzenész, Richard Katz egész nyerő volt nálam. Igaz ugyan, hogy éppen annyira sztereotip figura, mint a családfő, a puhány, környezetvédő, értelmiségi Walter, meg az unatkozó felesége, a MILF Patty, de én ezt a karaktert eléggé kedvelem, és például a számait is szívesen meghallgattam volna – kár, hogy a könyvhöz nincs egy CD melléklet, pedig biztosan nagy üzlet lett volna. :)

A Katzon kívül is elég sok szereplő van még, de azért elég szűk az a keresztmetszet, amit Frantzen Amerikából ábrázol, és elég sok az értelmiségi szövegelés is benne, ami azt jelzi, szerintem, hogy a cselekmény kissé vérszegény, és önmagában nem lenne képes továbbadni a mondanivalót.

Hát szóval, ha ez az amerikai nagyregény, akkor én egy darabig nem adnék amerikai írónak jelentős irodalmi díjat. Az ilyen demonstratív irodalmi cuccok ölég fölületesek. Szórakoztatók, nagyon profik, mint a hollywoodi filmek, de én a perifériák kultúráját, irodalmát sokkal jobban kedvelem. Amelyiknek egyéni hangja van, amelyik mer hibázni, amelyik nem rabja a kommersz közízlésnek, amelyik mer szabad lenni.

1 hozzászólás
>!
giggs85 P
Jonathan Franzen: Szabadság

Változnak az idők. A 21. században nem igazán számít menőnek, ha valaki komoly értékekkel bíró festő, zeneszerző, vagy éppen kimagasló tudású irodalmár. Már hosszú ideje nem is szerepelt író a new yorki-i illetőségű Times címlapján, amikor 2010-ben egy Magyarországon eleddig igazán ismeretlen amerikai, bizonyos Jonathan Franzen került a címlapra, új regénye, a Szabadság megjelenése kapcsán, méghozzá olyan kísérőszöveggel, hogy ő minden kétséget kizárólag a legfontosabb kortárs író. Na bumm, gondoltam, újra egy nagy amerikai túlzás. Aztán utána olvastam és néhány kivétellel minden kritikus valóban üdvözölte a művet és dicsérte a szerzőt is. Majd azóta eltelt két év és az Európa kiadó gondozásában megjelent a fent említett kötet.
Na most majd én eldöntöm, hogy olyan jó-e a könyv, mint amilyen kritikát kapott, gondoltam, és megvettem a bő 600 oldalas, nagy alakú monstrumot.

És elolvastam. És nem csalódtam.

A regény tulajdonképpen négy központi karakter életéről, Patty és Walter Berglundról, a fiúkról Joeyról, illetve a család barátjáról Richardról szól.
Az első bő 30 oldalon minden idillinek tűnik. Berglundékat mindenki szereti, ők a közösség középpontja, hozzájuk bárki bármilyen problémával fordulhat. Majd egyszer csak történik valami, a fiúk 17 évesen összebútorozik a szomszéd lánnyal, mindennapos lesz a veszekedés, az utcai ingyencirkusz, ám a teljes, totális összeomlás előtt Patty és Walter elköltözik Washingtonba. Mind az olvasók, mind a szomszédok értetlenül merednek maguk elé, hogy mi is történhetett, mitől fordult az irigyelt amerikai pasztorál ilyen kínos-szerencsétlen tragikomédiába.
A következő szakaszban Patty Berglund terápiás célra írt emlékirataiból rekonstruálhatjuk fiatalkorát, élete alakulását, Walterral való egymásra találásukat, majd minden újabb fejezet valamelyik főbb karakter életének fontos, olykor kevésbé fontos részletét mutatja be.
Az előre elmondhatom, hogy ebben a könyvben sem elsősorban a cselekmény a fontos, bár azért egyes szakaszok igazán izgalmasak, érdekesek, sőt néha letehetetlenek.

Franzen ezt a bő félezer oldalt arra használja fel, hogy elmondhassa a véleményét számos témában, mint például a környezetszennyezésről, a korrupcióról, az afganisztáni-iraki háborúról, a késő kapitalista fogyasztói társadalom rohamtempóban közelgő bukásáról, az emberek közönyéről, politikai machinációkról, az USA visszataszító kétszínűségéről és világuralmi törekvéseiről, etc. És teszi ezt igen élvezetes és eredeti stílusban úgy, hogy egyáltalán nem érzi az olvasó ezt semmiféle belemagyarázásnak, és egy hajszálnyit sem megy el valamiféle esszéregény irányába sem. Minden részlet, minden ilyen témában folytatott beszélgetés, fejtegetés tökéletesen illeszkedik mind a történethez, mind az aprólékosan megalkotott szereplőkhöz is. Ezek, az általában telefonon keresztül lezajló beszélgetések sokszor igen hosszúak, ám, legfőképpen elgondolkodtatóak.

Elgondolkodtatni. Az internetet és az elektronikus médiát egyébként gyűlölő-kerülő szerző, több interjúban is kijelentette, hogy egyik legfőbb célja ez, ráébreszteni az olvasót, arra hogy milyen világban él, ráébreszteni a valóban fontos problémákra. Riadót fújni. Egyébként az igazi népszerűséget és anyagi/kritikai elismerést meghozó 2001-ben megjelent, Corrections című könyvében már előre leírta a várható nagy világgazdasági válságot és annak várható következményeit is. Valamit tud, valahogy tényleg rá tud tapintani a főbb gócpontokra.

A sok-sok mellékszál, eszmefuttatás azonban egy központi gondolatban csúcsosodik ki, mégpedig a SZABADSÁG eszményében. A szabadság az amerikai közgondolkodásban, politikában és irodalomban mindig is központi szerepet foglalt el. Az amerikaiak számára elérhető szabadság sokkal sokrétűbb, szerteágazóbb, mondhatni absztraktabb, mint mondjuk a magyaroknak. Az USA évszázadok óta szabad, nem lépett ellenség a földjére, világuralmi pozícióban van, és a 20-21. század fordulójára olyan szintre jutott a liberalizmus, hogy már szinte fuldokolnak benne. Franzen szerint emiatt fog eljönni a következő bukás, egyszerűen nem képzelhető el hosszú távon az, hogy valakinek mindent szabad. Szabad kiirtani az erdőket, szabad jogtalan háborút indítani, szabad degeszre lopni magunkat állami pénzekből, szabad lekeríteni egy erdőt és kitiltani onnan mindenkit, ha éppen ahhoz van kedvünk.
Az író szerint szükség van arra, hogy korlátozzuk, ha kell saját magunk számára is a szabadságot. Kellenek olyan központi eszmék, mint a család, a haza, a környezetvédelem, a tisztesség, a becsület, a morál. Ha ezek nincsenek meg, bukásra van ítélve minden társadalom, makro és mikro-szinten egyaránt, így az amerikai is. Ezzel szembesülnek a könyv szereplői is, és mindenki eldöntheti, hogy számára mi a fontos, a "hagyományos ÉRTÉKREND, vagy a mindent és mindenkit felülíró SZABADSÁG.

Franzen sokaknak felüdítő lehet a kortárs amerikai irodalomban. Kerüli a posztmodernt, igazi szociál-realista nagyregényt írt, kidolgozott karakterekkel, követhető történettel, emellett fontos kérdéseket is feszeget. A kötet után elmondhatom, hogy ha nem is a legnagyobb élő író, de hogy a legnagyobbak közt van, az biztos.

3 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Jonathan Franzen: Szabadság

Harmadik olvasásom a szerzőtől. Legjobban az első, a Javítások tetszett, legkevésbé pedig az önéletrajzi Diszkomfortzóna, amely kevésbé kidolgozottnak és némileg befejezetlennek tűnt.

Franzen kivételes íráskészségű szerző. Nagy terjedelemben, de egy pillanatig sem unalmasan ír. Regényeiben többnyire nem történnek eget verő események, mégis a Franzen-művek izgalmasak, letehetetlenek. A könyv minden szavát éleztem (az obszcének kivételével, ezt – a regény egyébként rendkívüli voltára tekintettel – nem érzékeltettem a csillagozásban).

Szeretem egyes bőbeszédű szerzők (Franzen, King és Körmendi Ferenc) írásait.

>!
Európa, Budapest, 2012
636 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793742 · Fordította: Bart István
>!
Lara P
Jonathan Franzen: Szabadság

Bár vegyes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban, mégis nagy lelkesedéssel vettem részt 2015 áprilisában a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, hogy élőben is láthassam/hallhassam Franzent, de megintcsak vegyes érzéseim voltak: egyrészt elég normálisnak, szimpatikusnak találtam őt és a gondolkodását is, mindemellett annyira azért mégsem, hogy érthetőnek lássam ezt a hatalmas népszerűséget. Hasonlóan tekintek a Szabadságra is. Az esemény mégis felejthetetlen maradt, mégpedig Bart István, a fordító miatt, aki szintén részt vett a beszélgetés egy részén. Végtelenül szimpatikus, értelmes, humoros, pont, amilyennek képzeltem az után a rengeteg kiváló fordítás után, amit tőle olvastam.
Franzen pedig olvasható, és jók a karakterei, történetei, csak nem kéne túlírnia a könyveit, hogy ne tűnjenek utólag olyan hígnak, mint egy amerikai kávé, amiben a lényeg, a koffein ugyan benne van, de maga az íz, hát, azt kellemetlen velejáróként el kell viselni.

>!
korkata
Jonathan Franzen: Szabadság

Az a jó ebben a könyvben, hogy a szereplők valódiak, olyan mintha egy igaz történet lenne. Hétköznapi emberek, mégis néha olyan örülteknek tűnnek. Nagyszerű jellemrajzok.
A történet nem váltott ki bennem őrületesen nagy érzelmeket, mégis olvastatta magát, mert úgy van megírva, hogy tudni akartam mi lesz a szereplőkkel.
Franzen jól bánik a szavakkal, igyekszik végig fenntartani az olvasó figyelmét. Órákkal a könyv elolvasása után is még élt bennem a történet.
A természetvédelemmel kapcsolatos eszmefuttatásokat néha túlzónak találtam, de ez semmit sem von le a könyv értékéből.
Nevezhetjük családregénynek is, hiszen a történet középpontjában a Berglund család tajgai vannak. Az ő és a velük kapcsolatban állók életébe nézhetünk bele. Van itt szerelem, megcsalás, siker, bukás, irónia, öröm, bánat. Nem lehet unatkozni. Tartani nehéz ezt a vastag könyvet, olvasni annál élvezetesebb.

>!
ppeva P
Jonathan Franzen: Szabadság

Olyan ez a könyv, mint egy tank. Lehengerel, maga alá gyűr. Mire észreveszed, jóformán benne élsz a szereplőkkel együtt. És folyton törheted a fejed velük együtt, mi is, milyen is, mekkora is a szabadság.
Azt hiszem, rágom még egy darabig magamban, mi mindent olvastam ebben a könyvben.
(Ja, és nem akarok nyelvtannáci lenni, de rendkívül rosszul reagálok arra, hogy _el van/volt/lesz utazva" – először még azt hittem, véletlen (bár ilyen véletlenül sincs), de ötször szerepelt a könyvben… Régen ilyenkor, ha valaki ezt mondta, a magyar tanárunk azzal válaszolt, hogy „a macska meg fel van mászva a fára”.)

>!
szigiri
Jonathan Franzen: Szabadság

„Szinte bármely mércével mérve, Pattynek fényűző élete volt. Minden napját reggeltől estig bízvást arra fordíthatta, hogy kitalálja, hogyan élhetne értelmes, örömteli életet, de hiába választhatott ezernyi lehetőség közt, és hiába volt a nagy szabadság, Patty csak egyre nyomorultabbul érezte magát. Az önéletrajz szerzője kénytelen volt arra a következtetésre jutni, hogy Patty tulajdonképpen a nagy szabadsága miatt sajnálta magát annyira.”

Szeretem a posztmodernt, de néha azért jó klasszikus történetvezetéses, normál nyelvezetű regényt is olvasni. Amerikai nagyregény, metszeti rajz, nyíltan beszél a környezetvédelemről, Irakról, a 9/11-ről, Obama és Ophrah kedvence, visszavonult szerző, stb.. Ezeket már halottam róla előtte, meg itt is olvastam.

Az viszont furcsa, hogy senki nem írta le még az értékelésben Tolsztoj nevét és a hasonlóságot regényeihez. Pedig a Háború és béke többször megjelenik (az egyik főhős előttünk olvassa el, másrészt többször szóba kerül és egy hasonlat során is használja egy epizódra maga Franzen), de – mivel azt még nem olvastam – nekem így csak az Anna Karenina ugrott be a szenvedő asszonyról, meg az első sora ( ”A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. „ ). Mert hát erről szól ez a regény is, egy boldogtalan családról és annak minden leágazásáról. Elég mélyen, de mégsem szájbarágósan. Megértem, hogy sok embernek unalmas volt, mert néha tényleg felvett egy átlagos történetmesélést, mintha valóban a régebb óta nem látott ismerősünk mesélne magáról, vagy inkább valaki egy rég nem látott ismerősünkről. Érdekes a könyv kezdőmondata, ami gyakorlatilag nagyvonalakban ismerteti a történetet (http://moly.hu/idezetek/251170), és a későbbiekben azt fűzi és szálazza tovább a regény. Metszeteket készít.

Kicsit a Jelenetek egy házasságból is beugrott, de ez azért gyerekekkel meg előzményekkel van megbonyolítva. Hogy ne szedjem szét a történetet, így egy másik párhuzamot tudok csak értékelésként felhozni. Nekem hasonló élményem volt az olvasása közben, mint az Édentől keletre alatt: belehelyezett egy történetbe, korba és családba és majdhogynem ott éltünk velük az ebédlőben, a hálóban, a végéig nem estem ki a történetből. Mondjuk kevesebb volt benne az életbölcsesség, de lehet, hogy azt már kilopták a regényből az írókortársak (Coelho, Osho, stb.). Olvasmányos volt, végig elhittem, mert jól ki voltak találva a karakterek, megfelelően játszott a stíluselemekkel (regény a regényben, kellő mértékű párbeszéd és életszerű nyelvezet) és a leíró történethez egy találó és sok mindent megmagyarázó cím. Ahogy az egyik kritikusa írta: soha nem volt benne csúnya beszéd vagy klisés rész, csak ha a szerző akarta, hogy legyen benne.
És hát a regény szereplőinak az életében történtek hibák, ahogy a fejezetcím is jelezi, de a kérdés, hogy mi tudunk-e tanulni belőle. Én úgy éreztem sokat nem, illetve inkább leíró jellegű, villanófény szerű történet (az Édentől keletre inkább egy jelképes bibliai történetet írt meg mai állapotba helyezve, és nem is nagyon kellett az elvontsága miatt belőle leszűrni semmit, több ezer éves sztori volt) Itt azért vár az ember egy kis revelációt, mert jobban a 21. századra van aktualizálva a történet. De konkrét életvezetési tanácsokat nem kapunk. Inkább a cím meg az idézet, amit mottónak választottam, számomra ez volt az üzenete a regénynek. És hogy a szabadságról alkotott kép minden embernél másat jelent. Ezzel kapcsolatosan már @giggs85 is leírta az értékelésében (http://moly.hu/ertekelesek/947449), hogy is működik ez Amerikában. Sajnos egyet kell értenem az íróval, giggs85-tel, hogy az USA lesz az az ország, amit valószínű Pattyhez hasonlóan a saját szabadsága fog összenyomni, mert hát a szabadság csak a fenntarthatósággal kéz a kézben működőképes. És ezt ideológiailag és a természeti környezettel való együttélésre is értem. Csak ezt a kettőt, mármint a fenntarthatóságot és a szabadságot az ember nagyon kevésszer tudta működtetni párhuzamosan, főleg huzamosabb ideig. Mindenesetre lennék Franzen, aki 30-35 év múlva lenyilatkozza az „Én megmondtam” című interjúkban, hogy ő megmondta. És milyen jól megmondta.

Várom már a Javításokat, ami állítólag még jobb, és mindenkinek ajánlom, akinek tetszett az Anna Karenina, az Édentől keletre vagy a Jelenetek egy házasságból.

1 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Jonathan Franzen: Szabadság

Jó „kis” könyv ez, Franzen nagyon jól ír, csipkelődőn, szellemesen, de azért nagyon komolyan is, nyomasztóan, torokszorítón. Volt, amikor úgy éreztem, hogy túl hosszan ír, félretettem volna, pedig haladtam vele, mert nem unalmas, még ha rettenetesen részletes is, aztán rájöttem, hogy néha kell időt szánni az ilyesmire is, az ilyen nagy regényekre.

>!
the_zone
Jonathan Franzen: Szabadság

Nem tudok egyetérteni gigg85 véleményével. Nem a szabadság eszménye és egy feltételezett hagyományos értékrend szembenállásáról szól a könyv, hanem különféle értékrendek szembenállásáról. A korlátlan szabadság katasztrofális eredményekhez vezet, a könyv egésze egy egyre fenyegetőbb jövő felé mutat. Mindez nem a szabadság (vagy a liberalizmus mint politikai filozófiai eszme) hiábavalóságáról szól, hanem arról, hogy az emberek hogyan viszonyulnak ehhez az eszméhez. Nem személytelen erők döntenek például természetvédelmi kérdésekben, hanem konkrét személyek, akiknek hatalmuk van és pillanatnyi érdekeik mentén alakítják mások és a környezet sorsát.

Franzen nem mondja meg, hogy mi lenne a jó megoldás, nem állít fel semmilyen szinten egy „hagyományos értékrendet” a „szabadsággal” szemben. Sokkal inkább rámutat azokra a neuralgikus pontokra, ahol felfeslik a társadalom szövete, ahol az egyéni érdekek a közösség és a környezet jólétével szemben kerülnek érvényre. (Talán érdemesebb volna a könyvet az együttélés, a közösség könyveként elgondolni.)

Franzen nem egy filozófiai tanmesét írt, hanem egy regényt. Nem rejti el a szereplők zavarát, tanácstalanságát, személyes kríziseit, azt a munkát, amelyet döntéseik meghozásába fektetnek. Az olvasó végigkíséri ezt az összetett lélektani folyamatot. Mindenki ugyanabban a világban él, de mindenki más és más választ ad arra, ami körülveszi őt. Mindenki küzd döntéseinek felvállalásával, a saját felelősséggel. Ezen az individuális szinten exponálja a szerző a már fent említett értékek konfliktusát, s nem fordítva teszi, vagyis a szereplők nem személytelen eszmék által mozgatott bábuk. Ettől lesz a könyv plasztikus, emberi és hiteles.

A Szabadság egyik központi mozgatórugója az identitás kérdése. Etnikai, vallási, politikai, társadalmi identitásokat látunk, valamint az ezek közötti bonyolult kapcsolatot. Nincsenek egyszerű figurák a könyvben, mindenki vagy külső vagy belső konfliktusban áll ezekkel az identitásformákkal, amelyeket örökölt vagy maga választott.

Érdemes megnézi néhány interjút Franzennel a youtobe-on. Az egyikben például arról beszél, hogy őt nagyon foglalkoztatják a társadalmi tabuk, azok a kimondatlan gondolatok, amelyek mindenki fejében ott vannak és a mindennapi életben konkrét döntésekhez vezetnek, mégsem beszélünk róluk. Azt mondja, pont ezekről érdemes írni, és amikor a Szabadságot írta, valami ilyesmit próbált meg eltalálni.

Számomra az egyik tanulság az, hogy a mi régiónkban még várat magára egy hasonló kvalitású könyv; egy könyv, amely kíméletlenül, de sok humorral tudna beszélni rólunk, a közösségről, a közösségünket formáló nyílt és rejtett erőkről (eszmékről, értékekről), valamint és mindenek előtt az egyes emberekről, akik döntéseikkel alakítják közös életünket.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Kedves és rendes emberek nem feltétlenül kedves és rendes emberekbe szeretnek bele.

171. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Te tényleg sokkal okosabb vagy másoknál, ezért nem szorulsz rá, hogy lehülyézd őket.

282. oldal

>!
Chöpp P

Ezentúl önök is részt vehetnek Ázsia, Afrika és Dél-Amerika utolsó természetes élőhelyeinek elpusztításában! Önök is vásárolhatnak hat láb széles plazmatévéket, melyek hihetetlen mennyiségű energiát fogyasztanak akkor is, amikor nincsenek bekapcsolva. De ez nem baj, hiszen végtére is éppen ezért üldöztük el önöket az otthonaikból, hogy legyalulhassuk a hegyeket, mert kell a szén, hogy jóllakassuk vele a széntüzelésű erőműveinket, melyek egyébként a globális felmelegedés legfőbb okozói, továbbá más, olyan nagyszerű dolgokat is köszönhetünk nekik, mint például a savas eső. Ugye, milyen tökéletesen van berendezve a világ? És a rendszer azért működik olyan hibátlanul, mert amíg önöknek telik hat láb széles plazmatévére, és a rendelkezésükre áll a villanyáram a működtetéséhez, addig önöknek egyáltalán nem kell törődniük a következményekkel. Nyugodtan nézhetik a tévében a természetfilmeket, amíg egyszer csak nem lesz már természet.

547. oldal

Kapcsolódó szócikkek: természet
>!
Chöpp 

Csak mert az ember elpazarolja az életét, attól még éppúgy telik az élet. Sőt csak annál gyorsabban.

424. oldal

>!
Chöpp 

HÓNAPRÓL HÓNAPRA TIZENHÁROMMILLIÓ EMBERREL NÖVELJÜK A FÖLD LAKÓINAK A SZÁMÁT! MINDEN HÓNAPBAN TIZENHÁROMMILLIÓ EMBERREL TÖBB ÉL A FÖLDÖN! AKIK LEGYILKOLJÁK EGYMÁST A VÉGES ERŐFORRÁSOKÉRT FOLYTATOTT HARCBAN! ÉS EKÖZBEN KIIRTANAK MINDEN MÁS ÉLŐLÉNYT A FÖLDÖN! MINDEN TÖKÉLETESEN MŰKÖDIK, CSAK AZ KELL HOZZÁ, HOGY AZ EMBEREN KÍVÜL A TÖBBI ÉLŐLÉNY NE SZÁMÍTSON! AZ EMBERISÉG A FÖLDGOLYÓ RÁKFENÉJE!

548. oldal

>!
Chöpp 

… az Apple elkötelezett híve a világ jobbításának. Mert az egy menő dolog, nem igaz? És abból is látszik, hogy az Apple elkötelezett híve a világ jobbításának, hogy az iPod dizájnja sokkal királyabb, mint a többi MP3-lejátszóé, és ezért is sokkal drágább, mint a többi, és ezért inkompatibilis más gyártók szoftverjeivel, mert… tulajdonképpen nem egészen világos, hogy ebben a szebb és jobb világban miért épp a legkirályabb termékek hajtják a legocsmányabb nagy hasznot a szebb és jobb világ lakói apró töredékének. Lehet, hogy ez az az eset, amikor az embernek kissé hátrább kell lépnie, hogy jobban lássa a teljes képet, és megértse, hogy a világot tulajdonképpen az teszi jobbá, ha maga is vásárol egy iPodot.

230. oldal

3 hozzászólás
>!
Chöpp 

Aki személyiségénél fogva fogékony a határtalan szabadság álmára,az rendszerint az embergyűlöletre és a dühkitörésekre is hajlamos szokott lenni, ha netán megkeseredik az álma.

504. oldal

>!
szigiri

Végtére is egy depressziós semminek sem tud úgy örülni, mint egy igazán rossz hírnek.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

John Irving: Árvák hercege
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
William Faulkner: Tanyán
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Hawthorne Nathániel: Átalakulás, vagy A Monte-Beni családrege
Isaac Bashevis Singer: A vagyon
Upton Sinclair: A mocsár
Vladimir Nabokov: Ada
Ken Kesey: Olykor egy nagy ötlet