Szabadság 191 csillagozás

Jonathan Franzen: Szabadság Jonathan Franzen: Szabadság

„Mestermű” ​– New York Times Book Review
„A nagybetűs Amerikai Regény” – Esquire
#1 Bestseller
John Gardner prózadíj (2011)
Nemzeti könyvkritikusok díja – jelölés (2010)
Los Angeles Times könyvdíj – jelölés (2010)
Oprah könyvklub

Eposzi léptékű mű a modern világról, szerelemről és házasságról.
A Szabadság lapjain tragédia és komédia keveredik – Franzen könnyeden és bölcsen mutatja meg, milyen kísértésekkel és milyen terhekkel jár a szabadság.
Walter és Patty Berglund egy tanulási folyamat megszemélyesítői: Hogyan éljünk az egyre bonyolultabb világban, miközben hibákat követünk el és igyekszünk minden lehetséges örömöt besöpörni?
Franzen panorámaképe örökre velünk marad.
Jonathan Franzen az egyik legnagyobb élő amerikai regényíró. 1959-ben született az illinois-i Western Springsben. Öt regénye jelent meg, melyekkel számtalan díjat nyert el. Jelenleg Kaliforniában él.
A 21. Század Kiadó szerzői sorozatban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
814 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680177 · Fordította: Bart István
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
790 oldal · ISBN: 9786155955990 · Fordította: Bart István
>!
XXI. Század, Budapest, 2020
814 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955983 · Fordította: Bart István

1 további kiadás


Enciklopédia 37

Helyszínek népszerűség szerint

Wyoming · Washington


Kedvencelte 50

Most olvassa 22

Várólistára tette 264

Kívánságlistára tette 218

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Változnak az idők. A 21. században nem igazán számít menőnek, ha valaki komoly értékekkel bíró festő, zeneszerző, vagy éppen kimagasló tudású irodalmár. Már hosszú ideje nem is szerepelt író a new yorki-i illetőségű Times címlapján, amikor 2010-ben egy Magyarországon eleddig igazán ismeretlen amerikai, bizonyos Jonathan Franzen került a címlapra, új regénye, a Szabadság megjelenése kapcsán, méghozzá olyan kísérőszöveggel, hogy ő minden kétséget kizárólag a legfontosabb kortárs író. Na bumm, gondoltam, újra egy nagy amerikai túlzás. Aztán utána olvastam és néhány kivétellel minden kritikus valóban üdvözölte a művet és dicsérte a szerzőt is. Majd azóta eltelt két év és az Európa kiadó gondozásában megjelent a fent említett kötet.
Na most majd én eldöntöm, hogy olyan jó-e a könyv, mint amilyen kritikát kapott, gondoltam, és megvettem a bő 600 oldalas, nagy alakú monstrumot.

És elolvastam. És nem csalódtam.

A regény tulajdonképpen négy központi karakter életéről, Patty és Walter Berglundról, a fiúkról Joeyról, illetve a család barátjáról Richardról szól.
Az első bő 30 oldalon minden idillinek tűnik. Berglundékat mindenki szereti, ők a közösség középpontja, hozzájuk bárki bármilyen problémával fordulhat. Majd egyszer csak történik valami, a fiúk 17 évesen összebútorozik a szomszéd lánnyal, mindennapos lesz a veszekedés, az utcai ingyencirkusz, ám a teljes, totális összeomlás előtt Patty és Walter elköltözik Washingtonba. Mind az olvasók, mind a szomszédok értetlenül merednek maguk elé, hogy mi is történhetett, mitől fordult az irigyelt amerikai pasztorál ilyen kínos-szerencsétlen tragikomédiába.
A következő szakaszban Patty Berglund terápiás célra írt emlékirataiból rekonstruálhatjuk fiatalkorát, élete alakulását, Walterral való egymásra találásukat, majd minden újabb fejezet valamelyik főbb karakter életének fontos, olykor kevésbé fontos részletét mutatja be.
Az előre elmondhatom, hogy ebben a könyvben sem elsősorban a cselekmény a fontos, bár azért egyes szakaszok igazán izgalmasak, érdekesek, sőt néha letehetetlenek.

Franzen ezt a bő félezer oldalt arra használja fel, hogy elmondhassa a véleményét számos témában, mint például a környezetszennyezésről, a korrupcióról, az afganisztáni-iraki háborúról, a késő kapitalista fogyasztói társadalom rohamtempóban közelgő bukásáról, az emberek közönyéről, politikai machinációkról, az USA visszataszító kétszínűségéről és világuralmi törekvéseiről, etc. És teszi ezt igen élvezetes és eredeti stílusban úgy, hogy egyáltalán nem érzi az olvasó ezt semmiféle belemagyarázásnak, és egy hajszálnyit sem megy el valamiféle esszéregény irányába sem. Minden részlet, minden ilyen témában folytatott beszélgetés, fejtegetés tökéletesen illeszkedik mind a történethez, mind az aprólékosan megalkotott szereplőkhöz is. Ezek, az általában telefonon keresztül lezajló beszélgetések sokszor igen hosszúak, ám, legfőképpen elgondolkodtatóak.

Elgondolkodtatni. Az internetet és az elektronikus médiát egyébként gyűlölő-kerülő szerző, több interjúban is kijelentette, hogy egyik legfőbb célja ez, ráébreszteni az olvasót, arra hogy milyen világban él, ráébreszteni a valóban fontos problémákra. Riadót fújni. Egyébként az igazi népszerűséget és anyagi/kritikai elismerést meghozó 2001-ben megjelent, Corrections című könyvében már előre leírta a várható nagy világgazdasági válságot és annak várható következményeit is. Valamit tud, valahogy tényleg rá tud tapintani a főbb gócpontokra.

A sok-sok mellékszál, eszmefuttatás azonban egy központi gondolatban csúcsosodik ki, mégpedig a SZABADSÁG eszményében. A szabadság az amerikai közgondolkodásban, politikában és irodalomban mindig is központi szerepet foglalt el. Az amerikaiak számára elérhető szabadság sokkal sokrétűbb, szerteágazóbb, mondhatni absztraktabb, mint mondjuk a magyaroknak. Az USA évszázadok óta szabad, nem lépett ellenség a földjére, világuralmi pozícióban van, és a 20-21. század fordulójára olyan szintre jutott a liberalizmus, hogy már szinte fuldokolnak benne. Franzen szerint emiatt fog eljönni a következő bukás, egyszerűen nem képzelhető el hosszú távon az, hogy valakinek mindent szabad. Szabad kiirtani az erdőket, szabad jogtalan háborút indítani, szabad degeszre lopni magunkat állami pénzekből, szabad lekeríteni egy erdőt és kitiltani onnan mindenkit, ha éppen ahhoz van kedvünk.
Az író szerint szükség van arra, hogy korlátozzuk, ha kell saját magunk számára is a szabadságot. Kellenek olyan központi eszmék, mint a család, a haza, a környezetvédelem, a tisztesség, a becsület, a morál. Ha ezek nincsenek meg, bukásra van ítélve minden társadalom, makro és mikro-szinten egyaránt, így az amerikai is. Ezzel szembesülnek a könyv szereplői is, és mindenki eldöntheti, hogy számára mi a fontos, a "hagyományos ÉRTÉKREND, vagy a mindent és mindenkit felülíró SZABADSÁG.

Franzen sokaknak felüdítő lehet a kortárs amerikai irodalomban. Kerüli a posztmodernt, igazi szociál-realista nagyregényt írt, kidolgozott karakterekkel, követhető történettel, emellett fontos kérdéseket is feszeget. A kötet után elmondhatom, hogy ha nem is a legnagyobb élő író, de hogy a legnagyobbak közt van, az biztos.

5 hozzászólás
Chöpp P>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Nagyon szeretek Franzen regényeinek világában élni. Nincsenek jó, vagy gonosz emberek, vakítóan élesen elkülönülő jó vagy rossz döntések, megingathatatlan elvek. Egyszerűen olyan, mint az élet. Történtek kisebb-nagyobb hibák, úgy érzed, elviselhetetlen, aztán elmúlik. Átértékeled, megszűnik elvitatható fontossága, felnősz. A végére felnövünk a szereplőkkel együtt és megtörténik a hétköznapi csoda: rájövünk velük együtt, hogy semmi sem fontos, és minden az. A létezésünk, szerepeink, kapcsolataink Mi vagyunk. A bűnök eltörölhetetlenek és megbocsáthatóak.
A Szabadság emberi. Túlságosan emberi.

2 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Színes, szinkronizált, amerikai nagyregény.

Mint az köztudomású, a SZABADSÁG az öncélú és gátlástalan önmegvalósítást jelenti, amely nincs tekintettel másokra, A HAGYOMÁNY-ra, és AZ ERKÖLCS-re, amely KATASZTRÓFÁ-ba sodorja világot, HÁBORÚ-kat robbant ki szerte a Földön, elpusztítja a TERMÉSZET-et, és még sorolhatnám spoiler – tartja a konzervatív felfogás, amely manapság éppen nagy divat nálunk is.

Jonathan Frenzen valami hasonló gondolatkörben mozogva írt egy tézisregényt, realista prózát, posztmodern narratív trükkök – váltott elbeszélők – mögé bújva, ami érthető is, hisz a didaktikus mondanivalót manapság direktben nem lehet eladni.

Jó lett. Tetszett! Nincs ugyan sok köze az én világomhoz, de magába húzott, kikapcsolt, szórakoztatott. A főszereplők – egy részben zsidó származású, amerikai középosztálybeli család tagjai – szerintem ugyan kicsit sokat nyavalyogtak spoiler, de azért érdekes figurák, lélektanilag hitelesnek tűntek, elég sokat lehetett nevetni a bénaságukon, a lúzerségükön, ahogy tették tönkre az életüket. spoiler
Viszont az egyik fontos mellékszereplő, a zseniális, de elég nihilista rockzenész, Richard Katz egész nyerő volt nálam. Igaz ugyan, hogy éppen annyira sztereotip figura, mint a családfő, a puhány, környezetvédő, értelmiségi Walter, meg az unatkozó felesége, a MILF Patty, de én ezt a karaktert eléggé kedvelem, és például a számait is szívesen meghallgattam volna – kár, hogy a könyvhöz nincs egy CD melléklet, pedig biztosan nagy üzlet lett volna. :)

A Katzon kívül is elég sok szereplő van még, de azért elég szűk az a keresztmetszet, amit Frantzen Amerikából ábrázol, és elég sok az értelmiségi szövegelés is benne, ami azt jelzi, szerintem, hogy a cselekmény kissé vérszegény, és önmagában nem lenne képes továbbadni a mondanivalót.

Hát szóval, ha ez az amerikai nagyregény, akkor én egy darabig nem adnék amerikai írónak jelentős irodalmi díjat. Az ilyen demonstratív irodalmi cuccok ölég fölületesek. Szórakoztatók, nagyon profik, mint a hollywoodi filmek, de én a perifériák kultúráját, irodalmát sokkal jobban kedvelem. Amelyiknek egyéni hangja van, amelyik mer hibázni, amelyik nem rabja a kommersz közízlésnek, amelyik mer szabad lenni.

1 hozzászólás
robinson P>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Megküzdöttünk egymással, de érdemes volt. Az átlagos, napjainkban élő amerikai család életszerű története bontakozik ki előttünk, ahol nem is a cselekmény igazán jelentős. A 21. század ezernyi problémája jelenik meg a történetükben.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/03/szabadsag.html

Kabódi_Ella P>!
Jonathan Franzen: Szabadság

„(…) odaadó szeretetre csak az számíthat, aki egyszer, valamely ponton viszonozza is. Azért, hogy az ember egyszerűen csak megpróbál jó lenni, még nem jár semmi cserébe.”

Sokféleképpen lehet írni a társadalomról és a világrendről, amelyben élünk, elvégre sokan írtak már erről, és többen nem is éppen rosszul. A szabadság eszméje napjainkban talán még markánsabb és meghatározóbb vezérvonal, mint bármikor a történelmünk folyamán. Csakhogy a szabadság kényes dolog, és hiszem, hogy ahány ember, annyiféle elképzelése létezik ennek az elvont, megfoghatatlan fogalomnak.

Jonathan Franzen: Szabadság c. regénye az egyik legjelentősebb írás, amit az utóbbi években olvastam. Nagy falat volt, nem csak tetemes terjedelmét tekintve, hanem mondanivalójának sokrétűsége, mélysége miatt is. Igazi, hamisítatlan realista alkotás, mi több: jellemzően, égbekiáltóan amerikai. Nagyívű nagyepika és családregény, amelynek évtizedeken átívelő története égetően fontos politikai és társadalmi kérdésekre egyaránt kitér. Bőszavú, megállíthatatlan. Óhatatlanul Ben Lerner jutott róla eszembe. Értelmiségi magas irodalmat ír mind a kettő, ám míg Lerner kirívóan posztmodern, addig Franzen sokkal klasszikusabb eszközökkel él. Viszont kétségkívül gátlástalanul trágárabb is. Erre jobb felkészülni, mert a vulgaritást kifejezetten mondanivalója nyomatékosítására használja, és ezáltal szekunder szégyenérzetet kelt az emberben.

Az író nagyon egyszerű alapokra építi fel kiterjedt, monumentális történetét. Adva van egy középnyugati házaspár, Patty és Walter Berglund, akik két okos, jólnevelt gyermek szülei, és látszatra megtestesítik a tökéletes amerikai családi idillt. Walter igazi szabálykövető, amolyan sótlannak tetsző öltönyös figura, aki nap mint nap eljár dolgozni, gondoskodik a családjáról és soha nem történik vele semmi érdekes, mi több, ő maga sem érdekes. Patty első látásra kirakatfeleség: a tökéletes szomszéd és tökéletes édesanya mintaképe. A fiuk, Joey akaratos, éles eszű és lázadó természetű, bár levezetve az egyenletet, az egyetlen dolog, ami ellen egész életében lázad az az anyja szinte már beteges, túláradó imádata. A negyedik főszereplő Richard Katz, az öregedő, félig se sikeres rockzenész, abból a komolytalan és szánalmas fajtából, amelyik nem veszi észre, hogy negyven felett már gáz tinilányok után szaladgálni, agyonmosott, ősrégi feliratos pólókat hordani és állandóan fenntartani a háromnapos borosta hanyag látszatát. Ez a kvartett zenél az oldalakon, ki-ki a maga módján. Érdekes a kakofóniájuk, hiszen bár minden szál összeköti őket keresztül-kasul átfonva életterüket, mégis homlokegyenest ellenkező elveket vallanak. A tragédia éppen ebben rejlik, ebben a jelentéktelennek tűnő konfliktusban, hogy ez a négy ember egymást szereti-e jobban, vagy azt a szabadságot, amelyben élni szeretnének.

Miközben a szereplők élete külön szálakra bomlik, és mindenki megpróbálja megtalálni a maga igazát, felmerülnek súlyos politikai, társadalmi és erkölcsi problémák. Túlnépesedés, környezetvédelem, liberalizmus, az iraki háború. Mit szabad a népnek, és mit nem? Mire ítéltetett a nép, amelyiknek mindent szabad? Amerikában a szabadság nem csupán egy eszmény, hanem hittétel. Erre épül náluk minden, a kezdetektől fogva. Amire Franzen itt rá mer mutatni okosan és érzékenyen, ám felettébb realisztikusan az az, hogy ekkora mértékű szabadságnak nem lehet más a vége, mint orbitális tragédia, összeomlás és káosz. Ha mindenkinek mindent szabad, nincsenek szabályok, ki mondja meg, kinek van igaza? Bizonyos morális szinten persze mindenkinek, de megegyezünk abban, ugyebár, hogy a szabadság addig szabadság, ami a sajátunkkal nem korlátozunk le másokat. Ez szubjektív értékrend kérdése, hogy addig nyújtózkodom, amíg a saját takaróm ér, és nem csaklizom el a másikét. Ám ha egyszer megteszem, és a másik engedi, akkor felbátorodom, és újra és újra meg fogom tenni, egyre nagyobb és nagyobb teret sajátítva ki magamnak a másikéból. Hol marad akkor az igazság? Az ember mindent megtehet a másik emberrel, amíg az hagyja magát? Mert nem mindenkiben szólal meg az a hang, ami azt mondja: megállj, ne tovább! Sőt, egyre kevesebbekben kerekedik felül. A „még, még, még!!” harácsoló rikoltozása hangosabb, a mi korunkban mindenképpen.

Franzen nem titkolja, hogy írásaival milyen célt szolgál. Szemeket akar felnyitni, felrázni az emberiséget, észt verni belénk. Az, hogy stílusa nem szájbarágós és túlontúl direkt, illetve az, hogy értékrendje objektíven elfogadható a nagy többség számára éppen ezért kifejezetten nagy szerencse. Persze a szélsőséges nézeteket valló tömegeket meggyőzni talán még neki is túl nagy falat, és az is igaz, hogy ezt a fajta erős, kimagasló irodalmat kevesen veszik a kezükbe. Így aztán hatékonysága bizonyos szinten megkérdőjelezhető, hiszen nem is próbál meg fogyaszthatóbb, egyszerűbb, elérhetőbb lenni. Hogy is tehetné, mikor pontosan ezek ellen a kézenfekvő és divatos (tév)eszmék ellen szólal fel.

Jöjjön egy nagyon személyes megjegyzés a végére. Tudom, hogy mindenki Richardot szereti, abszolút logikus választás, engem viszont kiráz a hideg az ilyen tagoktól. Az én kedvenc karakterem Walter volt, és végig neki szurkoltam. Ez talán többet árul el rólam, mint szeretném, de azt gondolom, hogy ő az, aki valóban irtózatos mélységeket jár meg. Egy ponton a szívem szakadt meg érte, mi lett belőle. Ő az, aki eléri az alját önnön gyarlóságának, és végül felülemelkedik. Ő fejlődik a legtöbbet, és ő az egyetlen, aki önmagán kívül másról is tud beszélni. Ennek a regénynek, bár a látszat mást mutat, Walter a valódi hőse. A középnyugati átlagdzsoni, akiben valójában ott rejlik mindennek a lényege. Az emberség lényege.

Már így is túl hosszúra nyúlt az értékelés, holott még a negyedét sem mondtam el annak, ami bennem megfogalmazódott a regény kapcsán. A Szabadság jelentős irodalmi alkotás. Nem csak a kortárs amerikai irodalomban van helye, hanem a világ minden táján érvényes lehet. Franzent nem a két szép szeméért éltetik ilyen hangosan hazájában. Valóban nagy író. Ahhoz, hogy bizton merjem állítani, ő a legnagyobb ma élő alkotó, nincs elég tudásalapom. Nem olvastam mindent mindenkitől, és nem is fogok. Ám annyit megállapíthatok csekélyke ismereteimre alapozva, hogy az egyik legprominensebb, legkimagaslóbb, legjelentékenyebb kortárs író. Nem leszel szegényebb, ha olvasod.

Az eredeti bejegyzés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2021/04/jona…

Emmi_Lotta I>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Harmadik olvasásom a szerzőtől. Legjobban az első, a Javítások tetszett, legkevésbé pedig az önéletrajzi Diszkomfortzóna, amely kevésbé kidolgozottnak és némileg befejezetlennek tűnt.

Franzen kivételes íráskészségű szerző. Nagy terjedelemben, de egy pillanatig sem unalmasan ír. Regényeiben többnyire nem történnek eget verő események, mégis a Franzen-művek izgalmasak, letehetetlenek. A könyv minden szavát éleztem (az obszcének kivételével, ezt – a regény egyébként rendkívüli voltára tekintettel – nem érzékeltettem a csillagozásban).

Szeretem egyes bőbeszédű szerzők (Franzen, King és Körmendi Ferenc) írásait.

>!
Európa, Budapest, 2012
636 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793742 · Fordította: Bart István
Lara>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Bár vegyes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban, mégis nagy lelkesedéssel vettem részt 2015 áprilisában a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, hogy élőben is láthassam/hallhassam Franzent, de megintcsak vegyes érzéseim voltak: egyrészt elég normálisnak, szimpatikusnak találtam őt és a gondolkodását is, mindemellett annyira azért mégsem, hogy érthetőnek lássam ezt a hatalmas népszerűséget. Hasonlóan tekintek a Szabadságra is. Az esemény mégis felejthetetlen maradt, mégpedig Bart István, a fordító miatt, aki szintén részt vett a beszélgetés egy részén. Végtelenül szimpatikus, értelmes, humoros, pont, amilyennek képzeltem az után a rengeteg kiváló fordítás után, amit tőle olvastam.
Franzen pedig olvasható, és jók a karakterei, történetei, csak nem kéne túlírnia a könyveit, hogy ne tűnjenek utólag olyan hígnak, mint egy amerikai kávé, amiben a lényeg, a koffein ugyan benne van, de maga az íz, hát, azt kellemetlen velejáróként el kell viselni.

korkata>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Az a jó ebben a könyvben, hogy a szereplők valódiak, olyan mintha egy igaz történet lenne. Hétköznapi emberek, mégis néha olyan örülteknek tűnnek. Nagyszerű jellemrajzok.
A történet nem váltott ki bennem őrületesen nagy érzelmeket, mégis olvastatta magát, mert úgy van megírva, hogy tudni akartam mi lesz a szereplőkkel.
Franzen jól bánik a szavakkal, igyekszik végig fenntartani az olvasó figyelmét. Órákkal a könyv elolvasása után is még élt bennem a történet.
A természetvédelemmel kapcsolatos eszmefuttatásokat néha túlzónak találtam, de ez semmit sem von le a könyv értékéből.
Nevezhetjük családregénynek is, hiszen a történet középpontjában a Berglund család tajgai vannak. Az ő és a velük kapcsolatban állók életébe nézhetünk bele. Van itt szerelem, megcsalás, siker, bukás, irónia, öröm, bánat. Nem lehet unatkozni. Tartani nehéz ezt a vastag könyvet, olvasni annál élvezetesebb.

ppeva P>!
Jonathan Franzen: Szabadság

Olyan ez a könyv, mint egy tank. Lehengerel, maga alá gyűr. Mire észreveszed, jóformán benne élsz a szereplőkkel együtt. És folyton törheted a fejed velük együtt, mi is, milyen is, mekkora is a szabadság.
Azt hiszem, rágom még egy darabig magamban, mi mindent olvastam ebben a könyvben.
(Ja, és nem akarok nyelvtannáci lenni, de rendkívül rosszul reagálok arra, hogy el van/volt/lesz utazva – először még azt hittem, véletlen (bár ilyen véletlenül sincs), de ötször szerepelt a könyvben… Régen ilyenkor, ha valaki ezt mondta, a magyar tanárunk azzal válaszolt, hogy „a macska meg fel van mászva a fára”.)


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Te tényleg sokkal okosabb vagy másoknál, ezért nem szorulsz rá, hogy lehülyézd őket.

282. oldal

Chöpp P>!

Kedves és rendes emberek nem feltétlenül kedves és rendes emberekbe szeretnek bele.

171. oldal

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Ezentúl önök is részt vehetnek Ázsia, Afrika és Dél-Amerika utolsó természetes élőhelyeinek elpusztításában! Önök is vásárolhatnak hat láb széles plazmatévéket, melyek hihetetlen mennyiségű energiát fogyasztanak akkor is, amikor nincsenek bekapcsolva. De ez nem baj, hiszen végtére is éppen ezért üldöztük el önöket az otthonaikból, hogy legyalulhassuk a hegyeket, mert kell a szén, hogy jóllakassuk vele a széntüzelésű erőműveinket, melyek egyébként a globális felmelegedés legfőbb okozói, továbbá más, olyan nagyszerű dolgokat is köszönhetünk nekik, mint például a savas eső. Ugye, milyen tökéletesen van berendezve a világ? És a rendszer azért működik olyan hibátlanul, mert amíg önöknek telik hat láb széles plazmatévére, és a rendelkezésükre áll a villanyáram a működtetéséhez, addig önöknek egyáltalán nem kell törődniük a következményekkel. Nyugodtan nézhetik a tévében a természetfilmeket, amíg egyszer csak nem lesz már természet.

547. oldal

Kapcsolódó szócikkek: természet
szigiri>!

Végtére is egy depressziós semminek sem tud úgy örülni, mint egy igazán rossz hírnek.

Chöpp P>!

Csak mert az ember elpazarolja az életét, attól még éppúgy telik az élet. Sőt csak annál gyorsabban.

424. oldal

robinson P>!

– Az ember nem hagyja el a barátját, csak azért, mert nem tökéletes.
– Nem, de megpróbál segíteni neki, hogy jobb emberré váljék.

143. oldal

Chöpp P>!

HÓNAPRÓL HÓNAPRA TIZENHÁROMMILLIÓ EMBERREL NÖVELJÜK A FÖLD LAKÓINAK A SZÁMÁT! MINDEN HÓNAPBAN TIZENHÁROMMILLIÓ EMBERREL TÖBB ÉL A FÖLDÖN! AKIK LEGYILKOLJÁK EGYMÁST A VÉGES ERŐFORRÁSOKÉRT FOLYTATOTT HARCBAN! ÉS EKÖZBEN KIIRTANAK MINDEN MÁS ÉLŐLÉNYT A FÖLDÖN! MINDEN TÖKÉLETESEN MŰKÖDIK, CSAK AZ KELL HOZZÁ, HOGY AZ EMBEREN KÍVÜL A TÖBBI ÉLŐLÉNY NE SZÁMÍTSON! AZ EMBERISÉG A FÖLDGOLYÓ RÁKFENÉJE!

548. oldal

Chöpp P>!

Aki személyiségénél fogva fogékony a határtalan szabadság álmára,az rendszerint az embergyűlöletre és a dühkitörésekre is hajlamos szokott lenni, ha netán megkeseredik az álma.

504. oldal

robinson P>!

Katz két nap híján immár nyolcadik hete cölibátusban élt. Az elmúlt hét hét alatt úgy érezte hogy a szexuális önmegtartóztatás mintegy természetes kiegészítője annak, hogy nem narkózik és alkoholt sem fogyaszt – az egyik erényből következik a másik.

II. kötet. 16. o.


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Maja Lunde: A méhek története
Frank Schätzing: Raj
Mary Alice Monroe: Tengerparti emlékek
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Török-Zselenszky Tamás: Tell el-Mutesellim kertjében
Maja Lunde: Kékség
Katarina Mazetti: Pingvinélet
Elina Hirvonen: Elfogy az idő