Javítások 128 csillagozás

Jonathan Franzen: Javítások Jonathan Franzen: Javítások

Jonathan ​Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, az író, aki kikosarazta Oprah Winfreyt, amikor az szerette volna meghívni országos nézettségű Könyvklubjába, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepel. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura – az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja, de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is.

2001-ben megjelent regénye, a Javítások, Franzen eddigi legsikeresebb és a kritika által is legméltatottabb műve. Akárcsak az Európa Könyvkiadónál korábban megjelent Szabadság, ez is családregény – az amerikai módra szétszóródott, diszfunkcionális Lambert család regénye, amelynek tagjai különféle életstratégiákkal kísérleteznek és élethazugságokkal küszködnek; különféle módszerekkel próbálkoznak életük – és… (tovább)

Eredeti mű: Jonathan Franzen: The Corrections

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Európa, Budapest, 2014
632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799775 · Fordította: Bart István
>!
Európa, Budapest, 2012
632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795098 · Fordította: Bart István

Enciklopédia 3


Kedvencelte 21

Most olvassa 23

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
n P
Jonathan Franzen: Javítások

Megkérdezték amikor elkezdtem olvasni, hogy és ez a 600 oldal téged végig le fog kötni? – azt mondtam, hogy nem tudom, remélem. És innentől kezdve be volt ültetve a bogár… többször is hullámoztam, hogy még sok van hátra. De érdekelt. Nem tudom más hogy van vele (az értékelésekből azért kiderül), én, ha nem is kiválasztok, de nagyobb figyelmet fordítok néhány szereplő felé. Ez egy családregény, sok szereplővel, volt választék. Nem szimpátia alapján választottam, hanem az alapján, hogy ki érdekel igazából. Pl. Alfréd, Chip, Denise. Aztán azt is figyeltem, hogy ki boldog az életében. Hát… úgy mondom, hogy voltak boldog vagy boldognak látszó pillanatok, de az is lehet, hogy én akartam már annyira, megmagyaráztam egy-egy életepizódot, hogy nem is volt ez annyira rossz. Szóval, hogy akartam, hogy jó legyen nekik. Csak hát ez egy könyv, már egy megírt és az utolsó oldalon az olvasónak lezárt családtörténet. Szebbé, jobbá, boldogabbá már egyiküket sem lehet tenni. Franzent viszont azért jó olvasni, mert ha a könyvében szereplőket nem is lehet megsegíteni, elszúrt mondataikat, tetteiket megjavítani, a magunkra ismerésben azt hiszem nekünk ad javítási lehetőséget. Erre ennyi oldalt rászánni dicséretes.

>!
ponty P
Jonathan Franzen: Javítások

Franzen mostanában annyira menő, hogy én sem akartam megkerülni. Cím és fülszöveg alapján ez a regénye tűnt számomra a legjobb választásnak, és mondhatom, egyikünk sem lőtt mellé. Úgy tűnik, szeretem ha rámutatunk a szereplőinkre és szépen sorra vesszük a legrosszabb tulajdonságaikat, legfélresikerültebb döntéseiket. Működés közben és persze szuper közeliben mutatjuk meg legszánalmasabb, emberi kicsinyességeiket, sőt a biztos hatás kedvéért néha parodisztikusan kiszínezzük, és fel is nagyítjuk azokat. Mindezt olyan stílusban, hogy abban egyszerre visszhangozzon elmarasztalás és megértés.
Szerettem olvasni ezt a könyvet, mert az olyan jó hullámvasút, hogy először gúnyosan figyeled, aztán magadra ismersz. Lényegében csak rajtad múlik mennyire ijedsz meg, és a memóriád őszinteségén, hogy mikre emlékezel. Saját ügyes-bajos dolgaimon, lehetséges jövőmön kívül nekem John Irving jutott még eszembe, mert néha úgy éreztem, Franzen hasonlóan amerikai nagyvonalúsággal kezelte és irányította a történetet, így helyenként széles kanyarvételeket, kisebb túlzásokat eszközölve. Illetve Ian McEwan, aki a Szombat című regényében hasonló alapossággal elemzi a figurái egymás közti játszmáit, csak talán kevésbé karikatúraszerűen (kicsit britesen, nem ilyen amcsi lazasággal). Oké, némileg túlírt (különösen a nagyon bölcsész fecsegések környékén), és vannak azok a túlzások, amiket persze a szándékos túlzás eredményez (ez érthető, nem?), de ezt mind megéri elviselni a legjobb pillanataiért, amiből szerintem elég sok van, szóval simán ajánlom mindenkinek, aki volt fiatal (és hibázott), lesz idősebb, vagy valamennyi ideig még a két állapot között tengődik. Tehát úgy nagyjából bárkinek, aki ebbe az élet nevű csapdába esett, és már felismerte ezt.

>!
sztimi53 P
Jonathan Franzen: Javítások

Előbb hallottam beszélni a műveiről, mint hogy olvastam volna tőle, olvasás után pedig nem tudtam írni róla, lássuk milyenek az emlékeim. A luxusproblémák világába vezet, a nehezen fogyasztható fogyasztói társadalom kisstílű figurái elevenednek meg, feleség-férj játszmák, férfi-barátnő slamasztika, szülő-gyerek konfliktus illetve testvérviszály kicsiben, nagyban, rothadó világunk kicsinyességei. Ezen nem tudtam nevetni, túl kíméletlen és kegyetlen Franzen Közép-Nyugat Amerikája, amiben felismertem saját életünk legtöbb ballépését, hibáját. Ez hát a nagy amerikai család eszménye, meg az amerikai álom. Nem tökéletes, hogyan is lehetne, javítandó.
Tényleg nem tudunk már semminek sem örülni? Nagyon lehúzott a könyv, nem is bírtam egyben elolvasni, szüneteket hagytam. Jól ír, fogok még olvasni tőle, de szeretni a könyvet nem tudtam.

>!
Chöpp P
Jonathan Franzen: Javítások

Nagyon korán ébredtem, hogy elolvassam a végét. Kicsit belecsúszott a reggeli utáni délelőtti időszakba is, de nem tudtam volna várni egy fél napot, hogy visszatérjek hozzá. Franzen nagyon nagy mesélő. Ez a monumentális családregénye pedig zseniális és ugyanakkor a leghétköznapibb, akár az élet (kisbetűsen, mert tele van félelemmel, fájdalommal, önáltatással, elutasítással és hiú reménnyel). Hagyta, hogy belefolyjak és magammal hozzam a saját apróbb-nagyobb feldolgozatlan sérelmemet és beolvadjak Szent Júdás küszködő családjába szinte egyként közülük.
Igazolás, gyógyír és soha be nem gyógyulós sebek. Franzen alkotása megismétli a való világot, csak közben az olvasó belegyúrja önmagát is oda, ahol az Ördög lakik: a részletek közé.

>!
pepege MP
Jonathan Franzen: Javítások

A „javításra” szoruló Lambert család története ez: Al, a világéletében zárkózott apa, öreg korára Parkinson-kórral küszködik. Nehezen éli meg, mert nem könnyű elfogadni, hogy segítségre szorul, annál ő sokkal makacsabb. Felesége, Enid annak szentelte az egész életét, hogy a férjét pátyolgassa (a gyereknevelés és a háztartás vezetése mellett). S most egész évben két fontos eseményt várt: az egyik egy luxushajó utazás a férjével, a másik pedig a Karácsony, amikor szeretné, ha a családja együtt lehetne. A gyerekek persze a szélrózsa minden irányában élnek: Gary a legidősebb, a szememben piszok rossz természetű, anyagias, depresszióját takargató családapa (förtelmes, ahogy bánt a szüleivel – vett pl. hat anyacsavart, s tartotta érte a markát rögtön, most komolyan, beleszakadt abba a pár dollárba??). A második gyerek Chip. A fülszöveg szerint ő a fekete bárány. Tisztességes állása volt pedig, az egyetemen tanított, de az élet közbeszólt, s valóban eltévelygett egy kissé. Nekem mégis ő volt a három gyermek közül a legszimpatikusabb.
A legfiatalabb Denise, kiváló séf, csinos, pénzes – de vakvágányra tért az ő élete is.
Ennyi javítani való után komolyan azt hittem, hogy a végén mindenki egyszerre öngyilkos lesz, mert mindannyiuknak olyan kilátástalanná vált minden.

A regény több nagyobb fejezetre van osztva, melyeknek középpontjában egy-egy főhős van, az ő szemszögükből láthatjuk a történteket, illetve az ő életükre tekinthetünk vissza.

Franzenben most sem csalódtam. Szeretem ennek a „fenegyereknek” az írásait!

14 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Jonathan Franzen: Javítások

Kb. hússzal ezelőtti olvasmányom, de még most is sokat jut eszembe. Tanulságos történet arról, hogy mindenkinek van szennyese.

Nagy terjedelme és lassúsága ellenére lebilincselő könyv. Meglepő a hatása is. Annak ellenére, hogy a szereplő családtagok mindegyike eléggé negatív ember, a regény összességében mégis pozitív kicsengésű.

>!
Európa, Budapest, 2012
632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630795098 · Fordította: Bart István
>!
robinson P
Jonathan Franzen: Javítások

Franzen valóban jól ír. Olvasmányos és igazi amerikai a családtörténete. Fogok még olvasni tőle. Néhány gondolat még:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/02/olvastam-meg-6.html

>!
giggs85 P
Jonathan Franzen: Javítások

A Javítások központi színhelye Franzen eddigi egyetlen magyarul megjelent kötetéhez, a Szabadsághoz hasonlóan, szintén az amerikai Középnyugat. Közelebbről St. Jude városa. Nem véletlenül, Szent Júdás ugyanis a veszett ügyek védőszentje – a regényben szereplő Lambert család bármely tagjának pedig nagy szüksége lenne a támogatására, mert mindannyian, így, vagy úgy, de elszúrták az életüket.

St Jude-ban lakik a 70-es éveikben járó Lambert házaspár, a gyerekek már rég kiröpültek a családi fészekből. Alfred, az öreg zsarnok Parkinson-kórban szenved, egyre gyorsuló tempóban veszíti el ép eszét, szinte mindenben az eddig elnyomott feleségére kell támaszkodnia. Már nincs valódi remény. Enidnek egyetlen vágya, hogy még egyszer utoljára összegyűljön a család karácsonyra, és úgy lehessen tenni, mintha semmi baj sem lenne.

Ez azonban nem ilyen egyszerű. Minden gyerekének megvan a maga problémája.

Gary, a legidősebb, sikeres bankár, gyönyörű feleséggel és három gyerekkel. A munkája nem különösebben megerőltető, kívülről nézve semmi sem indokolná a boldogtalanságát, pedig depresszióval küzd. Vagy nem. A családtagok csak ritkán őszinték egymáshoz, még így öten is klikkekben élnek. Gary és a legkisebb fia az egyikben, Caroline és a másik kettő a másikban. Az egész család valamiféle végletesen eltorzult játékszabályok szerint éli életét. A játék célja pedig az, hogy az asszony kimondhassa: a férje depressziós, Gary persze igyekszik ezt megakadályozni.
Chip, a középső gyermek, a kallódó értelmiségi mintapéldánya. Az élete jól indult, volt biztos állása és több gyönyörű barátnője. Aztán az egészet elbaszta és egyetlen reménye egy forgatókönyv lenne. Napról napra él kölcsönökből, a folyton kíváncsiskodó anyja elől bújkálva.
Denise, a legkisebb, a lány, kívűlről nézve szintén sikeresnek és boldognak mondható. Igaz, hogy elvált, és kerüli a férfiakkal való újabb kapcsolatot, de elmondhatja magáról, hogy ő egy, a sikerei csúcsán álló, irigyelt sztárszakács. Persze az ő esetében sem ilyen egyszerú.
Egyik Lambert sem túl szerethető, de talán ettől még csak hitelesebbek lesznek.

Bár a központi cselekmény, az ahogyan Enid próbálja rávenni gyermekeit, hogy ezegyszer jöjjenek ők vissza a Középnyugatra karácsonyozni, csak néhány hónapnyi időtartamot ölel fel, és csak néhány személyes találkozóból és telefonbeszélgetésből áll, Franzen kisebb-nagyobb jelenetekben visszaröpíti az olvasót a múltba, ezáltal sokkal jobban érthetővé válik a jelen és a szereplők viselkedése is. Az itt felvetett problámák egy része csak arra szolgál, hogy árnyalja az adott karaktert, az egyéni múlt részei, míg mások folyton visszatérnek és központi témákká dagadnak.
Ahogy azt már megszokhattuk a Szabadságban, Franzen sok mindenről akar elmondani sok mindent; teszi ezt úgy, hogy a mondanivalója szinte tökéletesen belesimul a regény történetébe és nem tűnik erőltetetnek. A főbb témák csak említés szintjén a következők: a diszfunkcionális amerikai család, a drogok szerepe a társadalomban, mindennapi előítéletek, a globalizáció térhódítása világszerte, az amerikai igazságszolgáltatás, a társadalmi egyenlőtlenségek, a késői kapitalizmus és az elkorcsosult liberalizmus károkozása mind a gazdaságban, mind az emberi lekekben. És még sorolhatnám.

A könyv címe elsősorban arra utal, hogy mindenkinek a saját hibáit kell megtalálnia, (azon rossz döntések eredményeit, amelyek kicsiben ahhoz vezethetnek, hogy az ember harmincvalahány évesen, teljesen kilátástalan helyzetben, egy olvadozó, lopott lazaccal az alsógatyájában bájcseveg a főnöke férjével, nagyban pedig ahhoz, hogy leél 75 évet anélkül, hogy bármikor azt tette volna, amit akart), és saját magának kell kijavítania azokat, nem szabad várni valamiféle nehezen meghatározható külső erőre, vagy személyre, vagy bármire ami majd átsegít minden bajon, problémán. A megoldás a saját kezünkben van. Bár ez így leírva kicsit didaktikusnak tűnhet, de a könyv elolvasása után már nem fog.

A Javítások nyelvezete valamivel gazdagabb és irodalmibb, mint a Szabadságé. A stílus hasonló, bár itt talán több a maró humor és az irónia. Franzen ahol kell vicces, ahol kell véresen komoly. Tökéletes pontossággal tapint rá a problémák gyökerére és mutatja be őket, igen élvezetes módon. Remek könyv.

>!
meseanyu MP
Jonathan Franzen: Javítások

Fú, ez a Franzen nagyon tud. Szerintem ő a modern idők Tolsztoja: mindent tud a napi kis játszmáinkról, meg a világban folyó dolgokról, és mindent le is ír kíméletlenül.

15 hozzászólás
>!
Anibell AP
Jonathan Franzen: Javítások

A fejemben létezik egy „Minden család pszichotikus” sorozat, és ez a könyv tökéletesen illeszkedik bele. A szülők teljesen fals értékek mentén választották egymást, ezzel egy életre társas magányra, meg nem értettségre és kielégületlen vágyakra ítélve magukat, az egyik gyermek a szülői minták szerint játszmázik otthon és nem tud szembe nézni az alkoholfüggőségével (mellesleg rettenetesen kicsinyes), a másik kettő éretlen, de az élettől kapott pofonok talán segíthetnek nekik az útkeresésben, azaz a megtalálásban. Eddig nem tudtam miért nem vágyom egyáltalán luxushajóra, hát most már tudom, ahogy a gazdag (szegénynek érezvén magát) frusztrált, hogy esetleg nem elég gazdag, mert ablaktalan a kabinja, huh… Remek könyv, sok jó mondattal, és hiteles szereplőkkel.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Gyereknevelés közben sok olyasmit is megtud magáról az ember, ami nem mondható se szeretetre méltónak, se vonzónak.

292. oldal

>!
Chöpp P

    A tudatos tudatlanság a túlélés egyik nagy titka – meglehet, a legnagyobb.

296. oldal

>!
Chöpp P

    Ezt a kínzóeszközt kifelejtették a görögök a Hádészből: az Önámítás Palástját. Finom, meleg takaró, mely ameddig ér, befedi az ember kínlódó lelkét, csak épp sosem takar be mindent. Márpedig mostanában már egyre hűvösebbek az éjszakák.

346. oldal

>!
Batus

Tudta, hogy hazudik magának, de nem tudta, hogy a sok minden közül, ami a fejében kavarog, mi hazugság és mi nem.

470. oldal

>!
Chöpp P

    Tulajdonképpen alig ismerte az apját. Meglehet, más se nagyon ismerte Alfredot. A feszélyezettségével, a kimértségével és a zsarnoki dührohamaival olyan elszántan védte a maga belső világát, hogy ha valaki szerette, aminthogy Denise szerette, hamar megtanulta, hogy azzal szerezheti neki a legnagyobb örömöt, ha tiszteletben tartja a zárkózottságát.

583. oldal

>!
Chöpp P

Volt azonban valami Robinban – talán az a hajlama, hogy magát okolja, ha valaki bántotta –, amivel szerinte kiprovokálta, hogy elárulják és kihasználják.

562. oldal

13 hozzászólás
>!
Chöpp P

… pedig hát hogyan szabad az embernek egyáltalán levegőt venni, nem is szólva arról, hogy nevetni, jókat enni, ha még arra sem képes, hogy elképzelje, milyen nehéz tud lenni a más ember élete.

581. oldal

>!
Chöpp P

Elvesztette a fonalat, és már nem is tudta, mit akar, s minthogy az ember nem más, mint az, amit akar, bízvást kijelenthetjük, hogy eltűnt a saját szeme elől.

597. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp P

    – Mr. Lambert? Hány ujjamat mutatom?
    És tényleg mutatta az ujjait. Milyen szép is ez! És micsoda megkönnyebbülés a felelőtlenség! Lám, minél kevesebbet tud, annál boldogabb. Ha egyáltalán semmit se tudna, az lenne maga a mennyország.

618. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Kurgast
John Irving: Árvák hercege
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Arno Geiger: Jól vagyunk
Jung Chang: Vadhattyúk
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete
Jodi Picoult: A nővérem húga