A Javítások központi színhelye Franzen eddigi egyetlen magyarul megjelent kötetéhez, a Szabadsághoz hasonlóan, szintén az amerikai Középnyugat. Közelebbről St. Jude városa. Nem véletlenül, Szent Júdás ugyanis a veszett ügyek védőszentje – a regényben szereplő Lambert család bármely tagjának pedig nagy szüksége lenne a támogatására, mert mindannyian, így, vagy úgy, de elszúrták az életüket.
St Jude-ban lakik a 70-es éveikben járó Lambert házaspár, a gyerekek már rég kiröpültek a családi fészekből. Alfred, az öreg zsarnok Parkinson-kórban szenved, egyre gyorsuló tempóban veszíti el ép eszét, szinte mindenben az eddig elnyomott feleségére kell támaszkodnia. Már nincs valódi remény. Enidnek egyetlen vágya, hogy még egyszer utoljára összegyűljön a család karácsonyra, és úgy lehessen tenni, mintha semmi baj sem lenne.
Ez azonban nem ilyen egyszerű. Minden gyerekének megvan a maga problémája.
Gary, a legidősebb, sikeres bankár, gyönyörű feleséggel és három gyerekkel. A munkája nem különösebben megerőltető, kívülről nézve semmi sem indokolná a boldogtalanságát, pedig depresszióval küzd. Vagy nem. A családtagok csak ritkán őszinték egymáshoz, még így öten is klikkekben élnek. Gary és a legkisebb fia az egyikben, Caroline és a másik kettő a másikban. Az egész család valamiféle végletesen eltorzult játékszabályok szerint éli életét. A játék célja pedig az, hogy az asszony kimondhassa: a férje depressziós, Gary persze igyekszik ezt megakadályozni.
Chip, a középső gyermek, a kallódó értelmiségi mintapéldánya. Az élete jól indult, volt biztos állása és több gyönyörű barátnője. Aztán az egészet elbaszta és egyetlen reménye egy forgatókönyv lenne. Napról napra él kölcsönökből, a folyton kíváncsiskodó anyja elől bújkálva.
Denise, a legkisebb, a lány, kívűlről nézve szintén sikeresnek és boldognak mondható. Igaz, hogy elvált, és kerüli a férfiakkal való újabb kapcsolatot, de elmondhatja magáról, hogy ő egy, a sikerei csúcsán álló, irigyelt sztárszakács. Persze az ő esetében sem ilyen egyszerú.
Egyik Lambert sem túl szerethető, de talán ettől még csak hitelesebbek lesznek.
Bár a központi cselekmény, az ahogyan Enid próbálja rávenni gyermekeit, hogy ezegyszer jöjjenek ők vissza a Középnyugatra karácsonyozni, csak néhány hónapnyi időtartamot ölel fel, és csak néhány személyes találkozóból és telefonbeszélgetésből áll, Franzen kisebb-nagyobb jelenetekben visszaröpíti az olvasót a múltba, ezáltal sokkal jobban érthetővé válik a jelen és a szereplők viselkedése is. Az itt felvetett problámák egy része csak arra szolgál, hogy árnyalja az adott karaktert, az egyéni múlt részei, míg mások folyton visszatérnek és központi témákká dagadnak.
Ahogy azt már megszokhattuk a Szabadságban, Franzen sok mindenről akar elmondani sok mindent; teszi ezt úgy, hogy a mondanivalója szinte tökéletesen belesimul a regény történetébe és nem tűnik erőltetetnek. A főbb témák csak említés szintjén a következők: a diszfunkcionális amerikai család, a drogok szerepe a társadalomban, mindennapi előítéletek, a globalizáció térhódítása világszerte, az amerikai igazságszolgáltatás, a társadalmi egyenlőtlenségek, a késői kapitalizmus és az elkorcsosult liberalizmus károkozása mind a gazdaságban, mind az emberi lekekben. És még sorolhatnám.
A könyv címe elsősorban arra utal, hogy mindenkinek a saját hibáit kell megtalálnia, (azon rossz döntések eredményeit, amelyek kicsiben ahhoz vezethetnek, hogy az ember harmincvalahány évesen, teljesen kilátástalan helyzetben, egy olvadozó, lopott lazaccal az alsógatyájában bájcseveg a főnöke férjével, nagyban pedig ahhoz, hogy leél 75 évet anélkül, hogy bármikor azt tette volna, amit akart), és saját magának kell kijavítania azokat, nem szabad várni valamiféle nehezen meghatározható külső erőre, vagy személyre, vagy bármire ami majd átsegít minden bajon, problémán. A megoldás a saját kezünkben van. Bár ez így leírva kicsit didaktikusnak tűnhet, de a könyv elolvasása után már nem fog.
A Javítások nyelvezete valamivel gazdagabb és irodalmibb, mint a Szabadságé. A stílus hasonló, bár itt talán több a maró humor és az irónia. Franzen ahol kell vicces, ahol kell véresen komoly. Tökéletes pontossággal tapint rá a problémák gyökerére és mutatja be őket, igen élvezetes módon. Remek könyv.