Trógerek ​klubja (Trógerek klubja 1.) 28 csillagozás

Jonathan Coe: Trógerek klubja

1973 esős tele Birminghamben. A rossz popzene és a feltörekvő punk, a sztrájkok és az általános létbizonytalanság korszaka. Négy jó barát közösen próbál megküzdeni az iskolai mindennapokkal, a serdülőlét problémáival és az iskolai újság szerkesztésével. Doug, a leendő radikális gondolkodó, Harding, az iskola gátlástalan bohóca, a bátortalan Phil, a leendő gitárhős, és az álmodozó Benjamin Trotter, aki még maga sem tudja, mi a legfontosabb az életben, a hit, az írás vagy a szomszédos lányiskola bombázója. A kamaszlét látszólag felszínes problémái mögött azonban kirajzolódik a hetvenes évek kegyetlen háttere is, a családi drámák, véres IRA-merényletek és a rasszizmus elterjedésének időszaka.

A Trógerek klubja egyszerre elgondolkodtató, nosztalgikus és helyenként harsogóan vidám regény a modern brit irodalom egyik díjnyertes szerzőjétől.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602515 · Fordította: Juhász Viktor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Jonathan Coe: Trógerek klubja

Tök jó, hogy a terveim szerint nemsokára másik lakásba költözök, mert így az átlagosnál gyakrabban nyitogatom a híres mágikus ágyneműtartót, ahol a hajdani nyári Alexandra-akciók során, meg franc se tudja, még honnan máshonnan szerzett elfeledett könyvek vannak.

És ez pl. egy egészen magával ragadó elfeledett regény – van benne kamaszlét, felnövés, történelem, zene, posztmodern, meg minden, ami szívemnek kedves, és bár a – szerintem fölösleges – kerettörténet, meg pár túlságosan virtuóz történetmesélői firlefranc miatt nem annyira magával ragadó, mint lehetne, azért így is eléggé az. Kb. fel se néztem belőle egész nap, csak olvastam, amíg be nem fejeztem.

(De miért van ennek folytatása? Kettő is! Nem hiszem, hogy elolvasom őket. Na de tényleg – az egész regény arról szól, hogy a történetek esetlegesek, lezáratlanok, vagy pedig pont a legrosszabb pillanatban zárulnak le hirtelen – és mivel ez az életben is így van, könnyen elfogadtam ezt. Aztán meg látom ám, hogy ez egy egész trilógia lett közben. Nem tudom, miért. Én szeretem otthagyni a regények szereplőit valaminek a küszöbén, és nem akarom biztosan tudni, hogy aztán felnőttek, és úgyis elcseszték. Egyértelmű az úgyis.)

1 hozzászólás
Amapola P>!
Jonathan Coe: Trógerek klubja

Tapintható benne a hetvenes évek Angliája (szakszervezetek, sztrájkok, IRA, Wales, fiú- és lányiskola, alsó- és felsőosztály, zene, vidék-London), családok élete fonódik, kuszálódik össze és mindezt az olvasó rakhatja össze egy nézőpontváltásokkal és kisebb ugrásokkal tűzdelt történetből.

Chulainn>!
Jonathan Coe: Trógerek klubja

A bevezetője gyenge, de aztán beindul. Kiváló konyv a 70-es évek Angliájáról.

1 hozzászólás
pepege>!
Jonathan Coe: Trógerek klubja

Mókás címe van. Főleg azért, mert manapság már nem olyan értelemben használjuk a „tróger” szót, mint régen. Akkoriban a tróger munkásember volt. Ma már, akit ilyen jelzővel illetünk, azt akarjuk érzékeltetni vele, hogy link alak. S azt gondoltam, ez utóbbiakról fog szólni a könyv. Azt hittem, majd valami balhés tinédzserekről szól, akik – a személyi szabadságukat is veszélyeztetve – súlyos „csínyeket” követnek el. Kb. a regény felénél derül ki, hogy egyáltalán nem erről van szó, akkor tudjuk meg, kikből áll a Trógerek klubja. Nagyon meglepett a dolog…
A karakterek szerethetők, a történet kiváló, az egész olyan, amire azt szoktuk mondani „olvastatja magát”.

Pötyy>!
Jonathan Coe: Trógerek klubja

Mindig magávalragadnak a 70-es évek Angliájáról szóló könyvek! Jó ez a könyv!

Anibell P>!
Jonathan Coe: Trógerek klubja

Hú ez jó könyv! Nem rémlik, hogy harsogóan vidám lenne, még ha vannak is benne iskolás-poénkodós epizódok, bennem az maradt meg, hogy inkább kemény.

A fordítás és/vagy a szerkesztés sajnos emlékezetesen gyenge.

tibber>!
Jonathan Coe: Trógerek klubja

Szerintem határozottan érdemes elolvasni ezt a könyvet, sok gondolatot ébresztett bennem.
Úgy kezdődött, hogy ennek a történetnek nincs vége, ezért kicsit nehezen jutottam el a végére. Valahogy mindig nehéz eljutnom az így kezdődő könyvek végére. Mert tudod, hogy nem lesz nagy tanulság, katarzis, vagy ha lesz, az nem a végén. Már látni lehetett, hogy kezdenek kifutni a szálak, és valahogy lelassult a vége. Pont úgy, mint ahogy kicsit nehezen indult. Ez egyébként nem hibája a könyvnek, inkább azt mondanám, hogy íve van tőle.


Népszerű idézetek

Amapola P>!

– Egyébként is, miért osztották ketté Berlint? – kérdezte Philip. – Ezt soha nem értettem.
– Nem tudom… gondolom egy folyó vágja ketté középen, vagy nem? Mint a Temze Londont. Ha jól emlékszem a Duna lesz az, vagy valami ilyesmi.

71. oldal

Amapola P>!

Hát egy történetnek soha sincsen vége, nem? Igazából nincsen. Nem tehetsz mást, választanod kell, egy pillanatot ahol befejezheted.

443. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történet
Amapola P>!

… kezdem gyanítani, hogy Dougnak ez a sorsa, hogy mindig az események középpontjában talalja magát, mint ahogy az én sorsom ennek az ellentéte, mert én mindig a kulisszák mögött vagyok, amikor a fontos események történnek a színpadon, mindig a legfontosabb pillanatban sétálok el a konyhába teát főzni …

432. oldal

Amapola P>!

Glyn bácsi biztosan tett volna valami megjegyzést, mennyi mindent tudnak kezdeni az angolok egy egyszerű csésze teával, mennyi érzelmet tudnak elrejteni mögötte…

414. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tea
Amapola P>!

– Az az igazság, uram, hogy valamit nem értek ezekben a versekben.
– Folytassa.
– Csak… szóval nem olyan könnyű megérteni ezeket a verseket, mert tele vannak mindenféle hasonlatokkal meg metaforákkal, amiről a tanár úr is beszélt az előbb, meg ugye, van benne mitológia is, de én úgy vélem, uram, hogy ezek itt szerelmes versek, már ha szabad így fogalmaznom.
– Természetesen azok. Mi van velük?
– Nos, uram, én csak elcsodálkoztam, mert … majdnem az összes, ööö … utalás meg miegymás … férfiakra vonatkozik.
Mr. Fleteher levette a szemüvegét.
– Hát, Harding. maga remek megfigyelő. Igen alapos. És mire következtet ebből?
– Nos, uram, nekem igazából egyetlen magyarázat jut az eszembe. Szerintem ez a pacák egy kicsit langyos.

82. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Milly Johnson: Légvárak és régiségek
Alison Weir: Aragóniai Katalin
Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Robert Bryndza: Sötét víz
Isla Dewar: Tánc a világ végén
Holly Jackson: Halott kislány a jó kislány
Flora Harding: Erzsébet és Fülöp