Arisztotelész 2 csillagozás

Jonathan Barnes: Arisztotelész

Arisztotelészt olvasni jó. És Arisztotelészről olvasni is jó, mert sajnálatosan kevés műve jelent meg magyarul, jóllehet hatása kétségkívül meghatározó jelentőségű az egész nyugati világ gondolkodására, szellemi fejlődésére. Jonathan Barnes, az oxfordi Balliol College filozófiatanára nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy közérthető módon eligazítást nyújtson a mérhetetlenül gazdag s változatos arisztotelészi életműben. Imponálóan nagy tudással és a tárgya iránti mély azonosulással vizsgálja a görög filozófus tudományos kutatásait, felfedezéseit a logika területén, a metafizikát érintő elméleteit, lélektani, etikai, politikai elgondolásait, a művészetről és a poétikáról vallott felfogását.

Róla szól: Arisztotelész

>!
Akadémiai, Budapest, 1996
88 oldal · ISBN: 9630573679 · Fordította: Király Zsuzsa

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

bratan P>!
Jonathan Barnes: Arisztotelész

Mivel sohasem tanultam rendesen filozófiát (úgy értem: legalább alapképzésen, valamiféle rendszerezett olvasmányjegyzék mentén), mindig úgy érzem vannak erőteljes egyenetlenségek a tudásomban. Ezeket próbálom valamilyen szinten „szintezni” az ilyen gyorsan olvasható könyvekkel is, mint amilyen Jonathan Barnes könyve is. (Eredetileg az OUP-nél jelent meg 1982-ben.)

Nos, nem csalódtam. Rövidsége (alig 125 oldal) ellenére komoly mennyiségű ismerettel lehet gazdagabb az, aki elolvassa ezt a könyvet. Az időnként szükségszerűen leegyszerűsítő filozófiatankönyvek és a hozzájuk kapcsolódó stúdiumok által rajzolt képet jelentősen árnyaló minimonográfia újra megerősítette bennem azt, hogy az általános műveltséget célzó ismereteink elégtelenek, sőt tévesek. Arisztotelész esetében még olyan problémákba is ütközünk – mint sok más ókori szövegnél szintúgy –, hogy az általa használt precíz kifejezések sem adhatóak át magyarul (vagy angolul) rendesen az adott modern nyelvhez tapadt jelentésárnyalatok sokasága miatt. Így például kifejezetten érdekes volt a platóni hagyományok és a keresztény tanítás ismeretében az arisztotelészi „pszükhé” (általában léleknek, de itt animátornak is fordított) pontosabb jelentésével megismerkedni, ami a legkevésbé sem támogatja meg a fizikai testtől/léttől független emberi lélekről szóló tradíciókat, sőt! A másik nagy tanulsága a könyvnek számomra az, hogy ahogy egy nagy tanító/filozófus/nem tudom én ki követői kialakítják a maguk izmusait, azok sokszor pont az ellenkezőjét jelenítik meg az adott név alatt, mint amire a szerző eredetileg gondolhatott. Az arisztoteliánus gondolatkör nem feltétlen arisztotelészi.

Barnes könyve szerintem kifejezetten üdítő és ismeretterjesztő olvasmány azok számára, akik az Európai kultúra egyik legnagyobb filozófusának az életművével szeretnének megismerkedni. Kellően távolságtartó annak ellenére, hogy rajongást is érezni benne – ugyanakkor leszámol a félrevezető cédulázással, ami a Filozófust méltatlan kategóriákba helyezi.


Hasonló könyvek címkék alapján

Maria Fürst: Bevezetés a filozófiába
Geoffrey Stephen Kirk – John Earle Raven – Malcolm Schofield: A preszókratikus filozófusok
Lendvai L. Ferenc: A gondolkodás története
Jirina Popelová: A filozófia születése
Jostein Gaarder: Sofie világa
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája
Hajdu Péter: Fejezetek a filozófiai gondolkodás történetéből
Szabó Árpád – Ferge Gábor: Bevezetés a filozófiába
Franz-Peter Burkard – Peter Kunzmann – Franz Wiedmann: Filozófia
Marie Jean Antoine Nicolas de Condorcet: Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története