Sosem ​voltál itt 79% 113 csillagozás

Az egész egy hatalmas mély seb.

Jonathan Ames prózája olyan feszes és ütős, ami igen ritka a krimiknél. Igazán nem csodálkozom, hogy filmre került, adja magát a novella. Már-már elviselhetetlenül intenzív, lüktet és robog a történet. Egy valóban sötét és brutális bosszúthrillert olvashattam.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/03/sosem-voltal-itt.html

Szóval ilyen, amikor egy filmet olvasok.
Durva volt. De nagyon rövid. Ha szükség van arra, hogy indokoljuk, hogy vajh' miért is lett ilyen Joe, akkor azt egy kicsit talán jobban is le lehetett volna festeni. Ha meg csak az akcióra gyúrunk, akkor felesleges volt bele az a pár oldal lelkizés.
És a lezáratlan vége nagyon nem tetszett. Túl eredetinek sem mondanám, hiszen ilyen akciófilmben már szinte az összes nagy hollywood-i sztár szerepelt és a sort anno Charles Bronson nyitotta, azóta csak azt másolják :)

Egy szál kalapáccsal kivitelezett bosszú és igazságszolgáltatás, a sittben sok véres csontszilánkkal . Avagy az exkommandós, ha nincs vesztenivalója (nincsen apja, a sztori végére anyja se, se istene – hazája még talán, ja és úgy döntött, csaja sem lesz már ebben az életben, szóval nem csak önveszélyes alak), nem hagy félbe egy munkát se. És sokaknak fáj most az, hogy túlóráznia kell.
A sablonos történetvázra (kiégett exkommandós, mindig újabb kalapács a barkácsboltból, blablabla) a szinte novellányi krimi azért rápakol egy kis emberit, de traumákkal tapasztja össze. Az előbb nem a fémvázas terminátorra utaltam, bár hősünk külsőleg kb. egy betonöklű nindzsa (kedvenc filmsztárunknak azért lesz nemi pocakja is a moziban), inkább véres hivatásának azon alapelve teszi emberivé, sőt rokonszenvessé, amihez újra a költőt idezem: Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis – mormoghatná magában a szófukar magánvéreb, Joaquin Phoenix.
Mert van-e veszélyesebb egy minden reggel ilyen hittel felvértezve munkába induló fejvadásznál?
De simán úgy is olvashatjuk, hogy a politika ennél már tényleg nem lehet mocskosabb. Megérkeztünk az emberi természet mocsarának legaljára.

Rövidsége ellenére is azt kell mondjam minden megvan benne, amit egy thrillert szerető olvasót odaszögezzen, egy szuszra ki is olvastam. A történet befejezetlen, szinte a legfeszültebb pillanatban történik a befejezés, de sejthető a végkifejlet, valószínűleg egy 5 kilós kalapács főszereplésével.

Rövid és nagyon brutális. A vége számomra nem befejezett. Mindkét apa tette számomra felfoghatatlan. Utána rögtön megnéztem a filmet is, szerintem aki nem olvasta a könyvet nem fogja teljesen érteni a filmet, és ami megdöbbentett, hogy a filmből kihagyták a maffiát, és a történeten is csavartak egyet, egy személyre leszűkítve a felelősséget. A könyv szerintem valahol szörnyűbb a “játszóterek” miatt. És a lány apja, az a legszörnyűbb figura a könyvben. Szerintem először könyv utána film, de csak erősebb idegzetűeknek.
A könyv számomra valahol befejezetlennek tűnt, és a film végén sem láttam, hogy hogyan is tovább.

Oké volt a könyv, de most tényleg így van vége? Most akkor mi történt azután, hogy…?
Ez nem vég, ez kb. olyan, mintha az utolsó oldalakat valaki kitépte volna a könyvből. Egyébként a rövidsége pont tetszett, nem voltak benne felesleges, oldalnövelő mondatok. Simán meg lehet írni, így is egy krimit sallangok nélkül. Most olvasom, hogy film is készült belőle, úgyhogy arra is sort kerítek.

Mit gondolok a könyvről? Nagyon durva! Sötét, brutális, drámai, feszültségekkel és izgalmakkal teli. Olvastatja magát, egy ültő helyemben kiolvastam. Joe tutira nem százas, ami valahol érthető is, ám én ennek ellenére szurkoltam neki. Az apja rommá terrorizálta gyerekként, a tengerentúlon a háborúban is rengeteg erőszakot, vérengzést, halált látott, majd a végső összeomlást az FBI-nál látottak hozták el számára. Ez a félresiklott meló és a tragédia, amit magával hozott pedig mindenkinek sok lett volna. Vottot, a gyáva, ostoba férget pedig szívlapáttal ütném agyon gondolkodás nélkül. Nekem nagyon bejött ez a könyv és szerintem sokan lesznek még így ezzel. Egyetlen problémám volt vele: túl gyors volt a lezárás, olvastam volna még pár száz oldalon keresztül. :)

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2019/02/09/sosem_voltal_itt_…

Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Jó, oké, a cselekmény több helyen is nagyon brutális, de egy nevenincs kisregényhez képest arra számítottam, hogy nagyon összecsapott lesz. Nem volt az. A történet végig fenntartotta az érdeklődésemet, izgalmas volt, részletes, felesleges cselekményszálaktól és leírásoktól mentes. Az igazság azt, hogy szívesen olvastam volna még Joe akcióit. Csak azt a kalapácsot tenné félre, mert a hideg ráz tőle.

Sokáig elbizonytalanított a vegyes értékelés, de végül győzött a kíváncsiság. Nem bántam meg, mert ez egy nagyon jól megírt könyv. Rövidségét szerintem pont annak köszönheti, hogy végletekig letisztított, és célirányos. Lenyűgöző, hogy milyen zseniálisan kevés szóval ír le Ames egy személyt, egy érzést, egy helyzetet – a borzalmasakat is. A lezárás gyors és kissé váratlan, de szerintem érthető, miért akarta így. A felvázolt történetnek ez volt a lényege, bármilyen folytatás talán csak rontott volna ezen az élményen.

Amiért mégsem ajánlanám mindenkinek – és szerintem a rosszabb értékeléseket is emiatt kapta – az, hogy nem egyszerűen melankólikus, hanem már szuicid az alaphangulata a főhösnek. És ezt csak fokozza a múlt és jelen borzalmas cselekménye, melyek sokakat felkavarhatnak. De ha valaki nem könnyed nyári kikapcsolódásnak szánja, bírja a kemény történeteket akkor kap egy hiteles főhőst és egy meglepően röviden, mégis átérezhetően megírt regényt.