A Kiszámítható józanság az Ő című verseskötet méltó és, mondhatni, szerves folytatása. Erős és egyenletes színvonalú verskönyv, tudatos és az olvasó számára élvezetkeltő szerkesztettséggel, mely a témák előfordulásában, valamint a különböző kötött formák a kötet-egész ritmusát meghatározó váltakozásában egyaránt megmutatkozik.
Jónás Tamás új kötetének versei: szerelem-, halál- és anya-versek. Nem könnyű ember – nehéz „én” –, nem könnyű témákkal; bármely műfaj is az, amelyben éppen megnyilatkozik. Ahogy a novelláiban, ezekben a versekben is a saját poklába enged bepillantást, a saját sötétségébe. Persze: belepusztulunk – persze, csak ha van szívünk. De irodalmat csinálni abból, ami fáj vagy mocskos vagy elviselhetetlen: ez életben tartó munka. Életben tartó irodalom.
Kiszámítható józanság 24 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 3
Kedvencelte 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Régen olvastam már Tamástól teljes könyvet, verset itt-ott időről-időre, de egy kihívás miatt gondoltam: ideje újraolvasni valamelyiket… Aztán váratlanul szembejött velem ez a kötet egy könyvakció kapcsán, hát nem volt kérdés, hogy házhoz jön és ő lesz a kiválasztott. Inkább azon csodálkoztam, hogy ez még nem járt a kezem között. És meg is lepett, hogy hisz ezekkel a versekkel már találkoztam – nyilván a neten –, de most így egyben, az egész kötet más hangsúlyt kap. Mint ez a részlet is – olvastam akkor, és más szájízzel olvasom-mondom most:
Lakásban esz meg a penész.
Nem lusta vagyok, csak merész.
Mit bírok, s meddig – érdekel.
A jó vers (kötet) mindig aktuális. El/lebírja az időt.
Az Önkéntes vak akadozó dallamaihoz képest ezek a versek még igazán olyanok, mint a dalok, lecsupaszított mondatszerkezetek, szikár strófák, biztos mederbe terelt ritmus: részemről fizikai képtelenség nem énekelve olvasni. De ezzel valószínűleg összekapcsolva direktebbnek is hatnak, keményebbeket ütnek a testen kívüli élmény-hangjukkal. Az Átkozó refrénszerű kántálásába bele kell borzongani: ne szeressen, aki ért, de briliáns a Magyarázkodásnak az utolsó sorig harsányan pofába hazudós depressziója is, a Miskolc, 1978 csontig lemeztelenedés, eléggé költői programnak hat a végsőkig tökéletes A megkínzottak balladája, de még a szerelem kihűléséről szóló, szinte hétköznapi versek is tudnak annyira intenzívek lenni, hogy amputációszámba megy az elidegenedés. Vékony kötet, nem gondoltam volna, hogy tud jobban hatni rám, mint az Önkéntes vak, pedig az volt a könnyű talaj. Biztosan kifinomulásnak, letisztulásnak érzékelném ezt a csitulást, ha fordított sorrendben olvasom, de sajnos ezt végérvényesen elrontottam. Őszintén üvölteni nem áll jól mindenkinek, jobb helyeken József Attila óta giccs lett a fájdalom. Jónás Tamás a kivétel.
Örülök, hogy nem ez volt az első kötet, amit olvastam tőle. Ebben csak néhány vers volt (számomra) zseniális – főleg az Átkozó és az apokalipszis. Érzékeltem, hogy ez irodalmilag értékesebb, mint az Ő című kötet, tartalmilag és „szépségileg” (nálam elsődleges szempont verseknél) azonban nem előzte meg elődjét. Azért kíváncsian veszem majd kezembe a többi kötetét is. Mondjuk holnap? Vagy inkább már ma? Egészen biztosan ma!
Népszerű idézetek
Anyu, utoljára
Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.
Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.
Tudom, hogy mindent lezárni csak nagyon kevesen,
de azért gyötör, hogy nem tudtunk mindent mi sem.
Talán emlékszik rá, amikor tavaly megfogtam a kezét,
maga fázott, nyár volt, nekem meg nem ment a beszéd.
Féltem, hogy valami sutaságot mondok.
A halottak is ilyen szégyenlős bolondok?
A kezét, amikor megcsókoltam, féltem,
mert valami rémületet láttam utána a szemében.
Ha nem kezdett volna el akkor sírni, lehet,
hogy meg is szólalok, s ma kevésbé szenvedek.
Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd.
Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét.
Nem állt jól magán. Már szinte semmilyen ruhadarab.
Az arcát elfelejthetem, de az a pulóver megmarad.
Elnézést, anyám, hogy így el-elkalandozok.
Szégyenletes nekem, mint a halála, az ok.
Most már nem maga miatt mondom, de hát
engem még itthagyott küzdeni: szerettem magát.
S hogy Egy volt (akik olyan kevesen): anyám.
Még a magáé vagyok. És maga már nem az enyém.
Jónás Tamás: kisírt szemek atlantisza
ideje van a költészetnek
ideje lejárt a túltudásnak
repülésük van a fészkeknek
repedése van minden tojásnak
aki most hallgat belehalhat
aki nem táncol az pórul járhat
ürülése van a szívnek és
a borral teletöltött pohárnak
szabad most ostyát tépni az égből
tüzet vizet ki szabadon enged
koronát kap az kőből és kénből
megdicsőül most aki szenved
…
Kiszámítható józanság
Egy varjút öltem meg kamaszkoromban.
Véres havon vinnyogva tátogott.
Egy féltéglával vertem szét fejét.
Városhatárban bóklásztam napestig.
Ügyeltem rá, hogy józan ésszel öljek.
Kegyetlenségről szó sem lehetett.
Fiókodban rakhatsz talán így rendet.
Vagy újságot dobsz félre, tegnapit.
Majd holdat bámultam a nagy hidegben.
Úgy láttam, minden értelmes, merev.
Rajongtam éppen egy lányért, de tudtam,
nem jó ez a rajongás senkinek.
Elmúlt a tél. A nyár. És sok tavasz jött.
Most tél van, és most épp én vinnyogok.
A féltéglák szavakká ravaszodtak.
De nincs, aki szétverje fejemet.
6. oldal
Fél-uram!
Petri Györgynek vagy József Attilának
Elég a vershez az idegrendszer.
A szív, verset olvasni, elég.
Az érzések közt sosem tévedsz el:
nincs cél, s ahhoz út, miről lelépj.
Költőnek lenni édes butaság.
A gondolat csak fűszer lehet.
Csak torz szépség a költői világ.
Nem vasrend. Köd, könnyen képzelet.
Agyam és szívem te lehetsz nekem.
Sorsommá fogadlak, fél-uram.
Adj szeretőt, és én szeretem,
adj fegyvert, és én lelövöm magam.
51. oldal
Az alkonyi kertben áll egy sárga rózsa
Csihadóban a nyár.
Sárga rózsa.
Alkonyi kertben áll.
Légy vagy darázs
száll le róla.
Az égi kávé ráfolyik,
durva zacca
a föld alatta.
A kert már álmodik.
Csak a rózsa éber.
Mint a szégyen,
lélekben, emberében,
világít, lámpa,
rózsasárga.
Megáll, mégha siet is,
aki látja.
p.7. Budapest: Magvető (2006)
Címekről és versszakokról
Bárcsak ne kéne csendbe lenni
szeretkezéskor. A gyerekek
miatt. S miattad elsősorban.
Kimondhatnám, mit szeretek. És
bárcsak ne lenne szeretkezés,
csak kisgyerek- és öregkorban.
Bárcsak lehetne kettő Én, Te.
És találkozhatna régi énünk.
Keddenként, szerdánként és pénte-
kenként kéne csak életet élnünk.
Csütörtök, szombat és vasárnap
megmaradhatnánk a halálnak.
Bárcsak ne lenne lépcső, ajtó,
előszoba és galéria.
Eposz lehetne életünk, nem
óda, himnusz vagy elégia.
Csak le kéne bontani pár falat,
hogy túlláthassunk önmagunkon.
Bárcsak ne kéne semmit újra-
élnem, ne kéne újraírnom.
Ne lenne szoba, fürdő, konyha,
legó, hűtő, meg szobahinta,
a ritmus és a megszokás.
Vagy ahogy azt Tóth Kriszta írta:
ne lennénk egymásnak lakás.
Leszokni kéne. Bárcsakokról.
Vagy ami végképp nem vitás:
a címekről és versszakokról.
p.24. Budapest: Magvető (2006)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1970 ·
Összehasonlítás - Rostás-Farkas György: Mindenségbe zárva ·
Összehasonlítás - Rostás-Farkas György: Megváltásért ·
Összehasonlítás - Mányoki Endre (szerk.): Verstörténés ·
Összehasonlítás - Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás 83% ·
Összehasonlítás - Szécsi Magda: Fekete fények ·
Összehasonlítás - Bari Károly: A pontos hely ·
Összehasonlítás - Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2007 ·
Összehasonlítás - Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi 81% ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás