Kiszámítható ​józanság 24 csillagozás

Jónás Tamás: Kiszámítható józanság

A Kiszámítható józanság az Ő című verseskötet méltó és, mondhatni, szerves folytatása. Erős és egyenletes színvonalú verskönyv, tudatos és az olvasó számára élvezetkeltő szerkesztettséggel, mely a témák előfordulásában, valamint a különböző kötött formák a kötet-egész ritmusát meghatározó váltakozásában egyaránt megmutatkozik.

Jónás Tamás új kötetének versei: szerelem-, halál- és anya-versek. Nem könnyű ember – nehéz „én” –, nem könnyű témákkal; bármely műfaj is az, amelyben éppen megnyilatkozik. Ahogy a novelláiban, ezekben a versekben is a saját poklába enged bepillantást, a saját sötétségébe. Persze: belepusztulunk – persze, csak ha van szívünk. De irodalmat csinálni abból, ami fáj vagy mocskos vagy elviselhetetlen: ez életben tartó munka. Életben tartó irodalom.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Magvető, Budapest, 2006
58 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631425029

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Jónás Tamás: Kiszámítható józanság

Régen olvastam már Tamástól teljes könyvet, verset itt-ott időről-időre, de egy kihívás miatt gondoltam: ideje újraolvasni valamelyiket… Aztán váratlanul szembejött velem ez a kötet egy könyvakció kapcsán, hát nem volt kérdés, hogy házhoz jön és ő lesz a kiválasztott. Inkább azon csodálkoztam, hogy ez még nem járt a kezem között. És meg is lepett, hogy hisz ezekkel a versekkel már találkoztam – nyilván a neten –, de most így egyben, az egész kötet más hangsúlyt kap. Mint ez a részlet is – olvastam akkor, és más szájízzel olvasom-mondom most:
     Lakásban esz meg a penész.
     Nem lusta vagyok, csak merész.
     Mit bírok, s meddig – érdekel.

A jó vers (kötet) mindig aktuális. El/lebírja az időt.

1 hozzászólás
Sheeana>!
Jónás Tamás: Kiszámítható józanság

Nézzétel el nekem, de verseskötetet sosem tudok értékelni. Itt is csak annyit tudok írni, hogy nagyon tetszett ez a kegyetlenül őszinte kötet.

remenant>!
Jónás Tamás: Kiszámítható józanság

Az Önkéntes vak akadozó dallamaihoz képest ezek a versek még igazán olyanok, mint a dalok, lecsupaszított mondatszerkezetek, szikár strófák, biztos mederbe terelt ritmus: részemről fizikai képtelenség nem énekelve olvasni. De ezzel valószínűleg összekapcsolva direktebbnek is hatnak, keményebbeket ütnek a testen kívüli élmény-hangjukkal. Az Átkozó refrénszerű kántálásába bele kell borzongani: ne szeressen, aki ért, de briliáns a Magyarázkodásnak az utolsó sorig harsányan pofába hazudós depressziója is, a Miskolc, 1978 csontig lemeztelenedés, eléggé költői programnak hat a végsőkig tökéletes A megkínzottak balladája, de még a szerelem kihűléséről szóló, szinte hétköznapi versek is tudnak annyira intenzívek lenni, hogy amputációszámba megy az elidegenedés. Vékony kötet, nem gondoltam volna, hogy tud jobban hatni rám, mint az Önkéntes vak, pedig az volt a könnyű talaj. Biztosan kifinomulásnak, letisztulásnak érzékelném ezt a csitulást, ha fordított sorrendben olvasom, de sajnos ezt végérvényesen elrontottam. Őszintén üvölteni nem áll jól mindenkinek, jobb helyeken József Attila óta giccs lett a fájdalom. Jónás Tamás a kivétel.

tündérróka>!
Jónás Tamás: Kiszámítható józanság

Örülök, hogy nem ez volt az első kötet, amit olvastam tőle. Ebben csak néhány vers volt (számomra) zseniális – főleg az Átkozó és az apokalipszis. Érzékeltem, hogy ez irodalmilag értékesebb, mint az Ő című kötet, tartalmilag és „szépségileg” (nálam elsődleges szempont verseknél) azonban nem előzte meg elődjét. Azért kíváncsian veszem majd kezembe a többi kötetét is. Mondjuk holnap? Vagy inkább már ma? Egészen biztosan ma!


Népszerű idézetek

madárka>!

Csak este

Leoltom a csendet.
Kitakar a sötét.
Áthallom a falon
az esti nyögdösést.

Kilihegi a nyár
a tomboló napot.
Tizenegy óra van.
És nyitott ablakok.

Valamire nagyon
emlékeznem kéne.
Elkezdődött-e, vagy
most van éppen vége.

20. oldal

encsy_eszter>!

Anyu, utoljára

Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.
Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.
Tudom, hogy mindent lezárni csak nagyon kevesen,
de azért gyötör, hogy nem tudtunk mindent mi sem.
Talán emlékszik rá, amikor tavaly megfogtam a kezét,
maga fázott, nyár volt, nekem meg nem ment a beszéd.
Féltem, hogy valami sutaságot mondok.
A halottak is ilyen szégyenlős bolondok?
A kezét, amikor megcsókoltam, féltem,
mert valami rémületet láttam utána a szemében.
Ha nem kezdett volna el akkor sírni, lehet,
hogy meg is szólalok, s ma kevésbé szenvedek.
Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd.
Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét.
Nem állt jól magán. Már szinte semmilyen ruhadarab.
Az arcát elfelejthetem, de az a pulóver megmarad.
Elnézést, anyám, hogy így el-elkalandozok.
Szégyenletes nekem, mint a halála, az ok.
Most már nem maga miatt mondom, de hát
engem még itthagyott küzdeni: szerettem magát.
S hogy Egy volt (akik olyan kevesen): anyám.
Még a magáé vagyok. És maga már nem az enyém.

1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Jónás Tamás: kisírt szemek atlantisza

ideje van a költészetnek

ideje lejárt a túltudásnak

repülésük van a fészkeknek

repedése van minden tojásnak

aki most hallgat belehalhat

aki nem táncol az pórul járhat

ürülése van a szívnek és

a borral teletöltött pohárnak

szabad most ostyát tépni az égből

tüzet vizet ki szabadon enged

koronát kap az kőből és kénből

megdicsőül most aki szenved

melanzskólia>!

Kiszámítható józanság

Egy varjút öltem meg kamaszkoromban.
Véres havon vinnyogva tátogott.
Egy féltéglával vertem szét fejét.
Városhatárban bóklásztam napestig.

Ügyeltem rá, hogy józan ésszel öljek.
Kegyetlenségről szó sem lehetett.
Fiókodban rakhatsz talán így rendet.
Vagy újságot dobsz félre, tegnapit.

Majd holdat bámultam a nagy hidegben.
Úgy láttam, minden értelmes, merev.
Rajongtam éppen egy lányért, de tudtam,
nem jó ez a rajongás senkinek.

Elmúlt a tél. A nyár. És sok tavasz jött.
Most tél van, és most épp én vinnyogok.
A féltéglák szavakká ravaszodtak.
De nincs, aki szétverje fejemet.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szó · tél · varjú
madárka>!

Nem megy a szeretni.
Félek magamtól, mert nevetni kezdek
mindig, ha vágyat találok magamban.

Fegyelem, 25. oldal

remenant>!

Fél-uram!

     Petri Györgynek vagy József Attilának

Elég a vershez az idegrendszer.
A szív, verset olvasni, elég.
Az érzések közt sosem tévedsz el:
nincs cél, s ahhoz út, miről lelépj.

Költőnek lenni édes butaság.
A gondolat csak fűszer lehet.
Csak torz szépség a költői világ.
Nem vasrend. Köd, könnyen képzelet.

Agyam és szívem te lehetsz nekem.
Sorsommá fogadlak, fél-uram.
Adj szeretőt, és én szeretem,
adj fegyvert, és én lelövöm magam.

51. oldal

lizke>!

Az alkonyi kertben áll egy sárga rózsa

Csihadóban a nyár.
Sárga rózsa.
Alkonyi kertben áll.
Légy vagy darázs
száll le róla.
Az égi kávé ráfolyik,
durva zacca
a föld alatta.
A kert már álmodik.
Csak a rózsa éber.
Mint a szégyen,
lélekben, emberében,
világít, lámpa,
rózsasárga.
Megáll, mégha siet is,
aki látja.

p.7. Budapest: Magvető (2006)

lizke>!

Címekről és versszakokról

Bárcsak ne kéne csendbe lenni
szeretkezéskor. A gyerekek
miatt. S miattad elsősorban.
Kimondhatnám, mit szeretek. És
bárcsak ne lenne szeretkezés,
csak kisgyerek- és öregkorban.
Bárcsak lehetne kettő Én, Te.
És találkozhatna régi énünk.
Keddenként, szerdánként és pénte-
kenként kéne csak életet élnünk.
Csütörtök, szombat és vasárnap
megmaradhatnánk a halálnak.

Bárcsak ne lenne lépcső, ajtó,
előszoba és galéria.
Eposz lehetne életünk, nem
óda, himnusz vagy elégia.
Csak le kéne bontani pár falat,
hogy túlláthassunk önmagunkon.
Bárcsak ne kéne semmit újra-
élnem, ne kéne újraírnom.
Ne lenne szoba, fürdő, konyha,
legó, hűtő, meg szobahinta,
a ritmus és a megszokás.
Vagy ahogy azt Tóth Kriszta írta:
ne lennénk egymásnak lakás.
Leszokni kéne. Bárcsakokról.
Vagy ami végképp nem vitás:
a címekről és versszakokról.

p.24. Budapest: Magvető (2006)

madárka>!

mire való az a szabadság, mi nem kell akkor se, ha van?

Villanykörték és életek, 54. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1970
Rostás-Farkas György: Mindenségbe zárva
Rostás-Farkas György: Megváltásért
Mányoki Endre (szerk.): Verstörténés
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás
Szécsi Magda: Fekete fények
Bari Károly: A pontos hely
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2007
Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi
Romhányi József: Nagy szamárfül