Cigányidők 24 csillagozás

Jónás Tamás: Cigányidők

Jónás Tamás önéletrajzi elemekből szőtt ezerszínű „cigányszőttese”, nemcsak lírai önvallomás, de szociografikus pontosságú bemutatása is a romák életének. Az emlékképek felvillantásából építkező regény tartalma kevéssé elmesélhető, inkább csak jelzésszerűen vázolható. A történet elbeszélője, maga az író, aki színes „emlékcserepeit” gyermekkorától megőrizte, majd – saját felnőtté válásának krónikásaként – ebben a kötetben összerakta azokat.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Bár, Szombathely, 1997
80 oldal · ISBN: 9630495147

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Miskolc · Szombathely


Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
fülcimpa
Jónás Tamás: Cigányidők

Fel nem foghatjuk, mi az az igazi szegénység. Milyen az, amikor bújik a család a részeges apa elől. Milyen az, amikor a nevelőszülőkhöz került gyermeket bántják, alázzák, tyúkszarba nyomják az arcát.
Egyet tehetünk, olvasás közben beleéljük magunkat, próbálunk azonosulni a főhőssel.
Pihenésre nem ad okot, folytonos figyelmet kér, az ismétlődő motívumok újrafogalmazása gondolkodtat el valahányszor következnek.
Szeretem olvasni e cigány fiú írásait, nem találom önsajnálatnak, ez történt, így vált felnőtté, így lett költő, író. Bármilyen élete volt, megcsinálta magát. És remélem most boldog. Annak ellenére, hogy sosem feledi gyermekkora viszontagságait.

>!
n P
Jónás Tamás: Cigányidők

Nincs mögöttem semmi. S amit elértem, nem sokra becsülhetem – olvastam egy 2002-ben leírt interjúban. Furcsa kettősség van bennem emiatt. Mert azt meg tudom érteni és el tudom fogadni, hogy ő ezt így látja vagy érzi (remélem már csak múlt időben, hiszen régen volt már az az év), de, ha igaz lenne ez az „üresség”, akkor mi, az olvasók, miből kapunk mégis? Mitől olvassuk úgy ezeket a sorokat, hogy az elmulasztott jótetteken gondolkodunk, hogy számot vetünk a mindennapokkal, hogy szívet cserélnénk a rászorulókkal. A válasz is megadatik: Lendületből írok: nem az érdekel, mennyire jó az írás, hanem az, mennyire fontos.
Ez a könyv fontos, és igaz messze nem rejt hiú ábrándokat a boldog befejezésről, de a mindig újrakezdést minden sora magában hordja. Más pedig nem is kell a következő lépéshez.

>!
tmezo P
Jónás Tamás: Cigányidők

Én is csernelyi vagyok, és nagyon is jól emlékszem a gyermekkoromra.
Emlékszem emberekre a könyvből. Emlékszem, arra hogyan éltek ők, beszéltek, tették a dolgukat. Tényleg ilyen volt.
Nagyszerű írás.

>!
sophie P
Jónás Tamás: Cigányidők

Hűűű, de nehéz.
Nehéz nekem olvasni.
Nehéz megírni, minden bizonnyal.
Nehéz (lehet) azt mondani, kész, mehet sajtó alá az első prózakötet.
Emlékforgácsokból összerakott, kétség kívül önéletrajzi írás. (Vagyis kettő, akár egy is lehetne.)

Az első valahány év mindent meghatároz nagyjából, azt mondják. Viszi magával mindenki: adottság, esetleg adomány, esetleg teher. Kibeszélni, kiírni terápia, esetleg tanítás. Ez most talán mindkettő, mégpedig eléggé egyközpontú, közeli kép. Akartam volna a többieket is kicsit látni, legalább láttatni jobban.
És hálás vagyok, hogy nekem könnyebb csomag jutott.

>!
Banditaa
Jónás Tamás: Cigányidők

Jónás Tamás talán a legkedvencebb kedvenc kortárs költőm, hihetetlenül bánik a nyelvvel, nagyon sokat tud elmondani néhány sorban. Ez ugyan most próza, de ugyanúgy rövid, mégis nagyon súlyos, fontos, elgondolkodtató. Azt nem mondom, hogy kötelező irodalommá tenném, mert akkor mindenki megutálná, de hogy ezt el kell olvasni, az is biztos.

>!
mondhatatlan
Jónás Tamás: Cigányidők

Jónás Tamásnak általában a régebbi szövegeit szeretem olvasni, a Bentlakást, a Cigányidőket, kíméletlenebbek a mondatok, jól áll neki a brutalitás, a későbbi kötetek túlcsiszolt versei [szerintem] sokszor veszítenek az erejükből.


Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

Anyu ma negyven kiló sincs, ötvenkét éves, hat gyerek anyja, két foga van, és mindig mosolyogva fogad, ha hazamegyek. Megsimogatja a fejemet, és megkérdezi: Ettél ma már, fiam?

54. oldal

>!
n P

Néha szertefoszlanak az ember vágyai, mint a szövetek. A legfinomabbak is semmivé lesznek, olyankor érezhető, hogy nem jó dolog élni. Nem azt, hogy rossz, vagy azt, hogy szenvedés, hanem csak valami olyasmit, amit az ember akkor érez, ha megcsikarja egy visszavágódó faág a kezét. Nem is érdemel említést a dolog: él az ember! – így mondom csak, mintha öregember volnék, aki nem tudja pontosan megfogalmazni mindazt, amit viszont igen pontosan érez, mint a vadak is általában.

76. oldal

>!
fülcimpa

Én ugyan nem tudtam, hogy a felnőttek szerint szegénynek lenni nem szégyen, de nem adtam igazat ennek a mondásnak, úgy gondoltam, csak a szegény tehet róla, hogy szegény maradt, s hogy szegénynek lenni azt jelenti, vesztesnek lenni, a szegénység azt jelenti: gyávának maradni – szegénynek lenni nem becsület, hanem erő kérdése csupán, s így gyengének lenni végül is szégyen.

56. oldal

>!
fülcimpa

A házunkban nem volt villany. Nem volt semmije a családnak. Azt hittük, van elég erőnk, hogy új életet kezdjünk csak szeretettel, el is költöztünk hát Szombathelyre, és pár év alatt rá kellett jönnünk, hogy nem erőnk, csak létezésünk van az újrakezdésre, amúgy pedig nincs újrakezdés, folytatás van, szigorú, mint egy bíró, örvénylő, mint egy vad folyó, és mélységesen mély, mint egynéhány ember tekintete.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szombathely
>!
fülcimpa

Azt se tudtam, hogyan szólaljak meg. Szépen vagy természetesen. Tudtam én szépen beszélni, hiszen megtanítottak a nevelőszülők Miskolcon, de tudtam én természetesen is – azt mondják ma rá, hogy palócul –, aztán újra elfelejtettem a szép beszédet, mert anyunak fájt, hogy elvették az ő fiát, hogy átnevelték, de újra megtanultam szépen beszélni, mert Szombathelyen csak nevettek minden hangomon, szórendemen, énekemen: „Adjak-e egy kicsit a kenyeremből? Hát ez meg mi, la?” Nem tudtam eldönteni, bármennyire is akartam, melyikünk az értékesebb: az én, az ő vagy a mi. Az itt, az ott vagy a sehol.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miskolc · Szombathely
>!
tmezo P

(…) Válassz magadnak, Tamás, három mesét, amit szívesen meghallgatnál, mert holnap hazamész.
Elmondta a meséket, én csak hallgattam, hallgattam, és csodálkoztam, hogy vannak ilyen viszonyok, szóval olyanok, hogy egy ember leül egy másikkal, és csak neki mesél; hogy kitüntetett figyelmet kap; hogy szeretik egymást.

>!
sophie P

[…] kerültem egy nagyot Csernely környékén, szerettem volna megtalálni néhány emlék nélküli érzésemet.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csernely
1 hozzászólás
>!
sophie P

Barát [kutya] is. Akit a költözködés alatt a nagymamám egyetlen százasért adott el az ózdi piacon, és még örült is, hogy kapott érte valamit. Pedig az emlékek és az érzések, melyeket vele együtt eladott, legalább három-négy másik kutyát megértek volna.

51. oldal

>!
sophie P

Ezt a nénit elítélték, engem visszavittek a gyermekvárosba, és behajtani tilos tábla lett a jelem – ki is tehettem volna a szívemre, olyan félénk, meggyötört és bizalmatlan lettem akkorra.

73. oldal

>!
sophie P

Elértem a kort, amikor döntenem kellett nekem is: mit kezdjek magammal? Volt talán még bennem valami a cigányvérből, hogy ne tegyek semmit. Valami könnyű fizikai munkát szerettem volna magamnak, de amihez azért ész is kell, és sokáig gondolkoztam, hogy tévészerelő vagy pincér legyek-e.

48. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Halász Margit: Bergengóc balladák
Halász Margit: Éneklő folyó
Hajnal Mária: Cseppek és csillagok
Erdős István: Rajkó
Nemere István: Cigányok
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban
Bleeding Bride: Fekete Fivérek
Vivien Holloway: A hóhér kötele
Krasznahorkai László: Az utolsó farkas
A. M. Aranth: A Liliom Kora