Apáimnak, ​fiaimnak 25 csillagozás

Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Jónás Tamás irodalmi szereplőinek szenvedélyei, halálai mintha csak a szomszéd településen, utcában, házban esnének meg; vagyis bármikor és bárhol. Ezek azok a történetek, amelyek előtt bezárjuk fülünket és szemünket; saját lelki békénk érdekében. És – legalábbis ebben – mi vagyunk a bűnösök. Hősei kisfiúk, akik rossz esetben szeretettelen az utcán, ólban, semmiben nőnek fel, még rosszabb esetben sosem lesznek nagyfiúk. Nagyfiúk, akiknek kegyetlenkedései istent és embert tagadnak. De mindenekelőtt szerencsétlen, reményvesztett szegényemberek, akik napról-napra a túlélésre játszanak. Az ő rosszuk: boldogulás boldogság helyett. E kötet pedig maga a hidegvalóság; élő történetek, melyek a költő-író lehunyhatatlan szemén, nyughatatlan tekintetén átszűrve lesznek szép-borzasztó, taszító-vonzó irodalommá. Beleüti arcunk a békétlen sötétségbe, a sajátjába, és nem jövünk ki belőle ártatlanul; legfeljebb kegyesebben, türelmesebben és még jobban vágyakozva a fény felé.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2005
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424332

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cs_N_Kinga P>!
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Ez a kötet több novellát is tartalmaz, amiben volt pár ami nem tetszett, de a nagy többség igen. Ami számomra is meglepő, hiszen megvallom őszintén nagyon félve kezdtem hozzá, azt hittem nem fogom szeretni, hál istennek nem így lett. Elég gyorsan haladtam vele, azt hiszem 1-2 nap alatt olvastam el, ezt a rövidke kötetet, de muszáj volt egy kicsit letenni és gondolkodni, hiszen nem volt egyszerű sokszor. Elgondolkodtatott elég sok helyen. Szerintem érdemes egy esélyt adni ennek a kötetnek, bár nem hiszem, hogy kedvenc lehet, de mégis, nem tudom megmagyarázni, mégis úgy érzem abszolút érdemes az olvasásra.

Kek P>!
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Hiába ismerem, szeretem Tamás verseit, azért ez a prózakötet még sem volt olyan könnyen befogadható. Hiába volt meg a bizalom a szerző, s a mű felé, ez a könyv nekem bizony nem tetszett. Nem tudtam azonosulni a látásmódjával, a művekből áradó értékválsággal, az erkölcsi elvek teljes hiányával. Már a témák sem vonzottak, de aztán fenn is akadtam egy-egy provokálóan durva szón, történetmozzanaton. Megdöbbenve olvastam végig a Felelőtlenek-et, s hogy mellőzi e történet a negatív ítéletet, sőt! Azon agyaltam: van-e olyan parancsolat, amit nem sértettek meg szánt szándékkal, de csak a 2.-at találtam, az valahogy kimaradt – mert épp nem káromkodott közülük senki – , de az összes többit igen. Miféle esztétikai, erkölcsi értékelésre számíthat egy ilyen mű? Hogy lehet ebből profitálni, a jót kihozni, követni? Miféle ösztökélő erővel bírhat az elborzadás? A 12 férfi és az Egyszerű történet még írásilag sem nyerte el a tetszésemet, ami legalább az összes többit menti – könnyen olvashatók, haladósak, nem válnak unalmassá. A Fiam szemében épp csak egy dilemma felvetése, gyors tanulsággal lezárva, holott ebben sokkal több rejlik. Legjobb írásnak talán a Szerelem címűt tartom, bár épp a címmel akadnak gondok. Merthogy e férfi-női viszonyt csak az egyik fél szemszögéből látjuk, az ő gondolatain, beteges gyanakvásán keresztül, aki bizony csak az erosz szintjén mozog s önző elvakultsággal hirdeti a „Semmiért egészen” elvét, rögeszmés féltékenységébe már-már belebolondulva. Hol van itt az áldozatvállaló szeretet, amely a másik javát keresi, a rosszat fel nem rója, inkább tűr és megbocsájt? Hol az agapé? (http://moly.hu/idezetek/314592 )
Hol? Talán a nő oldalán… A férfi gyanúja mindenesetre nem igazolódik be magában a történetben, az olvasóra van bízva, hogy kinek hisz. Fel van adva a kérdés: Szerelem-e a szerelem, ha ennyire féltékeny? És mért is féltékeny ennyire rá, ha közben meg ilyen szavakkal illeti?

mariannkiss1980 P>!
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Nem az én stílusom. az eleje még tetszett is, de a végére nálam elfogyott a lendület.
A „falusi” elbeszélések nálam 5*-ok, viszont a „városiak” már nem az én ízlésem. S a végére azok kerültek. Líra hőség akcióban vettem meg, így viszont bőven megérte.

tündérróka>!
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Őszinte. Ez a szó jutott róla eszembe először. Na meg hogy életszerű, közben pedig mégis költői. Ki érti ezt? Én nem teljesen, csak annyit tudok, hogy tetszik. Még mindig. Minden, ami Jónás Tamás.
A novellái most egy kicsit jobban lenyűgöztek, mint a versei. De ez valószínűleg csak addig fog tartani, amíg újra bele nem kezdek egy verseskötetébe.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy Jónás Tamás lett az egyik kedvenc kortárs írom. Ajánlom minden érző léleknek. Mert amit ő érez, úgy tudja átadni, hogy az már fáj.
(A Szerelem és a Fiam szemében különösen is tetszett, talán pont az életrajzi vonatkozásuk miatt.)

Magdala IP>!
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Nehéz ezt a kötetet jól értékelni. Szerintem nagyon egyenetlen.
Leginkább olyan, mintha egy közös családi kiadás lenne, amibe beleírt a család minden tagja. Az is, akinek nagy tehetsége van az íráshoz, s jó szeme az élethez, s az is, aki egyiket sem birtokolja.
Nagyon jó, hogy az első novella (Sátán) rövid. Sem a stílusa, sem a történet maga nem olyan ugyanis, ami kedvet csinált volna a továbbiak elolvasásához.
Viszont, ha már a kezembe vettem, nem akartam ilyen gyorsan feladni.
A Senza Tempot viszont nagyon élveztem. Mintha varázslat részese lettem volna, hús-vér emberekké váltak számomra a lap szereplői.
A varázslat viszont illékonynak bizonyult. Amit nagyon sajnáltam.

dióhéj>!
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Egyszercsak elfogytak a lapok és hát…nem örültem neki…még maradtam volna a sorok között…Tamás prózáit azt hiszem jobban szeretem, mint a verseit.

bodr>!
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Véletlenül kezdtem bele a könyvbe, mert egy másikat óhajtottam a szerzőtől, és mellényúltam, de nem bántam meg. Nem mondom, hogy baromira meghozta a kedvem az eredetileg kiszemelt műhöz, de el sem vette; leginkább megéreztette velem a benne rejlő potenciált, mert a kötetben lévő 10 novella nagyon fluktuált nálam. A hosszabbak jobban tetszettek, legfőképp a Senza tempo és a Hűség-tremoló, ami kettő ki is teszi a könyv első felét. Ezek egymásutánjának végén azt hittem, újabb nagy felfedezettre leltem Jónás Tamásban. De épp itt a töréspont, mert következnek a rövidebb, nem vidéki környezetben játszódó, kevésbé hangulatos, „agresszívebb” történetek, amiket vagy nem értettem, vagy nem tetszettek. Ezek között két kivétel a – szintén két leghosszabb – Szerelem és a Felelőtlenek című, ezeken legalább eltöprengtem egy kicsit, így jobban megmaradtak bennem. A többi hat, amit nem említettem, már pár napon belül felejtőssé vált nálam.


Népszerű idézetek

Magdala IP>!

Egy furcsa van ebben az egészben, hogy semmi furcsát nem látok ebben az egészben.

125. oldal

4 hozzászólás
tündérróka>!

– Megtanuljuk egymást? A csókodra emlékszem.

116. oldal (Hűség-tremoló)

tündérróka>!

Igaz, úgy vettem észre, hogy nem igyekeznek se a felnőttek, se a gyerekek egyszerűbb életet élni. Azt szerették, ha a dolgok szinte kibigozhatatlanul bonyolulttá válnak. Eltévedni szerettek. Néhányan még meghalni is hajlandóak voltak egy-egy jó eltévedésért.

33. oldal (Senza tempo)

eeucrow>!

– Magához orvos nem jár? – kérdeztem a paptól; az ágya szélére ültem.
– Jár az, fiam, de csak, hogy elbeszélgessen velem.
– Fél a haláltól?
– Félek, fiam.
– Hogy lehet az?
– Mindannyian félünk az ismeretlentől.
– De maga… Miért nem ismeri a halált?
– Mert most halok meg először. – Köhögött, a vizespohárért nyúlt, segítettem neki.
– Van Isten?
– Van.
– Akkor leskelődik ő is.
– Miért gondolod?
– Mer itten az emberek csak rejtegetik a dolgaikat, szégyellik, amiket csinálnak, s ha az Úr mindent lát, akkor leskelődnie kell, különben nem látna semmit. De szerintem meg nincs is.

"Senza tempo" - 38-39. oldal

tündérróka>!

Nagyapám nekem még egy megveszekedett félórára se volt. Pedig nagy volt a kíváncsiság bennem, vajon milyen is az: nagyapa unokájának lenni.

13-14. oldal (Senza tempo)

tündérróka>!

És végül is van ebben igazság. Mindenben van. Mindenben van valami. Ez az igazság.

126. oldal (A nő, akivel folyton szeretkeznem kell)

Magdala IP>!

Hetente egy-két könyvet el is olvasott, s ahogy a tízévek múltak, úgy tűnt neki, nincs is olyan sok dolog a világban, végeredményben minden könyv ugyanarról a pár meséről, gondolatról, lázról vagy közönyről szól. Az olvasást, gyűjtést azonban nem hagyta abba, talán még nagyobb élvezettel is falta a könyveket, egyre nagyobb lett benne a kíváncsiság, ki hogyan színezi a mindig-ugyanazt.

131. oldal

tündérróka>!

[…] nem szeretem túlbonyolítani az életet. Bonyolódik az magától is.

124. oldal (A nő, akivel folyton szeretkeznem kell)

tündérróka>!

Engem már csak az érdekel, mit akar az élet tőlem. Mert én tőle már csak ennyit: tudni, hogy ő mit akar. Érdekes ember lenne ez az élet, ha ember lenne. Tudnék mit mesélni róla. Beszélgetni vele már nem annyira. Mesélni róla, azt igen. Lenne mit.

127. oldal (A nő, akivel folyton szeretkeznem kell)

tündérróka>!

Szürke, hideg tél jött. A völgy felett az ég kémények füstjétől mocskolódott. Közelebb bújtak egymáshoz a házak, a kutyák hallgattak, csak a hó ropogott, ha le-lezuhant egy-egy ház tetejéről, vagy csizma lépkedett benne. Arcnélküli emberek jártak az utakon, azok is ritkán, boltba, kocsmába. Villanyok égtek, az udvarokra mint egy mocskos lavór vizet löttyintették ki az ablakok a negyven wattos égők fényeit. Van a világnak vége. Ilyen lehet.

115. oldal (Hűség-tremoló)


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Schäffer Erzsébet: Pókfonálon
Bächer Iván: Emberevő
Bächer Iván: Az elhagyott falu
Ruby Saw: Beleszeretni
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Krasznahorkai László: A Théseus-általános