Kraft 1 csillagozás

Jonas Lüscher: Kraft

A ​Szilícium-völgy egyik gazdag üzletembere önigazolást keresve 1 millió dolláros versenykonferenciát szervez Stanfordban: bizonyítani kell, hogy a világban minden rendben van, és az emberiség a lehető legjobb irányba halad.
Kraft, a középkorú német professzor briliáns elme és kiváló előadó. Semmi kétség, komoly eséllyel utazik a versenyre. A szükség hajtja: második házasságából is szabadulni szeretne, ám egy újabb válás anyagilag tönkretenné. Ami pedig a szakmai becsvágyat illeti, azt éppen hogy le kell győznie, hiszen a bizonyítandó tétel távol áll minden művelt koponyától.
A ’80-as évektől kezdve a világtörténelem igazán nagy események részesévé tette, és a világ folyásán töprengve saját életét is végiggondolja. Szerelmeit és a magyar menekült Istvánhoz fűződő barátságát ugyanolyan kíméletlenül kellene megítélnie, mint a világpolitika óriásait, Kohlt, Thatchert vagy Schrödert. Ám sem az életútja, sem a történelem nem segíti őt közelebb a célhoz, azaz a sikerdíjhoz. A… (tovább)

>!
Typotex, Budapest, 2019
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799896 · Fordította: Nádori Lídia

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
balagesh IP
Jonas Lüscher: Kraft

A liberális demokrácia korszakának záró évében a ’80-as évek elveszett illúzióiról nem kell senkinek magyarázni. A tovatűnt reményekről, hogy majd mi is felszállhatunk a suhanó luxusvonatra. Sőt: nekünk is (mindegyikőnknek!) lesz luxusvonatunk, és suhanunk, suhanunk…
Fel sem merül bennünk, hogy illúziók Nyugat-Európában is vesztek el szép számmal.
A címszereplő Kraft ahhoz az első generációhoz tartozik, amely a háborús vereség mélypontját elhagyó NSZK-ban született, és amelynek életét az a remény hatotta át, hogy a világ tényleg minden nappal egyre jobb hely lesz.
Egyetemi éveit idézi fel, a ’80-as éveket, amikor disszidens magyar barátjával a világtörténelem forgatagában érezhették magukat.
Aztán ’89 szilveszterén felnőtté váltak. A magyar barát követve az illúziókat, először Thatcher országába, aztán az USA-ba ment.
A történet jelen idejében a Szilícium-völgyben, az aktuális illúzióközpontban kell megválaszolni a kérdést, hogy ment-e előrébb a világ a II. vh. poklából kiszabadulva, s hogy egyáltalán lehet-e a világ jobb hely.
A technológia bűvöletében élők számára figyelmeztető harangzúgás ez a könyv a veszteségeket alaposan ismerő Európából.
– Azért a Szílicium-völgyön belül is látszanak a figyelmeztető jelek. Erre példa Tim O’Reilly WTF-je. Érdekes véletlen, hogy egymás mellé került a két könyv az olvasmányaimban.
Véletlen? Lehet, nem az. Hanem most ez a legfontosabb, legégetőbb kérdés, és ezért egészen sokan gondolkodnak rajta.


Népszerű idézetek

>!
balagesh IP

Európában ráadásul egy minden konkrétumot nélkülöző pesszimizmus sorvasztja a kedélyeket. Ott mindenki meg van győződve róla, hogy a jövő csakis sötét lehet, és alapjában véve fogalmuk sincs, mit lehetne ez ellen tenni. Az európaiaknak nem maradt más, mint várni az elkerülhetetlen véget, és közben tétlenül élvezni az életet; ez az alapja az európaiak szabadidő-mentalitásának.

146-147. oldal

>!
balagesh IP

De miért volt ilyen rossz véleménnyel honfitársai öröméről, hogy végre fogyaszthatnak és utazhatnak? Mert nem jól láttak hozzá. Rosszul csinálták, na. Vásárlási aktusaikból hiányzott a nyugatnémetek józan pragmatizmusa, az angolok understatementje, az amerikaiak hanyag gondtalansága. Barbárok voltak. Értéktelenné tették a bevásárlás szent cselekményét. Pánczél István komolyan vette a konzumálást. Legalábbis elhitette magával, hogy ez a rosszallás okozza a rosszkedvét, ami azóta kísérte, hogy megérkezett Budapestre. Ez persze kitaláció volt, hülyeség, közvetlen környezete már hónapokkal korábban megérezte a belőle áradó ingerültséget, amely a keleti blokk összeomlásával egy időben kezdődött. (…) egyszerűen az rontott a el a kedvét, hogy ezután azok is konzumálhatnak, akiket faképnél hagyott. A vásárlás mindenkori örömének részét képezte az a tudat, hogy ő kiváltságos, kiválasztott, különbözik a vasfüggöny mögött hagyott fivéreitől és nővéreitől, csak éppen nem olyan, mint a nyugati vásárlók, akik nem tapasztalták meg a hiánygazdaságot, akik nem menekültek voltak; egy szó, mint száz, különleges státuszba képzelte magát, és ez a különleges státusz került most veszélybe.

135-136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Iny Lorentz: Die Feuerbraut
Iny Lorentz: Die Wanderhure
Iny Lorentz: Das goldene Ufer
Erich Maria Remarque: Im Westen nichts Neues
Charlotte Roth: Als wir unsterblich waren
Hans-Henning Paetzke: Szemfényvesztők
Jenny Erpenbeck: Aller Tage Abend
Angelika Schrobsdorff: Grandhotel Bulgaria
Martin Suter: Small World
Zoë Jenny: Das Blütenstaubzimmer