Gyilkos-Anders ​és barátai (meg akik nem azok) 121 csillagozás

Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Gyilkos-Anders, egy recepciós és egy kiugrott lelkésznő találkozása a boncasztalon… vagyis nem, egyelőre nem a boncasztalon, hanem egy motelnek álcázott kuplerájban a keresztény egyháztörténelemnek és a svéd kriminalisztika menetének teljesen új irányt szab.
A regényben „nem szokványos" pénzkereseti lehetőségek után kutat első (és második) pillantásra jelentéktelennek tűnő fiatal portás, egy nagydumás istentagadó lelkészcsaj és egy reménytelenül fafejű verőember. Először céges szintre emelik a verési-pénzbehajtási szolgáltatást, utána bibliai alapokon nyugvó, borban tocsogó egyházat alapítanak, végül újrafazonírozzák a Mikulást, s közben – ahogy azt Jonasson korábbi hőseitől, a százéves embertől és a remekül számoló analfabétától megszokhattuk – folyton menekülnek valakik elől, közben milliókat veszítenek, hogy aztán újra nyerjenek, s közben Jonasson egy pillanatra sem áll le a sziporkáival. Vagyis ismét itt az év legviccesebb könyve!

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
384 oldal · ISBN: 9789632935133
>!
Athenaeum, Budapest, 2015
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935102 · Fordította: Kúnos László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Ez a könyv egy fergeteges komédia, nem hétköznapi humorral fűszerezve. Jonas Jonasson könyve végig tele volt fekete humorral, abszurd szereplőkkel, még abszurdabb helyzetekkel egy csöppet sem hétköznapi történetben. Úgy gondolom Guy Ritchie nagyszerű filmet készíthetne belőle, szinte végig filmszerűen láttam magam előtt az eseményeket és a szereplőket. Remekül szórakoztam olvasás közben, az a fajta humor ez, ami végig jelen volt a könyvben, nemcsak néha-néha előfordult, és akkor nevethettem egyet, hanem a történet egészét szinte mosolyogva olvastam.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/jonas-jonasson-gyi…

meseanyu P>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Jonassonnal is úgy vagyok, mint Backmannal, hogy az elsőt nem tudja überelni, de határozottan hozza a megbízható formáját könyvről könyvre. Ez is szórakoztató volt, olyan, amilyet vártam: könnyed, vicces, fordulatos.

balagesh IP>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Igazából minden, a szerzőtől a korábbiakban megismert jellemző megvan ebben a könyvben is: vicces, szinte már cinikus, kiszámíthatatlanul (így légből kapottan) fordulatos, és néha persze kicsit monoton. Talán annyi hátránnyal indul, hogy az öreg Karlsson és Nombeko is igazán szerethető figurák, míg ebben a könyvben olyannyira karikatúraszerűre sikerültek a szereplők, hogy nehéz lelkünket az övékéhez közelíteni. És ha belegondolok, ez nagy hátrány.

3 hozzászólás
robinson P>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Ez jó volt most olvasni. Három fura figura őrületesen abszurd kalandjai és a véletlen, meg az emberi naivitás és butaság adja a történet alapjait.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/12/gyilkos-anders-es-…

SteelCurtain >!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Csalódott vagyok. Sokkal többet ígért ez a könyv az elején, mint ami végül kisült belőle. Kiváló indítás után hamar leült, s többé már nem is tudott szárnyra kelni. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt szórakoztató, mert egyetlen pillanatra sem untam, de mindvégig valami erőltetettséget éreztem rajta. Kiváló témafelvetései vannak Jonassonnak (például vallás, egyház, jótékonyság és vámszedői, bürokrácia, megtért bűnös), de rendszeresen túlírja a dolgokat. Mint a szakács, aki bizonytalan a levese fűszerezettségét illetően, s inkább még beledob egy marék sót. Így kapunk a kiváló hozzávalók ellenére a végén egy remek húsleves helyett egy fazék forralt tengervizet. Ez a regény is a túlfűszerezettség miatt nem lett kiváló. Pedig már-már karikatúraszerű alakjai, cinikus (vagy talán már megszégyenítően realista?) világszemlélete, s a fanyar visszafogottságból a harsány hátba veregetésig felvonultatott humor széles skálája mesterműhöz is kiváló alapanyagot szolgáltathatna. Csak éppen kevesebb harsányság és több visszafogottság kellett volna.

Balázs_Erőss>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Érdekes, hogy az értékelők szerint ez a leggyengébb könyve Jonassonnak, és mennyivel viccesebb volt a 100 éves…
Szerintem határozottan jobb volt, mint a 100 éves ember…, vagy akár az Analfabéta, aki tudott számolni. Mintha Jonasson rájött volna, hogy nem szabad csak a blődségre játszani, ha tényleg vicces könyvet akar írni. Ez volt az első olyan írása, amin hangosan felnevettem, és nem csak szánakozó mosoly bújkált az arcomon egy-egy próbálkozásnál. Nem tagadom, most is volt jópár Csupasz pisztoly-kategóriájú helyzet, de a nagyobbik része tényleg vicces szitu lett. Nem vagyok meglepődve a helyzeten, én a filmeken is olyan poénokon nevetek, amin a terem csöndben néz ki a fejéből, ugyanakkor húzom a számat, amikor a többiek vinnyogva röhögnek.
Bevallom, hogy Gyilkos Anders minden butasága ellenére hihető karakterré vált, és a recepciós, valamint a lelkésznő is jó arcnak tűnik. Mármint egy ilyen könyvben.
A vallással viccelődést tabunak tekintők számára messzire kerülendő tétel, de egy kellően nyitott világnézetű embernek jó élmény lesz.
Úgy érzem, ez is felkerül a „Kedvelem-e-ezt-az-embert?”-előszűrős repertoáromba.

csartak P>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Nem sokat nevettem, csak inkább mosolyogtam, hogy ekkora barmokat, tele van sületlenséggel. Vallás kifigurázása, illetve azzal kapcsolatos poénok kedvelőinek erősen ajánlott, szinte arról szól az egész.

1 hozzászólás
mohapapa I>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Jonasson hozza a formáját. Amikor egy együttes lemezt ad ki, azt mondják, az első két album tartalmazza mindazokat a dalokat, szerzeményeket, amik az első időszakban felgyűltek. A harmadik, igen, a harmadik lemez a vízválasztó, ott derül ki igazából, mire is képes a csapat, tud-e a kezdeti lelkesedés után is kreatívan alkotni, tudja-e hozni a mnőséget és abban továbbra is önmagát.

A magam részéről nem bánom, ha egy szerző nem újít és bont formát könyvről könyvre, nem zavar, ha valaki egy életen át gyakorlatilag ugyanazt a könyvet írja. Rengeteg minőségi példa van erre Vonnegut-tól Philip K. Dick-ig. Írtak frenetikusan zseniálist, írtak elmegy-dolgokat, de gyakorlatilag mindig ugyanazt és ugyanúgy írták. S mindig élvezhetőn tették, ha rosszabb volt, akkor is.

Nos, úgy fest, Jonasson megtalálta hangját, és ez már így marad. A Százévesben kialakított egy nímand szereplőréteget, akik más formában visszagyüttek az Analfabétában is. A cselekmény is szőrmentén más: rámozdulás a zsére, és menekülés azok elől, akik szintén rámozdultak. S közben a szereplők társadalomperemi vegetálása, sajátos kultúrája, következetesen és várhatón felépíti az Üvegtigris-feeling-et, amiben van valaki, aki az eszével alakítja a dolgokat, miközben voltaképpen a sors, az élet, a gondviselés (kinek-kinek ízlése szerint) a főrendező. S közben folyton rötyögünk.

Jonasson ugyanezt hozta a Gyilkos Anders-ben is. Aminek a címe nem jó. Már csak azért sem, mert nem Anders a főszereplő, ahogyan a Százévesben a százéves volt, az Analfabétában az analfabéta. De itt a lelkésznő és a recepciós a központi húzóerő.

S van két bajom ezzel a könyvvel.
Az első a fontosabb: valahogy egyre kevésbé kedvelem az olyan könyveket, filmeket, ahol gazemereknek kell szimpatikussá válnia, és erkölcstelen dolgokban kell nekik szurolnom. A nagyob baj, ha ezek a figurák még szimpatikusak is. Ebben a könyvben Jonasson kicsit könnyített a helyzetemen: a két központi figura olyan baromira egoista, annyira áttipor másokon, hogy egyáltalán nem kellett kalibrálnom az erkölcsi érzékemet és a szimpátiámat.
A második bajom, hogy nem rötyögtem olyan önfeledten, mint az elsőkét könyv esetében. Nem mondom, hogy nem volt humoros, de annyira tényleg nem.

Ezzel együtt két nap alatt kiolvastam. Ami nem keveset jelent. És egyáltalán nem beszélt le Jonasson eljövendő könyveiről. Egyáltalán nem,hangsúlyozom! Vonnegut is írt gyengébb könyveket, PKD is. De azok is minőségiek és vonnegutosak és dickesek. Ez jonassonos, határozottan és összekeverhetetlenül. De ez a „harmadik lemez” nem tett mást: hozta az első kettő tapasztalatait és rutinját. Élvezhetőn, gyakorlatiasan, csípőből. De nem tette hozzá azt a… azt a… csettintést a nyelvvel, azt a pattintást a hüvelyk és a középső ujammal. Jonasson: marad a polcomon, és nem csak azért, mert szerelmetesfeleségtársam születésnapi, „összefirkált” ajándéka, de nem ez lesz az a könyve, amelyiket nagyon sokszor el fogok olvasni. De ezt is többször.

dwistvan P>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Bár az író szokott humora itt is folytatódik, a könyv pedig szórakoztató volt, nem érte el azt a lendületet, mint a korábban megjelent két kötet. Itt a humor valójában szatíra. Sok társadalmi kérdésben erős kritika húzódik meg a tréfásnak ható mondatok mögött. Olykor talán keserűség és beszólás is érezhető a könnyednek és viccesnek beállított mondatokban. A kulcsszavak: alvilág, bűnözői együgyűség, de amellett a jóra való hajlam, vallásosság, Ezek találhatók a célkeresztben. Mindenesetre jó kikapcsolódás volt.

WerWolf>!
Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Ez igazán a komfortzónámon kívüli olvasmány volt és tetszett. Az író egyedi stílusa és humora szinte magával ragadja az olvasót, és folyamatosan mosolyt csal az arcára.
Az elején az újdonság varázsával hatott rám és volt egy pillanat amikor le kellett tennem, mert a nevetéstől nem tudtam tovább olvasni (a papnő és Anders beszélgetése a vallásról). Ez még mindig megnevettet, ha eszembe jut. Azonban számomra túl tömény volt és nem tudta fokozni a hangulatot, ezért a vége felé már kezdett kicsit sablonossá válni, még akkor is, ha szimpatikus irányt vett a történet.
Nem az én ízlésem, de alkalomadtán szükség van hasonló könyvekre, hogy végre megfeledkezzünk a való világról és átadjuk magunkat a humornak, az önfeledt nevetésnek.
Egy igazán agyeldobós, hangulatos történet!


Népszerű idézetek

balagesh IP>!

Csak egy napilapolvasó ország tud félelemben élni.

120. oldal; 18. fejezet

robinson P>!

– Nem hiszem, hogy felderülne az életem, ha megtudom, hogy másoké is borús.

23. oldal

robinson P>!

– De hát miféle ember az, aki pénzt dug egy gépbe, csak azért, hogy Julio Iglesiast hallgassa?

69. oldal

robinson P>!

A felfogása kétségtelenül nehéz volt, néha elviselhetetlenül nehéz, vagy még annál is nehezebb. És az ékesszólás sem tartozott az erősségei közé.
De hülye azért nem volt.

111. oldal

robinson P>!

Egyetlen nő sem szereti, ha kétszer is elutasítják egymás után.

71. oldal

robinson P>!

Az anya eredetileg nyelvtanári pályára készült, de a baba negyedórával a záróvizsga előtt érkezett.

11. oldal

7 hozzászólás
robinson P>!

– Tényleg beszélt hozzád Jézus? Különös! Nekem, aki éveken át közvetítő voltam ég és föld között, soha nem mondott semmit.

103. oldal

robinson P>!

Az igazság – vagyis hogy az Üdvhadsereg katonája nem sokkos volt, hanem éhes – soha nem került napvilágra.

142. oldal

robinson P>!

Kevés kínosabb dolog van annál, ha poháremelésnél valakinek üres a pohara.

237. oldal

robinson P>!

Svédország minden bizonnyal két legpesszimistább polgárának találkozása a matracon egészen jól sikerült.

72. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Kurt Vonnegut: Időomlás
Kurt Vonnegut: Időomlás / Timequake
Patrick deWitt: Lucien Minor kalandos utazása
Christopher Moore: A leghülyébb angyal
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Katarina Mazetti: Családi sírbolt