Az ​analfabéta, aki tudott számolni 196 csillagozás

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Hogyan lesz a békeszerető svédeknek atombombája? Ráadásul úgy, hogy erről csak egyetlen svéd tud, Holger. Aki tulajdonképpen nem is létezik, csak az ikertestvére, akit szintén Holgernek hívnak. Egymásra talál-e a nem létező svéd férfi és a dél-afrikai fekete nő, aki tíz kiló antilophús helyett jut a tömegpusztító fegyverhez, véletlenül? Mit csinál eközben a Moszad két ügynöke? Mitől retteg a fazekasműhelyben a kiugrott CIA-s? Miért veri fejbe leghűségesebb alattvalóját V. Gusztáv király? Nyer-e a választásokon az „Úgy szar, ahogy van" nevű párt? És eljut-e a három kínai nővér Svájcba egy lopott mikrobusszal, hamis rendszámmal, mindenféle papírok nélkül? Ja, és megmenekül-e a világ a rendhagyó nukleáris fenyegetéstől? 2011-ben azt mondtuk Jonasson előző regényére, hogy az év legviccesebb könyve. Most, két évvel később, nyugodtan megismételhetjük ezt az állítást. A szerző magasra tette a lécet, és gond nélkül, röhögve átugorja.

Eredeti mű: Jonas Jonasson: Analfabeten som kunde räkna

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632933 · Fordította: Kúnos László
>!
Athenaeum, Budapest, 2013
400 oldal · ISBN: 9789632932903

Enciklopédia 2


Kedvencelte 19

Most olvassa 18

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Bevallom, úgy kezdtem bele ebbe a könyvbe, hogy majd "csalódok egy jót”, olvasok valami középszerű utánzatot, ahol egy százéves-pótlék most éppen analfabéta (de azért számolni tud) és végleg félretehetem Jonassont. Úgy gondoltam, hogy az első, ötletparádés, eredeti stílusú regénye után, minden más csak erőltetett replika lehet. Ehhez képest kaptam egy hasonló színvonalú, ugyancsak sziporkázó humorú, elgondolkodtató történetet.
Szemben a Százéves ember-rel ez a regény nem egy ügyesen, fordulatosan megírt, csavargós pikareszk, ez valami egészen más. Az Analfabéta, bár központi cselekményszála ugyancsak az utazás, mégis inkább egy közel ötven évet felölelő célorientált „fejlődésregény” (ha szabad egyáltalán ezt a kifejezést használni ebben a műfajban), a maga szatírikus, sajátosan és szándékosan bohócosra vett hangvételével.
Nagyon tetszett, hogy a szerző a regény kiindulópontjaként nem a hűvös északot, hanem a forró és forrongó Dél-Afrikát választja. Ez aztán kiválóan megágyazott ahhoz, hogy Jonasson – mintegy tárlatvezetőként – a regény cselekményének kereteként, görbe tükröt mutatva végigkalauzolja az olvasót, a ’60-as, ’70-es évektől napjainkig, a világtörténelmet alakító évtizedeken. Kitekint a nagyvilágba, Kínától a Szovjetunión, Izraelen át, egészen az Egyesült Államokig. Híressé és hírhedtté vált államférfiak karikírozott cselekedetein keresztül hiteti el velünk, hogy a regény abszurd és józan ésszel elképzelhetetlen fordulatai akár meg is történhettek. :) Bár a logikánk folyamatosan berzenkedik, hogy ugyan már, hagyjuk már, ennyi baromság, ennyi véletlen egybeesés teljesen életszerűtlen, ilyen nincs stb. De pont ettől rendkívül szórakoztató.
Egyszer azt olvastam egy értekezésben, hogy: „Nincs komikum emberin kívül, azaz mindig valaminek az emberi vonatkozásán nevetünk.”. És Jonasson ebben a művében is rendesen kiosztja az emberi hülyeséget, a naivitást, az infantilizmust. A komikum teljes eszköztárát felvonultja: abszurd, groteszk, cinikus, néhol nevettető, néhol szinte sírnivalóan blőd.
Leginkább az tetszett, ahogyan – valószínűleg nem bántó szándékkal – vitriolba mártott pennával (vagy talán savazott billentyűzettel, bocs?!) bemutatja a mindannyiunk vágyálmaiban, idealisztikus képzelgéseinkben megjelenő skandináv jóléti társadalom őszinteségre, bizalomra, az emberi tisztességbe, a rend és a rendszer óhajtásába vetett feltétlen hitre alapuló berendezkedését. Megmutatja, hogy ebben a durván megváltozott világban mennyire sérülékeny ez a modell, de mi mégis szeretnénk egy ilyen vegytiszta, egészséges morális értékrenden alapuló közegben élni, a veszély érzetét feledni, a fenyegetettségről tudomást sem venni. Vajon létezhet-e a mi Utópiánk?
Összességében úgy érzem, hogy a maga könnyed hangvételében nagyon súlyos kérdéseket feszeget ebben a művében ez a skandináv Rejtő, tehát máshogy igaz, mint az első könyve, de igenis tetszett és számomra értékes olvasmány volt.
A kedvenceléssel már kicsit óvatosabban bánok, de az 5 csillag jár. :)

>!
Veron P
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Van abban valami, hogy Jonasson a svéd Rejtő, és az is biztos, így a második regény után, hogy én nagyon csípem. Legalábbis aki engem olvasás közben hangos kuncogásra késztet, az tud valamit, és ebben a műfajban szerintem ez számít.
Nekem ez még jobban is tetszett, mint a száz éves ember, talán azért, mert Nombekot sokkal jobban csíptem, mint abban a regényben bárkit, drukkoltam neki. Na meg persze Holgert….
Ez az a forma, amiben még a politikát és a történelmet is be tudom fogadni :)
Remélem kapunk még tőle sok-sok jó könyvet….

8 hozzászólás
>!
mohapapa I
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Megvett kilóra. Én már a százéves pasasnál kapituláltam, de ez az eszement börleszk túltett rajta. Annyira képtelen, annyira abszurd, annyira annyira, hogy kalapot emelek előtte. No, ez olyan mindenhololvasnikell-könyv* volt!

Nem is tudom, kell-e, érdemes-e a tartalomról bármit mondani? Meséld már az Üvegtigris történetét! (Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen ez jutott eszembe, ahogy belegondolok, van benne asszociácós logikai lánc.) Na, ugye! Persze, körbe lehet írni, át lehet adni a poénok egy részét, de az egésznek a feelingje átadtahatlan: kellenek az arcmimikák, színek, jelmezek. Jonasson eszementsége ugyanígy átadhatatlan.

Hhetetlenül abszurd történet, váratlan reakciók, röhögve fejcsóválós karakterek, pazar poén-hegyek. Röhögős, könnyed alapmű, Biztosan lesz még a kezemben, ha megérem.

* Saját kategória: annyira jó, hogy bármely állapotban, helyzetben kívánom az olvasását.

>!
Balázs_Erőss P
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Valahol a könyv kétharmadánál volt egy olyan pillanat, hogy ez már sok, ekkora lúzerséget már nem viselek el. Aztán nem bírtam ellenállni és tovább gyűrtem és…. és nagyon megérte.
Szarkasztikus humor, bénázás, szárnyaló fantázia, a szerencse mindenen túlmenő kimaxolása, kretének és szuperokos emberek (kb két darab).
A Száz éves embert, aki…-t nem olvastam, csak a filmet láttam belőle, és az már fárasztó volt. Ha ebből is készítenek valaha filmet, akkor félek, hogy az is olyan lesz. így könyvben is rezgett a léc, de fent maradt, összehozva négy csillagot. Megérdemelten.

>!
robinson P
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

A „százéves” kistestvére. Stílusa, a történet „agyamentsége” azt idézi. Aki azt szerette, ezt is fogja, bár kissé hosszúra nyúlt. A politikai háttér lehetne kevesebb, nem tűnne száraznak ekkora mennyiségben. Egy jó szerkesztő sokat segíthetett volna. Überelni nem tudja, csak ismétli az előző könyv sikerét, ötletét.

10 hozzászólás
>!
gybarbii
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Jonasson megint meg tudott nevettetni, de nekem a Százéves ember jobban tetszett, vagy ott megvolt még az újdonság varázsa, nem tudom… A történetben megint fontos szerepet kapott az atombomba, ráadásul egy nemlétező atombomba, amit aztán közel 20 évig őriz egy dél-afrikai volt latrinapucoló, miközben mindenféle hihetetlen és elképesztő dolgok történnek vele és társaival. Érdekes volt, bár talán egy kicsit elnyújtott. Ennek ellenére megpróbálkozom majd Jonasson harmadik könyvével is, hátha visszatér az a valami, amit ebben a kötetben kerestem és hiányoltam…

>!
alaurent P
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Ez jobb volt, mint a százéves ember…, a történet is, a szereplők is, némi karikírozással bár, de hasonlítottak hús-vér emberekre. Tetszett a dél-afrikai szál, talán ez és a svéd király jelenlétében zajló események a regény csúcspontjai. A humora is jobbnak tűnt számomra, sokat nevettem vagy legalább mosolyogtam rajta. nagyon jó a svéd társadalom rajza is – nyilván túlzott, de a veszélyérzet hiányára, a bizalomra épülő társadalom naivitása jó humorforrás. A könyvben.

>!
egy_ember
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Ez most még elment, de a következő regényhez tessék valami új sémát kitalálni, mert így nem leszünk jóban, Jonas Jonasson.

>!
Egyszeregy
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Én minden teketória nélkül odanyomnám Tarantino kezébe a forgatókönyvet.

3 hozzászólás
>!
Bur3sz
Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Aranyos. Keményen van benne politika és történelem, de a mese szövésében észre sem lehet venni. Néhol visszaköszön a másik regénye, de csak érintőlegesen. Kikapcsolódásnak jó.


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

Förtelmes világunkban semmi nem tart örökké.
Még a gondjaink sem.

CHARLIE CHAPLIN

>!
gesztenye63 P

A tizennégy éves lány nagyon ékesszólóan tudott beszélni a környezetében élő férfiak nyelvhasználatához képest (aki beszélt már életében sowetói latrinapucolóval, tudja, hogy a szókincsük fele nem tűr nyomdafestéket, másik fele még elgondolást sem).

>!
bszgabi

Az ostobaság és a zsenialitás között az a különbség, hogy a zsenialitásnak vannak határai.

7. oldal

>!
robinson P

Ki akar államformát változtatni mínusz negyven fokban?

120. oldal

>!
bankibeni

– Gondolkodtam.
– Helyes – felelte a király. – Ezért tartunk miniszterelnököket, ha engem kérdez.

344. oldal

>!
gesztenye63 P

A mérnök tudta, hogy nem kell mindent tudni. Könnyű felkapaszkodni a szamárlétrán, ha jók a bizonyítványai, rendelkezik a megfelelő apával, és ki tudja használni mások kompetenciáját.

>!
gybarbii

Dél-Afrika legnagyobb bádogvárosának latrinapucolói, ha úgy vesszük, szerencsések voltak.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
robinson P

– Fiú vagy lány? – kérdezte az újdonsült anya.
A rend kedvéért Ingmar odapillantott, ahol a válasz fészkelt, aztán azt mondta:
– Holger. Megmondtam.
És már lehajolt, hogy megcsókolja a feleségét, amikor az asszony megszólalt:
– Jaj! Azt hiszem, jön még egy.

81. oldal

>!
gybarbii

Az új miniszterelnök, P. W. Botha el volt ragadtatva a robbantás sikerétől, és három Constantia pezsgővel felszerelkezve látogatást tett a kutatóbázison. Koccintani akart Westhuizen mérnökkel, és köszönötet mondani neki a két izraeli Moszad-ügynök és egy helybeli feka felszolgáló jelenlétében. Botha persze soha nem nevezett volna egy fekát fekának, a pozíciója nem engedte meg. De gondolni gondolhatott, amit akart.
A lány felszolgálta, ami fel kellett szolgálnia, egyébként igyekezett belesimulni a fehér tapétába, amennyire csak tudott.

94. oldal

>!
bszgabi

A baszutók törzsfőnöke, Seeiso őexcellenciája nem tartotta fontosnak, hogy népét megkereszteljék, de tudta, hogy országát meg kell védenie a körülötte élő búroktól. Amikor a misszionáriusok Thabo biztatására fegyvereket kínáltak fel neki, ha cserében megengedi, hogy bibliákat osszanak szét a nép közt, rögtön bekapta a horgot.
Így történt, hogy papok és diakónusok árasztották el az országot, hogy megmentsék a baszutó népet a gonosztól. Bibliákat hoztak magukkal, automata fegyvereket és taposóaknákat.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Katarina Mazetti: Pingvinélet
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Kerstin Gier: Rubinvörös
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
Leiner Laura: Hullócsillag
Graeme Simsion: A Rosie projekt
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Jenny Carroll: Tudom, hol vagy!