!

A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt 537 csillagozás

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
1 2
Régikönyvek.hu 3.192 Ft-tól
Olvasók Boltja 3.392 Ft
1 2
Publioboox 2.790 Ft-tól
Könyvtár

Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni – el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Eredeti mű: Jonas Jonasson: Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632931838 · Fordította: Kúnos László
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
416 oldal · ISBN: 9789632933474 · Fordította: Kúnos László
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632931838 · Fordította: Kúnos László

5 további kiadás


Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Allan Karlson · Bosse "Csibész" Ljungberg · Charles de Gaulle · gyilkos · Harry S. Truman · Lyndon B. Johnson · Per-Gunnar "Durbincs" Gerdin · Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Bali


Hirdetés

Kedvencelte 80

Most olvassa 79

Várólistára tette 335

Kívánságlistára tette 249

Kölcsönkérné 6

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
tgorsy
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Svéd Forest Gump, internacionalista kalandokkal, Rejtő Jenő stílusában előadva. Nagy mértékben méreg, kis mértékben orvosság.
Hosszú részeket nem lehet olvasni, mert lefáraszt, de kis adagokban hangosan röhögtem.

7 hozzászólás
+
>!
sztimi53 P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Az értékelés címe: A harmincas nő, aki vicces könyvet olvasott és jól szórakozott. A könyvnek már a címe is marhaság, és utána is tiszta marhaság az egész is, de annak legalább vicces. A történelemmel ahogy játszik, azt imádom. Persze a jelentős események azért ugyanazok, csak a főszereplő szerepe a világformáló eseményekben kissé, na jó, nagyon eltúlzott. Úgy látszik az északi népek szeretnek ámokfutó vénemberekről írni, ez az első gondolom. Maj Britt jut eszembe. Jókat röhögök, de csak kis adagokban bírom befogadni az első részét. Körülbelül a felétől pedig felfalom. Sokan Rejtőhöz hasonlítják, de Jenő nekem viccesebb, ám ezen is jól szórakoztam. A világ történelmet megváltoztató Karlsson a maga 100 évével, azzal, hogy nem olyan hülye, mint ahogy mutatja magát, de történelmileg annál jelentősebb, igen szimpatikus figura, bármily erkölcstelen köpönyegforgató is. Végül is igaza van, azzal foglalkozik, hogy neki legyen jó, és mindig megússza. Ilyen a jó kalandhős. Bírom a politikai pártatlanságát, illetve azt, ahogy mindet megveti, a valláshoz való hozzáállása is hasonló, a pénz pedig mindig utat talál hozzá, ahogy az élet is. Na meg a pálinka. Azért a mellékszereplők se kutyák. A kisstílű bűnözőktől kezdve, a túliskolázott Bennyn át, a vörös hajú, mocskos szájú elefántlányig mindenkin jókat röhögtem, beleértve a kevéssé intelligens Einsteint is feleségestől. A szülinapomon is játszódik, Allan is bika, nem mintha ez bármit is jelentene. Már csak annyit akarok írni, hogy

“… és így a dolgok nagyjából rendben voltak, mint ahogy minden más tekintetben is. Ha nem hiányzott volna a pálinka. Allan pontosan öt évig és három hétig bírta. Akkor azt mondta:

– Most már szeretnék inni valamit. De itt nincs semmi. Ideje odébbállni.”

6 hozzászólás
+
>!
eme
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Nem a humoros könyvek Real Madridja (nemcsak a Főnök, az olvasó is szereti a focit – legalábbis Eb utánérzésként egy ideig – majd elmúlik).
Nitroglicerin Rt, dinamitgyártó cég és társai ide vagy oda, bizony nem durrant ez akkorát, mint vártam, pedig elvileg volt muníció bőven. Lehet, csak én vagyok közömbös(ebb) a műfaj iránt, fene tudja, de tény, hogy többnyire olyan zavaros katyvaszban éreztem magam, mint Allan Emmanuel Karlsson a huszadik század zűrjeiben.
A százéves ember ugyanis nemcsak a jelenben kavarodik elképesztő kalandokba, miután úgy dönt, hogy a szülinapi parti nagy felhajtása (és inkább az elmúlásra emlékeztető ünnepélyessége) helyett inkább az ablakon való kilépést választja, és csigatempóban, fájós térddel, de rettenthetetlen elszántsággal folytatja életét.
A regény két szála – Karlsson múltja és jelene – párhuzamosan fut, miközben kirajzolódik előttünk a történelem nagy eseményeiben nemcsak szemtanúként, hanem cselekvő alanyként részt vevő kisember képe, aki egyszerűen nem vall és nem képvisel semmiféle felfogást, elutasít minden ideológiát és vallást, viszont egészsége érdekében oda áll (át), ahová szükségét érzi, és vállalja, hogy spoiler. Mert bizony, valljuk be, fontos dolog a pálinka, de azért ami az öltönyös férfiakat érdekli, az nem a kecsketej. Sokkal inkább a „kávé”, amit a Karlssonok segédmunkásként szolgálnak fel – persze véletlenül épp jó helyen, és főleg: jó időzítéssel.*

Tudjuk, már az elején figyelmeztettek rá, hogy aki csak az igazat mondja, azt nem érdemes hallgatni. Nos, itt nem fenyeget az a veszély, hogy az igazat és csakis az igazat halljuk. De a sok blődség mellett talán még az is elhangzik itt-ott, ha odafigyel az ember.
Bár nevetni nem sokat nevettem a regényen, ami néha eléggé erőltetettnek és túlírtnak is tűnt, azért, ha nem is szárnyal svejki magaslatokban, Karlsson alakja elég böcsületesen tart tükröt az erkölcseiben nem túl feddhetetlen, de hát, mit tegyünk, valamiképp boldogulni és életben maradni vágyó, hétköznapi emberke elé. Az elsősorban antihősünk karaktere révén megvalósuló társadalomkritika, annyi, amennyi belefért a műfajba, nem volt ellenemre, a körítés – Szépségestől, elefántostól, Szonjástól és egyéb, spoilerveszély miatt fel nem sorolandó szálastól – viszont néha megnyomta a gyomromat.

Mindenesetre van pár tanulság is a történetben. Például nem árt vigyázni a nagy szavakkal, lásd „Never Again” , mert soha nem tudhassa az ember, mit rejtenek maguk mögött. Sőt, még rosszabb: nagyon is jól tudhassa, de általában nem nagyon érdekli. Ahogy az sem, hogy kinek segít készségesen mindig, ha épp felkérést kap rá. És nem, nem a kecsketej…***

* Elnézést, ha netán zavarosan fogalmaznék, nem a kecsketejből készített pálinka tehet róla, még a vodka sem, talán inkább ez a szédítő átszáguldás majdnem az egész múlt századon** és keresztül-kasul a földtekén.
** Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen gondolatokra fogok valaha vetemedni, de Hitler nekem is hiányzott. (l. https://moly.hu/ertekelesek/1707941)
*** l. *

1 hozzászólás
+
>!
fióka P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Még van egy pár oldalam hátra, de nem bírom tovább, kell egy kis szünet a vége előtt. Befejeztem, de ez csak annyit tesz hozzá a véleményemhez, hogy rájöttem: ez egy kib@szott páternoszter.
A könyv ugyebár kettő részre osztható. Az egyiket mintha olyan valaki írta volna, aki konyít valamicskét az íráshoz, a másikat viszont egy olyan ember, aki a reggeli kávéja mellett elgondolkozott azon, hogy mit is csinálhatna aznap és jobb nem jutott eszébe, mint hogy írjon egy regényt. Elég rosszul tette.
A kerettörténet bárgyú, kissé félszeg meg idiótácska. Értem én, hogy ki kellett valamit találni ahhoz, hogy magát a történetet is el tudja mesélni, de őszintén: valami jobb is eszébe juthatott volna. Nem jutott. Még egy hiba.
A történet maga – értem ezalatt főhősünk élettörténetét – a könyv egészét tekintve jónak mondható. Végigvezetni az embereket gyakorlatilag az egész XX. századon egyetlen ember segítségével nem is rossz ötlet. Ott van mindenki és minden, aki és ami csak számít. Gyorstalpaló történelemóra, néhol nyomokban humorral is fűszerezve. Persze nyilván képtelenség az egész sztori, de mondom, az ötlet jó. Bár a végén kissé elegem volt már az elnökökből, bevallom.
Allan Karlsson (főhős) viselkedése talán passzív reziztencia lenne, de van erre jobb kifejezés is, de most nem jut eszembe. Pl. opportunista passzív rezisztencia. Hogy ellentmondásos? Annyira nem. Ha elolvasod, megtudod.
Összefoglaló röviden: nem Rejtő. Rejtő humoros. Nem is Svejk, Haseknek is nagyon jó a humora. Itt – megszámoltam – összesen kétszer sikerült nevetnem és párszor elmosolyodtam. Kriminek nem krimi, ha mégis az volna, akkor én nagyon rég nem olvastam krimit és nem tudom, milyen változások történtek a berkekben. Attól még, hogy pár ember meghal, valami még nem lesz krimi. Attól sem, hogy a rendőrséget is bevonjuk. Isten bizony, ha ezt az ablakon-kimászós sztorit kihagyja a könyvből, sokkal jobb lett volna. Az egyetlen szerethető figura a könyvben a majdnem-mindenféle Benny és talán maga a főszereplő (Kihagytam Szonját és az ebet. Nem tudom, hogy hívják.). A többi erőltetett, sekélyes. Nevetséges, de nem humoros. Mondjam még? Inkább nem.
Mióta belekezdtem, azon gondolkozom, kinek a stílusára hajaz a könyv. Még nem jöttem rá.
Senkit, akinek tetszett a könyv, nem szeretnék megbántani. Egyszerűen csak nem jött be nekem. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, mert akkora volt a hírverés körülötte és olyan sokan és olyan kedvesen ajánlották. Hát, ez van, a legközelebbi majd jobban sül el :).

>!
Athenaeum, Budapest, 2011
416 oldal · ISBN: 9789632931838 · Fordította: Kúnos László
31 hozzászólás
+
>!
DoreenDelevigne 
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

„– Karlsson úr felrobbantotta a házát? – kérdezte a szociális gondozó.
– Igen – felelete Allan. – Rossz szokásom."

    Nehezen indult a viszonyunk, de amint beindult vitt magával. Tetszett az író stílusa, a zseniálisan eltalált utalgatások. Bár szerintem az Év legviccesebb könyve feliratot kicserélném az Év legabszurdabb könyve mondatra. A szó legjobb értelmében. És a cserét azzal indokolnám, hogy igazából nem voltak benne olyan nagyon erős poénok, inkább a cselekménye fogott meg – ami jó tömény, jól oda kell figyelni, nehogy lemaradj –, és még röhejesen furcsa, amit én imádtam. Elkezdtem mesélni valakinek miről is szól ez a könyv, és vagy egy órája beszéltem, ahogy eljutottam a feléig, miközben nevettem a könyv lehetetlenségén.

„– Tudtam, hogy megint politikáról lesz szó – mondta Allan.
– Azt nehéz elkerülni, ha valaki az Egyesült Államok elnöke – felelte Harry Truman."

    De nem csak cselekmény terén erős a könyv. Rengeteg karaktert ismerhetünk meg, akik valahol csak kisebb szerepet kapnak és feltűnnek újra, jelentőségteljes szerepben ezúttal, és persze vannak állandó szereplők. Már egy ponton nem tudtam, ki lehet az, aki csak kitalált és ki, aki tényleg élt a valóságban. Nagyszerűen vegyítette a kettőt az író, ahogy olvastam a könyvet mindig magam mellé készítettem a telefonomat, hogy rá tudjak keresni az adott személyre.
Az állandó szereplőket is nagyon kedveltem. Igaz karakterfejlődésről nem igazán beszélhetünk, inkább megtartják a könyv végéig a történet elején megismert személyiségjegyeiket, de ez így volt jó, legalább volt valami állandó ebben a jó kis katyvaszban :D

„Allan megköszönte és elfogadta az ajánlatot. Elég időt töltött már itt, jól kipihente magát. Párizs egyébként is a világ egyik békés és stabil pontjának látszik, ahol nincsenek olyan utcai zavargások, amilyenek nemrég végigsöpörtek Balin, még Allan szállodája környékén is. Két héttel később már indultak is. Amanda május elsején kezdi meg nagyköveti munkáját.
1968 május elsején."

    És egy apróság: már fent is említettem, de még egyszer el kell mondnom, jól kihangsúlyoznom: tényleg zseniálisan utalgat az író. Olyan okosan fűzi össze a szálakat, olyan jól meséli el a sztorit… nagy mezei piros pont.

„– Kétségtelen, hogy akkor sem voltam józan – magyarázta a hajléktalan alkoholista. – Annyira részeg azonban soha nem vagyok, hogy nemet mondanék négy üveg borra.”

    Összességében nekem nagyon tetszett, kár, hogy már az elején nem tudott belerángatni a világába. Mindenképp felkeltette az érdeklődésem az író többi könyvére, amire ha lehetséges, hamarosan sort is kerítek.

„– De ha pozitív módon gondolkodunk, majd csak rátalálunk valami megoldásra.”

3 hozzászólás
+
>!
gybarbii P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Hitelt kell adnom a leírásoknak, ez az egyik legviccesebb könyv, amit valaha olvastam! Leborulok Jonas Jonasson és Allan Emmanuel Karlsson nagysága előtt! Elképzelni sem tudom, hogy lehetett ennyi mindent összehordani egy könyvön belül…
Amúgy imádtam Allant, az élettörténetét, az életfelfogását, a problémamegoldó képességét, az elzárkózását a politikától, az atombomba-szakértelmét, hogy egyszerűen mindent túlélt… Egy ilyen emberrel szívesen megismerkednék! :)

+
>!
Esmeralda P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Zseniális, zseniális, imádtam!
Olyan, mintha Durell és Wodehouse írtak volna együtt egy skandináv krimit.

8 hozzászólás
+
>!
dwistvan P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Nem elég, hogy izgalmas, a humora is folyamatosan fergeteges. Nem a kacagtatás a lényege, hanem a kifigurázás. Az pedig jól sikerült. Másik nagyon jó könyvéhez képest itt a történelmi események módszeres felvonultatása is sokkal összeszedettebb. Jelentős eseményeket és személyeket a század közepétől kezdve csoda jól összeköt a főszereplőn keresztül egy történetté. Ez a könyve is nagyon tetszett. Még a másik könyvénél is jobban.

+
>!
Emerson P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Volt itt minden, mint a búcsúban. Kétség kívül vannak benne bölcsességek, de a tömény hülyeség eltompítja őket. Meg az agyamat is. Jobb lett volna inkább valami láblógatós nyaralás alkalmával olvasni, nem egy (amúgy is agyleszívó) munkanap után. A skandináv trancsír horror krimik valahogy jobban esnek az esős hétköznapokon.

2 hozzászólás
+
>!
zsofigirl
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Ez rohadt jó volt, ahogy Szépség mondaná. (Annyira, hogy rávettem magam, hogy augusztus óta először újra írjak értékelést.) Pedig recept volt a csalódásra. A megjelenése óta úton-útfélen szembejött, nem lehetett kikerülni, nekem meg eszem ágában sem volt elolvasni. Vicces könyv, ami ráadásul ennyire népszerű (vagy ennyire hypolva van, legalábbis), és még ezzel a csiricsáré borítóval is?! Kösz, de kösz nem. Legtöbbször úgy járok a vicces könyvekkel, hogy nem kompatibilisek az én humorommal. Amíg mások fetrengve röhögik végig őket, én maximum egyszer elhúzom a szám szélét.

Aztán néha akad egy-egy kivétel. Biff evangéliuma. A Napernyő Protektorátus. Ez a könyv. Ez sem volt hangosan nevetős – kétszer kuncogtam rajta ('Nesze neked, róka!' :D), de egyszerűen imádtam a humorát. Nem lehetett nem imádni.

A vége ugyan kicsit giccsesre sikeredett az én ízlésemnek, de üsse kő.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

+++
>!
Chöpp

Az emberrel néha előfordul, hogy az esze teljesen leáll, de a szája még mozog.

366. oldal

4 hozzászólás
+
>!
keep

Felőle mindenki úgy viselkedik, ahogy akar, de nagy általánosságban azt gondolta, a mérgelődésnek semmi értelme, ha az ember megteheti azt is, hogy nem mérgelődik.

199. oldal, 13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson
+
>!
egy_ember

– Marxisták vagyunk – mondta az egyik férfi. – A nemzetközi munkásosztály nevében harcolunk…olyan társadalmat építünk, melyben mindenki számára megvalósul a gazdasági és társadalmi egyenlőség, és mindenki kibontakoztathatja egyéni képességeit; melyben mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki szükségletei szerint fogyaszt.
– Értem – mondta Allan. – Nincs véletlenül egy kis pálinkátok?

150-151. oldal

1 hozzászólás
+
>!
elle

A politikával az a helyzet, hogy nemcsak szinte teljesen felesleges, hanem feleslegesen bonyolult is.

384. oldal

+
>!
egy_ember

Allan tekintélye a kis csoportban tovább nőtt, amikor a hosszú várakozás közben kifundálta, hogyan lehet pálinkává alakítani a kecsketejet.

152. oldal

+
>!
Miamona

– Csak két olyan dolog van, amit jobban tudok másoknál. Az egyik az, hogy hogyan lehet kecsketejből pálinkát csinálni, a másik pedig az, hogy hogyan lehet összerakni egy atombombát.

416. oldal, Epilógus

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson
+
>!
Miamona

Sztálin fejjel előre végigzuhant a padlón. Ott feküdt az agyvérzésével egy álló napon át, mert ha Sztálin elvtárs egyszer azt mondta, hogy ne zavarják, akkor nem zavarják.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sztálin
+

Hasonló könyvek címkék alapján

Isamu Fukui: Truancy (angol)
Isamu Fukui: Truancy City
Isamu Fukui: Truancy Origins
Isamu Fukui: Truancy
Gilbert Adair: Álmodozók
Roberto Bolaño: Távoli csillag
Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében
Nemere István: Történelmi bűnügyek
Teslár Ákos: Nehéz kutya
Décsy Eszter: Helló miszter, áj láv jú!