A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (A százéves ember aki... 1.) 847 csillagozás

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni – el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Athenaeum, Szekszárd, 2021
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632931838 · Fordította: Kúnos László
>!
Athenaeum, Budapest, 2021
ISBN: 9789635430949 · Felolvasta: Csuja Imre
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632931838 · Fordította: Kúnos László

9 további kiadás


Enciklopédia 37

Szereplők népszerűség szerint

Allan Karlson · Sztálin · Bosse "Csibész" Ljungberg · Charles de Gaulle · Harry S. Truman · Lyndon B. Johnson · Per-Gunnar "Durbincs" Gerdin

Helyszínek népszerűség szerint

Észak-Korea · Dél-Korea · Bali


Kedvencelte 123

Most olvassa 78

Várólistára tette 476

Kívánságlistára tette 313

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

Katalin_V_Tóth P>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Igazán különleges olvasmány volt számomra ez a könyv.
Az elején a stílusa miatt a Forrest Gump jutott eszembe és Rejtő Jenő könyveit is felidézte emlékeimben.
Ahogy haladtam az olvasással, egyre jobban tetszett a mű.
Utazóregénynek hívnám, mert a két időben zajló cselekményszálakon egyaránt úton vannak a szereplők. Az egyik cselekményszál a jelenben zajlik, amelyben Allan, a 100 éves főszereplő egészen kalandos utazását olvashattam, melyben barátság, szerelem, gyilkosság, nyomozás is vegyült. A másik szálon pedig Allan nem kifejezetten átlagos életútját ismerhettem meg a gyermekkorától egészen a regény kezdő pontjáig.
Nagyon ügyesen felépített könyv, melyet különleges humor, társadalmi karikatúra jellemez.
Sokat nevettem, nagyon megkedveltem az írásmódot és a főszereplőt is.
Elolvasom a folytatását is.

2 hozzászólás
tgorsy>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Svéd Forest Gump, internacionalista kalandokkal, Rejtő Jenő stílusában előadva. Nagy mértékben méreg, kis mértékben orvosság.
Hosszú részeket nem lehet olvasni, mert lefáraszt, de kis adagokban hangosan röhögtem.

7 hozzászólás
GytAnett>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Nagyon régóta érdekelt ez a könyv, kíváncsi voltam rá, hogy mi ez a nagy felhajtás. Nem mellesleg, láttam a film előzetesét, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem.
Bevallom őszintén, fogalmam sincs, hogy mi a véleményem erről a könyvről.
Az író stílusa nagyon tetszett. Helyenként elég beteg volt a fogalmazása, de nekem ez bejött. A történet is kifejezetten érdekes, azt nem lehet rá mondani, hogy unalmas, és nincs benne cselekmény.
Valahogy mégsem jött át. Egyszerre 30-40 oldalnál többet sokáig nem is tudtam elolvasni, mert nem éreztem azt, hogy maradéktalanul lekötne.
A történelmi része érdekes volt, egészen más szemszögből ismerhettük meg a jelentős történelmi eseményeket, még olyanokat is, amikről fogalmam sem volt. Pl. a koreai háborúról nekem már semmi sem rémlik a töri órákról. Időnként jókat vigyorogtam, hogy a mi Allanunk mindig a gócpontban találta magát, és mindig tett arról, hogy legyen valami köze az események végkifejletéhez. :D
A jelen cselekményei is viccesek voltak, totál abszurd volt az egész szituáció. :D spoiler
Örülök, hogy elolvastam, mert tényleg egyedi történet, de nem hinném, hogy valaha újra a kezembe fogom venni a könyvet. :)
És érdekes, mert annak ellenére, hogy ez a véleményem, bátran ajánlom mindenkinek. :)

20 hozzászólás
J_Goldenlane IP>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Az a helyzet, vizsgálóbíró úr, hogy nem voltam egész életemben százéves. Épp ellenkezőleg, ez valami egészen új fejlemény.

A regény első ránézésre tényleg arról szól, hogy a száz éves ember kimászik az ablakon, és eltűnik. De, mint ahogy a fenti idézet rámutat, nem volt ő mindig száz éves. A regény tehát arról is szól, hogy a meglehetősen sajátságos életfilozófiát valló Allan Karlsson végigbóklászik a XX. századon, és minden érdekesebb történelmi fordulóponton átcsörtet. A XX. század pedig bővelkedik érdekes történelmi fordulópontokban és eseményekben, melyekre a könyv elolvasása után már nem fogsz tudni úgy tekinteni, mint előtte.

Csodálatos groteszk humora van a regénynek, különösen csodálatos, ahogy az író a párbeszédeket kezeli, illetve kerülgeti, és közben békebeli hangulatba ringat minket, még akkor is, ha éppen atombombát épít kiváló antihősünk, vagy a Gulágon táborozik. A végén talán kicsit túlzásokba is esik az író, de addigra én már beletörődtem, hogy ez egy ilyen könyv, és csak nevettem rajta.

A könyv tanulsága pedig nagyjából annyi, hogy a századik születésnapot követi a százegyedik.

Mindenkinek ajánlom, aki a hosszú élet receptjét keresi!

sztimi53>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Az értékelés címe: A harmincas nő, aki vicces könyvet olvasott és jól szórakozott. A könyvnek már a címe is marhaság, és utána is tiszta marhaság az egész is, de annak legalább vicces. A történelemmel ahogy játszik, azt imádom. Persze a jelentős események azért ugyanazok, csak a főszereplő szerepe a világformáló eseményekben kissé, na jó, nagyon eltúlzott. Úgy látszik az északi népek szeretnek ámokfutó vénemberekről írni, ez az első gondolom. Maj Britt jut eszembe. Jókat röhögök, de csak kis adagokban bírom befogadni az első részét. Körülbelül a felétől pedig felfalom. Sokan Rejtőhöz hasonlítják, de Jenő nekem viccesebb, ám ezen is jól szórakoztam. A világ történelmet megváltoztató Karlsson a maga 100 évével, azzal, hogy nem olyan hülye, mint ahogy mutatja magát, de történelmileg annál jelentősebb, igen szimpatikus figura, bármily erkölcstelen köpönyegforgató is. Végül is igaza van, azzal foglalkozik, hogy neki legyen jó, és mindig megússza. Ilyen a jó kalandhős. Bírom a politikai pártatlanságát, illetve azt, ahogy mindet megveti, a valláshoz való hozzáállása is hasonló, a pénz pedig mindig utat talál hozzá, ahogy az élet is. Na meg a pálinka. Azért a mellékszereplők se kutyák. A kisstílű bűnözőktől kezdve, a túliskolázott Bennyn át, a vörös hajú, mocskos szájú elefántlányig mindenkin jókat röhögtem, beleértve a kevéssé intelligens Einsteint is feleségestől. A szülinapomon is játszódik, Allan is bika, nem mintha ez bármit is jelentene. Már csak annyit akarok írni, hogy

“… és így a dolgok nagyjából rendben voltak, mint ahogy minden más tekintetben is. Ha nem hiányzott volna a pálinka. Allan pontosan öt évig és három hétig bírta. Akkor azt mondta:

– Most már szeretnék inni valamit. De itt nincs semmi. Ideje odébbállni.”

6 hozzászólás
RosszQtya>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

A könyv jó volt, de csak ha az egészet nézem. Voltak hibái, de hát kinek nincsenek.
Több helyen olvastam a Rejtő párhuzamot.Ilyet nem találtam, ne is keressétek. Az a fajta humor csak az övé, azt utánozni nem is lehet.Nekem inkább a kommunista éra vígjátékai, főként a Cseh vonal ugrott be inkább. @Mia_Wallace említette az Olsen bandát, ezt inkább helyénvalónak találom, bár az a zsenialitás, hogy mindent elrontunk amit csak lehet, itt azért nem igazán tetten érhető.Sajnálatos módon a szegény öreg 100 éves bácsi karaktere nem lopta be a szívembe magát,pedig igazán ügyesen csattogtatta a műfogsorát. Az a halvány kis szerelmi szál, viszont tetszett, kedves és megindító volt néha.
Szerintem belefogok majd a közeljövőben az analfabétába is, mert kíváncsi vagyok abból mi sül ki.:)

eme>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Nem a humoros könyvek Real Madridja (nemcsak a Főnök, az olvasó is szereti a focit – legalábbis Eb utánérzésként egy ideig – majd elmúlik).
Nitroglicerin Rt, dinamitgyártó cég és társai ide vagy oda, bizony nem durrant ez akkorát, mint vártam, pedig elvileg volt muníció bőven. Lehet, csak én vagyok közömbös(ebb) a műfaj iránt, fene tudja, de tény, hogy többnyire olyan zavaros katyvaszban éreztem magam, mint Allan Emmanuel Karlsson a huszadik század zűrjeiben.
A százéves ember ugyanis nemcsak a jelenben kavarodik elképesztő kalandokba, miután úgy dönt, hogy a szülinapi parti nagy felhajtása (és inkább az elmúlásra emlékeztető ünnepélyessége) helyett inkább az ablakon való kilépést választja, és csigatempóban, fájós térddel, de rettenthetetlen elszántsággal folytatja életét.
A regény két szála – Karlsson múltja és jelene – párhuzamosan fut, miközben kirajzolódik előttünk a történelem nagy eseményeiben nemcsak szemtanúként, hanem cselekvő alanyként részt vevő kisember képe, aki egyszerűen nem vall és nem képvisel semmiféle felfogást, elutasít minden ideológiát és vallást, viszont egészsége érdekében oda áll (át), ahová szükségét érzi, és vállalja, hogy spoiler. Mert bizony, valljuk be, fontos dolog a pálinka, de azért ami az öltönyös férfiakat érdekli, az nem a kecsketej. Sokkal inkább a „kávé”, amit a Karlssonok segédmunkásként szolgálnak fel – persze véletlenül épp jó helyen, és főleg: jó időzítéssel.*

Tudjuk, már az elején figyelmeztettek rá, hogy aki csak az igazat mondja, azt nem érdemes hallgatni. Nos, itt nem fenyeget az a veszély, hogy az igazat és csakis az igazat halljuk. De a sok blődség mellett talán még az is elhangzik itt-ott, ha odafigyel az ember.
Bár nevetni nem sokat nevettem a regényen, ami néha eléggé erőltetettnek és túlírtnak is tűnt, azért, ha nem is szárnyal svejki magaslatokban, Karlsson alakja elég böcsületesen tart tükröt az erkölcseiben nem túl feddhetetlen, de hát, mit tegyünk, valamiképp boldogulni és életben maradni vágyó, hétköznapi emberke elé. Az elsősorban antihősünk karaktere révén megvalósuló társadalomkritika, annyi, amennyi belefért a műfajba, nem volt ellenemre, a körítés – Szépségestől, elefántostól, Szonjástól és egyéb, spoilerveszély miatt fel nem sorolandó szálastól – viszont néha megnyomta a gyomromat.

Mindenesetre van pár tanulság is a történetben. Például nem árt vigyázni a nagy szavakkal, lásd „Never Again” , mert soha nem tudhassa az ember, mit rejtenek maguk mögött. Sőt, még rosszabb: nagyon is jól tudhassa, de általában nem nagyon érdekli. Ahogy az sem, hogy kinek segít készségesen mindig, ha épp felkérést kap rá. És nem, nem a kecsketej…***

* Elnézést, ha netán zavarosan fogalmaznék, nem a kecsketejből készített pálinka tehet róla, még a vodka sem, talán inkább ez a szédítő átszáguldás majdnem az egész múlt századon** és keresztül-kasul a földtekén.
** Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen gondolatokra fogok valaha vetemedni, de Hitler nekem is hiányzott. (l. https://moly.hu/ertekelesek/1707941)
*** l. *

1 hozzászólás
Roszka>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

A százéves ember, aki mindent IS tud.
Szórakoztató, igazán kalandos életút. De ha valaki ilyen sokáig él, tényleg sok mindent tudhat és sok mindenen megy keresztül. Néha meggazdagszik, néha fogságba esik. Néha komoly, és néha vicces történet.

2 hozzászólás
gybarbii>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Hitelt kell adnom a leírásoknak, ez az egyik legviccesebb könyv, amit valaha olvastam! Leborulok Jonas Jonasson és Allan Emmanuel Karlsson nagysága előtt! Elképzelni sem tudom, hogy lehetett ennyi mindent összehordani egy könyvön belül…
Amúgy imádtam Allant, az élettörténetét, az életfelfogását, a problémamegoldó képességét, az elzárkózását a politikától, az atombomba-szakértelmét, hogy egyszerűen mindent túlélt… Egy ilyen emberrel szívesen megismerkednék! :)

DoreenShitQ>!
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

„– Karlsson úr felrobbantotta a házát? – kérdezte a szociális gondozó.
– Igen – felelete Allan. – Rossz szokásom."

    Nehezen indult a viszonyunk, de amint beindult vitt magával. Tetszett az író stílusa, a zseniálisan eltalált utalgatások. Bár szerintem az Év legviccesebb könyve feliratot kicserélném az Év legabszurdabb könyve mondatra. A szó legjobb értelmében. És a cserét azzal indokolnám, hogy igazából nem voltak benne olyan nagyon erős poénok, inkább a cselekménye fogott meg – ami jó tömény, jól oda kell figyelni, nehogy lemaradj –, és még röhejesen furcsa, amit én imádtam. Elkezdtem mesélni valakinek miről is szól ez a könyv, és vagy egy órája beszéltem, ahogy eljutottam a feléig, miközben nevettem a könyv lehetetlenségén.

„– Tudtam, hogy megint politikáról lesz szó – mondta Allan.
– Azt nehéz elkerülni, ha valaki az Egyesült Államok elnöke – felelte Harry Truman."

    De nem csak cselekmény terén erős a könyv. Rengeteg karaktert ismerhetünk meg, akik valahol csak kisebb szerepet kapnak és feltűnnek újra, jelentőségteljes szerepben ezúttal, és persze vannak állandó szereplők. Már egy ponton nem tudtam, ki lehet az, aki csak kitalált és ki, aki tényleg élt a valóságban. Nagyszerűen vegyítette a kettőt az író, ahogy olvastam a könyvet mindig magam mellé készítettem a telefonomat, hogy rá tudjak keresni az adott személyre.
Az állandó szereplőket is nagyon kedveltem. Igaz karakterfejlődésről nem igazán beszélhetünk, inkább megtartják a könyv végéig a történet elején megismert személyiségjegyeiket, de ez így volt jó, legalább volt valami állandó ebben a jó kis katyvaszban :D

„Allan megköszönte és elfogadta az ajánlatot. Elég időt töltött már itt, jól kipihente magát. Párizs egyébként is a világ egyik békés és stabil pontjának látszik, ahol nincsenek olyan utcai zavargások, amilyenek nemrég végigsöpörtek Balin, még Allan szállodája környékén is. Két héttel később már indultak is. Amanda május elsején kezdi meg nagyköveti munkáját.
1968 május elsején."

    És egy apróság: már fent is említettem, de még egyszer el kell mondnom, jól kihangsúlyoznom: tényleg zseniálisan utalgat az író. Olyan okosan fűzi össze a szálakat, olyan jól meséli el a sztorit… nagy mezei piros pont.

„– Kétségtelen, hogy akkor sem voltam józan – magyarázta a hajléktalan alkoholista. – Annyira részeg azonban soha nem vagyok, hogy nemet mondanék négy üveg borra.”

    Összességében nekem nagyon tetszett, kár, hogy már az elején nem tudott belerángatni a világába. Mindenképp felkeltette az érdeklődésem az író többi könyvére, amire ha lehetséges, hamarosan sort is kerítek.

„– De ha pozitív módon gondolkodunk, majd csak rátalálunk valami megoldásra.”

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chöpp >!

Az emberrel néha előfordul, hogy az esze teljesen leáll, de a szája még mozog.

366. oldal

4 hozzászólás
keep>!

Felőle mindenki úgy viselkedik, ahogy akar, de nagy általánosságban azt gondolta, a mérgelődésnek semmi értelme, ha az ember megteheti azt is, hogy nem mérgelődik.

199. oldal, 13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson
egy_ember>!

– Marxisták vagyunk – mondta az egyik férfi. – A nemzetközi munkásosztály nevében harcolunk…olyan társadalmat építünk, melyben mindenki számára megvalósul a gazdasági és társadalmi egyenlőség, és mindenki kibontakoztathatja egyéni képességeit; melyben mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki szükségletei szerint fogyaszt.
– Értem – mondta Allan. – Nincs véletlenül egy kis pálinkátok?

150-151. oldal

1 hozzászólás
elle>!

A politikával az a helyzet, hogy nemcsak szinte teljesen felesleges, hanem feleslegesen bonyolult is.

384. oldal

egy_ember>!

Allan tekintélye a kis csoportban tovább nőtt, amikor a hosszú várakozás közben kifundálta, hogyan lehet pálinkává alakítani a kecsketejet.

152. oldal

Miamona>!

Sztálin fejjel előre végigzuhant a padlón. Ott feküdt az agyvérzésével egy álló napon át, mert ha Sztálin elvtárs egyszer azt mondta, hogy ne zavarják, akkor nem zavarják.

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sztálin
Miamona>!

– Csak két olyan dolog van, amit jobban tudok másoknál. Az egyik az, hogy hogyan lehet kecsketejből pálinkát csinálni, a másik pedig az, hogy hogyan lehet összerakni egy atombombát.

416. oldal, Epilógus

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson
meseanyu P>!

Amikor az élet túlórázik, az ember többet megenged magának […]

14. oldal


A sorozat következő kötete

A százéves ember aki... sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég
Charles Martin: Hegyek között
Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár
Andy Weir: A marsi
Rick Riordan: Tűztrónus
Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Cornelie C. G.: Talán mindörökké
Stephenie Meyer: A Vegyész