A ​százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik (A százéves ember aki... 2.) 65 csillagozás

Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Mi jöhet még Allan Karlsson életében? A jó öreg százévesnek, bizony, maradt néhány kaland a tarsolyában.

Az egész egy hőlégballonos túrával és három üveg pezsgővel kezdődött. Allan és Julius a csodálatos látványért szálltak fel az égbe, de a kaland, szerencsétlenségükre, egy kényszerleszállással végződött – a tengeren. Naná, hogy az őket kimentő észak-koreai hajó kapitánya éppen hasadóanyagot csempészett haza Kim Dzsongunnak!
Balesetükkel egy súlyos diplomáciai válság kellős közepébe csöppennek, az események sora pedig a világ vezetőinek társaságába sodorja hőseinket, itt van mindenki, aki számít, a svéd külügyminisztertől Angela Merkelen át egészen Trumpig. A kalamajka adott – ezt kell ép bőrrel megúsznia az immár százegy éves embernek.

Jonas Jonasson az európai szórakoztató irodalom legviccesebb szerzője, aki ezzel a fergetegesen eszement történettel azt is bizonyítja, hogy ritkán ugyan, de a folytatás még az első részt is képes felülmúlni.

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
428 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937762 · Fordította: Kúnos László
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
428 oldal · ISBN: 9789632938530 · Fordította: Kúnos László

Kedvencelte 3

Most olvassa 17

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Ez megint halálos volt, rengeteget nevettem. Kifejezetten értékeltem, hogy olyanokon élcelődött, mint Trump, a jókat meg, mint Merkel, roppant szimpatikusnak állította be. Volt egy-két nagyon találó félmondat Magyarországról is, mondanom se kell, hogy nem túl hízelgő felhanggal. Habár sok benne a kitalált elem természetesen, de azért nagy vonalakban sajnos pontos képet fest a világban ma zajló eseményekről.

4 hozzászólás
>!
robinson P
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Jonasson pontosa azt adta, amire vártam: egy kellően abszurd történetet, jó kikapcsolódást, remek szórakozást. Jonasson hozta a formáját, minden, a korábbiakban megismert jellemző megvan ebben a könyvében is. A százegy éves ember kalandjai vadabbak, mint az előző könyvben.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/12/a-szazegy-eves-e…

>!
Timcsibaba77
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Nem gondoltam volna, hogy ez a kelekótya „öregember” ennyire belemar a szívembe, de nagyon hozzám nőtt a bohókás mégis elgondolkodtató kegyetlen meséjével, ráébresztve engem is, hogy mennyire gyarló volt maradt, és lesz az ember. Nagyon tetszett, hogy felpörögtek az események, és nem annyira a múltban kalandozott az író, hanem sokkal inkább lényegre tört, és a jelent mutatta be egy tisztára törölt tükörrel. Mert nem görbe tükör, nem is törött, hanem az igazság, hogy mennyire a kapzsiság és butaság tör előre, mindig divatban marad a hülyeség, amíg ember az ember. Egy civilizáció sem bírta leküzdeni a saját árnyékát. És igen, tovább ment az író, a száz éves száz egy éves vén ember lett, de már nem hiszem, hogy megéri az író elméjében a 102-t, habár egy disztópikus jövő fantáziálgatásra még bepörgetném a kis öreg agytekervényeit. Nekem nagyon tetszett, mert átfésülte egész Európát, átölelte a kulcsfontosságú politikai problémákat az író, mégis könnyed, humoros módon. Csak ajánlani tudom másnak is, mert mindenképp elgondolkodtató szatirikus mű. Mindenképp filmvászonra kívánkozik ez a történet is. És tényleg a legvége elgondolkodtatott, hogy felgyorsult világunkban az a baj, hogy már csak nézünk ki a fejünkből, egész nap bámuljuk az internetet, egyoldalú információömlést kapunk, amit befogadunk, és egy nagy baj van az egésszel, hogy szép lassan elidegenednek az emberek egymással, mert már nagyon magukba záródtak a sok netezéssel, túl sokat gondolkozunk.

>!
Mariann_ P
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

A napokban 4 könyvet is félretettem, valahogy nem kötött le egyik sem.
Azt gondoltam, beteg vagyok, nem megy az olvasás.
Aztán tegnap kezembe került ez a könyv.
Nem vagyok egy vicces történeteket halmozottan olvasó ember, de ez, levett a lábamról.
Az éppen aktuális politikai eseményeket fél füllel kénytelen vagyok hallgatni a férjem miatt, így viszonylag képben voltam a nevekkel. az abszurd történések során.
A közepe leült egy kicsit, de fontos volt a további történések miatt.
Én az első 100 évről nem olvastam, de most már kíváncsi lettem.
1 nap alatt elolvastam, remekül szórakoztam.

>!
Boritek70 P
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

A százéves ember, aki most már százegy éves, nagy kedvencem volt, a számolni tudó analfabétával együtt. Gyilkos Anders viszont nem volt az esetem, úgyhogy most kíváncsian vártam Allan újabb kalandjait. S bár korával is magyarázható okokból az újdonság varázsa kicsit csökkent, és a friss politika annyira nem tud lázba hozni, számomra azért ez az Allan még mindig az az Allan. Aki végig csetlik-botlik néhány kontinensen, elcseverészik néhány államfővel az atombombákról és a spárgatermesztésről, és minden helyzetből kivágja magát, ha nem is mindig túl diplomatikusan. Remélem megéri a százkettőt!! :)

>!
Dmitrij P
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Össze vagyok zavarodva, mert úgy emlékszem, hogy a sorozat első része határozottan tetszett. Olyannyira, hogy kedvenceltem is. Bájos volt a főszereplő ügyefogyottsága, bejött a cselekmény történelmi perspektívában történő elhelyezése, és úgy összességében a humor is eltalált, ami a történetet körüllengte. Bár ez utóbbi szubjektív műfaj, senkivel sem kívánok ezen vitatkozni. A szerző második magyarul megjelent könyvét, ami Az analfabéta, aki tudott számolni címmel jelent meg, nem olvastam, így arról nem tudok nyilatkozni, a következőt viszont igen, és sajnos elég lesújtó véleménnyel voltam róla: bárgyú, bugyuta történet, a szereplőkről nem is beszélve.

Az immáron százegy éves ember történetét nagy reménnyel vettem kézbe, abban bízva, hogy a szerző visszatalált a helyes útra, és a Gyilkos Anders csak egy véletlen kilengés volt, a szükséges rossz a pénztermelés rögös útján. Az előszóban említi a szerző, hogy sosem tervezte az eredeti történet folytatását, de ahogy telt az idő, és a világ egyre tökéletlenebb lett, a százéves ember, Allan Karlsson újra és újra megszólalt a fejében, és figyelmet követelt magának: volna még mondanivalója.

Bárcsak ne lett volna!

Mintha nem is ugyanaz az ember írta volna, mint aki az elsőhöz adta a nevét. Ha a Gyilkos Anderst bárgyúnak és bugyutának neveztem, nem is tudom, erre milyen jelzőket aggassak. Nemhogy kétdimenziósra redukálódnak a karakterek, hanem egyenesen egy dimenzióba zsugorodnak, jellegtelen papírmasé figurákká válnak még azok is, akiknek korábban volt valamiféle jelleme. A negatív karakterek nagyon gonoszak, csúnyák és buták, ennél mélyebben árnyalásig nem jutunk, a pozitív szereplők sem valami színesek. A cselekmény jobbára egyetlen szálon fut, és az időben történő visszaugrásokkal igyekszik a szerző magyarázatot szolgáltatni az olykor teljességgel érthetetlen és váratlan fordulatokra. Pontosan olyan érzése van az egyszeri olvasónak, mintha a viccmesélő minden alkalommal elmagyarázná, mi volt a poén az imént előadott viccben. Mind ismerünk ilyen embereket.

A történet során belebonyolódunk aktuálpolitikai témákba is, és ha valaki nem homokba dugott fejjel töltötte az elmúlt éveket, akkor nagyjából sejtheti, hogy miről van szó (nem kívánok belemenni). Talán itt jelenik meg az egyetlen írói szándék: ítéletet mondani a világ jelenlegi alakulása felett. Ha ezt sikerült volna humorba csomagolni, és meghinteni némi szatírával, talán működött volna a dolog, hisz erről is szólt az első rész egy másik történelmi korszakra kihegyezve. Itt azonban Jonas időről időre a demagóg prédikáció eszközével él, humornak nyoma sincs. A politikai szereplők elnagyoltak, sőt legtöbbjük kifejezetten felesleges (bár valljuk be, ez a való életben sincs mindig másként), a könyv végére pedig egyértelművé válik, szerepük mindössze a könyv eladási adatainak növelését célozza, a cselekményhez vajmi kevéssel járulnak hozzá.

Végtelenül bosszantott a könyv, és most már megkérdőjelezem a saját ítélőképességemet, hogy az első rész valóban olyan jó volt-e, mint ahogy emlékszem, vagy csak az idő tupírozza fel az élményt. Ehhez újra kellene olvasnom, de egy időre elegem lett a szerzőből.

>!
dwistvan P
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Ez a könyv is könnyed humort nyújtott. A százéves ember kötetében történelmi események humoros kritikája után a százegy éves korban a jelen időszakának politikai szereplői és eseményei kaptak könnyed humorú kritikát. A nevetséges helyzetek mögött azért rendesen ott vannak a beszólások is politikusokról és politikájukról. Maga a történet fordulatos és jól illeszkedik a korábbi kötet kalandjaihoz. Szórakoztató olvasmány, jó kikapcsolódás volt.

>!
Veron P
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

A százéves embert eléggé kedveltem, még a történelem is érdekesebbnek és értelmesebbnek tűnt, sőt szinte izgisnek ahogy Jonasson mesélt róla. És még a humornak sem volt híján. Így reméltem, hogy a második rész méltó folytatás lesz, ha már meg kellett születnie.
Azért ez más. Az első rész elmesélte a múltat, kvázi száz évet, szóval mostanra csak a jelen maradt. Ami azért így furább, tény, és kevésbé is vicces, kicsit burleszkesebb lett az egész. De ahogy sikerült ráérezni erre az újfajta ízre, ezzel is elvoltam. Lehet, hogy a politika is érdekesebb, mint távolról tűnik?
Azért a humor, az hiányzott.

>!
Àdám P
Jonas Jonasson: A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

Zseniális! Alapvetően nem az én műfajom a szórakoztató irodalom, de ez a könyv az abszurd helyzeteivel és humorával lekötött. Egy könnyedén olvasható történetben Trump, Kim Dzsongun, Merkel, Putyin és mások… A legszebb az egészben a rengeteg utalás az aktuálpolitikára. 2018-ban íródott, minél előbb érdemes elolvasni! :)


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Az én nevem Allan. És ez itt a legjobb barátom, Julius. Aki spárgatermesztő. Én nem vagyok semmi, csak öreg. Ha hiszi, ha nem, ma van a százegyedik születésnapom.

>!
Gulliver_HUN P

Allan azt olvasta valahol, hogy aki túl sok időt tölt a fekete tabletje társaságában, elveszti képességét a dialógusra. Mert a gépnek az a tulajdonsága, hogy nem beszélget a tulajdonosával, hanem csak beszél hozzá. Az ember bolyong az internet világában, és
olyan mértékben hagyja, hogy mások gondolkozzanak helyette, hogy a végén egészen elbutul.

246. oldal

>!
robinson P

Kis idő múlva hátraszólt Juliusnak:
– Tudod, mim van nekem?
Julius résnyire nyitotta a szemét.
– Nem, nem tudom. Mi?
– Egy tervem.

1 hozzászólás
>!
robinson P

Az öreg Julius és a még öregebb Allan azonban hamarosan elunták, hogy nincs más dolguk, mint a Svédországból egy bőröndben véletlenül magukkal hozott milliók elköltése.

>!
Gulliver_HUN P

– Tessék, ezt neked adom – mondta a barátjának Allan. – Tulajdonképpen én kaptam ajándékba az igazgatótól, de rajtad kívül nincs senki, akit felhívhatnék, neked viszont mostanáig nem volt telefonod.
Julius köszönte a kedvességet. Nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy Allan továbbra sem tudja felhívni, ugyanilyen okból.
– Ne veszítsd el! – tette hozzá Allan. – Drága darabnak látszik. Régen jobb volt, amikor a
telefon egy zsinórral a falhoz volt erősítve, mert mindig lehetett tudni, hol van.

7. oldal

>!
damaru

– Mi a büdös franc folyik itt? – kérdezte Trump elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójától, H. R. McMastertől, aki nemrég került az előző nemzetbiztonsági főtanácsadó, Michael T. Flynn helyére, akiről kiderült, hogy maga is kockázatot jelent a nemzetbiztonságra.

107. oldal

2 hozzászólás
>!
robinson P

Korea ezerkétszázhetvenöt éven át volt egységes ország. Aztán gyorsan romlásnak indult.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Erlend Loe: Fvonk
Katarina Mazetti: Pingvinélet
Katarina Mazetti: Családi sírbolt
Susan Elizabeth Phillips: A szeretőm a First Lady
Vi Keeland – Penelope Ward: Szívtipró pilóta
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska