Csaj, ​csaj, csaj (Jonah Black fekete naplója 1.) 71% 13 csillagozás

Öt-hat évvel ezelőtt vettem meg, és azóta csak bámulom a polcon, hogy melyik világon éltem én akkor (vagy mekkora kedvezmény lehetett rá bookline-on?!), hogy teljesen ismeretlenül megvettem egy egész sorozatot, amelyet a Zabhegyezőhöz hasonlítanak?! Most végre úgy gondoltam, utánajárok én ennek, hisz rövid, kétszáz oldalas könyvekről van szó. Ha már pénzt adtam ki érte…

Igazából valami szörnyű rosszra számítottam, valami buta tinifiú képzelgéseiről. Bár kétségkívül, tini fiú a főszereplő, és igen sokat képzelődik, az biztos. Mindenesetre kellemesen csalódtam, nem volt ez rossz könyv. Persze semmi világmegváltó, de kikapcsolódásnak megfelel. Olyan igazi kamaszos történet, a változatosság kedvéért egy fiú tollából. Kíváncsi vagyok a többire is, főleg, hogy az előzményekre végig csak utalgatott, nem tudtunk meg semmi konkrétat, de a következő részben talán már benne lesznek.

A fordítás pedig valóban szörnyű, végig olyan 'így beszélnek a felnőttek, ha azt akarják mutatni, hogy mennyire képben vannak a mai szlenggel' érzésem volt tőle.

Ez a fordítás iszonyú… kíváncsi vagyok a sztorira, de a követező részeket angolul olvasom, vagy németül, vagy bármely más tetszőleges nyelven, amit megszavaztok nekem. :D
Konzseniális? Tini így nem beszél, de még azt is kétlem, hogy Tandori Dezső fiatalkorában bárki így beszélt volna – ha esetleg onnan próbált volna ihletet meríteni.

Még csak annyit, ha ez a Zabhegyező méltó utódja, akkor Leiner Laura igen nagyot alkotott a Szent Johanna gimivel.

Jó volt már kicsit fiú szemszögből látni a dolgokat. Nagyon megszerettem ez a kis könyvet, várom, hogy tovább olvassam a többi részét. Jó kis történet, könnyen olvasható, bár nem lett kedvenc. Néha csak néztem a fordításán, milyen értelmetlen. Szóval ezért csak 4*

A Jonah Black fekete naplója című könyv egy 17 éves amerikai fiú történetét meséli el. Bár a művet (gondolom) elsősorban fiú közönségnek szánták, izgalmas olvasmány egy lány számára is.

Már a könyv borítója is figyelemfelkeltő, hisz egy spirálfüzet formáját tükrözi – mintha az ember egy valódi naplót tartana a kezében. A fekete szín pedig (számomra) sötét múltat, történetet sejtet. Tetszenek a borító belsején lévő képek, ez is olyan, mintha az illető a naplójába ragasztott volna fotókat.

A fordítás hagy némi kivetnivalót maga után, néha elég érdekes mondatszerkezetekkel találkozunk, de ez egy idő után már nem olyan zavaró, hisz a történet az utolsó sorig olvastatja magát.
A szóhasználat egyszerű, mégis változatos; Jonah az érzelmeiről ír, de nem ömlengős, úgymond nem „nyálas”.

A könyv címe nagyon találó, hisz a történetben végig „a csaj” a központi téma – a szó ismétlésével nyomatékot is ad ennek –: Nincs más, csak a csajok, a fiú nem tud másra koncentrálni, csak a lányokra, minden rájuk emlékezteti, mindig róluk fantáziál.

Úgy gondolom, Jonah szerepébe bármelyik fiatal srác könnyen beleképzelheti magát. Ő egy érzelmes, kissé magába forduló fiú – még a barátainak se beszél „sötét múltjáról”, s a pszichiáternek is nehezen nyílik meg, nem akar beszélni a problémáiról, pedig tudja, hogy vannak.
Jonah azonban önálló is, hisz mivel senkitől nem kap érdemi segítséget abban, hogy az őt megillető helyre, a szenior osztályba kerüljön, papírt ragad, s levelet ír az iskola igazgatójának, majd Florida kormányzójának.
A naplóbejegyzéseket fantáziálgatások, s időnként hallucinációk szakítanak félbe. Jonah szinte minden gondolata az álomcsaj, Sophie körül forog, mindenkiben őt látja. Foglalkoztatja a szex, izgatja a fantáziáját, ha meglát egy csinos lányt, akit aztán képzeletben le is vetkőztet – minden vágya, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhessen egy csajjal, s nem csupán azért, hogy elmondhassa, már ő sem szűz (hisz így, 17 évesen elég kínosnak találja, hogy ő még nem volt együtt egy lánnyal sem), hanem ténylegesen vágyik is erre.
Jonah komolyan megfontolja minden döntését, néha talán túl későn is gondolkodik – nem akarja megbántani barátnőjét, nem szeretne fájdalmat okozni neki, de pont az ellenkezőjét éri el hallgatásával.

A történetben nincsenek váratlan fordulatok, mégis izgalmas a cselekmény. Jonah nagy titkára az első kötetben még nem derül fény, s a kíváncsiság arra hajtja az embert, hogy elolvassa a többi részt is.

A könyvet minden kamasz fiúnak és lánynak csak ajánlani tudom, megéri elolvasni.

Konzseniális, mi??? Az egy dolog, h szótárban kellett megnéznem, mit jelent, ez még simán az én hiányosságom, de ettől függetlenül szívesen megkérdezném Tandori Dezsőtől, h melyik konzseniális barátja használja a hendi kifejezést a mobiltelefonra, h csak egy példát említsek. Az egész könyv hangulatát rontja ilyen és ehhez hasonló, senki által nem használt szavakkal. Pedig szegény Jonah mindent megtesz, h az érdeklődésünket fenntartsa, képes mondat közben is abbahagyni az aznapi történések visszaidézését és fantáziálgatni. Miről is? Ja igen, a szexről. Ezek után mondja nekem bárki, h a hormontúltengéses kamaszfiúk legfőbb mozgatórugója nem a szex.:D