Az ​Árny fia (Árnyorgyilkos-trilógia 1.) 75% 122 csillagozás

Sokkal ígéretesebbnek tűnt, sajnos nem fogott meg anniyra, mint képzeltem. Valahogy hiányérzetem volt, talán a karakterek vagy a világ miatt. Valahogy senkit sem éreztem teljesnek. A világról is szivesen olvastam volna, lehetett volna többet írni a háttérről. Az alaptörténet érdekes volt, de lassan indult be. A vége elég pörgős volt, de kiszámítható. Caim érdekes volt, ez az árnyas dolog érdekel, talán a folytatásban már kicsit többet tudunk meg róla. Kit titokzatos, szerintem ő tetszett a legjobban függetlenl attól, hogy nem sokszor szerepelt. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a folytatásra, hátha az már sokkal izgalmasabb lesz,

Gyerekkoromban még úgy szólt a mese: a szegény legény furfangos módon elnyerte a hercegnő kezét. Esetleg a hős herceg levágta a sárkányt, és kiszabadította a királylányt.
Mostanra a mese kicsit megváltozott.
Kaptam helyette meg nem értett orgyilkos fiú és szomorú sorsú nemesleány kalandjait a korrupcióval. Bevallom, az első fejezetnek többször nekifutottam, klisé detektorom veszettül villogott bennem, meg úgy egyébként is, egy olyan általános „Neeeeheemakaroom én ezt nyüsz nyüsz.” hozzáállással indítottunk. (Erről is Brent Weeks tehet! http://moly.hu/konyvek/brent-weeks-az-arnyak-utjan/tag?user%5Bid%5D=29011)
Aztán összebarátkoztunk.
Hogy miért? Mert a kötet sodró lendületű, az író stílus kifejezetten kellemes; van egy két eredeti ötlet és gondolat benne (pl: az árnymágia, Kit a szellempajti…); a karakterek nem túl kidolgozottak, de szerethetőek. És..és…és…képzeljétek el, ebben a könyvben MEGSEBESÜL a főhős! És nem varrják össze azonnal! Nincs healing potion! És hátráltatja őt a sebe! Értitek ezt? Ott lőnek a főhősre nyílpuskával, és a gonoszok nem direkt mellé lőnek! Alig akartam elhinni. A főhősnővel történtekről nem is szólva. Külön meglepetés, hogy férfi az író, és bár klisés, de nem tök béna és suta a szerelmi szál.
Engem meggyőzött az első rész. Kíváncsi vagyok a következő kötetre. Az innováció fanatikus híveinek nem ajánlom, de aki egy kellemes, akciódús kikapcsolódásra vágyik fantasy közegben, annak egy próbát mindenképp megér. :)

Árnyorgyilkos-trilógia 1

Ez nagyon izgalmas, igazán jó sorozatkezdő rész volt, nagyon tetszett.
Véleményem szerint méltatlanul alul van értékelve.
Rengeteg ármány, hatalmi és vallási harc, súlyos múltbéli titkok színesítették a történetet. A remek karakterek belopták magukat a szívembe, nagyon izgultam értük, mivel sokszor kerültek életveszélyes, szinte megoldhatatlan problémákkal szembe. Persze tudja az olvasó, hogy ezek megoldódnak, hiszen ezért íródnak a könyvek, de attól még izgul értük az ember.

Nem olyan rossz könyv ez szerintem, mint ahogy a százaléka alapján gondolnánk.
Nem álltam neki nagy elvárásokkal, és szerintem teljesen hozta az olvasható krimi/akció Da Vinci kód beütésű történetet. Én teljesen elvoltam vele.
Orgyilkosunk elvállal egy nagyon egyszerűnek ígérkező munkát, de mikor odaér nagy meglepetés éri, lesz egy potyautasa, és belekerül egy nagy hatalomátvételi játszmába.
Mindenki elárul mindenkit, aki rossznak tűnik, az jó, aki jónak az rossz.
Egyedül ez a fantasy szál nem az igazi számomra. Kit nem nagyon derült ki számomra, hogy kicsoda-micsoda, az árny természetét, határait pedig még annyira se feszegetjük.
Csavarokat nem tartogatott a könyv, vagy legalábbis én nem lepődtem meg semmin, mert nagyjából minden előre borítékolható volt, de nekem teljesen jól esett olvasni és a folytatásokra is kíváncsi vagyok.

Egyrészt sikerült jól elhúznom a befejezést, de ez nem a könyv hibája volt.
Nem a legkiválóbb regény, de mégis tetszett. Sokszor túl egyszerűnek éreztem, kissé elcsépeltnek, de mindig sikerült visszalendülni a jó irányba. Az alap történet is érdekesnek ígérkezik, remélem a folytatásban több részlet derül ki.

Nem vártam túl sokat, mert amikor olvasni kezdtem 76%-on állt a könyv. Olvasás után azt gondolom, hogy ez az érték nagyjából korrekt is.
Az Árny fia egy nem túl bonyolult cselekményű fantasy egy egészen jól kitalált világgal, de valahogy esetlenül megírva. A férfi főhősben vannak lehetőségek, és kezdetben a lányban is, de együtt nem szerettem őket. A folytatás egyedül Kit miatt érdekelne, így valószínűleg kihagyom.

Nehéz értékelnem ezt a könyvet, mert elég vegyes érzéseket ébresztett bennem. Egyik részről nagyon érződik a regényen, ahogy az író fejlődik és beletanul az írásba. Az eleje stílusra kicsit fura, olyan nagyon művi volt, de végére határozottan jó és élettel teli lett a történet.
Maga a történet felépítése rendben van, mert logikusan, érdekesen kapcsolódnak egymáshoz az események. Mindezek ellenére hiányérzetem is van a cselekményekkel és a karakterekkel kapcsolatban, amelyeket szeretnék részletesen megmagyarázni, de nem igazán tudok. Csak az érzésem marad, amit nem tudok szavakkal megfogni és átadni.
Nekem nagyon tetszik a történet alapötlete, de sajnos a regény nem nyújtotta azt a maradéktalan élményt, amire számítottam. Úgy is mondhatnám, hogy más, hasonló orgyilkosos történetek és rengeteg fantasy történet olvasása után nem igazán adott sok újdonságot. Ami pedig újdonság lehetett volna, abból nem kaptam annyit, hogy megfogjon magának. Pedig az árny létezésében van fantázia és történet. Kit karakterétől is többet vártam. Nem értem, hogy miért tartja meg magának az információit.
Van ötlet az alaptörténetben és kíváncsi vagyok a folytatásra is. Egyelőre ez a kötet nem nyújtott maradandó élményt, de azért olvasmányosnak és ötletesnek tartom. Kíváncsi vagyok, hogy a következő részekben merre halad a cselekmény.

Jon Sprunk első regénye egyáltalán nem rossz – a felszínen izgalmas, lendületes, olvasmányos stílussal bír és jó ütemben adagolja az eseményeket. Azonban ha kicsit mélyebbre tekintünk, már előtűnnek a regény hiányosságai, melyeket kijavítva sokkal élvezetesebb is lehetett volna a könyv.
A háttértörténet kidolgozása ugyanis sok kívánnivalót hagy maga után – egy-két utalásból ismerjük meg a figurákat körülvevő Birodalmat, a szerző csak a legminimálisabb közlésére vállalkozik, nem épít fel önálló világot és ami talán problémásabb, a cselekmény legfontosabb elemét, az árnymágiát is csak vázlatosan mutatja be. Pedig könnyen kiemelkedhetett volna a középmezőnyből egy érdekesebb koncepcióval, de ez nem sikerült.
A karakterek tekintetében sincs minden rendben, hiszen Sprunk a legalapvetőbb sablonokkal dolgozik, szereplői nem rendelkeznek igazi személyiséggel, csupán elnagyoltan vannak ábrázolva, mintha a klasszikus toposzokon nem is próbált volna meg variálni. Hiába szimpatikusak, nem ismerjük meg valóban mélyen őket.
Mindettől függetlenül a cselekményre legalább nem panaszkodhatok, a szerző jól átgondolta, a szövevényes összeesküvések és izgalmas küzdelmek kombinációját kellemes olvasni, egy pillanatra sem válik unalmassá.
Ez azonban közel sem elég ahhoz, hogy kiválóan szórakozzak. Sprunk nem tud kitűnni, egyelőre még nagyon kevés az eredeti ötlete – remélem azért a trilógia folytatásában tudja kompenzálni a közepes nyitányt.
Bővebben az ekultúrán.

Ez tipikusan az a sorozatkezdő regény, aminek számtalan hibáját, hiányosságát örömmel nézi el az ember, amennyiben a folytatások bebizonyítják, hogy ez csak egy előjáték volt egy sokkal kidolgozottabb sztorihoz. Amolyan kötelező kör, bemelegítés. Mert van benne ötlet és az író stílusa is kellemes. Csak így önmagában ez eddig kevés volt.
Mindazonáltal nagyon örülök, hogy egy újabb kiadó palettájára kerültek fel a fantasy könyvek. A tövisek hercege nálam nagyon jól szerepelt és várom már a Riyria Revelationst is. Ez a könyv viszont nem volt meggyőző, többet reméltem. Meg örülök azért is, mert az orgyilkosokat mégis csak jobban szeretem, mint az újhullámos vámpírokat. Kérdés persze, hogy mennyit fog használni nekik egy esetleges, az utóbbit akár csak részben megközelítő dömping. Mert az csak egy dolog, hogy most menő ez a téma, de ha nem sikerül valamiféle egyediséget adni akár a világnak, akár a szereplőknek, akkor ott ette meg az a bizonyos.
Az Árny fia esetében a teremtett világ elég érdekesnek tűnik és maradt is benne még számtalan lehetőség. Bár hozzáteszem, hogy elég sok sablont használ, de lehet, hogy épp ezért néz ki jól, könnyű lenne belehelyezkedni kellemes ismerőssége folytán.Gondom nem is főleg ezzel, hanem a már említett sok benne maradt lehetőséggel van. Amit megtudunk az kevés, vázlatos. Ezt orvosolhatja persze majd a folytatásokban. Remélem fogja is, mert a könyvben megjelenő mágia nagyon érdekelne. Vagy ez, illetve ennek a kidolgozottabb változata vagy pedig egy összetettebb karakter tehette volna érdekesebbé a sztorit.
De sajnos a szereplőkkel sem tudtam igazán kibékülni. Belőlük is keveset kaptam és az sem volt igazán eredeti. Tipikus karakterek, mellőzve minden egyediséget, amitől életszerűek lehettek volna és az indítékaikkal sem voltam megelégedve. Szépen és jól mozogtak a forgatókönyvben, eljátszották a szerepüket, de ez minden. Ennél ma már több kell.
Az első 100 oldal elég nyögvenyelős volt. Nem tudtam felvenni a fonalat, vagy beleélni magam a történetbe. Itt nagyjából 3 csillagosra le is húztam. Aztán a második fele sokat javult. Beindultak a dolgok, a cselekmény is elég fordulatos, a vége pedig kicsit darkosabb lett, ekkor már majdnem 4 csillagnál járt. Így maradt a végére 3 és fél.
De nem rossz ez a könyv, csak nem jó annyira, mint amennyire lehetne. A folytatását azért megvárom csak birizgál ez az árnyas téma. :)

Könyvtárból hoztam ki, gondoltam sorozat elsője, kipróbálom, legfeljebb nem folytatom. Aztán megláttam a százalékokat, és majdnem elment a kedvem. De csak belekezdtem. És nem annyira rossz, mint amilyennek tűnt. Vannak benne sablonok, persze, de azért ügyesen vannak összerakva. Vannak előre látható események, de olyan is, amit nem vártam. És annyira azért nem is horror. És mert érdekel, hogy hogyan lesz jó uralkodó az új császárnő (nem sok jót néznék ki belőle), és mi lesz a szellemlánnyal, hát keresem a folytatást.