Amennyire döcögősen indult az első fejezet, olyannyira váltak szórakoztatóvá a továbbiak. Hihetetlenül élveztem, a történetek kíváncsiságot ébresztettek, a szerző számtalan, számomra újdonságot jelentő dologgal megismertetett. Ilyen volt az 1863-ban átadott Broadmoor Kórház, a leghíresebb brit pszichiátriai intézet, a világ első, mentálisan beteg bűnözők számára épített intézménye, ahol több ismert sorozatgyilkost kezeltek, így a valódi Hannibal Lectert, vagy épp az igazi Hasfelmetszőt is. (https://www.mirror.co.uk/3am/celebrity-news/life-inside…)
Ronson beszámolt továbbá olyan alternatív kezelési módszerekről, mint az LSD nagy dózisban történő beadása pszichopaták részére az Oak Ridge Hospital for the Criminally Insane pszichopatákat őrző részlegében. A kísérlet neve: Teljes Találkozás Kapszula projekt, egyfajta meztelen pszichoterápia. A terápia tizenegy napig folyt egy kisméretű, világoszöldre festett szobában, ahol a meztelen bűnelkövető pszichopatákat arra ösztönözték, hogy legelemibb érzelmi szintjükre merüljenek le; üvöltsenek, kaparják a falat, vallják be egymás iránti tiltott szexuális fantáziáikat. Hát micsoda csodálatos ötlet ez!
Értékelésem végén álljon itt egy, a könyvből idézett párbeszéd:
„- Minél magasabb szintre emelkedik valaki a ranglétrán, annál több szociopatát találhat ott.
– Ez azt jelenti, hogy a háborúk, az igazságtalanságok, a kizsákmányolás és minden azért van, mert a lakosság egy kis százaléka ebben az bizonyos elmebetegségben szenved? – tettem fel a kérdést. […]
– Úgy vélem, sok ilyesmit kezdeményeznek, sok ilyesmi ered tőlük.
– Ez félelmetes és nagy léptékű gondolat – mondtam. – Ha jól értem, arról van szó, hogy az emberek kilencvenkilenc százaléka idelent ki van szolgáltatva a csúcson lévő egyszázalékos pszichopata frakció kényének-kedvének.”
*****
A pszichopátia mint jelenség kutatásának kezdete Hervey Cleckley amerikai pszichiáter nevéhez köthető. 1941-ben jelent meg a The Mask of Sanity (azaz Az épelméjűség mint álarc) című könyve, amelynek alapjául egy pszichiátriai intézmény betegeinek megfigyelése szolgált. Cleckley 16 kritériumot fogalmazott meg, amivel leírta a pszichopata személyiséget. Ilyen volt például a felszíni báj és jó intellektus; az idegesség, illetve a neurotikus tünetek hiánya; vagy a szavahihetőség, illetve az őszinteség hiánya (Cleckley, 1941; Widom, 1977). További meglátása szerint a pszichopata sikeressé válhat a szakmai életben magas intellektusának és azon képességének köszönhetően, hogy a külvilág számára integrált viselkedést és alkalmazkodást
mutat (Mathieu és mtsai, 2014).
Hare (1991, 1993) szerint a pszichopata tulajdonképpen egy társas ragadozó, aki elbűvöl és manipulál mindenkit. Jellemző rá, hogy nem törődik a következményekkel, és lelkiismeret-furdalás nélkül kárt okoz emberi kapcsolataiban. Önző, elvesz mindent, amit akar, és megszeg minden társas szabályt. Mivel empátiás készsége alacsony, mindezt bűntudat és sajnálat nélkül teszi. Emellett jól leírják őket felszínes érzelmeik és élősködő életstílusuk, továbbá az is, hogy akár bűncselekményekben is részt vehetnek, hogy céljaikat elérjék. Ugyanakkor kapcsolataikban képesek jó benyomást kelteni, beszédesek, megjelenésük pedig karizmatikus. (A Pszichopátiás Önértékelő Skála rövid változatának (SRP-SF) magyar nyelvű adaptációja – http://real.mtak.hu/132048/1/article-p310.pdf)