A ​pszichopatateszt 26 csillagozás

Körutazás az őrületiparba
Jon Ronson: A pszichopatateszt

„Egyszerre ​félelmetes és fergeteges.” (The Times)

„Késő éjszaka kezdtem olvasni ezt a könyvet. Fáradt voltam, kedvetlen és beteg… aztán azon kaptam magam, hogy idióta módjára harsányan röhögök, és oldalról oldalra lapozok.” (Will Self, The Guardian)

Mi van, ha a társadalom alapvetően nem racionális, hanem az őrület vezérli? Ez a gondolat végtelenül érdekes utazásra indítja Jon Ronsont.
Út közben találkozik pszichopatákkal, akiknek életét megérintette az őrület, és olyanokkal is, akiknek az a munkája, hogy diagnosztizálja őket; köztük azzal a pszichiáterrel, aki a pszichopatadiagnosztizáló tesztet kidolgozta; tőle tanulja Jon, honnan lehet felismerni a pszichopatát. Ez az a tudás, ami úgy tűnik, felfedi, hogy minden rendszerben van valami őrült…
Jon híres humorával, bájával és nyomozói indíttatásával ez a könyv egyszerre szórakoztató és őszinte. Komoly kérdéseket vet fel arról, mi a normalitás definíciója egy olyan világban, ahol egyre inkább a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
GABO, Budapest, 2013
298 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896157 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 15


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Először azt hittem a könyvről, hogy valamiféle összeesküvés elmélet lesz a vége, amiből az fog kiderülni, hogy minden rossznak az oka ebben a világban a pszichopaták miatt van, de szerencsére nem ez történt. Huh…
Ronsontól kapunk egy alapos vizsgálatot, bejárva és megszemlélve a témát minden oldalról. Megtudhattuk, hogyan ismerjük fel a pszichopatákat, aztán elbizonytalanított, vajon minden ilyen fehér és fekete? Megismerhettünk jó néhány valóban pszichopatát, és párat azok közül, akik lehet, hogy azok, lehet hogy nem (de ettől függetlenül elég unszimpatikus alakok). Megismerhettük a pszichiátereket és kutatókat, akik ezt vizsgálják, a teszt kiötlőjét, és azokat, akik jól-rosszul használják, megtudhattuk, ki duzzasztotta fel a pszichológiai betegségek nagykönyvét többszörösére, amelybe szinte naponta kerülnek be újabb és újabb betegségek a pszichiáterek mániákus tevékenysége folytán, földöntúli gyönyört nyújtva ezzel a gyógyszeriparnak, hiszen mostantól akár három éves kisgyerekeket is tele lehet nyomni pszichopharmakumokkal, valamint a szcientológusok szinte vallásos gyűlöletét minden pszichiáter ellen (hiszen a nagyfőnökük is megjárta a pszichiátriát, és betegtársain kísérletezte ki azt a módszert, amivel azóta nagyon sok embert behálóztak). A kép így megfelelően árnyalt lett, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hova, melyik álláspont mellé kíván állni (vagy valahová máshová). És azt is eldöntheti, hogy ő vajon pszichopata, vagy sem. Aztán úgyis mindenki azt fogja mondani, hogy ő nem az (mi meg vagy elhisszük, vagy nem). :)
Kösz @Csabi az ajánlást, és kösz @Kkatja, hogy elolvashattam!

1 hozzászólás
Kovács_Cintia_2>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Egy biztos: vicces nem volt. Jon Ronson meglehetősen jó újságíró lehet. A könyv figyelemfelkeltő, szenzáció és botrányhajhász, nyomot hagy, de közben mégsem mond semmit. Épp mint akármelyik híradó manapság.
Dolgoztam együtt szociopatával (vagy pszichopatával), szóval velük kapcsolatban sok meglepetés nem ért. Semmilyen sajnálatot nem tudnak belőlem kiváltani, akárnennyire is küszködik Jon Ronson, és tuti biztos ugyanezt fogja mondani akárki más is, akinek volt már konfliktusa ilyen emberrel. Az összeset összezárnám a többi hasonszőrűvel, aztán készítsék ki egymást ha tudják.
Határozott véleményt alkottam közben a pszichológusokról, és a szcientológiáról is, akikről eddig nagyon keveset tudtam. Botrányosnak tartom, hogy a könyv ami leírja az összes mentális betegséget, gyakorlatilag olyan bagatell dolgokat is agybajnak tekint, hogy ha valaki kamaszkorban kiabált az anyjával… Vagy gyerekként 10 percig nem tud a seggén ülni. De ennek az ellenkezőjét még rosszabbnak tartom (lásd szcientológia), amikor kategorikusan kijelentik, hogy márpedig mentális betegségek nincsenek. Az ilyen embereket szívesen összezárnám csak 5(!) percre az autista húgommal… És itt nagyjából el is érkeztem a végső vélemény nyilvánításomhoz:
Jólvan gyökerek. Írkáljátok a hülye kis könyvetekbe, hogy aki sokat piszkálja az orrát az rhinotillexomaniás. Írjatok minden idegesítő gyereknek ritalint, meg minden embernek prozacot, akinek elég lenne egy segítő beszélgetés is. Harcoljatok egymással hogy létezik-e depresszió,meg anorexia, de csak azért ám, hogy igazatok legyen! Az igazi problémákat meg majd megoldja akinek a nyakába szakad. Mert igazából egy mentális betegséget se tudnak mind a mai napig meggyógyítani. Minden kezelés, minden gyógyszer lutri.

Jeffi P>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Ha eltekintek attól a ténytől, hogy a borító olyan ronda, hogy csak na…
Tartalmilag amúgy jó volt a könyv, tetszett, csak mindig ennek a fura embernek a fejét kellett néznem, és mindenki kérdezte, hogy mi ez a borzadály amit olvasok…

Bővebben a blogomban:http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2013/08/jon-ronson-pszic…

1 hozzászólás
Nikoletta_Klein>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Amennyire döcögősen indult az első fejezet, olyannyira váltak szórakoztatóvá a továbbiak. Hihetetlenül élveztem, a történetek kíváncsiságot ébresztettek, a szerző számtalan, számomra újdonságot jelentő dologgal megismertetett. Ilyen volt az 1863-ban átadott Broadmoor Kórház, a leghíresebb brit pszichiátriai intézet, a világ első, mentálisan beteg bűnözők számára épített intézménye, ahol több ismert sorozatgyilkost kezeltek, így a valódi Hannibal Lectert, vagy épp az igazi Hasfelmetszőt is. (https://www.mirror.co.uk/3am/celebrity-news/life-inside…)

Ronson beszámolt továbbá olyan alternatív kezelési módszerekről, mint az LSD nagy dózisban történő beadása pszichopaták részére az Oak Ridge Hospital for the Criminally Insane pszichopatákat őrző részlegében. A kísérlet neve: Teljes Találkozás Kapszula projekt, egyfajta meztelen pszichoterápia. A terápia tizenegy napig folyt egy kisméretű, világoszöldre festett szobában, ahol a meztelen bűnelkövető pszichopatákat arra ösztönözték, hogy legelemibb érzelmi szintjükre merüljenek le; üvöltsenek, kaparják a falat, vallják be egymás iránti tiltott szexuális fantáziáikat. Hát micsoda csodálatos ötlet ez!

Értékelésem végén álljon itt egy, a könyvből idézett párbeszéd:
„- Minél magasabb szintre emelkedik valaki a ranglétrán, annál több szociopatát találhat ott.
– Ez azt jelenti, hogy a háborúk, az igazságtalanságok, a kizsákmányolás és minden azért van, mert a lakosság egy kis százaléka ebben az bizonyos elmebetegségben szenved? – tettem fel a kérdést. […]
– Úgy vélem, sok ilyesmit kezdeményeznek, sok ilyesmi ered tőlük.
– Ez félelmetes és nagy léptékű gondolat – mondtam. – Ha jól értem, arról van szó, hogy az emberek kilencvenkilenc százaléka idelent ki van szolgáltatva a csúcson lévő egyszázalékos pszichopata frakció kényének-kedvének.”

*****

A pszichopátia mint jelenség kutatásának kezdete Hervey Cleckley amerikai pszichiáter nevéhez köthető. 1941-ben jelent meg a The Mask of Sanity (azaz Az épelméjűség mint álarc) című könyve, amelynek alapjául egy pszichiátriai intézmény betegeinek megfigyelése szolgált. Cleckley 16 kritériumot fogalmazott meg, amivel leírta a pszichopata személyiséget. Ilyen volt például a felszíni báj és jó intellektus; az idegesség, illetve a neurotikus tünetek hiánya; vagy a szavahihetőség, illetve az őszinteség hiánya (Cleckley, 1941; Widom, 1977). További meglátása szerint a pszichopata sikeressé válhat a szakmai életben magas intellektusának és azon képességének köszönhetően, hogy a külvilág számára integrált viselkedést és alkalmazkodást
mutat (Mathieu és mtsai, 2014).
Hare (1991, 1993) szerint a pszichopata tulajdonképpen egy társas ragadozó, aki elbűvöl és manipulál mindenkit. Jellemző rá, hogy nem törődik a következményekkel, és lelkiismeret-furdalás nélkül kárt okoz emberi kapcsolataiban. Önző, elvesz mindent, amit akar, és megszeg minden társas szabályt. Mivel empátiás készsége alacsony, mindezt bűntudat és sajnálat nélkül teszi. Emellett jól leírják őket felszínes érzelmeik és élősködő életstílusuk, továbbá az is, hogy akár bűncselekményekben is részt vehetnek, hogy céljaikat elérjék. Ugyanakkor kapcsolataikban képesek jó benyomást kelteni, beszédesek, megjelenésük pedig karizmatikus. (A Pszichopátiás Önértékelő Skála rövid változatának (SRP-SF) magyar nyelvű adaptációja – http://real.mtak.hu/132048/1/article-p310.pdf)

Csabi>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Egy szórakoztató könyv az őrültekről, pszichopatákról, és azokról, akik velük foglalkoznak. Azért annyira nem humoros, hogy a hasunkat fogjuk a nevetéstől, mint amit a fülszöveg sugall, de az író visszafogott humora jót tesz a műnek. Nem egy szakkönyv ez, inkább amolyan szórakoztató betekintés ebbe a világba, de sok olyan alapvető dolgot is megtudhatunk, amik eddig nem voltak ismertek. Például, hogy hogyan történt meg a mentális betegségek katalogizálása, amitől ma már szinte mindenki egy kicsit defektesnek érezheti magát (az is, nem?).
És néhány kedves szó a kiadóhoz. Miért nincs egy ember (szerkesztőnek hívják az ilyent, azt hiszem), aki elolvassa a szöveget és kigyomlálja a rengeteg helyesírási hibát, elírást, nyelvtani problémát, fordítási sutaságot, ami ebben a könyvben megjelenik? Azt már nem is merem követelni, hogy egy szaklektorral esetleg átnézessék a könyvet kiadás előtt. Ja, és a borító, aki ezt megtervezte, az nem olvasta a könyvet, vagy nem értette. A pszichopaták nem vigyorgó degeneráltak, épp ellenkezőleg.

borostyan P>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Jon Ronson-t először a TED videójában láttam, ahol a pszichopatákról beszélt (és Tonyról is) ez keltette fel az érdeklődésem a könyve iránt.

Voltak benne nagyon érdekes fejezetek, például a túlgyógyszerezésekről (bipoláris zavarok), félrediagnosztizálásokról és a tv beszélgetős műsorainak kulisszatitkairól többet is olvastam volna.

Nem igazán jöttek be az időnként követhetetlen időugrások, és az egész kezdeti nyomozósdit is elég laposnak találtam.

Ez a könyv pont arra elég, hogy felkeltse az érdeklődést bizonyos kérdéskörök iránt, és rákeressünk más szerzőkre a témában, máskülönben hiányérzetünk marad.

A borító annyira, de annyira gáz. A férjem mindig frászt kapott tőle amikor meglátta a lakás különböző pontján felbukkanni (attól függött, hogy hol hagytam abba éppen az olvasást), szóval a végére már mindig volt valami a tetején, hogy ne lássuk. :P

A Ted előadás amiről beszéltem: https://www.youtube.com/watch…

MariannaMJ>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Khm, a borítója olyan, hogy nem hogy a metrón utazás közben, de még itthon a hálószobában is úgy titkon vettem elő, nehogy rajtam kívül más lássa. Elborzasztó. A pszichopatasághoz nincs köze. Ha a tervező meg valamely pszichés betegségre gondolt, ez esetben a borító sértés.
Tetszett, érdekes volt, de nem ezt vártam. Olyasmire gondoltam, mint a Kímélet nélkül c. könyv a sokat emlegetett Hare professzortól. Ez kicsit tényfeltáró, hiszen újságíró írta, másrészt könnyed sztorizgatás jellegű néhány üveg sör mellett. Az elejét nem értettem, miért zsibbasztja hosszasan a rejtélyes csomagok ügyével az olvasót Ronson. Aztán persze a végére mintegy keretbe tette az írását a csomaggal – bár szerintem így is túlzó volt a könyv oldalszámához képest ennyire sokat írni róla.
Tetszett az öniróniája, az önmegfigyelései – bár a fülszöveggel ellentétben ezektől még nem vált humorossá. Inkább emberivé, személyesebbé. Érdekes, mekkora szenvedéllyel, szinte mániákussággal vetette bele magát a pszichopaták felkutatásába, megismerésébe, és mekkora szabadságot adott ehhez újságírói munkája. Korlátozottan, de megismerteti magát a pszichopata tesztet és annak használatát, beszél gyilkosokkal, gazdasági bűnözőkkel. Megmutatja, milyen módszerekkel próbálkozott/ próbálkozik a pszichiátria a szocipaták megfékezésében/ kezelésében. Felmerül Laing neve is. Azt ígértem egy másik értékelésemben, hogy itt fogok írni róla, de mivel nem jelöltem semmit, ezért ez most elmarad. Annyit tudok hozzáfűzni, hogy Laing nem ezen a területen mozgott, nem a szociopaták voltak a célcsoportja.
A szcientológia pszichiátriai ellenes szervezetésről is ír (CCHR). Anno magam is végig néztem a magyar felirattal elérhető összes videójukat. Több órányi anyag. Sok mindennel egyet értettem velük, de mégsem tudtak meggyőzni. Túlzónak és egyoldalúnak tartom őket. Civilként az a véleményem, hogy nem megszüntetni, hanem megváltoztatni kell a pszichiátriát. Emberségesebbé tenni; a páciens gyógyulását szolgálni, nem pedig az orvos kényelmét és a gyógyszergyárak pénzéhségét. De ez már nem a könyv témája.

Chöpp >!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Nem kell a pszichopatológia a lelkemnek.

cirmilla>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Néha fetrengtem a röhögéstől, de aztán tudatosult, hogy ez a kőkemény valóság. Ajánlom, tanulságos olvasmány.

LDorcsi P>!
Jon Ronson: A pszichopatateszt

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Érdekes volt ,bár számomra nem volt annyira humoros ,mint amennyire beállították …


Népszerű idézetek

Morpheus>!

Észrevételeik, következtetéseik a híressé vált húsztételes Hare PCL-R skála elemeivé váltak. A lista:
1. TÉTEL: simulékonyság, felületes kedvesség, báj
2. TÉTEL: egocentrikusság, nagyzásos önértékelés
3. TÉTEL: hajlam az unalomra, nagyfokú stimulációszükséglet, alacsony frusztrációs tolerancia
4. TÉTEL: kóros hazudozás, csalás
5. TÉTEL: szélhámosság, becsületesség hiánya
6. TÉTEL: bűntudat, megbánás hiánya
7. TÉTEL: érzelmek szegényessége, emocionális mélység hiánya
8. TÉTEL: keménység, az empátia hiánya
9. TÉTEL: parazita életstílus
10. TÉTEL: gyenge viselkedéskontroll
11. TÉTEL: promiszkuitás a szexuális kapcsolatokban
12. TÉTEL: korai gyermekkorban jelentkező viselkedésproblémák
13. TÉTEL: reális, hosszú távú tervek hiánya
14. TÉTEL: impulzivitás
15. TÉTEL: felelőtlen szülői viselkedés
16. TÉTEL: saját tettekért érzett felelősség hiánya
17. TÉTEL: több rövid távú házasság
18. TÉTEL: fiatalkori bűnözés
19. TÉTEL: feltételes szabadlábra bocsátásnál magatartásproblémák
20. TÉTEL: többféle törvényszegés

108. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Kapcsolódó szócikkek: becsület · bűntudat · empátia · hazugság · megbánás
Morpheus>!

Nem csak Bob elgondolása, hogy magas tisztségekben aránytalanul több a pszichopata.

124. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Morpheus>!

[…] az amygdala működésének szintjén a szorongás a pszichopátia neurológiai ellentéte.

127. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Kapcsolódó szócikkek: amigdala · pszichopata · szorongás
Morpheus>!

– A sorozatgyilkosok családokat tesznek tönkre – felelte Bob vállat vonva. – A cégeknél, a politikai életben és a vallási területen működő pszichopaták pedig gazdaságokat vágnak taccsra. Társadalmakat.

124. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

LDorcsi P>!

Amikor az ember egy másik ember szemébe néz, csak addig lát, mintha bezárt ajtót nézne. Vegyük ezt lehetőségnek, hogy bekopogjunk azon az ajtón. Ha nem akar ajtót nyitni, meghajlunk előtte és azt mondjuk: Rendben. Majd ha készen áll kinyitni.
– Mi lehet a zárt ajtó mögött? – kérdeztem.
– Szabadság – felelte Gary.

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Morpheus>!

[…] a pszichopaták mindig a nagy fény felé igyekeznek. Rengeteg van belőlük New Yorkban, Londonban és Los Angelesben.

117. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Kapcsolódó szócikkek: London · Los Angeles · New York · pszichopata
ntGyörgy>!

Jack Abbott úgy gondolta, hogy ő lesz a hab a New York-i irodalmi élet tortáján. És kiderült, valóban az lett. Ő és Mailer együtt szerepeltek a Good Morning America tévéműsorban. Az egyik legnagyobb New Yorki-i portréfotós, Kurt Vonnegut felesége, Jill Krementz fotózta.

117. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Kapcsolódó szócikkek: Jill Krementz · Kurt Vonnegut
borostyan P>!

Eszembe jutott Mary Barnes, az a nő, aki az R. D. Laing-féle elmegyógyintézet, Kingsley Hall alagsorában saját ürülékét kente szét. Aztán inkább festéket kezdett kenni vászonra és ünnepelt művész lett.

229. oldal 8. fejezet - David Shyer bolondériái (Gabo, 2013)

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Kapcsolódó szócikkek: Mary Barnes
Nikoletta_Klein>!

A tévében manapság nem látni mást, mint ideggyenge embereket, akiknek idétlenségén csámcsoghatunk.

228. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba

Nikoletta_Klein>!

– Hétéves voltam, amikor először látogattam Kingsley Hallba. Apám azt mondta: „Odalent az alagsorban van egy nagyon különleges személy, aki szeretne találkozni veled.” Így hát lementem és az első mondatom az volt: „Mi ez a szarszag?”
A szarszag – mint Adrian beszámolt róla – egy Mary Barnes nevű krónikus skizofrén páciens szobájából áradt. Ez a beteg sok konfliktus forrása volt Kingsley Hallban. […] Laing és pszichiáter kollégái Kingsley Hallban bátorították, hogy térjen vissza infantilis állapotába, abban a reményben, hogy újra fel fog nőni, de már normális lesz. A terv nem haladt jól. A páciens folyamatosan meztelen volt, saját székletével kente össze magát és a falakat; kizárólag sikításokkal kommunikált és csak cumis üvegből volt hajlandó táplálkozni. […]
Apám egyik kollégája azt mondta: „Festeni akar az ürülékével. Talán festéket kéne adnunk neki.” És a dolog működött.
Mary Barnes végül ünnepelt festő volt, rengeteg kiállítása volt. Festményeit az 1960-as ás 1970-es években nagyon csodálták, amiért olyan szemléletesen ábrázolta a skizofrének őrült, színes, fájdalmas, szertelen, bonyolult belső világát.

80. oldal

Jon Ronson: A pszichopatateszt Körutazás az őrületiparba


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Asa Moberg – Inczédy-Gombos Ádám: Ádám könyve
Rados Virág: Bipoláris
Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka
Tony Attwood: Az Asperger-szindróma kézikönyve
Anatolij Bukrejev – G. Weston DeWalt: Hegyi őrület
Ben Macintyre: A Vagdalthús hadművelet
Stephen Grosz: Életvizsgálatok
Oliver Sacks: Hallucinációk
Suzanne O'Sullivan: Rejtélyes betegségek