Út ​a vadonba 221 csillagozás

Jon Krakauer: Út a vadonba Jon Krakauer: Út a vadonba

1990 ​nyarán Chris McCandless dicsérettel diplomázott az Emory Egyetemen, majd eltűnt szem elől. Bankbetétjét jótékony célra adományozta, nevet változtatott, és legtöbb személyes tárgyát hátrahagyva új életet kezdett. Stoppal bejárta Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket keresett. Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindult északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére.

Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul? Jon Krakauer az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat, miközben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit.

Jon Krakauer szabadúszó újságíró,… (tovább)

Eredeti mű: Jon Krakauer: Into the Wild

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
Park, Budapest, 2008
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635308156 · Fordította: Veressné Deák Éva
>!
Park, Budapest, 2001
200 oldal · ISBN: 9635305966 · Fordította: Veressné Deák Éva

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Alaszka


Kedvencelte 51

Most olvassa 23

Várólistára tette 172

Kívánságlistára tette 173

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Jon Krakauer: Út a vadonba

Nem könnyű megszólalni az olvasása után. Nem a könyv, hanem a történet, Chris alakja tehet róla. Tele vagyok ellentétes érzésekkel, kérdésekkel.

Maga a könyv oknyomozó riport, jól dokumentált, részletesen, aprólékosan kitér a történet számos aspektusára, de számomra túl csapongó, időben, térben túlságosan ugráló írás. Chris történetét nemcsak a tények felől próbálja megközelíteni, hanem okokat, indítékokat, magyarázatot keres. Egy lelki-szellemi profil megrajzolását kíséreli meg – számos hasonló helyzetet, karaktert, személyes élményt, tapasztalatot bevonva a történetbe. Kitér a családi, környezeti hatásokra, hajlamok öröklődésére, minden lehetséges okra, amely elindíthatta a fiút ezen az úton. Minden fejezet élén idézetek – többségük Chris könyveiből, általa kiemelt rész – melyekből lassan kialakul a vadonba vezető ösvény.
Persze ezt az ösvényt nemcsak Chris tárja elénk az aláhúzott idézetek, levelek, naplóbejegyzések révén, hanem a szerző is. Az oknyomozó, dokumentarista irodalomhoz képest talán kissé túl szubjektíven. Érdekes módon ez mégsem zavart. Sokkal inkább lenyűgözött maga a történet és Chris, alias Alex, a főcsavargó.

„Óriási erőfölösleg volt bennem, amellyel nem tudtam mit kezdeni békés életemben.” (Tolsztoj)
Chris McCandless-nek elege lett a nyugodt, biztonságos, de álszent világból. Gondolt egyet, és kilépett belőle. Hátrahagyott szó szerint mindent, még a nevét is. Belevetette magát a véletlenbe, a kiszámíthatóság nélküli, kalandos életbe. Úton volt: a szabadság, az egyszerű szépség, a dolgok értelmének nyomába indult, valami ősi erkölcsi tisztaság, az eszményi élet felé. Volt benne valami hetykeség, magabiztosság, túlzott elbizakodottság – talán abból fakadóan, hogy mindig mindenben sikeres volt, amihez csak hozzáfogott. Az óriás erőfölösleg megpróbáltatást, embert próbáló kalandot keresett – megmérette magát a Nagy Természettel, és persze alulmaradt.
Nem lehet növényhatározóval a kezedben indulni alaszkai túlélőkalandra. Nem lehet könyvek aláhúzott idézetei, eszmények alapján élni a valóságot. Az más kérdés, hogy meg lehet próbálni. Igaz, csak kevesek teszik meg. És hánynak sikerül?

Azt hiszem, túlságosan kötődöm a szürke, konvencionális élet „biztonságához”, az ésszerűséghez ahhoz, hogy azonosulni tudjak Chris-szel, naiv idealizmusomnak is csak egyre kisebb foszlányai maradtak meg, ha ugyan még van belőlük. Szeretném azt hinni, hogy hősünk tényleg hős volt, az önkeresés, megvilágosodás prófétai útjára lépő zarándok, akinek a világból való kivonulása egyféle spirituális, terápiás értékkel bír. A szerző így láttatja Christ. Én nem nagyon tudom megbocsátani neki felelőtlenségét, meggondolatlanságát, szinte gyerekes naivitását. Bármennyire csodálom következetességét, határozottságát, szabadságszeretetét, nem tudom nem észrevenni ezek szélsőségekbe hajlását, már-már megszállotságszerűségét. Viszont enélkül ki indul el a fehér bálna nyomába? Ki indul el egymagában a tengerre kifogni a nagy halat? Kell egy kis „őrület”, a hétköznapitól elrugaszkodott felfogás- és gondolkodásmód, egy kis „hézagos logika” ahhoz, hogy a valóságban is kipróbáld ezt.
A pszichológusok rengeteget tudnának írni Chris ellentmondásos alkatáról, komplexusairól, rögeszméiről, szinte gyerekes naivitásáról és igazságvágyáról, tolsztoji aszketizmusáról, erkölcsi szigoráról. Néha úgy érzem, egy olvasmányai (London, Thoreau, Tolsztoj, Melville stb.) világában élő, fikciót és valóságot megkülönböztetni nem mindig tudó, lázadó, szabályokat, korlátokat megtagadó fiatal kamaszlelkületről van itt szó. Egy ugyan értelmes, intelligens, sokat tudó, de mégis tudatlan, a józan paraszti észtől, gyakorlatiasságtól nagyon távol álló emberről, aki túl későn jött rá arra, ami a többség számára egyértelmű. A józanság „magaslatáról” tekintek le rá, a középszer „biztos” útjáról. Aztán elnézem a fényképeit – mosolygó, elégedett, vidám, boldog embert látok rajta. Talán jobb lett volna, ha még mindig él, de nem így, Jack London-i álmokat kergetve? Rettenetesen stupid módon halt meg. Felháborodunk őrültsége, zöldfülűsége miatt. Elüthette volna egy autó is. Az átjárón. Munkahelyre menet.

113 nap a vadonban. 113 naplóbejegyzés az utolsó hetekről. Mégiscsak lehetséges volt – egy ideig.

Még nem döntöttem el véglegesen, hogy csodálom, sajnálom Christ, vagy haragszom rá. Mindenből van bennem egy kicsi. Meg sok minden más. Kérdések sokasága. Töprengnivaló.

KÉT ÉVE JÁRJA A FÖLDET. SE TELEFON, SE USZODA, SE KUTYA, SE MACSKA, SE CIGARETTA.
VÉGTELEN SZABADSÁG. SZÉLSŐSÉGES EMBER. MŰVÉSZI UTAZÓ, AKINEK OTTHONA AZ ÚT. MEGSZÖKÖTT ATLANTÁBÓL. NEM TÉR VISSZA TÖBBÉ, MERT „A NYUGAT A LEGJOBB”. És MOST KÉTÉVI BOLYONGÁS UTÁN ELŐTTE ÁLL A VÉGSŐ ÉS LEGNAGYOBB KALAND, ELÉRI CSÚCSPONTJÁT A KÜZDELEM, HOGY MEGÖLJE A BENNE ÉLŐ HAMIS LÉNYT, GYŐZELEMRE VIGYE A SPIRITUÁLIS FORRADALMAT. TÍZ NAP ÉS TÍZ ÉJSZAKA TEHERVONATON ÉS AUTÓSTOPPAL ELHOZZA A NAGY FEHÉR ÉSZAKRA. A CIVILIZÁCIÓ NEM FOGJA TÖBBÉ MÉRGEZNI, ELMENEKÜL ÉS EGYEDÜL JÁRJA AZ ORSZÁGOT, HOGY ELVESSZEN A VADONBAN.
ALEXANDER FŐCSAVARGÓ
1992. MÁJUS

>!
sophie P
Jon Krakauer: Út a vadonba

Nem szép dolog kivenni más ember kezéből az olvasmányát! Na mindegy, ez már így van! Mentségemre legyen szólva, hogy nagyon igyekeztem visszaadni.

Nos, ezt a könyvet kiváló oknyomozó műnek tartom (hírlapi szinten), alapos és körültekintő, objektív, amennyire csak lehet. Nagyra értékelem, még akkor is, ha bizonyos önterápia érhető tetten: kiderül ugyanis, hogy van néhány egészen említésre méltó hasonlóság Chris McCandless és Jon Krakauer életútjában.

Szóval egy fiatal srácról van szó, aki bizonyos – nehezen feltárható, de többnyire sejthető – késztetésekből kifolyólag vándornak áll, kalandornak, hobónak, romantikus felfedezőnek, természetimádónak, vagy mit tudom én minek. Nem tudok másképp gondolni erre a srácra, mint valakinek a gyerekére, valakinek a testvérére, az iskolatársára, valakire a szomszédból. Ha valami ehhez hasonló történne olyannal, akit ismerek, pontosan ilyes formán próbálnám összerakni, ahogyan Jon Krakauer tette: lépésről-lépésre közelítve, beleépítve minden információmorzsát, ami – az átlaggondolkodásúaknak legalábbis – a teljesen érthetetlen viselkedést megmagyarázhatóvá teszi, és akár tanulsággal is szolgáló szociológiai-pszichológiai esettanulmánnyá dagasztja, amit aztán a vacsoraasztalnál újra és újra ki lehet vesézni, ahányszor csak szóba kerül.

Örülök, hogy a szerző nem csinál hőst Chris McCandlessből, és nem csinál az esetből sem drámát, sem elrettentő példát, egyszerűen egy embermesét tár elénk, bebizonyítva, hogy érdemes róla beszélni, írni. Úgyhogy a kedvenc részeim azok lettek, ahol hasonló vándorokat sorol, köztük önmagát is. A végét pedig nem lehet száraz szemmel megúszni: az író ellátogat a varázsbuszba egy expedícióval, más alkalommal pedig a családdal.

Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a filmre, félek nem tud eléggé mértéktartó lenni.

15 hozzászólás
>!
ggizi P
Jon Krakauer: Út a vadonba

Ez engem nagyon lekötött. Annyira távol áll tőlem ez a szemlélet, amit Chris és a vele párhuzamba vont szabadszellemű „világcsavargók” képviselnek, mégis úgy érzem, valamilyen szinten képes voltam átérezni a mentalitásukat. Ez a könyv nem csak Chris kalandjáról, körülményeinek és halálának felkutatásáról szól, hanem próbálja bemutatni és megértetni velünk azt a gondolkodásmódot, ami arra késztethet egy egyetemet végzett, biztos háttérrel rendelkező fiatalt, hogy szinte mindenét hátrahagyva vágjon neki a nagyvilágnak. Nagyon érdekes volt az egész, a kitérők is nagyon szépen kiegészítették ezt a szomorú végű utazást.

>!
Janina13
Jon Krakauer: Út a vadonba

Nagyon szívesen ajánlom bárkinek, érdekes történet volt, és sajnos igaz is. Krakauer remek kutatómunkát végzett, és szépen tálalja a történteket, igyekszik magyarázatokat is keresni, ahol arra módja van.
Egyébként meg nehéz erről a könyvről írni bármit is. Tele vagyok ambivalens érzésékkel….Talán azt az egyet sajnálom, hogy a Teklanika nyaranta túlzottan megárad :(
Akkor talán a könyv sem Krakauer tollából származna….

>!
doricehoney
Jon Krakauer: Út a vadonba

Nem könnyű erről a könyvről írni. Az ember elolvassa, aztán nem tud mást tenni, mint néz maga elé, és fogalma sincs, hogy mit gondoljon, mit érezzen Alexszel kapcsolatban. Borzasztó tragédia, ami ezzel a sráccal történt. Még annak fényében is, hogy a legtöbb embernek soha eszébe sem jut annyira vakmerően visszatérni a természetközeli élethez, mint ahogy ő tette.

A könyv a történtek kapcsán leginkább a hogyanokat és a miérteket próbálja megragadni azon keresztül, hogy a szerző meginterjúvolja a főhős családját, barátait, sok olyan emberrel is beszél, akikkel a srác útközben találkozott, illetve saját élet- és hegymászói tapasztalatait is beleszövi a történetbe. Ez a könyv azonban nem az egyenes válaszok könyve, hanem azoké az igen komoly kérdéseké, amelyek további kérdéseket szülnek. Hogy a felvetődő dilemmák közül csak néhányat említsek:
– konvencionális, szabálykövető élet versus tökéletes szabadság
– szociális viselkedés versus teljes egyedüllét
– természetközeli élet versus minden szempontból a civilizáció vívmányaira hagyatkozás (és ezzel eltávolodás a természettől), stb.
És hogy csak a legalapvetőbb kérdést említsem: vajon őrült volt-e ez a srác? Bár a kérdésekre természetesen nincs egyféleképpen értelmezhető válasz, de szerintem Alex egyáltalán nem volt őrült, csak ösztönösen kalandvágyó, aki ki akart törni a társadalmi keretei közül, és ÉLNI akart (így, nagy betűkkel).

Azt hiszem, ő volt a rossz korba és rossz helyzetbe születés tipikus példája. Azért is különösen megrázó a története, mert életünk során mindannyian kerülünk hasonló helyzetbe, hogy elegünk lesz az elvárásokból, a szabályokból, és hogy mások mondják meg nekünk, mi-merre, de legtöbbünk átmenetileg, vagy egyáltalán nem gondol arra, hogy megszakítson minden kapcsolatot addigi életével és elkezdjen helyette egy csavargói létet. Hiába hangzik ugyanis romantikusan, valójában mind szeretünk szabályok között, kiszámíthatóan, anyagi biztonságban, a többi embertársunk és puha párnák közt létezni. S ha valaki mégis meglépi azt, amit Alex tett, az a szemünkben mégsem válik teljesen az őrület jelévé, inkább valamiféle rejtett tiszteletet érzünk. Hogy igen, ő igazán mert változtatni. Ő igazán bevállalta, hogy az álmainak éljen. Került, amibe került. S ha valaki ebbe végül belehal, az emiatt a cinkos, megmagyarázhatatlan együttérzés miatt lesz a szemünkben igazságtalan és végtelenül tragikus…

5 hozzászólás
>!
_RókaLány
Jon Krakauer: Út a vadonba

:( Ezt nem kritizálni lehet, hanem véleményezni. Szívbemarkoló!
Majd próbálok bejegyzést is írni.

>!
bbea P
Jon Krakauer: Út a vadonba

Nekem ez az a fajta könyv,amit időnként újra kell olvasni. Most, amikor egy tizenhat hónapos fiúgyermek édesanyjaként olvastam, még megrázóbb volt és a felelősség a korábbinál is súlyosabban nehezedik rám, hogy sok év múlva a legjobb védőhálót biztosíthassam majd lázongó, ifjú fiamnak, ne akarjon otthonról szó nélkül elmenekülni és érezze, hogy bárhová megy, bármit tesz, hozzánk mindig hazatérhet. Remélem ez létezik és megadható.

>!
ponty P
Jon Krakauer: Út a vadonba

Nem jó ötlet összehasonlítani egy dokumentumregényt egy filmmel. Előbbi körbejárja, utóbbi elmeséli a történetet. Előbbi informáltabbá tesz, utóbbi elérzékenyít.
Jon Krakauer (amennyire én megítélhetem) megfelelően térképezte fel Chris McCandless utazásának és halálának körülményeit. Nem éreztem zavarónak a saját magáról szóló fejezeteket sem, mert akaratlanul én is összehasonlítottam magam ezzel a sráccal. Ettől persze még ugyanúgy a sötétben tapogatózok, de azért néhány rövid pillanatra látni véltem a világosságot.

4 hozzászólás
>!
Nikol24
Jon Krakauer: Út a vadonba

Szintén kötelező olvasmányom volt idén. Nagyon elgondolkoztató kis könyv volt számomra. Az elején nem értettem Christ és haragudtam rá,hogy miért hagyta el a családját, amikor ők nagyon szerették őt. Ám ahogy haladtam a történettel, egyre jobban megértettem őt és a hozzá hasonló embereket. Megrázó és elgondolkodtató történetet tudhatok a könyv nevében a hátam mögött. Szerintem inkább idősebb korosztály fogja élvezni ezt a könyvet. Nem hiszem hogy szeretném látni a könyvből készült filmet. Számomra maradjon úgy minden ahogyan elképzeltem.

>!
Edit_Zsuzsa_Nagy
Jon Krakauer: Út a vadonba

Letehetetlen könyv volt.Nehéz értékelést írni,mert annyira megérintett.A történet végét már tudtam,a filmet kb 3 évvel ezelőtt láttam.Akkor elhatároztam,hogy egyszer a könyvet is elolvasom.Úgy gondolom mindannyian szeretjük feszegetni a határainkat,Chris/Alex főcsavargó hihetetlen kalandjait olvasva mindenki elrepül egy kicsit a messzi Alaszkába és elgondolkodik,hogy mi lenne,ha másnap nem lenne iskola/munka,nem kellene foglalkozni a pénzzel,számlákkal,a társadalom átal felállított szabályokkal.Csak a természet lenne és önmaga.Nem hiszem,hogy ilyen mértékben el tudnám hagyni a konfortzónámat és ennyire tudnék támaszkodni a természetre és a bennem levő adottságokra (lehet azért mert úgy gondolom, hogy nőként nem tudnám ezt az egész életformát a teljességében megélni).Mindenesetre érdekes és értékes olvasmány volt.Örültem,hogy a szülei és az „útitársai” álláspontját,véleményét,érzéseit is megismerhettem.Látszik,hogy az írót nagyon foglalkoztatta Chris története,néha csapongott az időben és a saját élményeit is beleírta a könyvbe,de az egész ettől lett élvezhető,személyes hangvételű.Nagyon tetszettek a kis térképek és a fejezetek előtti idézetek is.*A Doktor Zsivágó eddig is várólistás volt, ezek után biztos,hogy (ebben az évben) elolvasom.*


Népszerű idézetek

>!
tndora

Happiness only real when shared. (A boldogság csak úgy igazi, ha megosztjuk valakivel.)

Tizennyolcadik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
ludovika

Chris hitvallása szerint az embernek semmit sem szabad birtokolnia azon kívül, amit egy hátizsákban magával vihet.

37. oldal

>!
robertjordan

Ron, nagyon köszönöm a segítségedet, és jó volt az együtt töltött idő. Remélem, az elválásunk nem szomorít el nagyon. Lehet, hogy csak nagyon sokára találkozunk ismét. De ha sikerül épségben kikerülnöm az alaszkai kalandból, akkor hírt adok magamról. Szeretném megismételni a korábbi tanácsomat, vagyis hogy radikálisan változtatnod kellene az életmódodon. Bátran bele kéne vágnod abba, ami azelőtt eszed ágába sem jutott, vagy csak féltél kipróbálni. Olyan sok ember boldogtalan, mégsincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén, mert arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő. Ezek persze látszólag megadják a lelki békét, de valójában semmi sem rombolja jobban kalandvágyunkat, mint a biztos jövő. Az emberi szellem éltető eleme a kalandvágy. Az életöröm forrása az új élmény és ezért nincs nagyobb öröm, mint a folytonosan változó horizont; az, ha mindennap új és más Nap kel fel a számunkra. Ron, ha többet vársz az élettől, ne törekedj egyhangú biztonságra! Hidd el, jobb az összevissza, rendezetlen életmód, noha eleinte biztosan őrültségnek tűnik. De ha megszokod, akkor látni fogod az értelmét, és hihetetlen szépségét. Úgyhogy, Ron, egyszerűen hagyd ott Salton Cityt, és kelj útra. Garantálom, hogy nagyon boldog leszel, ha megteszed. De attól tartok, nem hallgatsz a tanácsomra. Azt hiszed, hogy makacs vagyok, de te még makacsabb vagy. Amikor visszafelé hajtottál, megnézhetted volna a Föld egyik legnagyszerűbb látványosságát, a Grand-kanyont. Minden amerikainak életében legalább egyszer látnia kell. De valamilyen, számomra érthetetlen okból, te csak a lehető leggyorsabban haza akartál jutni oda, amit nap nap után látsz. Attól félek, hogy a jövőben is ezt a hajlamodat követed, és így nem ismered meg azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Isten azért teremtett, hogy felfedezhessük őket. Ne telepedj le egy helyen! Mozogj, légy nomád, fogadjon minden nap új horizonttal. Te még sokáig élsz, Ron, és nagy kár lenne, ha nem ragadnád meg az alkalmat, hogy forradalmasítsd az életedet és teljesen új élményvilágba lépj.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az öröm csakis vagy elsősorban az emberi kapcsolatokból származik. Isten mindenüvé rejtett belőle. Benne van mindenben, abban is, amit átélünk, tapasztalunk. Csak vennünk kell a bátorságot, hogy szembeforduljunk megszokott életmódunkkal és újfajta, a hagyományostól eltérő életet kezdjünk. Nincs szükséged rá, hogy én vagy bárki más körülötted legyen ahhoz, hogy újfajta fény jelenjen meg az életedben. Ott vár rád, megragadhatod, csak utána kell nyúlnod. Valójában csak magaddal kell megküzdened, a makacsságoddal, ami megakadályozza, hogy a körülményeiden változtass.
Ron, igazán remélem, hogy minél hamarabb otthagyod Salton Cityt, lakókocsit kötsz a furgonod mögé, és elindulsz, hogy megnézd mindazt a csodát, amit Isten itt az amerikai Nyugaton teremtett. Mindenfélét fogsz látni., emberekkel találkozol, sokat lehet tőlük tanulni. És egyszerűen kell csinálni, semmi motel, magad főzz, a legfőbb szabály, hogy minél kevesebbet költs, akkor sokkal jobban fogod élvezni. Remélem, hogy mikor legközelebb találkozunk, új ember leszel, új kalandok és élmények hosszú sorával. Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel.

4 hozzászólás
>!
Gooblin

Nincs szükséged rá, hogy én vagy bárki más körülötted legyen ahhoz, hogy újfajta fény jelenjen meg az életedben. Ott vár rád, megragadhatod, csak utána kell nyúlnod. Valójában csak magaddal kell megküzdened, a makacsságoddal, ami megakadályozza hogy a körülményeiden változtass.

>!
rebarbarafagyi

Bátran bele kéne vágnod abba, ami azelőtt eszed ágába se jutott vagy csak féltél kipróbálni. Olyan sok ember boldogtalan, még sincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén, mert arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő. Ezek persze látszólag megadják a lelki békét, de valójában semmi sem rombolja jobban kalandvágyunkat, mint a biztos jövő.

>!
Aigi P

Mozgást kívántam és nem az élet nyugodalmas áramlását. Izgalmat, veszélyt kívántam, önfeláldozást a szerelemért. Óriási erőfölösleg volt bennem, amellyel nem tudtam mit kezdeni békés életemben.
Lev Tolsztoj: Családi boldogság
A Chris McCandless holtteste mellett talált könyvek egyikében megjelölt bekezdés

Kapcsolódó szócikkek: Lev Tolsztoj
>!
ludovika

A tudás keresése – hangoztatta – önmagában is méltó cél, nem szorul elismerésre.

76. oldal

>!
kata__

Ó, hogy elkívánkozik olykor az ember a tehetségtelen-dagályos, tisztátalan-homályos emberi szócséplésből a természet látszólagos hallgatagságába, az állhatatos, kitartó, rabszolgafegyelmű munka némaságába, a mély álom, az igazi zene, a csöndes szívbéli érintkezéstől túlcsorduló és elnémuló lélek szótlanságába.

185. oldal

>!
padamak

McCandless nem vett tudomást arról, hogy maga London mindössze egy telet töltött északon, s hogy negyvenévesen, kaliforniai birtokán, elbutult, elhízott és szánalmas alkoholistaként önkezével vetett véget tunya és kalandoktól mentes életének, amely egyáltalán nem hasonlított a könyveiben hirdetett eszményekhez.

49. oldal - 5. fejezet Bullhead City (Park Könyvkiadó, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: példakép
2 hozzászólás
>!
PEra

Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel.

62. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ellis Weiner: Levelek Alaszkából
Eowyn Ivey: A hóleány
Jack London: Északi Odüsszeia
Jack London: Kisregények és elbeszélések I-II.
Jack London: Aranyásók Alaszkában
Jack London: A havasok leánya
Debbie Macomber: Csillagos éj
Tom Rose: Mindenki szereti a bálnákat
Bear Grylls: A farkas útja
Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam