Ég ​és jég 88 csillagozás

Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról
Jon Krakauer: Ég és jég Jon Krakauer: Ég és jég Jon Krakauer: Ég és jég

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor Jon Krakauer 1996. május 10-én kora délután fölért a Mount Everest ormára, már ötvenhét órája nem aludt, és szédelgett az agyát eltompító oxigénhiánytól. Miközben visszafordult, hogy megkezdje veszedelmes ereszkedését 8848 méterről, húsz másik hegymászó még elkeseredetten igyekezett a csúcs felé, mit sem sejtve az égen gyülekező felhőkről…
Krakauer beszámolója a Mount Everest minden addiginál több emberéletet követelő mászóidényéről szól. Lépésről lépésre kalauzol Katmandutól a halált hozó hegycsúcsig, lélegzetelállító története hol felvillanyozza, hol rémülettel tölti el az olvasót.

Eredeti megjelenés éve: 1997

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Veszélyes Övezet

>!
Park, Budapest, 2015
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633552407 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Park, Budapest, 2013
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633550052 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Park, Budapest, 2005
328 oldal · ISBN: 9635304579 · Fordította: Komáromy Rudolf

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Anatolij Nyikolajevics Bukrejev

Helyszínek népszerűség szerint

Himalája · Csomolungma / Mount Everest


Kedvencelte 22

Most olvassa 5

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Arcturus
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Egyértelműen 5 csillag. Sőt, 5 és fél. Elképesztő, mennyire leterheli a szervezetet néhány km-nyi szintkülönbség (és az ebből fakadó oxigén hiánya), mennyire súlyos sérüléseket okozhat a hideg, a folyadékhiány… Hiába ilyen hatalmas ez a bolygó (és hiába ilyen pici más bolygókhoz, a Naprendszerhez, az egész galaxishoz, vagy mindenhez képest), az ember, és az emlősállatok legnagyobb része csak nagyon kicsi helyen érzi jól magát, olyan jól magát, hogy rendszeresen ott éljen. Ez a hely nem lehet 5 ezer méternél magasabban, nem lehet ott trópusi, fülledt meleg, nem lehet nappal száraz, forró, éjjel hideg sivatag, vagy sarkvidéki terület. Ezért is van nem kicsit túlszaporodva az ember. Ezt a rengeteg embert etetni is kell, és ennek a rengeteg embernek a nagy része erdőn-mezőn, 0 és 3000 m között érzi jól magát. Persze vannak olyan népcsoportok, amelyek már hozzászoktak bizonyos körülményekhez. Ilyenek pl. az inuitok, akik hosszú évszázadok, talán évezredek óta az örök hó világában élnek (még egy darabig, mert az is olvad ám el…). Vagy a tuaregek, akik hozzászoktak a sivatag viszontagságaihoz. Vagy a serpák, akik Tibetből vándoroltak át Nepálba, Indiába, és a környező országokba. Ők bírják a nagyobb magasságot. De az nem a 8800 m…

Amikor páromnak meséltem George Mallory-ről, a legendás brit hegymászóról, aki 1924-ben, 8160 m-en halt meg a Mount Everest oldalában (vagy legalábbis ott találták meg 1999. május 1-jén a holttestét), csak épp nem tudni, hogy még fölfelé mászás közben, vagy ereszkedés közben érte a halál. Bizonyos részletek alapján arra lehet következtetni, hogy már ereszkedés közben. (Társa, Andrew Irvine holtteste még nem került elő, bár a ’70-es években egy serpa azt mondta, hogy valószínűleg őt találta meg. De sajnos elhunyt ő is, mielőtt pontosan beazonosíthatta volna a helyet.)
Amikor elgondolkodva feltettem a kérdést, hogy párom szerint elérte-e a világ tetejét George Mallory, vagy valóban a hivatalosan is elfogadott Sir Edmund Hillary és Tendzing Norgay mászta meg elsőként, (én, mint romantikus lelkületű ember, hiszem, hogy George Mallory, a szimpatikus angol úriember végül elérte a célját – bár még szebb lenne a története, ha aztán hazatérhetett volna a családjához… Az unokája, George Mallory 1995-ben jutott fel a csúcsra – egy évvel a tragédia előtt, amiről ez a könyv szól), párom félig viccesen azt mondta, hogy szerinte valamikor ötszáz éve egy papucsos serpa mászta meg elsőnek. Na most ez lehetetlen. Nincs, és nem is volt ember, aki 7000 m felett papucsban kibírja. Elképesztő, milyen körülmények uralkodnak ott, igazából el sem tudnánk képzelni, ha nem tapasztalnánk meg személyesen, vagy nem lennének hegymászók, akik később elmesélik.

Valahol mélyen nagyon örülök, hogy „csak” ilyen magas a Föld legmagasabb pontja, és nem mondjuk 27 ezer m magas, mint a Mars (és ezzel a Naprendszer) legmagasabb pontja, az Olympus Mons. És örülök, hogy az Everest ott van, ahol, nem mondjuk az Antarktisz területén, vagy a Mount McKinley helyén. Ezt a hegyet egyszerűen a magassága miatt nehéz megmászni. A McKinley-t pedig a sarkkörön túli elhelyezkedése miatt. A K2-t, az impozáns hegyet, ami végül a második lett a rangsorban, pedig a magassága és a technikássága miatt.

Érdekes egyébként, hogy többen kijavítottak már, ha Everestnek mertem mondani a hegyet, és nem Csomolungmának. Ha erre kontrázva úgy említettem, hogy Szágarmatha, akkor csak lestek, hogy miről beszélek. Ennek a hegynek számtalan elnevezése van, minden nép másképp hívja. De amióta a serpák üzletszerűen – mert nekik ez hatalmas üzlet ám – másszák a hegyet, egymás között is Everestnek mondják. Tehát nem érzem úgy, hogy hibás lenne így megnevezni.

Jó hosszan írtam eddig mindenféléről, de magáról a könyvről nem. Nos ez nem véletlen. Rendkívül felkavaró, ami ott történt – és történik rendszeresen, és rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy elolvashattam három ember beszámolóját is a tragédiáról. Ez tetszett a legjobban, ez fogott meg és hatott meg a legjobban. Talán azért is, mert Krakauer egy jó tollú író – kevés ilyen hegymászó akad, konkrétan még egyetlen nevet tudok mondani hirtelen, aki jó író és jó hegymászó: Joe Simpson. Az, ahogyan leírják az eseményeket és a mászás örömét – már ameddig van neki, mert 7500 m felett nem nagyon akad –, az utánozhatatlan. Ez a könyv nem kíméli sem a társakat, sem önmagát. Igen, súlyos emberi mulasztások történtek ott – és sajnos a legsúlyosabbakat maguk az áldozatok követték el. Maga az esemény rendkívül megrázó. És azért is tetszett a könyv, mert jól bemutatja magát a hegyet, bemutatja a serpákat, egy kellemesen, jól megírt könyv, tele információkkal. És amikor eljutunk oda, hogy megtörtént a tragédia, akkor elszoruló torokkal szurkolunk az embereknek, hogy csinálják meg, éljék túl. Noha tudjuk, hogy nem így lesz.

Szeptemberben egy nagyszabású mozifilm lesz az esetről, nagynevű hollywoodi főszereplőkkel. Most, hogy elolvastam három könyvet is a témában, érdeklődve várom, mit hoznak ki belőle.

A könyvben egyébként nem nagyon találtam helyesírási vagy szedési hibákat, jó minőségű kötet, jó fordítással, tartalmas. Aki egy kicsit is érdeklődik az ilyenek iránt, annak kötelező darab.

6 hozzászólás
>!
Razor SMP
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Egy hónappal ezelőtt volt szerencsém látni a moziban az Everest című filmet (az értékelésemet lásd itt: http://snitt.hu/ertekelesek/140273), mely jó megtörtént események alapján készített filmként arra sarkallt, hogy olvasgassak egy kicsit még a témában. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a témában megjelent sok könyv közül nem egy elérhető magyarul is, ráadásul a Park Kiadó a film hátszelét meglovagolva újranyomta Krakauer és Bukrajev könyvét is, így gyorsan lecsaptam mindkettőre.
Krakauer maga is amatőr hegymászó volt, így volt már némi betekintése ebbe a világba, ám ami ott fent várt rá, arra még ő sem számított. Nagyon jól sikerült visszaadni a felkészülés, az akklimatizálódás nehézségeit, majd a csúcstámadást és a vihar megérkezése utáni elkeseredett perceket, órákat, napokat. Nem volt rest részletekbe menni: bár szigorúan szorítkozhatott volna Hall és Scott csapataira, ő kitért a szintén akkor a hegyen tartózkodó egyéb csoportokra, valamint a kötet elején egy rövid történelmi összefoglalást is közölt az Everest megmászásáról. A könyvet nem éreztem elfogultnak, kellően tárgyilagosan végigvette ki – köztük ő maga is – mit hibázott, ami aztán a tragédiához vezetett.
Egyelőre hagyom ezt ülepedni, de kíváncsi leszek Bukrajev hogyan látta a dolgokat – bár Krakauer utóirata alapján az ő könyve a társírónak „hála” közel sem olyan pontos és elfogulatlan. :(

>!
Park, Budapest, 2015
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633552407 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Amapola P
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Nagyon plasztikus leírás, jól „elkapott” szereplőkkel, átélhetővé tette az Everest megmászását, és – amennyire megítélheti valaki, aki nem volt ott – tárgyilagos. Sehol nem éreztem önfényezőnek, magát mentegetőnek. spoiler
Azon ritka útibeszámolók közé tartozik, amelytől nem kaptam kedvet az utazáshoz (tekintve, hogy hegyi tapasztalataim felső határát a kétezres csúcsok jelentik: szerencsére).
Beck Weathers beszámolóját már olvastam, most Bukrejev jön.

>!
Tigrincs
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Amíg ezt a könyvet nem olvastam, elképzelni sem tudtam, hogy min mennek keresztül a legmagasabb hegycsúcsok meghódítói. Emlékszem a 3 évvel ezelőtti magyar tragédiára, bár nyilván jóval kevésbé részletesen, és biológiai-földrajzi-meteorológiai szinten biztosan nem volt ennyi információm, hogy megértsem, milyen fokú fizikai-szellemi-lelki megterheléssel jár a szervezet számára a „halálzónában” való tartózkodás – különösen oxigénpalack nélkül vagy egy hóvihar esetén. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy ha beírom a keresőbe egyik tragikusan elhunyt magyar hegymászónk nevét, az első 10 találatból 6-7 db pletykalap találatokat hoz fel, van egy wikis oldal, és maximum kettő, aminek a nyomán az ember elkezdhet mélyebbre ásni, és feljönni a fotelkommentelő laikus szintjéről odáig, hogy „elég sok infóm van, hogy azt mondjam, fogalmam sincs, mi megy végbe ilyenkor”. Mint tudjuk, a találatok második, harmadik, sokadik oldala pedig fehér folt a digitális korban..)
Visszatérve az Everest 1996-os történetére: nagyon részletgazdag, jól megírt dokumentumregényről van szó – közel áll hozzám az újságírói stílusú könyvírás. Hasonlóan a Halálhegyhez, 2-3 nap alatt elolvastam, egyszerűen tudni akartam, hogy mi történt, és több hangulatbeli hasonlóságot is felfedeztem.
Olvastam, hogy több kritika is érte Krakauert stílusa és oknyomozása (és ebből fakadóan kimondott-kimondatlan hibáztatásai) miatt, erről ő maga is ír, ugyanakkor saját felelősségét is keresi és nem kétlem, hogy életére meghatározó és kitörölhetetlen hatása van ezeknek az eseményeknek . Azt gondolom, hogy ennyire szélsőséges körülmények közt gyakran több hajszál összeadódása is már a végletekig kiszolgáltatottá teheti a mászókat, és magamban többször megállapítottam, hogy a serpák nézőpontja, teherbírása, extrém akklimatizációja és története egy külön könyvet megér.
Nagyon jó, megnézem a filmet is.

>!
Párduc50 P
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Megrendítő, egyben csodálatos leírás az 1996. évi Himalája-expedíciókról, amit a szerző saját élményei alapján vetett papírra. Letehetetlenül izgalmas még úgy is, hogy a szomoró végkifejlet mindenki számára ismert. Alapos, kritikus mű, és kellő betekintést is nyújt az outsider olvasó számára a hegymászás rejtelmeibe, rengeteg szakszó, technika megmagyarázásával. Egyedül azt sajnálom egy kicsit, hogy a „szerző megjegyzése” fejezet megszületett – gondolom utólag, az első kiadásban még nem hiszem, hogy benne lehet- melyben a szintén ott járt és élményeiről könyvet író Bukrejev állatásait krizitálja. Nem méltő ehhhez a könyvhöz az ilyen végszó, főként, hogy Bukrejev 1997-ben életét vesztette, így egy halottba rugdos bele. De maga a könyv kiváló, kedvencem lett!

>!
mazsa
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Remek könyv.
Kötelező olvasmánynak annak, akit részletesen érdekel milyen is egy mászás az Everesten.
Sajnálom szegény Krakauert az őt ért támadások miatt, de sokszor éreztem egyébként azt a könyv alatt, hogy kissé önhitt lett, amiért jobban ment neki a mászás, mint másoknak abban a pár hétben. Sosem fogjuk pontosan megtudni, hogy kinek a halálához melyik döntés/mulasztás járult hozzá, de teljesen kívülállóként, szubjektív szemlélőként nem éreztem őt különösebben hibásnak mások haláláért. Ha úgy vesszük ő egy vendégmászó volt, akinek nem volt kötelessége másokat menteni. Szerencsés volt, hogy a vihar előtt leért a táborba. Persze könnyen beszélek, nem az én férjemről adott téves információt…

Nagyon kíváncsi leszek Bukrejev könyvére is ( [[http://moly.hu/konyvek/anatolij-bukrejev-g-weston-de-walt-hegyi-orulet]] ) , remélem sikerül beszereznem, érdekel, hogy ő, hogy gondolkodott a tragédia alatt.

Amúgy a legmegdöbbentőbb ebben a könyvben, hogy itt is mennyi önzetlen ember lelte halálát (jelen esetben Rob Hall-ra gondolok, aki Hansen miatt ragadt fenn) és mennyi önző, hírnévvágyó ember pedig túlélte, és arra se volt képes, hogy egy fikarcnyi segítséget nyújtson a bajban. Woodall-ra gondolok itt, aki a rádióját se volt hajlandó kölcsönadni (emellett pedig rettenetesen felháborítóan viselkedett).

Ami csodával határos volt az egészben az pedig az, hogy Beck Weathers, akit már otthagytak meghalni végül teljesen felépült (oké, mínusz pár végtag és ujj, na meg egy orr).

Megjött-e a kedvem meghódítani az Everestet? Nem. De nagyon szeretnék még róla olvasni.

Ja és a Környezetfizika tanáromat is megemlítik benne, ami nem semmi! :D (296. oldal, lábjegyzet)

>!
Csi
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Annak ellenére, hogy az extrém sport (meg a sport úgy általában) nem áll túl közel hozzám és a Gellért hegynél magasabban még nem igen jártam, nagyon élveztem ezt a könyvet. Jól megírt tragikus történet, érezni rajta, hogy Krakauer számára nem idegen az írás. Az elején elolvastam kiknek az emlékére íródott a könyv, úgyhogy tudtam, hogy ki az akinek hiába szurkolok, de így is szomorú lettem, mikor bekövetkezett a katasztrófa. Ami Beck-et illeti egészen elképesztő ami vele történt, csak ámultam, hogy mi mindenre képes az ember, ha nincs más választása.

>!
piccola
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Imádom a hegyeket, de ez a fajta hegymászás nekem nem szimpatikus, a hatalmas fizikai teljesítmény ellenére valahogy hiányzik belőle az alázat. Nem kell minden hegyet megmászni csak azért, mert ott van. Épp ezért egy kicsit féltem attól, hogy a könyv nekem unalmas lesz, elmerül a technikai részletekben vagy a tömény ömlengésben… De nem :) Végig érdekes, olvasmányos, izgalmas és sokat elárul a hegymászók viszonylag zárt világáról.

5 hozzászólás
>!
Nokimaki
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Megrázó olvasmány…
Voltam már hóviharban hegyen, másztam már erős szélben, éreztem már milyen, amikor az ujjam majdhogynem ráfagy a sziklára, kapaszkodtam felfelé sötétben tátongó szakadék mellett. De sosem mentem ilyen szédítő magasságokba, sosem voltam egyedül, elhagyatottan a semmi közepén, sosem kellett a szabad ég alatt bivakolnom. És mindig tudtam, hogy a nap végén vár rám otthon a meleg szoba. El sem tudom képzelni, milyen lehet magányosan, átfagyva, elcsigázottan szembesülni azzal, hogy vége, nincs tovább; milyen lehet beletörődni abba, hogy itt a vég, és közben végignézni, ahogy társaim, akiknek még van annyi erejük, hogy megmentsék a maguk életét egyre csak távolodnak…
Megrázó olvasmány. Kár keresni az okokat, a miérteket, kár magyarázkodni. A hegy kegyetlen. És amikor a cél már a túlélés… akkor már csak az „én” számít.
Ezt a könyvet annak kell elolvasnia, aki még sosem járt hegyen, nem tudja milyen, ott állni a csúcson. Ebből a könyvből talán megérti.

1 hozzászólás
>!
Kimmuriel
Jon Krakauer: Ég és jég

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Az Álmok az Eigerről után egy kicsit többet vártam, de azért nem volt olyan nagy csalódás. Nagyon fontosnak tartom, hogy a témában született másik könyvet is ismerje az Olvasó (Hegyi őrület). Bár Bukrejev kötete után nagyobb vádaskodásra számítottam az író részéről. Érdemes mindkét nézőpontot megvizsgálni, azonban sose kövessük el azt a hibát, hogy letesszük voksunkat egyik vagy másik oldal mellett, hisz nem voltunk jelen az eseményeknél, nem tudhatjuk, mi történt valójában.


Népszerű idézetek

>!
Kimmuriel

[…] életem értelmét a már megmászott és a jövőben megmászni remélt hegyekben mértem.

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

1 hozzászólás
>!
Nokimaki

Ne feledjék, feljutni a csúcsra a dolog könnyebbik része, de lejutni, az az igazán nehéz.

298. oldal

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

Kapcsolódó szócikkek: Csomolungma / Mount Everest · Himalája
>!
Nyufymano

Ha balul üt ki valami, a harc csakis a végsőkig menő harc lehet. Aki jól felkészült, életben marad; aki nem, annak a természet benyújtja a számlát.

161. oldal

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

>!
zördög

Minél valószínűtlenebb a helyzet, minél komolyabb követelményeknek tesz eleget [a hegymászó], annál jólesőbben pezseg ereiben a vér a feszültség múltán. A lehetséges veszély pusztán arra szolgál, hogy fokozza éberségét és önuralmát. És talán minden életveszélyes sportban ez az ésszerű mozzanat: azért fokozzuk szántszándékkal a szükséges erőfeszítés és az összpontosítás mértékét, mert így mintegy megtisztítjuk elménket az érdektelen semmiségektől. Az egész élet modellje ez kicsiben, azzal a különbséggel, hogy míg a hétköznapok során rendszerint helyre lehet hozni a tévedéseket, és kialakulhat valamiféle kompromisszum, addig itt minden cselekedetünk – ha mégoly rövid időtartamra is – halálosan komoly. (A. Alvarez – Az ádáz isten: tanulmány az öngyilkosságról)

Hatodik fejezet

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

>!
Andaxin

A gyaloglás első hat napját bódító ambróziaillat lengte be. A csapás borókák és törpenyírek, fenyők és rododendronok, mennydörgő vízesések, elragadó sziklagyepek, csörgedező patakok mellett haladt.

62. oldal

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

>!
dzsobacsi

– Ilyen közelről visszafordulni… – hümmögte fejcsóválva Hall május 6-án, amikor a lefelé menetelő Kropp elbaktatott a kettes tábor mellett. – Ez aztán nem mindennapi ítélőképességre vall, főleg ha valaki olyan fiatal, mint Göran. Le vagyok nyűgözve! Tulajdonképpen sokkal jobban le vagyok nyűgözve, mint ha folytatta volna a mászást, és feljutott volna a csúcsra.

163. oldal, 11. fejezet - 1996. május 6. Alaptábor (Park, 2000)

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Mindig is tudtam, hogy a hegymászás rendkívül kockázatos időtöltés. Úgy tekintettem a veszélyre, mint ami hozzátartozik a játékhoz – nélküle a hegymászás alig különbözne sok száz más, haszontalan foglalatosságtól. Bizsergető érzés volt a halandóság rejtélyét feszegetni, egy szemvillanásnyira átlopódzni tiltott határán. Szilárdul hittem, hogy a hegymászás nem a vele együtt járó veszélyek ellenére, hanem épp azok miatt varázslatos tevékenység.
Amíg azonban meg nem jártam a Himaláját, voltaképpen sohasem láttam a halált közvetlen közelről. Az ördögbe is, hiszen még temetésen sem jártam soha, amíg a Mount Everesthez nem utaztam.

290. oldal

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

>!
Nyufymano

Egyeseket különösképp vonz az elérhetetlen. Ők rendszerint nem szakemberek: becsvágyuk és képzeletük elég erős ahhoz, hogy félresöpörje a kételyeket, amelyek az óvatosabbakat esetleg megrohannák. Legfőbb fegyverük a hit és az eltökéltség. Legjobb esetben különcnek tartják az ilyet, legrosszabb esetben őrültnek.

103. oldal

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

>!
dzsobacsi

Úgy éreztem, ezen az isten háta mögötti helyen testileg, lelkileg, érzelmileg is el vagyok vágva a többi hegymászótól, annyira, amennyire egyetlen korábbi expedíciómon sem tapasztaltam. Szomorúan ébredtem rá, hogy csak névleg alkotunk egy csapatot – és bár néhány óra múlva csoportosan hagyjuk el a tábort, egyenként mászunk majd föl, se kötél, se az összetartozás mély érzése nem kapcsol bennünket egymáshoz. Végső soron mindegyik ügyfél önmagáért vett részt a vállalkozásban. Én sem voltam kivétel: őszintén reméltem például, hogy Doug feljut a csúcsra, de ha ő visszafordul, én akkor is minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy tovább nyomulhassak fölfelé.

181. oldal, 12. fejezet - 1996. május 9. Hármas tábor (Park, 2000)

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Harmincnégy esztendei hegymászó-pályafutásom során azt tapasztaltam, hogy e sport legnagyobb személyes haszna a fokozott önállóság, a kényes döntések meghozatala, a következmények feldolgozása és a személyes felelősségvállalás. Rájöttem, hogy aki ügyfélként jelentkezik egy expedícióra, annak minderről le kell mondania, sőt, még többről is.

186. oldal

Jon Krakauer: Ég és jég Személyes beszámoló az 1996-os Mount Everest-i hegymászó-tragédiáról


Hasonló könyvek címkék alapján

Cheryl Strayed: Vadon
John Hunt: A Mount Everest meghódítása
Jamling Tenzing Norgay – Broughton Coburn: Apám lelkét megérintve
John Roskelley: Nanda Devi
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Reinhold Messner: A kristályhorizont
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
Laura Hillenbrand: Vágta