Menny ​és pokol trilógia (Menny és pokol-trilógia 1-3.) 97 csillagozás

Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Valahol ​Izlandon, valamikor az előző század elején a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny fiú küzdi magát előre. Hátizsákjában egy verseskötettel, ami nemrég a legjobb barátja halálát okozta a viharos tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatta a könyvet az eredeti tulajdonosához, ő maga is csatlakozik a barátjához a holtak birodalmában. Ám az élet, úgy tűnik, nem adja ilyen könnyen magát. Egy váratlan találkozás, egy kedves szó és néhány meleg takaró esélyt ad az életben maradásra. De vajon visszatalálhat-e valaki az élők közé, aki már mindent elveszített? Lehet-e újra családja annak, aki azt hitte, senkije sincs? És vajon túléli-e, ha újonnan megtalált otthonát később mégis ott kell hagynia egy olyan küldetésért, ami könnyen lehet, hogy az életébe kerül? Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű, költői szépségű elbeszélése három köteten át meséli el a hóviharokkal birkózó, élők és holtak világa között imbolygó fiú történetét. Olvasás közben feltárulnak… (tovább)

>!
Jelenkor, Budapest, 2022
1156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182404 · Fordította: Egyed Veronika
>!
Jelenkor, Budapest, 2021
1152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635181421
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
1156 oldal · ISBN: 9789636769567 · Fordította: Egyed Veronika

1 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 60

Most olvassa 25

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 145

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Biztos vagyok benne, hogy az év egyik legnagyobb sikere lesz a Menny és Pokol trilógia, és nagyon sokan el fognak veszni ebben a bő lére eresztett, ám számtalan emlékezetes pillanattal és karakterrel teletűzdelt, rendkívül öntörvényű módon megírt, valamint ragyogó költőiséggel elmesélt (Egyed Veronika kiváló munkát végzett) gigantikus eposzban, amivel Jón Kalman Stefánsson megörvendeztetheti a 21. század kissé elidegenedett, magányos és az élet értelmét továbbra is reménytelenül kereső emberét. A Jelenkor kiadónak meg külön köszönet ezért a vállalkozásért!
Az egyes kötetek értékelése az adott könyvnél olvasható.

1. https://moly.hu/ertekelesek/3041432
2. https://moly.hu/ertekelesek/3076900
3. https://moly.hu/ertekelesek/3084114

1 hozzászólás
Annamarie P>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

A kegyetlen éghajlatú Izlandon vagyunk, valamikor az 1900-as évek elején, de talán az időnek nincs is jelentősége, hiszen itt az idő áll, belefagyva a folyton hulló hópelyhekbe. Ez a befagyott létezés olyan csöndes, hogy kihallani az emberek hasadó szívét, a bennük moccanó vágyat, a kimondhatatlan szenvedést….

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/10/stefansson…

9 hozzászólás
jethro>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Stefánsson nem arról az Izlandról ír melyet manapság az utazási magazinok reklámoznak, melyek gyönyörű képekkel, fel-feltörő gejzírekkel reklámozzák ezt a számunkra érthetetlen, idegen országot. Ő inkább visszaránt minket az időben száz évet, s megmutatja azt az időt, mikor az akkori emberek csak a tengerben bízhattak, vagy saját magukban. Kieveztek lélekvesztőiken a nyílt tengerre, mindenki belógatta a saját kezűleg felcsalizott zsinegét a vízbe, s várták a tonhal harapását. Mert ezen múlt az életük. Ha nem volt kapás, nem volt mit eladniuk a falu piacán, s így a telet nehezen vészelték át. Generációk élték le életüket úgy, hogy nem láttak pénzt, mivel a cserekereskedelem éltette mindennapjaikat. Ez az ínséges éghajlat igencsak elbánik ezekkel az emberekkel. Ha úton vannak valamerre – akár vízen, akár a szárazföldön – , a jeges szél mindig támad valamilyen irányból, az arcot kipirosítja, a könnyet megfagyasztja, a szakállat jégcsapok bordázzák, a hideg a lelket borzolja. Érdekes, hogy ezek az emberek nem tudnak úszni. Van csónakunk, miért kéne tudnunk – mondják. És lehet hogy a tenger hallja őket, tudja ezt. Ő majdnem minden családtól megköveteli az áldozatot. A vízbe fúlt tetemek kitárt karokkal, hasmánt sodródnak a jeges vízben, s nyílt tekintetük a mélységet fürkészi. Ez a kép minden izlandi álmában megjelenik. A halál annyira benne él mindennapjaikban, hogy szinte nem is félnek tőle, nem menekülnek előle. Szerintük minden csak idő, és szerencse kérdése. A leghidegebb, legunalmasabb téli estéken csak egymás társaságára számíthatnak. A könyveket, hangszereket csak hírből ismerik, szórakozási lehetőségük minimális, így kénytelenek történeteikbe menekülni, vagy egymás melegségére vágyni. És ezek az emberek mégiscsak élni akarnak. Áhítoznak a szerencsésebb napokra, a jobb életre. Érzelmeik annyira letisztultak, hogy az szinte csontig hatol. Próbálják megérteni, megélni és megbecsülni azt az életet, melyet a sors nékik rendelt.
Köszönöm ezt az irodalmi élményt az írónak, a kiadónak, és nem utolsó sorban a fordítónak.

mbazsa P>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Szinte vitathatatlan, hogy az idei év (egyik) legfontosabb regénye. (Nem véletlen tehát, hogy a Könyvesblog 2019-es, top 50 listáján az első helyen végzett. Persze minden lista szubjektív, és félő, hogy valaki kimarad.) Bár nem tudok izlandiul, mindenestre érdekes nyelvi jelenség, hogy az izlandi „regény” szó (skáldsaga) magában foglalja a „költő” (skáld) szót is, így akár szabadon úgy is fordíthatnánk, hogy „költői vagy költött történet”. (Rágugliztam, azért tudok most így okoskodni.) Erről a szójátékról amúgy az őszi Margón magával a szerzővel is beszélgetett Tompa Andrea, ha jól emlékszem, akkor ez volt az első téma, amit kiveséztek. Nem véletlen, hiszen A menny és pokol trilógia, noha alapvetően egy nagy epikus mű, ugyanakkor egyszerre prózai és lírai is egyben.

JKS regényfolyama nagyon lassan hömpölyög, bizony nyugalom és idő kell hozzá, hogy a kedves olvasót magával ragadja. (Én még a nyáron olvastam a trilógiát, a forró kánikulát Izland jeges hóviharjaival ellenpontoztam.) A cselekmény szintjén nagyon kevés minden történik, főleg az első két kötetben, az író sokkal inkább a belső, lelki történésekre, rezdülésekre figyel. spoiler A harmadik kötet az előző kettőhöz képest annál cselekménydúsabb. JKS érzékeny mindenre, főként az elesettek, a kitaszítottak, a kiszolgáltattok, a különcök felé fordul. Nagyon erős és jól kidolgozottak, elsősorban a női karakterek. spoiler Ami számomra egy kicsit zavaró volt, hogy néha kicsit túl voltak magyarázva a dolgok, kicsit patetikusan voltak tálalva, ebből lehetett volna húzni. (Ez amúgy már A halaknak nincsen lábúk c. regényében is zavart.) A könyvben az író nagy hangsúlyt fektet a természetre, (amelyről egyébként a Margón is sokat beszéltek,) hogy az emberek mennyire ki vannak szolgáltatva ezeknek az erőknek Izlandon. A természet úr az emberiség felett, erre többször is felhívja a figyelmet a regény. (Sjon, a másik nagy izlandi író könyveiben is valami hasonlót éreztem olvasás közben, hogy az izlandiak milyen költőin írnak, és a természet szerepe mennyire meghatározó a számukra.)

Az egyes kötetetekről külön-külön is írtam értékelést, ezeket most lusta vagyok bemásolni:
https://moly.hu/konyvek/jon-kalman-stefansson-menny-es-pokol
https://moly.hu/konyvek/jon-kalman-stefansson-az-angyalok-banata
https://moly.hu/konyvek/jon-kalman-stefansson-az-ember-szive

Összegezve: JKS trilógiája szinte minden nagy (egzisztenciális) kérdésről szól: élet, halál, harc, szerelem, szabadság, na és persze az irodalom. A regényfolyam mindenképpen az év (egyik) legjobb regénye. Egy újraolvasást majd (évekkel, évtizedekkel) később mindenképpen megér.

lusi>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Ez a könyv maga a csoda. Az első pár oldal után még nem ezt írtam volna, de ahogy haladtam előre, egyre jobban megvett a történet. Azok a túláradó, mesés mondatok, az a hangulat, amit képes volt megteremteni… teljesen bele tudtam feledkezni és csak hagytam magam sodródni a folyammal.
Nagy lelkesedésemben beszereztem németül is, bár nem tudom, ezt végül be fogom-e vállalni, ugyanis ez tipikusan az a könyv, amit az anyanyelvünkön érdemes olvasni :) (vagy csak a magyar fordítása volt ennyire nagyon szuper!)

2 hozzászólás
Helga_Dávid>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Egy fiú felnőtté válása. A végtelen Jeges-tenger és kíméletlen izlandi tél. A halál és gyász. A szerelem és elmúlás. A nemi szerepek. Ezekről mind szól ez a könyv. És még sokkal többről.

hetcsillagkozt>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Rég volt ilyen hullámzó kapcsolatom egy könyvvel.
Mikor elkezdtem olvasni kifejezetten idegesített, és nem sokon múlott, hogy ne hagyjam félbe kb. 60 oldal után… Meg kellett szokni, ahogy Stefánsson ír, nekem először túl sok volt, időnként kifejezetten giccses, közhelyes és mesterkélt. (Na meg amúgy is, mik ezek a kötetcímek? Menny és pokol? Az angyalok bánata? Az ember szíve? Ha Kozsót megkérnénk, hogy írjon egy regényt, hasonló címekkel állna elő…) Aztán meg olyan érzésem volt, mint ha az író mesélne egy történetet, amit féloldalanként indokolatlanul teletűzdel olyan fenemód költői mondatokkal, amiket aztán biztosan sokan fognak majd idézni. „A legfontosabb dolgokat talán soha nem lehet megvásárolni, nem, hát persze hogy nem, sajnos, vagy inkább szerencsére.” Na nemár.
Végül valahogy átszenvedtem magam az első köteten, mert éreztem, hogy lesz ebben több. És úgy tűnik, igazam volt. A második kötetnél ugyanis azt vettem észre, hogy elindultam egy útra ezzel a fiúval. Ezzel a név nélküli fiúval, aki egyszer csak megfogta a kezem, és berántott magával a hóviharba. Visszavitt abba az időbe, amikor az egy hetes izlandi nyaralásunk után annyira elkezdtem rajongani ezért a kultúráért, hogy beiratkoztam a Skandináv Házba, és 3 évig tanultam izlandiul (és egy ösztöndíj megpályázása után arról álmodoztam, hogy Reykjavíkban fogok élni). És ahogy nem várt módon visszatért az Izland-rajongásom, azt vettem észre, hogy elkezdtem megadni a módját az olvasásnak. Hiszen ezt a könyvet nem lehet úgy olvasni, hogy az ember szíve egy sózott hal! Hosszú téli estéken kell olvasni, lehetőleg hóesésben. Feltenni egy Ólafur Arnalds lemezt, bekuckózni a kanapéra, forró kakaót szürcsölni. Olvasni, ahogy a fiú és Jens a hóvihar közepén hegyeken kelnek át, aztán másnap elmenni egy egésznapos túrára a Pilisbe, és a hóban lépkedve azt érezni, ott vannak velem.
És ha mindez nem győzött volna meg: a könyv mint tárgy gyönyörű, nem csak a borítókép, hanem a papírminőség és az egész kivitelezés olyan, hogy egyszerűen öröm kézbe venni. Izgalmas a világ, ahova elrepít, érdekesek az ellentétek a karakterek között: például egészen zseniálisan van ábrázolva az, ahogy az elvarázsolt irodalomrajongó társaság kénytelen szembesülni az izlandi halászok (és gyakorlatilag az akkori izlandi társadalom) nyers modorával és ezáltal saját életképtelenségükkel. A női sorsok, bár nincsenek középpontba állítva, mégis időről időre felbukkannak: ahhoz képest, hogy Izland az egyik legfeministább ország lett mára, nagyon érdekes volt olvasni, hogy kb. 100 évvel ezelőtt milyen szörnyű sorsa volt ott a nőknek (hosszú távon gyakorlatilag egyetlen nő sem boldog ebben a könyvben). És ami miatt az Olvasó igazán megszeretheti a Menny és pokol világát és annak lakóit, az nem más, mint az irodalom és a könyvek szeretete: ez az, ami összekapcsolja a főbb karaktereket, és vezeti az egész sztorit. Vigyázat, spoiler, összegzem a közel 1200 oldal tanulságát: ahhoz, hogy valaki szimpatikus legyen, elég annyi, hogy kettőnél több könyve legyen otthon, és szívesen beszélgessen irodalomról (de hát ezt eddig is tudtuk, nem? :))

b_edina>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Mekkora ereje van a szavaknak? És ha akkor, mint gondolom, akkor ki lehet-e jelenteni már év elején, hogy ez a három könyv az év legjobbjai között van? Mindenesetre én most megtettem.
Ez a három regény az ilyesfajta feltett kérdések regénye. Lehet-e élni egy olyan helyen, ahol csak a tenger és a hegyek határozzák meg a létet, ahol nincsenek fák és megakad a költészet lélegzete a víz mélyéről felhúzot hal pikkelyein? Egyáltalán, mi az, hogy élni? Mitől számít valaki a társadalom értékes tagjának, és mit tehet az, akiről úgy döntenek, nem az? Mit jelent nekünk egy nő, simogatása, suttogása, a kezei nyomán elénk kerülő étel, és mennyit képes elviselni egy nő? Pontosan mennyire vékony a határ élő és holt között, lehet-e élő az, aki már meghalt, és meghalhatott-e már az, aki még él? És miért nem tanulnak meg a halászok úszni?

Egy ilyen kérdésekkel teli világot tár elénk Stefánsson. Egy világot, ahol olyan elképesztően hideg van, amit el sem tudok képzelni; egy világot, ahol ha az ember egy pillanatra elkalandozik és egy verssoron mereng, végzetes hibát követhet el, mert a víz ugyanis nagy úr, és mindig visszaveszi, ami neki jár. És hiába reménykedik könnyes szemmel az olvasó (mert bevallom, több helyen sikerült megríkatnia), hogy esetleg mégsem, ez nem Hollywood, itt az élet pontosan olyan, mint a hatalmas hóvihar, amibe a második kötetben főhőseink kerülnek: hideg és kegyetlen, ugyanakkor szinte kibírhatatlanul szép is.

Legnagyobb erőssége a trilógiának a lírai nyelv, amit Stefánssontól már korábban megismertünk – bár azt gondolom, ez A halaknak nincs lábuk c. regényében jobban sikerült, vagy a fordítás működött jobban, bár Egyed Verára sincsen egyetlen rossz szavam sem. Emellett pedig a „mellékszereplők”. Végig névtelen főszereplőnket szerettem ugyan, azonban az ő életében felbukkanó többi karakter annyira élő, színes-szagos, jól megformált, hogy nem lehet mellettük szó nélkül elmenni, még ha kicsit klisés is alakjuk: a lázadó nő, aki terpeszben üli meg a lovat; a vak kapitány; a kiábrándult tanító. Ezek mind-mind nagy erősségei a köteteknek, azonban úgy éreztem, engem most nem tud Stefánsson a jól bevált fogásaival megvenni – gyönyörű metaforák és hasonlatok a tájról, közbeékelve egy-két nagyon mélyen szántó életbölcsesség, a hit, szeretet és élni akarás mint földöntúli erő –, ez számomra az előzőleg magyarul megjelent regényében sokkal jobban működött.
A kötetek közül szerintem mindenképpen az első a legerősebb, egy olyan felütéssel indít, ami utána napokig velem maradt, és nem pusztán a halál, hanem az egész helyzet kérlelhetetlensége és borzalmassága miatt. Azt nem mondhatnám, hogy a következő két kötet graduálisan rosszabbodna, de ugyanezt a hatást nem érték el. spoiler Összegségében tartom magam előző állításomhoz, miszerint ezt a még meg nem jelent írások ismerete nélkül is rögtön az élmezőnybe lehet emelni, mert kevés ilyen színvonalas történet látja meg a napvilágot.

2 hozzászólás
tündérróka>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

2019 (és bár még csak március van, de garantáltan 2020) egyik legnagyobb olvasásélménye volt számomra ez a trilógia. Izland lassan 12 éve a szívem csücske: először a természeti csodáiba szerettem bele, majd az irodalmába, majd a zenéjébe, majd a hétköznapi kultúrájába, majd a nyelvébe, amit nemrég kezdtem el tanulni – és most ez a sorozat még inkább meggyőzött arról, hogy akármilyen kevesen vannak ők az emberi populációhoz képest, egészen különleges élet- és gondolkodásmód szerint léteznek, amelyet meglepő változatossággal és érzékletességgel tudnak közvetíteni különböző műfajokban. A fiú története ugyan nemcsak izlandi, egyetemes felnövés- és Odüsszeia-történet, mégis megmagyarázhatatlanul egyedi. Bajban lennék, ha most részletesen ki kéne fejtenem, mi miatt tartom ezt a trilógiát csodálatos műalkotásnak, olyan nagy hatással volt rám az utolsó rész néhány fejezete: felváltva tartottam vissza a nevetésem és a könnyeimet. A Harcom-sorozat óta nem olvastam semmit, ami ennyire magába szippantott volna, és ez sokat elmond a skandináv irodalomhoz (ó, nem! emberekhez!) fűződő kapcsolatomról: csodálat és irigység egyszerre.


Népszerű idézetek

Petiko P>!

[…] az irodalom nem alázatossá tesz minket, hanem őszintévé, ez a természete, és ezért olyan hatalmas erő a világban.

15. oldal

pepege>!

Vannak könyvek, amelyek szórakoztatnak, de a lelked mélyét nem érintik meg. Aztán vannak azok, amelyek felébresztik benned a kételyt, reményt adnak, kitágítják a világot, és megismertethetnek a szédítő meredéllyel. Egyes könyvek fontosak, mások csak kellemes időtöltést jelentenek.

28. oldal - 2. kötet: Az angyalok bánata

pepege>!

Mikor az élet a legjobban fáj, sokan választják a hallgatást, hiszen a szavak csak élettelen kövek vagy kopott, szakadt rongyok. S lehetnek gonosz gyomok is, melyek ártó fertőzést terjesztenek, korhadt deszkák, melyek egy hangyát sem bírnak el, nemhogy egy egész emberi életet. Mégis, a szavak azon kevés dolgok közé tartoznak, amelyek tényleg mindig ott vannak kéznél, mikor úgy tűnik, minden más cserben hagyott minket.

40. oldal - 2. kötet: Az angyalok bánata

Kapcsolódó szócikkek: szó
pepege>!

Végtelen mennyiségű havat képes hordozni az ég. Ott hullanak az angyalok könnyei – mondják az észak-kanadai indiánok, ha havazik.

43. oldal - 2. kötet: Az angyalok bánata

pepege>!

…az a fény, ami egy szép verssort meg tud világítani, már elérte a célját.

36. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

pepege>!

Sigurður egy fedél alatt árul gyógyszert és könyvet,a könyvek úgy illatoznak az orvosságtól, hogy már csak a szagtól rögtön kigyógyul az ember minden nyavalyából; nem mondhatja senki, hogy az olvasás nem egészséges.

22. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

Chöpp >!

Ezek azok a történetek, amiket el kell mesélnünk. Ne hagyj itt minket!

10. oldal

Chöpp >!

[…] hiba volt az embernek felegyenesedni, akkor kezdődött ez az egész kötélhúzás a menny és a pokol között.

18-19. oldal

pepege>!

Pétur legelőször nyolcéves korában mosolyodott el, mesélte egyszer Bárður, második alkalommal pedig akkor, mikor Andreát először meglátta; mi pedig azóta is a harmadikra várunk, fejezte be a fiú a mondatát.

23. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

Chöpp >!

A fiú lát néhány behavazott házat, életet ölelő, jeges héjakat.

21. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andri Snær Magnason: LoveStar
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Pétur Gunnarsson: pont pont vesszőcske
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
B. N. Toler: Lélekvesztők
Ilona Andrews: Áradó hold
Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig
Lorraine Heath: Mindent egy lapra
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Sjón: A macskaróka