Menny ​és pokol trilógia (Menny és pokol-trilógia 1-3.) 60 csillagozás

Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Valahol ​Izlandon, valamikor az előző század elején a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny fiú küzdi magát előre. Hátizsákjában egy verseskötettel, ami nemrég a legjobb barátja halálát okozta a viharos tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatta a könyvet az eredeti tulajdonosához, ő maga is csatlakozik a barátjához a holtak birodalmában. Ám az élet, úgy tűnik, nem adja ilyen könnyen magát. Egy váratlan találkozás, egy kedves szó és néhány meleg takaró esélyt ad az életben maradásra. De vajon visszatalálhat-e valaki az élők közé, aki már mindent elveszített? Lehet-e újra családja annak, aki azt hitte, senkije sincs? És vajon túléli-e, ha újonnan megtalált otthonát később mégis ott kell hagynia egy olyan küldetésért, ami könnyen lehet, hogy az életébe kerül? Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű, költői szépségű elbeszélése három köteten át meséli el a hóviharokkal birkózó, élők és holtak világa között imbolygó fiú történetét. Olvasás közben feltárulnak… (tovább)

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
1156 oldal · ISBN: 9789636769567 · Fordította: Egyed Veronika
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
1122 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636768829 · Fordította: Egyed Veronika

Enciklopédia 1


Kedvencelte 32

Most olvassa 24

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Biztos vagyok benne, hogy az év egyik legnagyobb sikere lesz a Menny és Pokol trilógia, és nagyon sokan el fognak veszni ebben a bő lére eresztett, ám számtalan emlékezetes pillanattal és karakterrel teletűzdelt, rendkívül öntörvényű módon megírt, valamint ragyogó költőiséggel elmesélt (Egyed Veronika kiváló munkát végzett) gigantikus eposzban, amivel Jón Kalman Stefánsson megörvendeztetheti a 21. század kissé elidegenedett, magányos és az élet értelmét továbbra is reménytelenül kereső emberét. A Jelenkor kiadónak meg külön köszönet ezért a vállalkozásért!
Az egyes kötetek értékelése az adott könyvnél olvasható.

1. https://moly.hu/ertekelesek/3041432
2. https://moly.hu/ertekelesek/3076900
3. https://moly.hu/ertekelesek/3084114

1 hozzászólás
Annamarie P>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

A kegyetlen éghajlatú Izlandon vagyunk, valamikor az 1900-as évek elején, de talán az időnek nincs is jelentősége, hiszen itt az idő áll, belefagyva a folyton hulló hópelyhekbe. Ez a befagyott létezés olyan csöndes, hogy kihallani az emberek hasadó szívét, a bennük moccanó vágyat, a kimondhatatlan szenvedést….

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/10/stefansson…

9 hozzászólás
jethro>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Stefánsson nem arról az Izlandról ír melyet manapság az utazási magazinok reklámoznak, melyek gyönyörű képekkel, fel-feltörő gejzírekkel reklámozzák ezt a számunkra érthetetlen, idegen országot. Ő inkább visszaránt minket az időben száz évet, s megmutatja azt az időt, mikor az akkori emberek csak a tengerben bízhattak, vagy saját magukban. Kieveztek lélekvesztőiken a nyílt tengerre, mindenki belógatta a saját kezűleg felcsalizott zsinegét a vízbe, s várták a tonhal harapását. Mert ezen múlt az életük. Ha nem volt kapás, nem volt mit eladniuk a falu piacán, s így a telet nehezen vészelték át. Generációk élték le életüket úgy, hogy nem láttak pénzt, mivel a cserekereskedelem éltette mindennapjaikat. Ez az ínséges éghajlat igencsak elbánik ezekkel az emberekkel. Ha úton vannak valamerre – akár vízen, akár a szárazföldön – , a jeges szél mindig támad valamilyen irányból, az arcot kipirosítja, a könnyet megfagyasztja, a szakállat jégcsapok bordázzák, a hideg a lelket borzolja. Érdekes, hogy ezek az emberek nem tudnak úszni. Van csónakunk, miért kéne tudnunk – mondják. És lehet hogy a tenger hallja őket, tudja ezt. Ő majdnem minden családtól megköveteli az áldozatot. A vízbe fúlt tetemek kitárt karokkal, hasmánt sodródnak a jeges vízben, s nyílt tekintetük a mélységet fürkészi. Ez a kép minden izlandi álmában megjelenik. A halál annyira benne él mindennapjaikban, hogy szinte nem is félnek tőle, nem menekülnek előle. Szerintük minden csak idő, és szerencse kérdése. A leghidegebb, legunalmasabb téli estéken csak egymás társaságára számíthatnak. A könyveket, hangszereket csak hírből ismerik, szórakozási lehetőségük minimális, így kénytelenek történeteikbe menekülni, vagy egymás melegségére vágyni. És ezek az emberek mégiscsak élni akarnak. Áhítoznak a szerencsésebb napokra, a jobb életre. Érzelmeik annyira letisztultak, hogy az szinte csontig hatol. Próbálják megérteni, megélni és megbecsülni azt az életet, melyet a sors nékik rendelt.
Köszönöm ezt az irodalmi élményt az írónak, a kiadónak, és nem utolsó sorban a fordítónak.

mbazsa>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Szinte vitathatatlan, hogy az idei év (egyik) legfontosabb regénye. (Nem véletlen tehát, hogy a Könyvesblog 2019-es, top 50 listáján az első helyen végzett. Persze minden lista szubjektív, és félő, hogy valaki kimarad.) Bár nem tudok izlandiul, mindenestre érdekes nyelvi jelenség, hogy az izlandi „regény” szó (skáldsaga) magában foglalja a „költő” (skáld) szót is, így akár szabadon úgy is fordíthatnánk, hogy „költői vagy költött történet”. (Rágugliztam, azért tudok most így okoskodni.) Erről a szójátékról amúgy az őszi Margón magával a szerzővel is beszélgetett Tompa Andrea, ha jól emlékszem, akkor ez volt az első téma, amit kiveséztek. Nem véletlen, hiszen A menny és pokol trilógia, noha alapvetően egy nagy epikus mű, ugyanakkor egyszerre prózai és lírai is egyben.

JKS regényfolyama nagyon lassan hömpölyög, bizony nyugalom és idő kell hozzá, hogy a kedves olvasót magával ragadja. (Én még a nyáron olvastam a trilógiát, a forró kánikulát Izland jeges hóviharjaival ellenpontoztam.) A cselekmény szintjén nagyon kevés minden történik, főleg az első két kötetben, az író sokkal inkább a belső, lelki történésekre, rezdülésekre figyel. spoiler A harmadik kötet az előző kettőhöz képest annál cselekménydúsabb. JKS érzékeny mindenre, főként az elesettek, a kitaszítottak, a kiszolgáltattok, a különcök felé fordul. Nagyon erős és jól kidolgozottak, elsősorban a női karakterek. spoiler Ami számomra egy kicsit zavaró volt, hogy néha kicsit túl voltak magyarázva a dolgok, kicsit patetikusan voltak tálalva, ebből lehetett volna húzni. (Ez amúgy már A halaknak nincsen lábúk c. regényében is zavart.) A könyvben az író nagy hangsúlyt fektet a természetre, (amelyről egyébként a Margón is sokat beszéltek,) hogy az emberek mennyire ki vannak szolgáltatva ezeknek az erőknek Izlandon. A természet úr az emberiség felett, erre többször is felhívja a figyelmet a regény. (Sjon, a másik nagy izlandi író könyveiben is valami hasonlót éreztem olvasás közben, hogy az izlandiak milyen költőin írnak, és a természet szerepe mennyire meghatározó a számukra.)

Az egyes kötetetekről külön-külön is írtam értékelést, ezeket most lusta vagyok bemásolni:
https://moly.hu/konyvek/jon-kalman-stefansson-menny-es-pokol
https://moly.hu/konyvek/jon-kalman-stefansson-az-angyalok-banata
https://moly.hu/konyvek/jon-kalman-stefansson-az-ember-szive

Összegezve: JKS trilógiája szinte minden nagy (egzisztenciális) kérdésről szól: élet, halál, harc, szerelem, szabadság, na és persze az irodalom. A regényfolyam mindenképpen az év (egyik) legjobb regénye. Egy újraolvasást majd (évekkel, évtizedekkel) később mindenképpen megér.

iniesta>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Rettenetesen gyenge könyv. Alapból hangsúlyoznám, hogy egyértelműen egy könyv, amit kiadástechnikailag háromba szedtek, nem pedig három könyv, három könyvnek megfelelő autonóm munkaanyaggal és koncepciózus esztétikai rendezéssel, ami esetleg összeállhatna egy még nagyobb egésszé. Nem regényfolyam, hanem egyetlen túlfolyó narratíva (ez teljesen objektíve így van: egyetlen epikai bonyodalom van, a főszereplő kivettetése a halászkunyhóból a világba, és egyetlen epikai lezárás, az a máskülönben is kínos barlangjelenet mindenek végén). Nem trilógia, egyáltalán nem, pusztán attól nem lesz trilógia, hogy háromig számolunk; egy könyv, amit szerzője/kiadója így darabokban kíván közölni, nota bene: kínosabbnál kínosabban hangzó kötetcímek alatt spoiler.

Egy könyv: a XIX. századi szintetizáló regényeszmény felmelegítése és alkalmazása a kiókumlált regénytérre a XX. század eleji Izlandon. A társadalmi figuratívába oltott kalandregény, a pikareszk hátára rakott valójábani mozgalmatlanság, a köldöknéző hőstípus vagy az emancipációs nőalakok megalkotása csupa-csupa olyan dolog, amit az előbb említett regényeszmény (és elsősorban annak francia vonulata) lassan már 200 éve megoldott mindörökre. (Azt is gondolom egyébként, hogy ezt Stefansson ráadásul Laxness-en keresztül vette át, vagyis már alapból az átformált, tompított, izlandizált változathoz nyúlt, és ambícióiban sem kívánt nagyra nőni. Csak ágaskodott. A minőség nem számít. A végeredmény legyen jó hosszú, lássák, hogy én írtam.) Mindezt csak azért mondom, mert akik most arra csodálkoznak rá, hogy ej, Stefansson micsoda eredeti mesélő, azoknál a rácsodálkozás tájékozottságában van a hiba, az olvasói kontextusba helyezés kötelező házi feladata nincs elvégezve. Pedig Balzac, Hugo, Flaubert csupa olyan író, akiről még a magyar iskolákban is szokás tanulni.

Persze Flaubert és Stefansson között nem csupán az a különbség, hogy mindketten azt csinálják irodalmilag, amit az előbbi talált ki. Sokkal nagyobb különbség, hogy előbbi igen jó író, utóbbi pedig rossz. Ennek nehezen cáfolható szemléltetésére, bár nem szoktam ilyet csinálni, hadd foglaljam össze a regény cselekményét, mutatva a dramaturgiai ív arcpirító kimunkálatlanságát. Tehát a történet röviden: spoiler

Egyszerűen kínos. Értelmetlen, sok. Értelmetlen ÉS sok. Rendezetlen. Rossz. És az már csak hab a tortán, hogy nem is a regény dramaturgiája, a történet szürke sikerületlensége a legnagyobb hiba – még ha a könyvzáró melodrámát elnézni nem is lehet. A legnagyobb gondom az emellett fokozatosan romló és iszonyatos szintre megérkező szövegminőséggel van, a nyelvi futamok dilettánsan delejes és dagályos át-nem-gondoltságával, ami mintha csak feltételezné az olvasóról, hogy hülye és nem figyel, hogy az olvasás transzában és az ezt követő kötelező könyvdicsérői körök futása közben erről a nyelvről majd azt kell gondolja, hogy költői. Erről a regénynyelvről, amelynek ezeregyszázvalahányadik oldalán a kétségbeesetten csapkodó vízbeesett fiú „mindig is rettegett a haláltól és a vízbefúlástól”, majd négy oldallal később még mindig ugyanabban a vízben ő bizony egyáltalán nem fél semmitől, hiszen amint a (Stefansson által láthatóan nagyrabecsült, gyakran megidézett:) coelho-i kifinomultsággal beoltott lírai nagyotmondás erről tanúbizonyságot tesz: „azok, akik sohasem csalták meg az életet, azok nem félnek a haláltól”.

„Érjünk véget a csókban, mielőtt mind csenddé lennénk”. Bizony mondom néktek.

(Fordította Egyed Veronika. Örülök, hogy itt a molyon ennyi gyakorló izlandista van – többen kitérően dicsérik a fordítást, biztosan nem fedezet nélkül, gondolnám –, én sajnos nem tartozom közéjük. Az biztos, hogy a regénynyelv elsődleges hibája, a dagályosság és coelhoizmus, nem lehet fordítói hiba. Néhány átböngészett interjú alapján Egyed szimpatikus figura, tipikus kulturális emigráns, nyilván van egyfajta szenvedélybeli elkötelezettsége az irodalom iránt, ráadásul kis nyelvről ültet át, szerkesztője a szintén nem Izland-idegen Dunajcsik Mátyás: mindezek együttes figyelembevételével nincs okom feltételezni, hogy a fordítás ne lenne gondos és hűen megalkotott. Előzetesen úgy kalkuláltam, hogy a magyar verziót követően, ha a könyv arra érdemesnek bizonyul, beleolvasok Éric Boury francia fordításába. Ez nem meglepő módon nem történt meg, és nem is fog. A könyv elégtelensége a szerző elégtelensége, mást felelősség nem terhelhet.)

b_edina>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Mekkora ereje van a szavaknak? És ha akkor, mint gondolom, akkor ki lehet-e jelenteni már év elején, hogy ez a három könyv az év legjobbjai között van? Mindenesetre én most megtettem.
Ez a három regény az ilyesfajta feltett kérdések regénye. Lehet-e élni egy olyan helyen, ahol csak a tenger és a hegyek határozzák meg a létet, ahol nincsenek fák és megakad a költészet lélegzete a víz mélyéről felhúzot hal pikkelyein? Egyáltalán, mi az, hogy élni? Mitől számít valaki a társadalom értékes tagjának, és mit tehet az, akiről úgy döntenek, nem az? Mit jelent nekünk egy nő, simogatása, suttogása, a kezei nyomán elénk kerülő étel, és mennyit képes elviselni egy nő? Pontosan mennyire vékony a határ élő és holt között, lehet-e élő az, aki már meghalt, és meghalhatott-e már az, aki még él? És miért nem tanulnak meg a halászok úszni?

Egy ilyen kérdésekkel teli világot tár elénk Stefánsson. Egy világot, ahol olyan elképesztően hideg van, amit el sem tudok képzelni; egy világot, ahol ha az ember egy pillanatra elkalandozik és egy verssoron mereng, végzetes hibát követhet el, mert a víz ugyanis nagy úr, és mindig visszaveszi, ami neki jár. És hiába reménykedik könnyes szemmel az olvasó (mert bevallom, több helyen sikerült megríkatnia), hogy esetleg mégsem, ez nem Hollywood, itt az élet pontosan olyan, mint a hatalmas hóvihar, amibe a második kötetben főhőseink kerülnek: hideg és kegyetlen, ugyanakkor szinte kibírhatatlanul szép is.

Legnagyobb erőssége a trilógiának a lírai nyelv, amit Stefánssontól már korábban megismertünk – bár azt gondolom, ez A halaknak nincs lábuk c. regényében jobban sikerült, vagy a fordítás működött jobban, bár Egyed Verára sincsen egyetlen rossz szavam sem. Emellett pedig a „mellékszereplők”. Végig névtelen főszereplőnket szerettem ugyan, azonban az ő életében felbukkanó többi karakter annyira élő, színes-szagos, jól megformált, hogy nem lehet mellettük szó nélkül elmenni, még ha kicsit klisés is alakjuk: a lázadó nő, aki terpeszben üli meg a lovat; a vak kapitány; a kiábrándult tanító. Ezek mind-mind nagy erősségei a köteteknek, azonban úgy éreztem, engem most nem tud Stefánsson a jól bevált fogásaival megvenni – gyönyörű metaforák és hasonlatok a tájról, közbeékelve egy-két nagyon mélyen szántó életbölcsesség, a hit, szeretet és élni akarás mint földöntúli erő –, ez számomra az előzőleg magyarul megjelent regényében sokkal jobban működött.
A kötetek közül szerintem mindenképpen az első a legerősebb, egy olyan felütéssel indít, ami utána napokig velem maradt, és nem pusztán a halál, hanem az egész helyzet kérlelhetetlensége és borzalmassága miatt. Azt nem mondhatnám, hogy a következő két kötet graduálisan rosszabbodna, de ugyanezt a hatást nem érték el. spoiler Összegségében tartom magam előző állításomhoz, miszerint ezt a még meg nem jelent írások ismerete nélkül is rögtön az élmezőnybe lehet emelni, mert kevés ilyen színvonalas történet látja meg a napvilágot.

2 hozzászólás
Helga_Dávid>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

Egy fiú felnőtté válása. A végtelen Jeges-tenger és kíméletlen izlandi tél. A halál és gyász. A szerelem és elmúlás. A nemi szerepek. Ezekről mind szól ez a könyv. És még sokkal többről.

tündérróka>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

2019 (és bár még csak március van, de garantáltan 2020) egyik legnagyobb olvasásélménye volt számomra ez a trilógia. Izland lassan 12 éve a szívem csücske: először a természeti csodáiba szerettem bele, majd az irodalmába, majd a zenéjébe, majd a hétköznapi kultúrájába, majd a nyelvébe, amit nemrég kezdtem el tanulni – és most ez a sorozat még inkább meggyőzött arról, hogy akármilyen kevesen vannak ők az emberi populációhoz képest, egészen különleges élet- és gondolkodásmód szerint léteznek, amelyet meglepő változatossággal és érzékletességgel tudnak közvetíteni különböző műfajokban. A fiú története ugyan nemcsak izlandi, egyetemes felnövés- és Odüsszeia-történet, mégis megmagyarázhatatlanul egyedi. Bajban lennék, ha most részletesen ki kéne fejtenem, mi miatt tartom ezt a trilógiát csodálatos műalkotásnak, olyan nagy hatással volt rám az utolsó rész néhány fejezete: felváltva tartottam vissza a nevetésem és a könnyeimet. A Harcom-sorozat óta nem olvastam semmit, ami ennyire magába szippantott volna, és ez sokat elmond a skandináv irodalomhoz (ó, nem! emberekhez!) fűződő kapcsolatomról: csodálat és irigység egyszerre.

Stephanie_Ford_és_Városi_Emese I>!
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógia

A pontozás alapján úgy látszik, mintha tetszett volna, de valójában nem igazán.

Több mint egy hetet vártam, mielőtt hozzákezdtem ehhez az értékeléshez. Máskor nem kell idő, de itt volt mit átgondolnom.
Először is a rosszal kezdem. Hó és jég, vergődés a hidegben és az érzelmek viharában. Vihar kint és bent, mondhatnám. És a végkifejlet, ami számomra értelmetlenné tette ezt az amúgy nagyon szép nyelvezeten íródott könyvet. A tavaszvárás közben is tomboló hóvihar és a folyamatos elmélkedés spoiler, eléggé megviselt. Értettem, hogy majd szétveti az embereket a tenni akarás, mert április van, mert itt a tavasz, mert csak néhány hét a nyár, és mindjárt, és máris mindent, de azt nem nagyon nézték, hogy az időjárás miatt még várniuk kellene. Inkább kockáztatták az életüket spoiler, mintha az egész csak valami férfivirtus volna, legyintve a következményekre, nem pedig harc a túlélésért. Az egész könyvet átszőtte spoiler, és itt váltok át dicséretbe, mert spoiler csodák köntösébe öltöztette, azt sugallva, hogy még spoiler is megvan az értelme.
Nagyon szép mondatok, elmélkedések a kis és nagy dolgokról, szerelem, család spoiler és remény, mindez abba az ádáz, áthatolhatatlannak tűnő hóviharba csomagolva, ami végül a negatív oldal felé billentette a mérlegemet, de ez csak az én lelkiállapotomat tükrözi.
A végkifejlet hazavágott minden szépet, amit addig gondoltam a könyvről.
Kár érte, mondhatnám, de annyira nem, mert ez megint egy olyan történet, aminek ellenérzéseim ellenére elismerem az érdemeit.


Népszerű idézetek

Petiko>!

(…) az irodalom nem alázatossá tesz minket, hanem őszintévé, ez a természete, és ezért olyan hatalmas erő a világban.

15. oldal

pepege P>!

Vannak könyvek, amelyek szórakoztatnak, de a lelked mélyét nem érintik meg. Aztán vannak azok, amelyek felébresztik benned a kételyt, reményt adnak, kitágítják a világot, és megismertethetnek a szédítő meredéllyel. Egyes könyvek fontosak, mások csak kellemes időtöltést jelentenek.

28. oldal - 2. kötet: Az angyalok bánata

pepege P>!

Mikor az élet a legjobban fáj, sokan választják a hallgatást, hiszen a szavak csak élettelen kövek vagy kopott, szakadt rongyok. S lehetnek gonosz gyomok is, melyek ártó fertőzést terjesztenek, korhadt deszkák, melyek egy hangyát sem bírnak el, nemhogy egy egész emberi életet. Mégis, a szavak azon kevés dolgok közé tartoznak, amelyek tényleg mindig ott vannak kéznél, mikor úgy tűnik, minden más cserben hagyott minket.

40. oldal - 2. kötet: Az angyalok bánata

Kapcsolódó szócikkek: szó
pepege P>!

Végtelen mennyiségű havat képes hordozni az ég. Ott hullanak az angyalok könnyei – mondják az észak-kanadai indiánok, ha havazik.

43. oldal - 2. kötet: Az angyalok bánata

pepege P>!

…az a fény, ami egy szép verssort meg tud világítani, már elérte a célját.

36. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

pepege P>!

Sigurður egy fedél alatt árul gyógyszert és könyvet,a könyvek úgy illatoznak az orvosságtól, hogy már csak a szagtól rögtön kigyógyul az ember minden nyavalyából; nem mondhatja senki, hogy az olvasás nem egészséges.

22. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

pepege P>!

Pétur legelőször nyolcéves korában mosolyodott el, mesélte egyszer Bárður, második alkalommal pedig akkor, mikor Andreát először meglátta; mi pedig azóta is a harmadikra várunk, fejezte be a fiú a mondatát.

23. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

pepege P>!

Szép időben aligha van gyönyörűbb az óceánnál, vagy csillagos éjszakákon, mikor a víztükör holdfényt álmodik.

14. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

pepege P>!

Igen, néhányunknak barna a szeme: a legtávolabbi helyekről is jönnek ide halászhajók, századok óta így megy ez, mert a tenger igazi kincsesbánya. Jönnek Franciaországból, Spanyolországból, néhányan barna szemekkel, amelyeknek a színét páran itt is hagyják egy-egy asszonynál, aztán elhajóznak, és vagy hazatérnek, vagy a tengerbe fúlnak.

16. oldal - 1. kötet: Menny és pokol

Petiko>!

…ezt az országot – ezt a félreeső, tűztől perzselt, szélfútta szigetet, ahol néhol azért zöldellnek a völgyek, akár egy-egy álom a kopár kövek között – a kávé és a Golf-áramlat teszi úgy-ahogy lakhatóvá.

158. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Andri Snær Magnason: LoveStar
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Pétur Gunnarsson: pont pont vesszőcske
Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
B. N. Toler: Lélekvesztők
Ilona Andrews: Áradó hold
Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig
Lorraine Heath: Mindent egy lapra
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Sjón: A macskaróka