Az ​ember szíve (Menny és pokol-trilógia 3.) 55 csillagozás

Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valahol ​Izlandon, valamikor az előző század elején a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny fiú küzdi magát előre. Hátizsákjában egy verseskötettel, ami nemrég a legjobb barátja halálát okozta a viharos tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatta a könyvet az eredeti tulajdonosához, ő maga is csatlakozik a barátjához a holtak birodalmában. Ám az élet, úgy tűnik, nem adja ilyen könnyen magát. Egy váratlan találkozás, egy kedves szó és néhány meleg takaró esélyt ad az életben maradásra. De vajon visszatalálhat-e valaki az élők közé, aki már mindent elveszített? Lehet-e újra családja annak, aki azt hitte, senkije sincs? És vajon túléli-e, ha újonnan megtalált otthonát később mégis ott kell hagynia egy végzetes küldetésért?

Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű, költői szépségű elbeszélése három köteten át meséli el a hóviharokkal birkózó, élők és holtak világa között imbolygó fiú történetét. Az olvasó előtt feltárulnak előttünk az 1900-as évek… (tovább)

Eredeti cím: Hjarta mannsins

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Jelenkor, Budapest, 2019
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766177 · Fordította: Egyed Veronika

Enciklopédia 2


Kedvencelte 13

Most olvassa 8

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

Bizony el kellett jönnie annak a pillanatnak is, amikor a végére érek ennek az 1156 oldalas, 21. századi eposznak.
A harmadik kötet megint csak gyökeresen más, mint az előző, amiben egy bő 250 oldalon át húzódó viharban küzdötték előre magukat hőseink a Világ Végéig, és még azon is túl. Írhatnám, hogy a hosszú és kaotikus vándorút után itt inkább a mozdulatlanság dominál, hisz alig tesszük ki a lábunkat benne a Községből, de ez nem lenne igaz. Ugyanis Stefánsson olyan kaleidoszkópszerű örvénylésbe kezd a történettel (gondolom lesznek olyanok is, akik szimplán csak annyit mondanak majd, hogy csapong) és az összes benne szereplő női alakkal, na meg a főszereplő fiúval, hogy nem csak lehetetlenség megtippelni, hová is fog kifutni ez a hosszú történet, de az is, hogy miről is fog vajon szólni a következő fejezet.
Talán ebben a kötetben csúcsosodik ki legjobban a mondanivaló (az élet és a szerelem fontossága a létezésben, és az örökös és reménytelen küzdelem az elmúlással), itt kerülnek leginkább napfényre a társadalmi témák (a kora 20. századi izlandi vadkapitalizmus és a női emancipáció égető igénye, valamint a hagyományos férfikép kukába dobása), és itt válik leginkább érthetővé, hogy miért éppen a névtelen holtak kórusa mesél nekünk, és miért ilyen (némileg ódivatú) a könyv stílusa, amilyen.
Biztos vagyok benne, hogy az év egyik legnagyobb sikere lesz a Menny és Pokol trilógia, és nagyon sokan el fognak veszni ebben a bő lére eresztett, ám számtalan emlékezetes pillanattal és karakterrel teletűzdelt, rendkívül öntörvényű módon megírt, valamint ragyogó költőiséggel elmesélt (Egyed Veronika kiváló munkát végzett) gigantikus eposzban, amivel Jón Kalman Stefánsson megörvendeztetheti a 21. század kissé elidegenedett, magányos és az élet értelmét továbbra is reménytelenül kereső emberét. A Jelenkor kiadónak meg külön köszönet ezért a vállalkozásért!

>!
gesztenye63 P
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

Sokat emlegetjük, mi magyarok azt a bizonyos Nagy Erdély-regényt, ami sokak szerint már régen megíratott, de talán még többen vannak, akik folyvást csak az igazira várnak.
Ez a kérdés szerény vélelmem szerint Skandináviában egyszerűbben dőlt el. Nem ismerve ugyan kellő alapossággal az északi irodalmat, én most bizony meggondolatlanul oda nyilatkozom, hogy ezzel a három regénnyel Stefánsson megírta a Nagy Izland-sagát. Az ember szíve pedig a trilógia megkoronázásaként lüktetve dobog, szelleme is örökké ott lebeghet majd, Menny és pokol között.

Úgy hiszem, hogy ennyi nyers, véres húsként előtűnő, fájdalmas lírába csomagolt ezeroldalnyi könyörtelen epika nem érdemelhet mást, csak a legnagyobb elismerés hangját.
Nem lehet az véletlen, hogy Stefánssont olvasva, mégoly hitetlen létemre is egy evangéliumi költemény sora kúszik elő gyíkagyamból:
„…halál, hol a te hatalmad?”

>!
robinson P
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

Maga a történet talán nem is lényeges, igazán hétköznapi, és mégis megfogja az olvasó lelkét, beszippantja viszi magával. Sokkal fontosabb volt a nyelv, az elbeszélés stílusa, amit végig tudott tartani Stefánsson. Különösen üdvözítőnek, elegánsnak és tökéletesnek találtam a végét. Egészen magával ragadott a gondolatisága, hangulata és a felvetett érzések, a táj képei.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/03/az-ember-szive.html

2 hozzászólás
>!
Niitaa P
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/06/jon-kalman-stef…

"A fiú kalandjai ezennel véget érnek. Nincsenek már versek, nincsenek már könyvek és nem szaval a legnagyobb veszély közepette. Nem hallható a hangja, mely élettel tölti meg a környezetét és nem hallható a világ suttogása sem; mert nélküled nekem már nem kedves semmi. Ott, a messzi, zord tájon, az izlandi fjordokon, ahol a Jeges-tenger hangja még a világ végére is elhallatszódik, s ahol az angyalok könnye borítja a tájat, melyet csak a késői napsugár képes felszárítani, ott lapul meg egy község, emberek gyülekezete, kiknek életük a hal, a drága, sózott hal körül forog, mely élet-halál harcra hívja őket. Ezen a tájon ismertetett meg a fiú, aki senki és mindenki, aki maga sem tudja, hol a helye, s mégis pontosan ott van, ahol lennie kell. Ő az, akit valaki folyton őriz, halott, jeges, halmarta szemek követik útját, várva és rettegve a pillanatot, hogy egyszer csak a meghallja a hangjukat. Akkor már késő lesz. Lét és nem-lét között elmerülve, évszázadokon át töprengve a kérdéseken, melyekre későn, túl későn érkezik meg a válasz.
S hogy a fiú a halottak hangját vagy az élet dallamát hallja-e? Ó, kedves olvasó, ezt magadnak kell kiderítened. Magadnak kell a lélekvesztőben egyensúlyoznod, miközben csak egy deszka választ a tenger mélyétől, ahol a vízbe fúltak leltek új otthonra, a halak között; magadnak kell a jeges hegycsúcsokat megmászni, miközben dacolsz a széllel, a hóval és zimankóval; magadnak kell felismerni a tavasz közeledtét, hogy miről mesélnek a madarak, akik megszokott köreiket róják a kék égbolton; magadnak kell megtalálni azt, ami benned rejlik, ami a lelkedben lobog. Élj. Én csak ennyit kívánok, élj. Éld meg a pillanatot, az élet adta lehetőséget. Gondolkodj az élet nagy dolgain, s találd meg önmagad.
Az ember szíve sok érzést hordoz magában. Öröm, bánat, döntésképtelenség, feszültség, és bizonytalanság elevenedik meg a lapokon. S miközben a fiú halad előre az úton, melyet lehet, hogy az istenek, de az is lehet, hogy ő maga jelölt ki, addig az olvasó is megtalálja valódi énjét. Ott rejtőzik a lapokon, megbújva a sorok között, az élet értelmén gondolkodva, menny és pokol közötti határvonalon táncolva, miközben az angyalok bánata földet ér. "

2 hozzászólás
>!
mbazsa
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

JKS trilógiájának záródarabja a cselekmény szempontjából a legmozgalmasabb a többi kötethez képest. Persze ez érthető is, hiszen a cselekményszálakat el kell varrni, ezért nem véletlen, hogy a harmadik könyv lett a legvaskosabb is egyben. Egyetlen egy hibát véltem felfedezni, amiről már korábban is szólottam. A korábbi részeknél is éreztem, de talán ennél a legjobban, hogy a kevesebb bizony több lett volna. Nincs is azzal semmi baj, ha valami bő lére van eresztve, de mint ahogyan azt korábban is írtam, JKS stílusában számomra az volt mindig is zavaró, hogy néha feleslegesen puffogtat különféle szentenciákat. Nem azzal volt bajom, hogy filozofál, és tényleg élvezetes eszmefuttatásokat vezet le, hanem hogy ezeket mindig valami patetikus zárlattal látja el. Szerintem ez nem kell, ezt majd az olvasó szépen kikövetkezteti, és levonja a maga számára a tanulságot. Lehet, hogy majd nyugdíjas koromban egy újraolvasást megér, akkor majd talán másképpen látom.

JKS eposza mindenképpen fontos mű. Nem hibátlan regény, húzni lehetett volna belőle, de hát miből nem. Azt meg majd az idő, meg az olvasók és a kritikusok eldöntik, hogy a világirodalmi kánonban milyen helyet fog majd elfoglalni. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a trilógiát. Izgalmas, elgondolkodtató és sokszor sokkoló olvasmány volt végigkövetni a fiú kálváriáját, illetve a Község lakóinak mindennapos küzdelmeit. A mű elsősorban azokkal vállal empátiát, akik a legkiszolgáltatottabbak. Nagyon tetszett a fiú mellett a másik főhős alakja, Geirprúduré, aki felveszi a harcot az igazi pokollal, a felvilágosulatlansággal és az emberek kizsákmányolásával szemben. Ha a fehér poklot nem is lehet fehér mennyé tenni, legalább egy kicsit élhetőbbé varázsolni, és ehhez nem kell más, csak az ember szíve. Na, végül csak sikerült nekem is patetikus zárlattal befejezni az értékelésem, öregszem.

>!
Nikolett_Kapocsi P
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

A trilógia befejező része az előző két kötethez képest sokkal mozgalmasabb és eseménydúsabb, azonban továbbra is megmarad a lírai hangvétel és történetmesélés. A fiú már biztonságban van, elhárult a folyamatos életveszély. Az ő hétköznapjain keresztül bepillantást nyerhetünk a 20. század eleji Izland világába. A regény fő témája a szerelem, a házasság és ennek kapcsán a nők társadalmi helyzete és megítélése, a női emancipáció kérdése. Bár úgy tűnik a fiú révbe ért és megállapodott, de az, hogy rendszeresen és szinte megszállott módjára fut már előre sejteti, hogy nem ez lesz a történet vége. A fiú rádöbben, hogy valójában nincs más választása, mint hogy ismét útra keljen. Ha tényleg meg akarja valósítani az álmait és meg akarja találni a saját létezése értelmét, akkor tovább kell mennie, akkor is, ha ezzel egyben megpecsételi a sorsát. A regényfolyam csodás lezárása számomra nagyon megrázó volt, utána még napokig a hatása alatt voltam, nehezen engedtem el a történetet és a fiút.

>!
Fermin
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

Annyi jót írtak erről a könyvről, hogy megint a szokásos hibámba estem, túl sokat vártam tőle.
Nem mondom, hogy rossz volt, de nekem hiányzott a cselekmény. Helyette kaptam egy csomó filozófiai fejtegetést, életbölcseletet, belső monológot, s hogy azért ne legyek igazságtalan, gyönyörű tájleírásokat, egy egész jó korrajzot a XX. század eleji Izlandról, és néhány érdekes karaktert. Ez viszont kevés ahhoz, hogy 1150 oldalon keresztül lekössön. A szerző annyi mindent akart mondani egyszerre, hogy nekem elveszett a lényeg. A kevesebb, lehet itt több lett volna.
Úgy a trilógia feléig még lelkes voltam, de aztán jött a 250 oldalas hóvihar, és azon kaptam magam, hogy unom. Voltak még jó részek meg szép gondolatok, de nagyon sok volt az ismétlés, s egyre inkább csapongó lett a „történet”. A trilógia lezárása szép volt ugyan, de hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy én azért ennél többet vártam.
Négy csillagot adtam végül a gyönyörű nyelvezete miatt, de a filozofikus regények továbbra sem lesznek a szívem csücskei.

>!
NikoLetti P
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

„Ha úgy élünk ,ahogy tudunk, sőt, ha lehet, annál még kicsit jobban, akkor a halál soha nem győz le minket. Akkor nem halunk meg , hanem átalakulunk valami mássá. De nem tudom, azt minek hívják, azaz nem tudom elmondani, mi az. Lehet , hogy zenévé válunk. ”

Ebben a kötetben feltűnnek a korábbi kötetek szereplői ilyen , olyan formában.
A fiú egyre többet ért meg a körülötte lévő világból végig kíséri az útját az irodalom és a könyvek létfontossága.
Az utolsó fejezet a legszebb, a legprózaibb. Többször is végig olvastam.

>!
melis 
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

Ő más. Ő a szavak embere. Lét és nemlét határán mérlegel, próbálja a szó erejét, eldobhatnánk-e azokat, elég lenne-e egy-egy bólintás, hümmögés, csak élettelen kövek vagy kopott, szakadt rongyok a szavak, válasszuk inkább a hallgatást? Maradjon minden tudat, mely földtől az égig feszül, egy-egy külön világ? Össze tud-e a szó kapcsolni? Vajon kevésbé védtelenek az egymással beszélgető emberek? És azok, akik, mindenek ellenére, a szavakban találnak társaságot? Kimondható-e minden szó? Akkor is, ha kifordít a helyéből egy életet?
Kísértem őt, hallgattam szavait, megnőtt bennem a világ. Különös érzés, keresem rá a szót.

>!
moonsugar
Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve

sírni az élet miatt könnyű, vagy meghatódni filmen, sorozaton, úgy hogy megsirasson. hogy könyvtől eredjen el a könnyem, a szavaktól, ahhoz nagyon jól kell írni és ez itt most megtörtént.
köszönöm ezt az 1156 oldalt, egy percig sem éreztem soknak.


Népszerű idézetek

>!
Annamarie P

Az élet sebei nem hegednek be egy éjszaka alatt, ahhoz több kell, ám az éjszaka napvilága óvatosan cirógatja őket, és esetleg megengedi, hogy sírj.

243. oldal

2 hozzászólás
>!
robinson P

Egyedül vagyunk, mikor megszületünk, egyedül vagyunk, mikor meghalunk, súlyos teher tehát, ha élnünk is egyedül kell.

>!
giggs85 P

Az ember szánalmas lény, olyan, mint a kutya, ül, ha azt mondják, ülj, és ha azt parancsolják neki, a tengerből is kihozza a botot, ha a megfelelő személy hajítja el.

379. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
>!
gesztenye63 P

A halál nem fény és nem sötétség, csak egészen más, mint az élet.

(első mondat)

>!
gesztenye63 P

Nem tudom, a sötétség honnan ered, de úgy hiszem, ugyanarról a helyről, mint a világosság, és azt hiszem a sötétség azért száll le, mert hagyjuk. Azt hiszem, nehéz elhozni a világosságot, gyakran nagyon is nehéz, de senki más nem hozza el nekünk.

433. oldal

>!
gesztenye63 P

Mégiscsak lakható hely ez az átkozott világ, amíg te szeretsz.

378. oldal

>!
gesztenye63 P

(…) ha van valami, ami megmenthet minket, akkor az a hároméves gyermekek tekintete, ez a legdrágább dolog, ami az emberiség birtokában van, mert abban lakik a legnagyobb védtelenség és erő a világon, soha nem szabadna fontos döntéseket hoznunk anélkül, hogy előtte ilyen szemekbe ne néznénk.

92. oldal

>!
giggs85 P

Nekem semmi bajom a reménnyel, mondja Jens, csak nem sokat használ egy félholt embernek a viharban.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény

A sorozat következő kötete

Menny és pokol-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arnaldur Indriðason: Vérvonal
Sjón: A macskaróka
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi
Halldór Kiljan Laxness: Független emberek
Gunnar Gunnarsson: Kopogjatok és bebocsátást nyertek
Halldór Kiljan Laxness: Izlandi pör
Ragnar af Geijerstam: Három asszony
Andri Snær Magnason: LoveStar
Auður Jónsdóttir: Nagyroham
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje