A ​mindenséghez mérhető (Keflavík-duológia 2.) 6 csillagozás

Jón Kalman Stefánsson: A mindenséghez mérhető

Túlnőtt-e ​Elvis önmagán, meg tudja-e állítani a költészet a halált, ildomos-e egy idegen férfi után loholni a fagyos hegyoldalban, hűtlenség-e, ha az ember egyszerre két nőt szeret, hatalmasabb-e az éjszaka, mint a világ összes napja, lehet-e egy nagyapának szerelmi bánata és ha igen, érdekelne-e egyáltalán valakit? Meg lehet-e békélni a múlttal?
A halaknak nincs lábuk folytatása a következő nap története. A behavazott Keflavikban teljes a szélcsend. Ari, a középkorú, elvált, hosszú évek távolléte után Dániából Izlandra hazatért könyvkiadó, bár nincs hozzá valami sok kedve, elindul, hogy meglátogassa haldokló apját. Margrét a múltban tekintetét a csillagokba fúrja, Oddur pedig kihajózott délre, legnagyobb fiával a fedélzeten. A hatvanas években egy fiatal pár felzaklatja a szomszédokat, aztán önmagát. Az izlandi nyár egyik legcsodálatosabb napján egy kisfiú elbújik a függöny mögé. Egy hal, egy ököl, egy tenyér csattan a járomcsonton, a jóképű Carl Sagan pedig a világűrről… (tovább)

Eredeti cím: Eitthvað á stærð við alheiminn

>!
Typotex, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931119 · Fordította: Patat Bence

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 77


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Jón Kalman Stefánsson: A mindenséghez mérhető

A skandináv irodalom és Jón Kalman Stefansson nagy rajongójaként nagy örömmel vetettem bele magamat A halaknak nincs lábuk folytatásába, ami egyben a családtörténet lezárása is. Stefansson balladaszerű története most is három idősíkban mozog, ami az elején kicsit megnehezíti az olvasást, de idővel ezek a kis mozaikok összeérnek, mint a végtelen tenger hullámai. Ebben a kötetben Stefansson sokkal nagyobb hangsúlyt helyez Ari kora gyermekkori éveire, az apjához, Jakobhoz és a mostohaanyjához fűződő viszonyára, valamint a szülők megismerkedésének időszakára, melyek teljesen új megvilágításba helyezik a a jelen eseményeit és egyfajta magyarázatul is szolgálnak az anya halálát övező rejtélyekre. Jakob tettei mögött azonban ott van Margret és Oddur története is, hiszen az élet körforgásában minden mindennel összefügg. Ari végül rádöbben, hogy aki előre akar lépni, annak néha előbb vissza kell mennie és a családja múltjának ismerete és elfogadása nélkül nem tudna megbékélni a saját életével sem. Mint ahogy a szépséges izlandi táj és a vadul hullámzó, viharos tenger, ugyanúgy megfér egymás mellett az élet és a halál, a szeretet és a gyűlölet, a költőiség és a naturalisztikus ábrázolásmód. Stefansson lírai regényében most is fontos szerepet kap a gondolatiság és az életút feléhez érve a lét nagy kérdéseiről való elmélkedés. Ki vagyok én? Ki, vagy mi határozza meg a tetteimet? Jogom van-e felülbírálni mások tetteit? Szükségszerű-e, egyáltalán lehetséges-e a megbocsátás? Stefannson úgy teszi fel ezeket a kérdéseket, hogy az olvasó a saját életére vonatkoztatva is óhatatlanul is elgondolkodik rajtuk. Bár a kérdésekre most sincs egzakt válasz, annyi azonban bizonyos,hogy ebben a zord világban, ahol csak három égtáj létezik- a szél, a tenger és az örökkévalóság – igazán két dolog nyújthat vigaszt az emberek számára: a versek és a szerelem. Úgy vélem, hogy akinek tetszett A halaknak nincs lába az most sem fog csalódni, ha ezt a – @Typotex_Kiadónak és Patat Bence remek fordításának köszönhetően – kívül és belül is igényes magyar kiadást a kezébe veszi.

2 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Jón Kalman Stefánsson: A mindenséghez mérhető

Jón Kalman Stefánsson olyan nekem, mint a tenger. Otthon érzem magam a könyveiben, a könyvei közelében, a könyvei illatától, hangulatától. Biztonságban, mondhatni, még ha nagy szavak is ezek.
Elég érdekes részemről ez a „szerelem”, mert a költészet engem többnyire nem hoz lázba. Úgy értem, sokszor nincs türelmem verseket olvasni. Van persze néhány költő, akiket igazán szeretek, de alapvetően inkább a regényeket részesítem előnyben. Mégis, amikor egy író ilyen líraian fogalmaz, hogy a regénye inkább számít egy hosszú, végtelen költeménynek, azzal nagyon könnyen a szívemhez ér. Stefánsson úgy ír regényt, mintha verset írna. A sorainak dallama van, drámai mélysége. Mondatai nem csak markánsan egyediek, de nagyon esztétikusak is. Mondanivalója erőteljes. A verseknek van ilyen sodrásuk, mármint az igazán jó verseknek.
Nem tudnám megmondani, miről szól a regény. Úgy értem, persze, a történelemről szól, családi tragédiákról, a múltról és a jövőről, elmúlt életekről. Szeretetről, tengerről, halálról, összetartozásról. Erőszakról, megcsalásról, első szerelemről, szenvedélyről és könyvekről, álmokról meg halakról. Mesél és mesél, megállíthatatlanul, folyékonyan. Ám, mint a versekben is, nem a cselekmény a fontos, hanem az érzelmi reakciók, amik lezajlanak benne, és amiket ezáltal kivált az olvasóból. Alakjait nagyon érzékletesen ábrázolja, mármint lelki szempontból. Minden rezdülést megérzünk, szinte, ami a szereplőkben végbemegy. Ez nagyon kivételes élmény.
Emberi életekről szól ez a regény Mély traumákkal teli sorsok formálódnak meg előttünk a lapokon. Bölcs, és költőien gyönyörű. Olyan, mint egy sor színes karácsonyi lámpafüzér a belvárosi forgatag felett. Mint a mécsesek lángja az asztalon a mézeskalács angyalkákkal teli tálca mellett. Tömény, erős, mint a gyömbér vagy a fahéj. Édesen fanyar, mint a cukorba mártott eper. Keserű, mint a kakaóbab. Lágy és ízletes, mint a forró csokoládé meg a tejszínhab. Odavág és megéget, mint egy kupica mézzel forralt körtepálinka. Csupa jó dolog jut róla eszembe. Ezért szeretem, valószínűleg. Az érzésért, amit kivált belőlem.
Stefánsson a magasirodalom fellegvára. Egy csipetnyi édes-bús, lassan hömpölygő, elmélázó, minden apró, jelentéktelennek látszó pillanatot számba vevő múltidézés a rohanó mában.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

giggs85 P>!

Mindig is úgy éreztem, mintha Isten ősszel elfáradna, mintha a sötétség Isten szendergése lenne, a csillagok pedig az álmai.

169. oldal

giggs85 P>!

Talán elfogytak az oroszlánok Hemingway életében, és ezért lőtte főbe magát.

213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway
giggs85 P>!

Ne bántsátok a koporsóácsot,
Hogy annyira lassan lép ki a partra,
A halált szolgálja, s nem a világot,
Elkésni akkor sem tudna, ha akarna.

151. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Túl sokat gondolkodunk, és túl keveset érzünk, ez az ember pechje.

32. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Ön tudja a legjobban, hogy aki nem használja ki a képességeit, az sohasem lehet boldog, és annak az árnyékában éli le az életét, ami nem lett, de aminek lennie kellett volna. Árnyékban nem sok minden fejlődik, főleg nem az ember.

190. oldal

3 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!

Az élet néha túl hosszú és nehéz ahhoz, hogy eszményképeink legyenek.

50. oldal (Typotex, 2020)

Nikolett_Kapocsi P>!

Aki nem ismeri a múltját, vagy nem akarja elismerni, az elvész a jövőben. Aki előre akar lépni, annak néha előbb vissza kell mennie.

325. oldal

giggs85 P>!

Az ember valószínűleg két dologgal nem mer szembenézni: Istennel és a világ csupasz képével.

153. oldal

giggs85 P>!

Ari hallgatja a felszálló imákat: átszűrődnek a tetőn, ahol mint ijedt kismadarakat szétmarcangolja őket az éjszaka.

175. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Áldás és átok is távolabbra látni és többet észrevenni a körülöttünk lévők többségénél, többet látni a világból, mint amennyi látszik belőle.

26. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget
Pétur Gunnarsson: pont pont vesszőcske
Andri Snær Magnason: LoveStar
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Margit Sandemo: Remény nélkül
Göran Tunström: Karácsonyi oratórium
Halldóra Kristín Thoroddsen: Ablak
Sjón: CoDex 1962
Auður Jónsdóttir: Nagyroham