Álmatlanság (Álmatlanság-trilógia 1.) 49 csillagozás

Jon Fosse: Álmatlanság

Asle és Alida valahol egy norvég fjord partján élnek. Egyetlen bűnük: tiszta, ártatlan szerelmük. Elindulnak a városba, lakást és munkát keresnek. A még szinte gyermek Alida terhes, s talán ezért, vagy talán másért, sehol nem adnak nekik szállást. Hideg van, esik az eső, a két fiatal kimerülten bolyong a város sötét utcáin. Szerelmük és születendő gyermekük tartja bennük a lelket. De a biblikus jelenetre emlékeztető történet hátborzongató fordulatot vesz. Nem halljuk, nem látjuk, csak sejtjük, hogy Asle hidegvérű gyilkos. Öl, mert szeret. Mert nem tehet mást. A horrorba torkolló szép-szomorú történet lehet modern krimi, de akár időtlen ballada is; az égi és földi szerelem és a bűn örök összefonódása.

Jon Fosse: Andvake

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Kalligram, Budapest, 2008
68 oldal · ISBN: 9788081010835 · Fordította: A. Dobos Éva

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

oross>!
Jon Fosse: Álmatlanság

Az öt csillagot megérdemli. Továbbra is bajom van a Nobel-díjjal. Maradjunk annyiban, hogy feszesen és nagyon jól megírt, nem túl leplezett párhuzamokkal. Balladai homály, balladai stílus. Északi sötétség, hideg és kilátástalanság.
Feszes, jó. de nem érzem azt, hogy bármi újat hozott volna.

dacecc>!
Jon Fosse: Álmatlanság

Rövid, egy órás olvasmány, de meglepően maradandó élmény lett. Egy ideje szemeztem már Fosse könyveivel, és nem csalódtam. A központozás hiánya eleinte szokatlan volt, de ahogy egyre jobban magába szippantott a történet, rá kellett jönnöm, hogy az az őszinte egyszerűség, ami a szerkesztésében van, adja meg az igazi szépségét ennek az olvasmánynak. Olyan esztétikai élményt nyújtott, ami a semmiből jött, hiszen nem voltak elvárások bennem, egyszerűen mellbevágó élmény, nagyon a hatása alatt vagyok. Egyetlen egyszer volt eddig szó szerinti hidegrázós élményem könyvnél, Proustnál, mikor Marcel rádöbben a nagymama halálára. De az ottani elburjánzó, hosszú körmondatok érzékenységével szemben, itt a szöveg tisztasága, egyszerűsége, a mondatok spontaneitása, néhol visszatérő szavakkal versszerűvé alakítása adta meg a löketet, amikor apa és fia beszélgetnek. 5 csillag

nanena>!
Jon Fosse: Álmatlanság

Olvasom a mondatokat, hullámozni kezdenek a sorok, a szavak új életre kelnek, az élet nyomorúsága és kegyetlensége vérrel itatja át az oldalakat.

Mortii>!
Jon Fosse: Álmatlanság

Az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy Jon Fosse munkásságával találkozni megrázó élmény. Sebeket hagy maga után… Tudom, hogy egyéni probléma ha tovább feszegetem egy olyan író munkásságát akivel az első találkozás sem volt kellemes, de ezzel a történettel sem sikerült belopnia magát a szívembe, bár sokkal jobb olvasási élményt nyújtott, mint anno a Melankólia és talán a sebzés is enyhébb (fizikai fájdalmat nem okozott).
A történet annyira sötét és megrázó, hogy nem lehet félretenni. A semmiből indul és a semmibe is fut ki a történet. Egy villanás az egész, mégis ott zizeg az ember körül mint valami statikus elektromosság.
Talán a következő találkozásnál sikerül egy hullámhosszra kerülnöm az íróval. Legalább a gyógyulási folyamat most gyorsabb volt.

weakup>!
Jon Fosse: Álmatlanság

Elolvastam az egész trilógiát, három rövidebb részből áll.
Az író stílusát szerintem szokni kell, de egészen jól rá lehet hangolódni. Az egész történet balladai stílusban van megírva, sötét és tragikus, amolyan skandináv módra. A komolyabb szépirodalom iránt érdeklődőknek ajánlom.
A kiadásokkal több gondom is volt: először is nem értem, egy 40-60 oldalas novellát miért kell önmagában kiadni, hiszen egy három kisregényből álló történetről van szó. A másik, hogy úgy kell az író műveit magyarul, de akár még angolul is összevadászni, azért mégis csak egy immár Nobel-díjas íróról van szó.
Összességében tetszett, noha nehezebb és lassabban olvasható írás, mely kíván némi ráhangolódást. Fogok még az írótól olvasni.

Panni_Sárdi>!
Jon Fosse: Álmatlanság

Hideg van kívül, belül. Minden reménytelennek és kilátástalannak tűnik. Az ellenpont egy új élet amely mindezt felül írja, felül írhatja? Szabad e ölni, ha muszály? Még emésztene kell….kevés szó sok mély gondolat.

hattori>!
Jon Fosse: Álmatlanság

Ez egy afféle északi ballada, kevés szóval és sok „képpel” (neeem, nem illusztált) de nekem a komorsága, tragikussága miatt mégsem tetszett meg. Egy este alatt kiolvasható, utána lehet rajta töprengeni.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Már most is remekül muzsikálsz, mondta

Úgy játszol, mintha sose csináltál volna mást, mondta

és Sigvald papa megint meghúzta az üveget és Asle visszaadta neki a hegedűt és Sigvald papa Aslénak nyújtotta az üveget és Asle megint meghúzta és nem mozdultak csak ültek ott szótlanul

Muzsikusnak lenni istencsapás, mondta aztán Sigvald papa

Mindig menni, mindig csak elmenni, mondta

Igen, mondta Asle

Otthagyni a kedvesedet, otthagyni önmagadat mondta Sigvald papa

Mindig mást szolgálni, mondta

Mindig, mondta

Sosem a magad kedved szerint, mondta

40. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jo Nesbø: Vérhold
Jeffrey Archer: Árulkodó nyomok
Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Orhan Pamuk: A piros hajú nő
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Ferdinand von Schirach: Büntetés
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Brunner Tamás: A torony
Mario Vargas Llosa: Halál az Andokban