Panzerjäger ​on the Battlefield 2 csillagozás

Jon Feenstra: Panzerjäger on the Battlefield

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: World War Two Photobooks PeKo Publishing

>!
PeKo Publishing, Keszthely, 2017
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155583070

Enciklopédia 3


Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

pável>!

BEVEZETŐ
A páncélvadász (Panzerjäger) elnevezés még nem létezett, de a mozgékony páncéltörő fegyverek ötlete már jóval Hitler és nemzetiszocialista rendszerének hatalomra kerülése előtt felvetődött. A harckocsik első világháborús megjelenésével együtt az ellenük hatásos fegyver iránt is igény mutatkozott. Németország a háborút követően folytatta a vontatott páncéltörő ágyúk fejlesztését, ám 1927-re már kezdett kialakulni egy új irányvonal is, amelynek alapján ezeket a fegyvereket kerekes vagy lánctalpas alvázak alkalmazásával mozgékonnyá kívánták tenni. Sajnálatos módon a kor gyenge gazdasági helyzete meggátolta a kiterjedt kutatási és fejlesztési programokat, így a kezdeti erőfeszítéseket végül elutasították. Az újabb háború kitörését megelőzően született páncélvadász tervek a mozgékonyság és a költségek optimalizálását szem előtt tartva mind féllánctalpas járműveken alapultak. Az első program 1935-ben kezdődött. Ennek során toronyban elhelyezett 3,7 cm-es, illetve 7,5 cm-es lövegeket terveztek felszerelni átalakított 3 és 5 tonnás alvázakra (az Sd.Kfz. 11 és az Sd.Kfz. 6 féllánctalpas vontatók korai változataira). Végül mindkét ötletet elutasították, mivel semmivel sem bizonyultak előnyösebbnek a csak lánctalpas alvázaknál – bár a 7,5 cm-es változat végső változatából (Panzer-Selbstfahrlafette II) két próbajárművet elkészítettek és 1941-ben Észak-Afrikában ki is próbálták harci körülmények között. Mindkét jármű veszteséglistára került. Sokkal sikeresebbnek bizonyult az az 1938-ban épített sorozat, amely tíz, részben páncélozott Sd.Kfz. 8 féllánctalpas vontatóból állt. A járművekre a földi harcok megvívásához némileg átalakított 8,8 cm-es Flak 18 ágyúkat építettek. Ezek 1939-ben részt vettek Lengyelország lerohanásában és személyzetük elégedett volt velük. További gyártásukra azonban nem került sor, a meglévő példányok 1943 márciusára mind odavesztek. A páncélvadász alakulatok ezeknek az önjáró (8,8 cm-es Flak 18 Sfl. Auf schwere Zugkraftwagen 12t (Sd.Kfz. 8), és néhány szintén átalakított, de 12 tonnás féllánctalpassal vontatott fegyvernek a kivételével kizárólag a 3,7 cm-es vontatott páncéltörő ágyúval kezdték meg a Lengyelország elleni háborút. Megjegyzendő, hogy kifejlesztésük és gyártásuk során az összes, itt bemutatásra kerülő páncélvadász elnevezése több esetben megváltozott, illetve némelyik jármű igen hosszú jelölést kapott. A könyvben a leggyakoribb elnevezéseket, vagy a rövidített változatukat használjuk.

PANZERJÄGER I
Mivel Németország nem rendelkezett megfelelő lövegekkel, a Fegyverzetügyi Hivatal (Waffenamt) figyelme a rendelkezésükre álló legjobb fegyver felé irányult: a csehszlovákiai Skoda által gyártott 4,7 cm Pak (t) páncéltörő ágyúra (a gyár Csehszlovákia bekebelezését követően a német hadipar részére termelt). A könnyen hozzáférhető Pz.Kpfw. I ekkor harckocsiként már elavultnak számított, ezért a jármű Ausf. B változatának alvázát választották ki az első, kizárólag lánctalpas futóművel rendelkező önjáró páncélvadász alapjaként. A harcjármű eredeti elnevezése 4,7 cm Pak (1) auf Pz.Kpfw. I (Sd.Kfz. 101) lett. Az első sorozatot még ötoldalú felépítménnyel készítették, ezért a löveg kezelői hátulról és felülről teljesen védtelenek voltak, a kialakított páncélzat
viszont csak a kézifegyverek tüze, illetve gránátszilánkok ellen nyújtott védelmet. A löveg ugyanakkor beváltotta a hozzáfűzött reményeket és sikeresnek bizonyult a franciacrszági hadjárat során. 1940 májusáig 132 példányt gyártottak, amelyek legtöbbjét négy önálló önjáró páncélvadászosztály (Panzerjäger Abteilung [(SfI) között osztották szét. 1940 végén, 1941 elején a veszteségek pótlására, illetve újabb egységek felszerelésének érdekében további 70 darabot gyártottak. Elsődleges változtatásként a felépítményt immáron hét lemezből állították össze, hogy növeljék a személyzet védelmét. A négy már létező alakulat mellé két új páncélvadászosztályt állítottak fel, és néhány kisebb egység is kapott a járművekből. A Panzerjäger I Észak-Afrikában és Oroszországban teljesített szolgálatot, néhány példányuk egészen 1944-ig.

Bevezető, első két bekezdés

Kapcsolódó szócikkek: 1935 · fegyverkezés · II. világháború

Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Stokes: T-34 on the Battlefield 2
Tom Cockle: Panzer III on the Battlefield 2
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Somogyi Győző: The army of the Árpád dynasty 896-1301 / Az Árpádok hadserege 896-1301
Somogyi Győző: Hungarian Soldiers in the World Wars 1914–1918, 1939–1945 / A világháborúk magyar katonái 1914–1918, 1939–1945
Stephen E. Ambrose: Band of Brothers
Bakos Katalin – Scholz László (szerk.): El cartel comercial moderno de Hungría / A modern magyar kereskedelmi plakát / Modern commercial posters in Hungary
Győző Somogyi: The Army of King Matthias 1458–1526 / Mátyás király hadserege 1458–1526
Somogyi Győző: Hungarian Military 1768–1848 / Magyar katonaság 1768–1848
Somogyi Győző: Francis Joseph's Hungarian Regiments 1850–1914 / Ferenc József magyar ezredei 1850–1914