Utazás ​Shambalába (Felfedezők Társasága 1.) 51 csillagozás

Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Kedves ​olvasó!
Modern korunkban szívesen hencegünk azzal, hogy bolygónk minden zegzugát feltérképeztük és felmértük, meghódítottuk és leigáztuk; hogy kiismertük földünk szeszélyeit, legyőztük szörnyetegeit, és leleményes emberi szellemünk fényével egyik sarkától a másikig bevilágítottuk. Az emberiség tehát nyugodtan ül a babérjain. Mi azonban, akik az évszázadok során töviről hegyire megismertük e földgolyót, minden olyan helyre eljutva, amiről valaha hallottál – s jó néhány olyan vidékre is, amelyről nem – egészen másképp látjuk a dolgot…

A kalandos históriák aranykora visszatér ebben a ragyogóan kidolgozott, izgalmakkal teli világjáróregében. A Felfedezők Társasága, amely Kipling bravúros meseszövését egy míves részletekben gazdag képregény lenyűgöző képi világával ötvözi, minden egyes oldalán rabul ejti a szemet és a képzeletet egyaránt.

Egy elit klub méltóságteljes nyilvános termei mögött egy rejtélyes szervezet tevékenykedik: a Felfedezők… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Bluemoon Könyvek, Budapest, 2017
770 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635295319 · Fordította: Hegedűs Péter · Illusztrálta: Rick Ross

Kedvencelte 5

Most olvassa 10

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

wzsuzsanna P>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Általában szeretek úgy gondolni magamra, mint tudatos olvasóra, aki a legtöbbször pontosan tisztában van vele, mit akar. Olykor azért mégis facsavar-üzemmódban működök, és kizárólag a külső alapján választok könyvet. Így volt ez a Felfedezők Társasága esetében is: az interneten fellelhető képek és videók alapján annyira szépségesnek találtam, hogy szinte mindegy volt, miről szól. Szerencsére aztán a fülszöveg meggyőzött arról, hogy elméletileg a belbeccsel sem lehet gond, hiszen egy kalandos és izgalmas történetet ígért (…)
Kézbe fogva és közelebbről nézve még lenyűgözőbb a könyv kivitelezése, a tervezők ügyeltek a sok apró részletre, például a belső borítón található kis Ex Libris ikonra, vagy az öregített, barnás papírokra. A lapokat átpörgetve megállapíthatjuk, hogy a szöveges részek és a képregény váltogatják egymást, ez utóbbi Rick Ross munkája, és véleményem szerint nagyon kifejezőre és ötletesre sikerült. Na de gyönyörű külső ide vagy oda, nyilván minden olvasó arra kíváncsi, hogy vajon a tartalom is felér-e a külcsínnel? Az én határozott válaszom szerint igen, ugyanakkor van a könyvnek pár sajátossága, ami miatt fontos, hogy a megfelelő célközönséghez jusson el. (…)
…először azt hittem, hogy egy ifjúsági regényt tartok a kezemben, azonban hamar kiderült, hogy ez nem egészen így van, helyenként határozottan felnőtt tartalom jelenik meg. A másik meglepetés pedig a elbeszélt szöveg nyelvezete volt, ami borzasztóan igényes, humoros, helyenként szinte szépirodalmi, de sokszor kacifántos is, szóval tényleg nem lehet olvasás közben fél füllel bármi mással foglalkozni (kicsit olyan élmény volt számomra, mint amikor A hollókirályt vagy az S-t olvastam). A cselekmény is nagyon sok szálon fut, ráadásul az elején elég zavaros is, hogy ki kicsoda és mit akar, én eléggé meg is ijedtem az első 100 oldalnál, hogy mi fog ebből az egészből kikerekedni. Aztán egyszer csak sikerült teljesen ráhangolódnom és belesimulnom a történetbe, és bár nem állítom, hogy minden kérdésemre választ kaptam, azért hiányérzetem sem maradt.(…)
bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/02/felfedezok-tarsa…

6 hozzászólás
ponty >!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Vannak ezek a cuki kérdőívek, hogy például melyik az a könyv, amit hajnalig olvastál, mert nem tudtad letenni? Bevett válaszom, hogy nincs ilyen, de ezt most hajnali háromig olvastam, hogy a végére érjek, és persze le tudtam volna tenni, naná, csak épp nem nagyon akartam. Péntek este, legkésőbb valamikor az első képregénykockák feltűnésénél beszippantott a történet, és egész hétvégén nem is nagyon szabadultam a benne szereplő karakteres kompániától. Én egy csomó sorozatot hagyok félbe, de ha ennek az első kötetnek lenne (és szerintem még idővel lehet) folytatása, azonnal megrendelném. Ötven oldal után így is ajándékozni akartam, aztán meg, bár könyvtári példányt olvastam, folyamatosan indokot kerestem, hogy megvehessem magamnak.
Imádni való, izgalmas, rejtélyes kalandregény karcos humorral. A kombinált formáció szerintem klassz egyensúlyban van, a képregényes részek kellően segítik a haladást és pörgetik a cselekményt, ráadásul a rajzok tökéletes összhangban vannak a szöveges tartalommal, és úgy egyáltalán a szereplők képviselte stílussal. Végig van annyi rejtély, hogy érezzen az ember valami misztikus lebegést, de annyi lendület és izgalmas cselekmény is, hogy ne lehessen unatkozni. Én legalábbis csak egyszer, nagyon rövid időre éreztem, hogy ez a kényes egyensúly egy picit veszélybe került, de szerencsére ez is gyorsan elmúlt. Néha előrelapoztam hosszabb szöveges részek esetén, hogy hány oldal múlva folytatódik a képes sztori mesélés, de nem azért, mert rossz vagy unalmas volt a szöveg, a szöveg ugyanis tök jó (amikor az európai arisztokrácia New York egyik jeles épületében búcsúztatja az Óévet, és vele saját fénykorát, az például kifejezetten epikus), csupán türelmetlen olvasóként természetes módon kerestem a könnyebb és gyorsabb előrehaladást. A végére érve meg persze maradt némi űr bennem, szívesen újrakezdtem, vagy leginkább folytattam volna. Különleges olvasmány volt, az egyik legjobb könyvélményem idén, és csak ajánlani tudom, főleg mindenevő olvasóknak.
(Vásárlás előtt azért érdemes belelapozni. Én a rajzstílust a fülszöveggel ellentétben nem mondanám részletekben gazdag, lenyűgöző képi világnak, de stílusosnak mindenképpen, szóval azért ha távolról nézve van némi kémia a könyvvel, akkor érdemes lecsekkolni, hogy közelebb kerülve, pláne akció közben is megmarad-e a vonzalom.)

5 hozzászólás
Juci IP>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Ez a könyv simán beváltotta a külcsín alapján ébredt reményeimet. A kalandregények minden erényével rendelkezik: fordulatos, izgalmas, jóféle fanyar humora van, és botrányosnál botrányosabb eseményekbe sodorja az úriembernek csak fenntartásokkal nevezhető szereplőket. Van benne harc, menekülés, titkos társaságok, utazás földön, vízen, levegőben spoiler, cselszövevény, lamúr, okkultizmus, mi kell még? A mérete monstrózus, de a képregények miatt lehet vele haladni (azért jól tettem, hogy pont a téli szünetben kezdtem bele, kell rá idő jócskán). Kb. ötven oldal után a tízéves fiamnak is odaadtam elolvasni, és végigrobogott rajta, de utólag kicsit lehet, hogy meredek volt, inkább 12 (14?) éves kortól javasolnám. Hegedűs Péter kiváló fordítását mindenképpen meg kell említeni, maximálisan kidomborítja a könyv stiláris erényeit (az „italközi állapotban” kifejezést pedig használni fogom). Remélem, lesz folytatás, én tuti elolvasnám.

4 hozzászólás
bartok_brigitta P>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Úgy gondolom, hogy a Felfedezők társasága az a fajta könyv, amit valaki vagy nagyon szeret, vagy nagyon nem. Az hiszem, hogy nem árulok zsákbamacskát azzal kapcsolatban, hogy én az előző kategóriába tartozom. A különleges külsőhöz nagyszerű tartalom társul. Ahol a történetnek pörögni kell, ott pörög, ahol pedig mélázni és ácsorogni, ott csak csordogál; a lassabb részek is szolgálnak annyi információval, hogy a cselekmény ne legyen unalmas.
A legnagyobb erőssége a felépítése. A regényes forma egyaránt vegyül a képregénnyel, a naplóval, illetve néhány eseményről leveleken, sürgönyökön, egyéb üzeneteken keresztül értesülhet az olvasó. Számomra nagyon érdekes volt ez a forma, időbe telt, mire beleszoktam – néhol kicsit azért zokon esett, amikor a képregény átváltott tömött sorokba –, de engem végül teljesen elvarázsolt.
Nem tudom, hogy mennyit árulhatok el úgy a történetről, hogy ne legyen spoileres, de azért igyekszem. Az utazás állomásait érdekesnek tartottam. Tetszett, ahogy a csapat különböző járműveken, különböző módokon találja meg az útvonalat. Nagyon szerettem Oglen csapatának tagjait, az egymáshoz fűződő bajtársiasságot, amely keresztülsütött a lapokon. Volt ebben kaland, némi sci-fi, egy kis nyomozás, kellően eloszlatva a cselekményben.
Ritkán zárok úgy könyvet, hogy ne legyen benne kedvenc szereplőm, így most sincs ez másként. Renton, az a gazfickó Renton már az első megszólalásai után elérte, hogy megnyissam felé a szívemet. Szerintem ő az egyig legszerethetőbb/legutálhatóbb karakter a csapat tagjai között.
Végszóra. A könyv gyönyörű, és számomra izgalmas volt. Egyetlen nagy csalódásom volt vele kapcsolatban; Az olvasás végére a védőborítót borító aranyfesték megadta magát, és sok helyen teljesen lekopott. Ezt nagyon sajnáltam.
Nem tudom, hogy lesz-e valaha folytatása ennek a kötetnek, de azt igen, hogy én mindenképpen szeretném majd elolvasni.

3 hozzászólás
papeerzsepi>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Kicsit félve vettem a kezembe ezt a kötetet, mert legutóbb egy hasonlóan különleges könyvben – ami nem mellesleg sokkal nagyobb „hájpot” kapott- elég nagyot csalódtam.
Ebben is csalódtam, ám pozitívan. Tetszett ahogyan elkezdett kibontakozni a történet eleji káoszából a történet fővonala. Végig az az érzésem volt, mintha Rejtő Jenő mega-kötetet olvasnék, a helyszínek, a történések, a kalandok, mind erre hajaztak.
Tetszett, hogy a leíró és a képregényes részek váltakoztak. A szereplők jelleme is fejlődött, szépen mindenki kirajzolódott és a vége sem volt rossz, sőt arra enged következtetni, hogy lesz folytatás. A zárómondat: „ Vége az első kötetnek”.
A külcsínre is adtak a szerzők/kiadó, nagyon szép és régies a kivitelezés, illetve az illusztrációk is gyönyörűek.
Az egyik dolog amiért megvettem a szép kivitelezés, a másik pedig Kevin Costner…persze jó képű, meg minden, de amúgy egy nap van a szülinapunk… :) Ez nálam nyomós érv volt, csuriban volt az ujjam, hogy ha fele annyira jó író, mint színész akkor a sztori tetszeni fog. Mint mondtam pozitív a csalódásom! :D

A_S1M0N P>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Na, kezdjük a könnyebbik résszel!

De előtte még…
Idén (2020) decemberben vettem meg a könyvet, aztán amikor elkezdtem olvasni, lapozás közben találtam egy „Az Édesvíz Kiadó Ajánlatai 2017” című füzetecskét. Nem semmi, hogy ez három éve benne van! :D

Visszakanyarodva a már említett részhez:
A könyv értékelését két részre bontom, az egyszerűbb pedig egyértelműen magára a kiadványra vonatkozik.
Szóval: Fantasztikus!
A borító (védő és keményfedél, valamint az előzékek egyaránt) zseniális; a papír vékony a megszokottakhoz képest, mégis hamar rájöttem, hogy nem fog csak úgy elszakadni, minőségi; az illusztrációk remekek, részletesek; mind a három hűen adja vissza a kort, melyben történetünk játszódik.
Aprócska fekete pont jár viszont a pár, kissé elmosódott képregényes részért, illetve egy darab elkallódott Felfedezők Társasága élőfej feliratért (mely az oldal jobb oldalára, középtájra került), egy kicsit nagyobb sötét pettyecske pedig a néhány helytelen ragozásért, egyéb hibákért.
Tudom, szőrszálhasogatás, de sokszor az amúgy sem túl izgalmas sztorit olvasva nálam még ezek is tetézték a bajokat.

Ám ezekkel együtt is, maga a könyv kialakítása, felépítése csillagos ötös (de az egyik sarkából egy aprócska részt azért lecsippentenék)!

Jöjjön a neheze.
A sztori. Hát igen. Az elejét untam, ezen pedig a nagyon cikornyás fogalmazás sem segített, sőt… Mondjuk ugyan ez elmondható a képregényes részekről is, de azokon sokkal hamarabb túl lehetett esni.
Szóval úgy a könyv minimum harmadáig nem nagyon tudott megfogni, aztán ahogy kezdtem megismerni a szereplőket, úgy tudott egyre inkább magával ragadni.
Buchan, John Ogden, Evelyn Harrow, Bertram, Szubadar Priddis, Renton (az elején idegesített, de gyorsan kedvenc lett a beszólásaival) és a legénység további tagjai egyaránt szimpatikusak lettek, de a humorra is vevő voltam.
Sajnos a sztori így is eléggé hullámvölgyes, volt, hogy faltam az oldalakat, máskor viszont komolyan megszenvedtem vele, szerintem én az írott részek minimum felét kidobtam volna, és akkor még lehet, hogy keveset mondtam. A képregényes részek messze jobbak voltak.
Aztán jöttek még olyan szereplők, akiket nem tudtam hová tenni, miért kellett ez a sztoriba (spoiler), de aztán haladtunk tovább kalandokon keresztül a végkifejlethez, ami, ami tetszett. Összeértek a szálak, minden a helyére került (a cselekménybe nem mennék bele, mert minimum 2x ilyen hosszú lenne az értékelésem), nyitva hagyva a folytatás lehetőségét új kalandokon keresztül.

Ez a rész nálam egy erős hármas, kissé csalódás, főleg a rengeteg felesleges szöveg miatt, amik elenyésző része tudott csak érdemben hozzáadni a cselekményhez.

50%-os kedvezménnyel mindenképpen megérte az árát, már maga a kiadvány minősége miatt is, de a történet sem volt annyira rossz, egy esetleges folytatásra mindenképpen kíváncsi lennék.

Miyako71 P>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Ritkán mondok ilyet egy könyvre, de ez az a könyv, ami nélkül a világirodalom nem igazán lenne kevesebb.Verne Gyula hasonló felfedező utakról írt, csak sokkal jobban. Sok helyen nem világos, mi is történik, mintha kimaradtak volna gondolatok; és ez nem csak a képregényes részeknél, hanem a szövegeseknél is előfordul (nagyjából a 300. oldalig fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen miről is szól, amit olvasok). Az egész történet feleslegesen hosszúra nyújtott, a végén rövid, nem is valódi megoldással; hiszen nem igazán derül ki, mi is valójában Shambala. Az I. világháborús párhuzam… erőltetett. A szereplők közül pedig nem sikerült senkit sem megkedvelni.
A könyv pozitívuma a kivitelezés. Gyönyörű kiállású könyv, öregítettnek ható, nagyon finom tapintású lapokkal. Jópofa ötlet a szöveges és képregényes részek váltakozása, bár funkciója nincs (legalábbis én nem láttam) a váltásoknak. Viszont könnyebben fogyaszthatóvá teszik 770 oldalt.

Kettinger_Laura P>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Lehet valamire egyszerre 1 és 5 csillagot adni?
Biztos, hogy nem? Jó, akkor találkoztunk középen.

Első körben november közepén ez a könyv megoldotta az olvasási válságom. Egy ültömben elolvastam 200 oldalt. Imádtam a sztorit, a képeket, mindet. Aztán elkezdtem egyre jobban unni. Sok-sok leírás, rengeteg karakter és egy idő után már azt se tudtam ki kivel van. spoiler Tetszik, hogy egyszerre regény és képregény, ahogy azt is szerettem, hogy félig olyan mint egy régi kalandregény félig meg teljesen mai alkotás. De ahogy teltek múltak a hosszú hosszú oldalak, egyszer csak azon kaptam magam, hogy elfáradtam. Hogy nem érdekel. Hogy már csak fut a szemem a sorokon és fel sem fogom mit magyaráz.

Kár érte, pedig ebből valami igazán fantasztikus dolog is lehetett volna.

Wish>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Ez egy gyönyörű könyv… és egy nagyon jó kis történet… és nem jól van összerakva és megírva.
Teljesen oda meg vissza voltam a kinézettől, a képregényes betétektől, és vártam, hogy majd jön a sok kaland-kaland hátán. Ehelyett kaptam hosszadalmas leírásokat, rengeteg szereplőt, akik olyan laposak voltak, hogy a végén sem tudtam pontosan ki kicsoda és egyáltalán miért kell őket megkülönböztetni. Az izgalmas szereplők meg alig szerepeltek.
Egy darabig azt hittem, hogy a képregények a párbeszédes részeket tartalmazzák és a meglehetősen terjengős leírások vannak folyószöveggel, de aztán ez az elmélet megbukott. Néha annyira úgy éreztem ebben a "kaland"regényben, hogy nem tölrténik semmi, hogy csak a kitartás vitt tovább. A vége meg függővég… ne már…
Ráadásul nagyon zavart a képregényes betétekben, hogy torzak benne az emberalakok, a fejük túl nagy a testükhöz képest.
Szóval összességében nekem csalódás volt a könyv.

potsa P>!
Jon Baird – Kevin Costner – Stephen Meyer: Felfedezők Társasága 1. – Utazás Shambalába

Ez tipikusan az a könyv számomra, melynek először megfogott a borítója és mikor belelapoztam nagyon tetszett a kivitelezése is, majd csak itthon vettem észre mikor hazavittem a könyvtárból, hogy ez félig regény, félig képregény. Ez kicsit elvette a kedvem, mivel nem szeretek képregényt olvasni, de mivel voltak benne hosszabb egybefüggő részek is úgy gondoltam, hogy belevágok a nem kevés oldalnyi regény olvasásába. Elég sokáig húzódott elolvasni, és ez számomra világossá tette, hogy ez nem az én könyvem. Sok szereplővel dolgozik, néha azt sem tudtam, hogy ki kivel van, éppen hol járunk és ez sokat elvett az olvasmány élményéből. Egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, nem volt kedvenc karakterem, de senkinek a kedvét nem akarom elvenni, lehet, hogy ez most nekem nem jött be, mivel láttam, hogy sokaknak tetszik.


Népszerű idézetek

Miyako71 P>!

Vétek a világ ellenében kapálózni, s az emberi kapcsolatok miatt aggodalmaskodni, amelyek úgyis a maguk természetes rendje szerint szökkennek szárba és sorvadnak el.

713. oldal, Ötödik könyv, V. fejezet

KNW I>!

…úgy éreztem, feljegyezhetnék néhány gondolatot és észrevételt az inuitokkal kapcsolatban, ugyanis egyfolytában e tárgy tölti ki gondolataimat, s bármennyire szeretném is, képtelen vagyok elszakadni tőle – hisz folyton eszkimókat látok magam körül.

209. oldal (Ogden naplója)

A_S1M0N P>!

Nem születhetünk e világra csupán azért, hogy ugródeszkaként használjuk holmi ismeretlen másik Tartományba. Kétségkívül valódi jelentőséggel bír, hogyan alakítjuk az életünket, mennyire értékes kapcsolatokat szövünk embertársainkkal, s fontos, hogy képesek legyünk szeretni, és örülni mások szeretetének, és ebbéli elégedettségben éljük napjainkat. Úgy vélem, végül minden egyébről kiderül, hogy puszta hívság. S ha a világhoz fűző kötelékeink kialakítása, szeretetünk és együttérzésünk kiárasztása nem e világi létünk lényege – ugyanis ezt teljes biztonsággal nem állíthatom –, akkor is jobban elfoglaljuk magunkat ilyeténképpen, mint ha holmi túlvilági rejtvényekkel gyötörnénk magunkat, amelyek megoldása úgyis lehetetlennek bizonyul számunkra, s még latolgatásukra is rámehet ép eszünk.

729. oldal, Ötödik könyv, VI. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian K. Vaughan: Saga 6.
Jules Verne – Zórád Ernő: Sztrogof Mihály
Roger Lécureux: Halálos postakocsi
Craig Thompson: Blankets – Takarók
Robin Furth – Peter David: A Setét Torony – A harcos születése
Gradimir Smudja: Vincent és Van Gogh
Stan Sakai: Usagi Yojimbo 12. – A kard
John Ostrander – Jan Duursema: Star Wars: Hagyaték 1.
Warren Ellis: James Bond Omnibus 1.
Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai