Szomorú ​napok 11 csillagozás

Jókai Mór: Szomorú napok Jókai Mór: Szomorú napok Jókai Mór: Szomorú napok Jókai Mór: Szomorú napok

Jókai ​kevéssé ismert fiatalkori műve, a Szomorú napok. A regény eseménytörténeti rétege az 1831. évi parasztfölkeléshez kapcsolódik. A kolerajárvány elleni hibás intézkedések és más politikai tévedések miatt felkelés tört ki Zemplén megyében, ennek katonai leverése vérengzéssé fajult. Nemzetiségi ellentétek is fölerősödtek, pánszláv izgatók ingerelték egymás ellen a népet és az urakat. – Jókai szemléletére és stílusára jellemző módon – családi és személyes tragédiák szövődnek bele a történelmibe. A Hétfalusy család végzetéből alakít drámát, a több nemzedékre kiható átok mítoszának romantikus variációját folytatja. A válság túlélői kiöregednek, a házak pusztulóvá válnak. Még csak kétségbe sem kell esnünk ezen, Jókai szerint a pusztulás, a kiveszés szinte természeti tény. „Erdők vadait, mezők madarait ki vehetné számba!” – sóhajt föl fájdalmas iróniával. A kötethez Gángó Gábor írt tartalmas utószót. Lehetséges olvasatként említi, hogy a regény „a ma is virágzó horror és a bűnügyi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1856

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Jókai Mór összes művei Unikornis

>!
Unikornis, Budapest, 1994
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638350741
>!
Akadémiai, Budapest, 1963
372 oldal · keménytáblás
>!
Akadémiai, Budapest, 1963
248 oldal · keménytáblás

3 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Jókai Mór: Szomorú napok

„Láthatja-e őt mosolyogni valaki? Látta-e mosolyogni valaki az élő halált? Azon arc, mely annyiszor nézett szembe a haldokló kínvonagló tekintetével, kit talán szánt, talán szeretett, s kit meg kellett ölnie, mert a törvény úgy parancsolá. Nem fagyott-e meg, nem maradt-e örökké mereven, mintha szüntelen véres főket s vértelen arcokat látna maga előtt?"

Magam sem tudom megmondani, hányszor olvastam már a Hétfalusy család kísérteties és borzalmakkal teli történetét. Mindig akkor vettem elő az éves során, amikor valami durva dolgon mentem keresztül és magába szippantott a mélydepresszió. Ez a könyv remekül tükrözi az általános hangulatomat. Kizárólag 16 éven felülieknek ajánlanám, tényleg elég brutális és kegyetlen könyv ez, de annál jobb. Mintha a fájdalom lenne a kötet lapjaiba zárva…

ilmater>!
Jókai Mór: Szomorú napok

A szokásosnál talán kicsit lassabban jövünk rá, hogy mi is a történet fő motívuma, hiszen oly sok szálon indul el, de lassacskán ezek mind-mind összeérnek egy pontban, s értelmet nyer minden addigi esemény. A könyv címe is híven tükrözi a tartalmát, nem egy vidám történet, és a befejezés is csak egy keveset enyhít ezen. A Jókai műveit szerető olvasóknak azonban nem okozhat csalódást ez a könyv sem.

Lidérckocsonya I>!
Jókai Mór: Szomorú napok

Küldetésemnek érzem, hogy megismerjem a magyar irodalom nagyjait. Erre a kötetre a címe miatt figyeltem fel, egyszerű búskomorsága, a fülszöveg baljóslatú hangulata miatt, és persze azért, mert kevésbé olvasott mű. Ugyanakkor ezekben a válságos időkben különösen jól tudok azonosulni egyik oldalról a hatalom lehetetlen intézkedéseivel, másik oldalról a köznép keserves, de indulatokkal és észérvek nélküli kapálózásával. A satunak ez a két pofája szorítja egyre jobban szűkös életterem, és úgy éreztem az ezernyolcszázas évek vidéki hangulata legalább a maszk és gyárkémény füstje nélküli tiszta levegő érzetét visszaadják majd, miközben megismerhetem a kor emberének küzdelmeit. A gyönyörű nyelvezetet élvezet volt olvasni. Ilyenkor mindig elgondolkodom rajta, miképp értéktelenedik el a szép, hogy válik semmivé az érték. A történet szerintem rendkívül kreatívan lett megírva, még akkor is, ha némely része egészen kiszámítható. Szép lassan, fejezetről fejezetre meséli el emberi sorsok tragédiáját. Morális kérdések, sorsok és hanyatlások történetei, melyek egy kerek egésszé állnak össze végül.

2 hozzászólás
aszor P>!
Jókai Mór: Szomorú napok

Örülök, hogy Jókainak ezt a regényét már érettebb fejjel olvastam. Nem biztos, hogy meg tudtam volna érteni a Hétfalusy család borzalmakkal teli, gyötrelmesen fájdalmas életét. Sok szálon fut a cselekmény, az egyes fejezetek önálló történetként is megállnák a helyüket. Az egyes fejezetek mind-mind családok, emberek tragédiáit meséli el, emberek sorsait követhetjük nyomon. De ahogyan haladunk a könyvvel, egyre jobban kezd egy egésszé összeállni a cselekmény. Kezd értelmet nyerni az addig olvasottak. Süt a fájdalom az oldalakon, ezért úgy érezem, hogy el kell telni az ember életében néhány évnek, hogy meg tudjuk érteni a leírtakat.
A nyelvezete csodálatos, szeretem Jókai emberismeretét és a csodálatos tájleírását is.
Nem volt egy könnyű olvasmány, de nagyon örülök, hogy ezt a regényét választottam az írónak.

szélcsengő>!
Jókai Mór: Szomorú napok

Nagyon régen olvastam, még az általános iskola végén és akkor kétszer is.
Sosem kedveltem Jókait, a kötelező olvasmány tőle A kőszívű ember fiai volt, és egy életre elvette a kedvem a műveitől. Nem érdekelt, tele volt idegen szóval, és ezért számomra lassan unalomba fulladt, így nem is olvastam végig. Ezután kicsit fanyalogva vettem ezt a könyvet a kezembe, de már az első mondataival megfogott. Sajnos a történetre csak hellyel-közzel emlékszem már, így esedékes lenne egy újraolvasás, de azt tudom, hogy Jókai azon művei közé tartozik, amiben látszólag a fejezetek külön álló történetek gyűjteménye, de valójában mind-mind kapcsolódik egymáshoz. Nagyon élveztem, hogy a regényben előre haladva fokozatosan kikristályosodott a történet, és arra is emlékszem, hogy nagyon tetszett!


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Így lesz szép a világ; mentül kevesebb ember lakik benne.

Jó, hogy az éj fekete

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Óh, e néma lények között olyan nagy egyetértés van!

Jó, hogy az éj fekete

Lunemorte P>!

Láthatja-e őt mosolyogni valaki? Látta-e mosolyogni valaki az élő halált? Azon arc, mely annyiszor nézett szembe a haldokló kínvonagló tekintetével, kit talán szánt, talán szeretett, s kit meg kellett ölnie, mert a törvény úgy parancsolá. Nem fagyott-e meg, nem maradt-e örökké mereven, mintha szüntelen véres főket s vértelen arcokat látna maga előtt?

2. fejezet - A hóhér családja (MEK.OSZK.HU)

Kapcsolódó szócikkek: halál · mosoly
Lunemorte P>!

– Csöndes álmot!
– Boldog fölébredést!

A korifeus

Lunemorte P>!

Ami por, az elnyugodott már, ami szellem, az megtért az égbe; nincs, aki feleljen neki.

Az előre megásott sírok

Lunemorte P>!

A haláltól nincs mit félni az igazaknak.

A mirigy

Lunemorte P>!

Olyan valami otthoniatlan szomorú volt az egész tájon.

Az első szikra

Lunemorte P>!

A gyertyákat meggyújtották az asztalon, pedig még fényes nappal volt; – a lélekharangot is megcsendítették, pedig még beteg sem volt senki, a koporsót is elkészíték már, pedig még senki sem halt meg.

A halálítélet

Lunemorte P>!

[…] háromszor is felnyíltak a szempillák, míg végre fájdalmasan lecsukódtak a halál álmára.

Jó, hogy az éj fekete


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Régimódi történet
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Kemény Zsigmond: A rajongók
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Kodolányi János: A vas fiai
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Victor Hugo: A nyomorultak
Kodolányi János: Az égő csipkebokor