Szomorú ​napok 93% 11 csillagozás

„Láthatja-e őt mosolyogni valaki? Látta-e mosolyogni valaki az élő halált? Azon arc, mely annyiszor nézett szembe a haldokló kínvonagló tekintetével, kit talán szánt, talán szeretett, s kit meg kellett ölnie, mert a törvény úgy parancsolá. Nem fagyott-e meg, nem maradt-e örökké mereven, mintha szüntelen véres főket s vértelen arcokat látna maga előtt?"

Magam sem tudom megmondani, hányszor olvastam már a Hétfalusy család kísérteties és borzalmakkal teli történetét. Mindig akkor vettem elő az éves során, amikor valami durva dolgon mentem keresztül és magába szippantott a mélydepresszió. Ez a könyv remekül tükrözi az általános hangulatomat. Kizárólag 16 éven felülieknek ajánlanám, tényleg elég brutális és kegyetlen könyv ez, de annál jobb. Mintha a fájdalom lenne a kötet lapjaiba zárva…

A szokásosnál talán kicsit lassabban jövünk rá, hogy mi is a történet fő motívuma, hiszen oly sok szálon indul el, de lassacskán ezek mind-mind összeérnek egy pontban, s értelmet nyer minden addigi esemény. A könyv címe is híven tükrözi a tartalmát, nem egy vidám történet, és a befejezés is csak egy keveset enyhít ezen. A Jókai műveit szerető olvasóknak azonban nem okozhat csalódást ez a könyv sem.

Küldetésemnek érzem, hogy megismerjem a magyar irodalom nagyjait. Erre a kötetre a címe miatt figyeltem fel, egyszerű búskomorsága, a fülszöveg baljóslatú hangulata miatt, és persze azért, mert kevésbé olvasott mű. Ugyanakkor ezekben a válságos időkben különösen jól tudok azonosulni egyik oldalról a hatalom lehetetlen intézkedéseivel, másik oldalról a köznép keserves, de indulatokkal és észérvek nélküli kapálózásával. A satunak ez a két pofája szorítja egyre jobban szűkös életterem, és úgy éreztem az ezernyolcszázas évek vidéki hangulata legalább a maszk és gyárkémény füstje nélküli tiszta levegő érzetét visszaadják majd, miközben megismerhetem a kor emberének küzdelmeit. A gyönyörű nyelvezetet élvezet volt olvasni. Ilyenkor mindig elgondolkodom rajta, miképp értéktelenedik el a szép, hogy válik semmivé az érték. A történet szerintem rendkívül kreatívan lett megírva, még akkor is, ha némely része egészen kiszámítható. Szép lassan, fejezetről fejezetre meséli el emberi sorsok tragédiáját. Morális kérdések, sorsok és hanyatlások történetei, melyek egy kerek egésszé állnak össze végül.

Örülök, hogy Jókainak ezt a regényét már érettebb fejjel olvastam. Nem biztos, hogy meg tudtam volna érteni a Hétfalusy család borzalmakkal teli, gyötrelmesen fájdalmas életét. Sok szálon fut a cselekmény, az egyes fejezetek önálló történetként is megállnák a helyüket. Az egyes fejezetek mind-mind családok, emberek tragédiáit meséli el, emberek sorsait követhetjük nyomon. De ahogyan haladunk a könyvvel, egyre jobban kezd egy egésszé összeállni a cselekmény. Kezd értelmet nyerni az addig olvasottak. Süt a fájdalom az oldalakon, ezért úgy érezem, hogy el kell telni az ember életében néhány évnek, hogy meg tudjuk érteni a leírtakat.
A nyelvezete csodálatos, szeretem Jókai emberismeretét és a csodálatos tájleírását is.
Nem volt egy könnyű olvasmány, de nagyon örülök, hogy ezt a regényét választottam az írónak.

Nagyon régen olvastam, még az általános iskola végén és akkor kétszer is.
Sosem kedveltem Jókait, a kötelező olvasmány tőle A kőszívű ember fiai volt, és egy életre elvette a kedvem a műveitől. Nem érdekelt, tele volt idegen szóval, és ezért számomra lassan unalomba fulladt, így nem is olvastam végig. Ezután kicsit fanyalogva vettem ezt a könyvet a kezembe, de már az első mondataival megfogott. Sajnos a történetre csak hellyel-közzel emlékszem már, így esedékes lenne egy újraolvasás, de azt tudom, hogy Jókai azon művei közé tartozik, amiben látszólag a fejezetek külön álló történetek gyűjteménye, de valójában mind-mind kapcsolódik egymáshoz. Nagyon élveztem, hogy a regényben előre haladva fokozatosan kikristályosodott a történet, és arra is emlékszem, hogy nagyon tetszett!