Szeretve ​mind a vérpadig 73 csillagozás

Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Az 1870-es években Thaly Kálmán, a nagy fejedelem nagy krónikása hatalmas Rákóczi-kultuszt teremt az országban. Mikor 1880-ban megjelent Ocskayról szóló monográfiája, elvitte Jókainak. Ebből a forrásból írta meg Jókai az áruló kuruc brigadéros tragédiájának regényét. Gyakorlott szemmel összeszedte Thaly munkájából az érdekes adatokat és áttette színes mese keretébe. Szertelenül csapongó fantáziával, káprázatos ügyességgel szövögeti, bonyolítja a mese szálait. Nem a történelem Ocskayját, Rákóczi villámát, majd árulóját akarta ábrázolni, hanem a férfit, akit szerettek, egészen a vérpadig.

Eredeti megjelenés éve: 1882

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai Kossuth · Jókai Mór válogatott művei Kossuth · Jókai Mór összes művei Unikornis · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Jókai összes művei Akadémiai

>!
Kossuth, Budapest, 2010
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630960229
>!
Kossuth, Budapest, 2010
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630960236
>!
Kossuth, Budapest, 2006
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630949466

11 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Cinka Panna · Ocskay László


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Almost_Zed>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Örömmel jelenthetem: (újra)felfedeztem magamnak Jókait!
Valljuk be, vagyunk egy páran, akik ritkán vesznek kezükbe manapság száz évnél is régebben iródott könyveket. A téma, a nyelvezet túl régies, a ma emberének kissé idegen. Én magam is igy voltam ezzel. E könyvhöz a fenti előitéletekkel fogtam neki, ám kellemesen csalódtam.
A nyelvezet egyáltalán nem volt problémás, sőt! Rég nem hallott, valahonnan ismerős szavak, kifejezések bukkantak fel benne, de a legidegenebb hangzású sem kedvetlenitett el. Talán éppen azért, mert Jókai fantasztikusan tud mesélni. Szó szerint értem, mert alkalmanként köze sincs a valósághoz a történetvezetésnek, de nem is a pontos dokumentálás volt a célja, hanem egy izgalmas, fordulatos kalandregény megirása.

Különös sors jut a főszereplő Ocskay Lászlónak, aki rendkivüli vitézi tetteket követ el, csodálják nők, rettegi az ellen. Ilyen nagyszerűen adja vissza Jókai a főszereplő tetteit:
„(…) szikrázik az acél a kezében, a düh a szemében; halálhir minden csapása; pokolra átkozás minden kiáltása. S ő maga oly sérthetetlen: kard, dárda nem járja, fokos meg nem sérti, pisztoly, mordály hiába prüszköli feléje a tüzét; hiába ágaskodik felé a csatamén: bűvkör van körüle; acélvárban lakik, s az egész acélvár egy kardnak az éle…”
Ocskay jellemének tragédiája, hogy számtalanszor hűtlen nőhöz és hazához. Nem kis része van ebben a különös Ozmondának, aki grófnőként, apácaként és cigánylányként is feltűnik Ocskay mellett, hogy előbb a feleségétől, majd a hazájától is elcsábitsa.

Rengeteg csatajelenet, ismert személyek (Rákóczi, Bercsényi, Cinka Panna), az akkori kor romantikája, és drámai történések szinesitik a könyv cselekményét.
Popper Péter: Ők – én vagyok cimű könyvének köszönhetem, hogy elolvastam ezt a regényt. Jókai könyvéről szólva igy ir Popper:
"Szeretem ezt a régi világot, ahol a szavak értelme nagyjából még azonos a jelentésükkel. A becsületesség az karaktervonás, és nem csibészek jelmeze, a hazaszeretet valóban úr életen és halálon, és nem a politikai karrierépités frázisa, ahol a szerelem igazi szerelem – és nem dugás. Ahol az igazság és a hazugság valóban azt jelenti, hogy „ez van!”, „ez nincs!”, a családvédő otthon, az apa valóban családfő, és az Isten létezik ugyan, de nem avatkozik bele az emberek mindennapi életébe." Egyetértek vele.

Nem mai regény, régi a történet, kissé régies a nyelvezete, de engem talán éppen ezért tudott annyira kikapcsolni. Belefeledkeztem, olvastatta magát.
Csak ajánlani tudom: néha olvassatok Jókai Mórt is!

6 hozzászólás
Zöldövezet>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Haj, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi! Magyar vitézek nemes vezéri! Hová lettek, hová mentek válogatott vitézi?
A fővezérek mind felvonultak a regényben, de pont Rákóczi az, akiről úgy éreztem, hogy csak távolból látom, nem lehetett őt megismerni. A fejedelem és családja inkább kordefiniáló mellékszereplőként volt jelen néhány alkalommal, pedig szívesen olvastam volna róluk többet is. A történet középpontjában Ocskay László kuruc vezér állt. A büszke, vakmerő, a halállal nevetve cicázó Ocskay László, a Rákóczi villáma. Az ő lelkébe belelátni, érzelmeit, gondolatait kitudni, és végigélni vele mindazt, amin keresztülment, felért egy hullámvasutazással a mennyekből a pokolba: csodáltam, gyűlöltem, sajnáltam. Gyarló lélek, akiért az angyal spoiler és az ördög spoiler egyaránt küzdött életre-halálra. A Rákóczi szabadságharc eseményei, a csaták, a kurucok és labancok romantikusan idealizálva – éppen ezért igazán mesésen – jelentek meg a lapokon. Köztük maga Ocskay akár János vitéz, aki az eget is megvívja. Magyar küzdött a magyar ellen, magyar küzdött az osztrák ellen, városok lángoltak, várak omlottak, hitszegők, árulók, kémek és pribékek, végzetes szent esküvések. Kaland, ármány, szerelem! Minden együtt volt egy igazi Jókai regényhez. Jókait érdemes felfedezni, mert A kőszívű ember fiain kívül is van élet.:)

KBCsilla P>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Mondhatom ezt is Medve-randomnak, hiszen azért olvastam el, mert Medvém mesélt a gyerekkoráról, amikor is a nagymamája ebből a regényből olvasott fel neki részleteket. Előre úgy véltem, hogy magának olvasott fel ama nagymama, de utólag azt mondom, hogy igencsak élvezhette a meseszerű történeteket a kiskölyök, ha ennyi idő után is megmaradt benne.
Érdekes feladatnak tartanám egy gimnazista számára, hogy elolvasás közben, után hasonlítsa össze a regényt a valósággal.
Mindezt nem kritikának írtam, hanem komolyan is gondoltam, hiszen az egyszerű földi halandó mivoltú olvasónak, aki nem törekszik feltétlenül a történelmi korhűségre, hanem élvezni szeretné a csendet olvasás közben, és jókat izgulni, mosolyogni a hol így, hogy úgy végzett csatákon, egy tökéletes olvasmány.
Az pedig már szintén csak egy személyes élmény, hogy közvetlenül az olvasás után egy sétám során véletlenül rátaláltam a Cinka Panna utcára.

zia P>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Nem bántam meg, hogy elolvastam, de számomra elmarad a nagy Jókai regényektől. Sokszor biztatnom kellett magam az olvasásra, mert az egyetlen motivációm az volt, hogy így haladok vele és előbb a végére érek. A korszakról, amelyben játszódik, még nem olvastam. Emiatt számomra hiánypótló volt, de az érdeklődésem nem tudta felkelteni. Annyi név volt, annyi vár, annyi helyszín, hogy néha teljesen elveszve éreztem magam.
Azért az többször megfordult a fejemben, hogy mi manapság gps segítségével megyünk mindenhova, abban az időben az emberek meg elindultak erdőn-mezőn keresztül és mégis oda találtak egyik helyről a másikra.
Ocskayt én már az elején se tudtam kedvelni. Nekem túl sok volt az 'előélete' ahhoz, hogy Ilonkára csak gondolhasson is. Ahogy a történet haladt előre az ellenszenvem csak nőtt iránta. A végére mégis sikerült megszánnom,mikor már rájött, hogy kit/kiket és mit veszített kiért és miért.

icu79>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Nem hiszem, hogy Jókai esetében helytálló az a kifejezés, hogy izgalmas, de számomra ez az volt. Persze, nem rágtam le tövig a körmömet és nem is haladtam valami szédületes tempóban az olvasással, de mégis azt kell mondjam, hogy folyamatosan érdekfeszítő volt az olvasmány. Természetesen az íróra jellemző hosszú tájleíró részek (ami sokaknak mumus) itt sem maradtak el, de korántsem voltak bő lére eresztve, éppen annyi volt, amennyi szükséges a történet megértéséhez.
Ez a regény is bővelkedett a magyar nyelv szépségét, sokrétűségét tükröző szavakban, kifejezésekben, tekervényes mondatokban és már emiatt is megérte olvasni.
Nagyon örülök neki, hogy kezembe került ez a könyv és aki egy kicsit is szereti Jókait, annak mindenképpen ajánlom, hogy olvassa el. Ha meg nem szereti, akkor azért, hogy megkedvelje. ;)

1 hozzászólás
Rebel_Scum>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Bevallom hősiesen, szeretem Jókait. Általánosban az ő stílusban írtam meg a házi fogalmazványt a Kőszívű ember fiaiból, és bele voltam esve Baradlay Richárdba… Mostanra is maradt a szimpátia, még akkor is, ha felnőtt fejjel már felfedezem a menetrendszerűen feltűnő karaktereket. Itt is volt angyali feleség, szépséges de romlott kísértő nőszemély, komolytalan férfi, meg aztán nagyon macsó hős. Ettől függetlenül tempósan olvasható, nem túl hosszú, jó kis romantikus kalandregény, kurucokkal meg labancokkal.

Tibor_Herczegh>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Fiatalkorom kedvenc könyve. Könnyed, gyors sodrású regény, diákoknak kifejezetten ajánlom, illetve azoknak, akik kedvelik a kuruc kor romantikáját. A történet gyorsan kibontakozik, nincsenek benne a Jókaira jellemző több tízoldalas leírások. A mű során betekintést nyerünk a Rákóczi-féle szabadságharc eseményeibe, megismerhetjük a fontosabb csatákat, a kor légkörét, történelmi alakjait. Emellett végigkövethetjük a főhős életének alakulását: szerelmét, boldogságát, felemelkedését, kétségeit, állandó megkísértéseit. Kifejezetten tetszett még a regényben előforduló, a korhű szavak, régies kifejezések.

mosolytó>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Nagyon jó időben ért. Fogékony vagyok mindenre, és igazából az sem zavart, hogy az egyharmada csataleírás volt. Csodálom, hogy létezett ilyenfajta szerelem.
Köszönöm, történelem, hogy alapot szolgáltattál, és köszönöm, Jókai, hogy kellemes pillanatokat szereztél nekem.

6 hozzászólás
Narumi>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Nah, harmadik nekifutásra, de a végére értem!
Most kicsit felkészültebben álltam neki, rászántam az időt, jegyzeteltem közben a cselekményt, olvastam hozzá a neten, szóval igyekeztem végig képben maradni, összevetni a könyv cselekményét a valós eseményekkel. Így azért sokkal jobban átéltem a könyvet.
Ocskay alakja szépen megeleveníti, hogy milyen mélyre tud süllyedni az ember a szennyben. És szerencsés, ha van egy angyala, aki mindezek ellenére kiáll mellette a legvégsőkig. Én sem tudom teljesen gyülölni a tettéért. Egy szánalomraméltó alak maradt belőle a végére. Bűneiért már életében megbűnhődött, a halál szinte megváltás volt neki.
Talán tényleg nem ez Jókai legjobb regénye, néhol csapongónak érzem az írásmódot is, meg talán lehetett volna csavarni rajta néhányat. De egy igen érdekes történelmi korba és eseményekbe ad nekünk bepillantást.

semmilyen>!
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig

Jókai! Talán nem is kell többet mondanom.. Ez a regény is nagyszerű, mint a többi, amit a Nagy Magyar Mesemondó írt, hagyományozott ránk. Ez a könyv Ocskay Lászlóról a híres kuruc vezérről, Rákóczi Villámáról és természetesen Ocskay Lászlóról, az árulóról szól- A történelemből ismerjük a történetét nagyjából- Jókai Mór visszaadja a kort, amiben élt, amiben megtörténtek hősies harcai és gyalázatos árulása. Mindig lenyűgöz az író stílusa, mesélőkedve. Nem is kell erről többet szólni, mindenki olvassa el. Ajánlom ezt a regényét is.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

Akinek a könyvek már jó barátjai, az nincsen egyedül.

71. oldal / I. kötet, 7. fejezet - Mézeshetek (Kossuth, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Lélle P>!

Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában…

128. oldal / I. kötet, 15. fejezet - Az alterego (Kossuth, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: csillag · hit
Lélle P>!

– Hogy maradsz itt magadra, egyedül? – suttogá a férj.
– Nincsenek-e velem a könyveid?
Igaz. Akinek a könyvek már jó barátjai, az nincsen egyedül.

71. oldal / I. kötet, 7. fejezet - Mézeshetek (Kossuth, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: egyedüllét · könyv · Ocskay László
Sippancs P>!

Egy titka van az erény megőrzésének. Nem tenni meg az első ballépést.

20. oldal, II. kötet

Sippancs P>!

Azt mondják: a fejedelmek kezei hosszúak – miért hogy mégis olyan nehezen érnek egymással össze, a béke kézszorítására?

212. oldal, I. kötet

G_H_Andrea >!

Tudnivaló, hogy a pincéreknek nem nyavalyájuk a vitézség. Csak az asszonynépnek volt erős szive az itt maradásra…

460. oldal

Zöldövezet>!

… Hanem ha te egyszer ennek az útnak a lejtőjére tévedsz, ha te egyszer árulóvá találsz lenni e szentháromság ellen, aminek neve „hitvesi hűség”, „férfiúi becsület”, „hazafiúi kötelesség”: mi leszünk ketten, akik meg fogunk ölni: én és az öcséd!

Zöldövezet>!

Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában… Vagy ott van az a csillag a feje fölött, vagy nincs: ha ott van, akkor mit félnek? Ha nincs ott, akkor mit remélnek?

Zöldövezet>!

Egy titka van az erény megőrzésének. Nem tenni meg az első ballépést.
Az elsőt meg nem tenni – nagyon könnyű; – a másodikat meg nem tenni már nagyon nehéz; – a harmadikat meg nem tenni már lehetetlen. – S aztán jön a többi.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya
Victor Hugo: A nevető ember
Asbóth János: Álmok álmodója
Winston Graham: Demelza
Mikszáth Kálmán: Gavallérok / A szelistyei asszonyok
Somogyváry Gyula: Ne sárgulj, fűzfa!
Elliot György: A raveloei takács
Hédervári Péter: A jávai tekercsek
Charlotte Brontë: Shirley
Margaret Mitchell: Elfújta a szél