Kelet ​királynéja 15 csillagozás

Jókai Mór: Kelet királynéja Jókai Mór: Kelet királynéja Jókai Mór: Kelet királynéja Jókai Mór: Kelet királynéja

„Jókai ​száz kötete – írja Krúdy Gyula – a magyar nemzet levelesládája, amelyben írott emléke van minden tündéri álmunknak, bús bánatunknak, csengő kedvünknek és hervadtságában is andalító szerelmünknek. Jókai mindenkinek írt: az ifjúnak, aki ideált keresett, a pünkösdi leányzónak, aki a szerelmet még nem ismerte, és az öregnek, aki mindig csak arra szeret gondolni, ami ötven esztendő előtt történt vele. Jókai nem egy ember, hanem az egész tizenkilencedik század, regényességével, érzelmességével és hóbortosságával…”
Kosztolányi Dezső így jellemzi:
„Ő a mesterfejedelem, az álmok országának királya. Ez a kék szemű, szikár férfi, akit ismerősei gyöngének, ingatagnak, erélytelennek neveznek, a tizenkilencedik század fordulójánál úgy áll regényes, eddig elképzelhetetlen termékenységével, mint egy Herkules, az írás Herkulese… Nem volt a szó hétköznapi értelmében "megfigyelő”. Jókai csak a távolság ködéből tudott ihletet meríteni. Kínába, Oroszországba rándult, vagy messzebb,… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Kriterion, Bukarest, 1990
198 oldal · ISBN: 9732601132
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
534 oldal · ISBN: 9631524078 · Illusztrálta: Zsoldos Vera
>!
Ifjúsági, Bukarest, 1957
294 oldal

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Aurelius · Zenóbia királynő


Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Jókai Mór: Kelet királynéja

A kötetbe gyűjtött novellákban minden benne van, amit Jókaiban szeretek, sőt nagyon szeretek, és nagyon kevés vagy éppen semmi abból, amit Jókaiban így a kamaszkorból kinőve már nehezen viselek. :)
Úgyhogy nem azért olvastam ilyen sokáig (szeptember közepétől mostanáig), mintha nem tetszett volna, hanem mert ezt a könyvet lehet így olvasni. Letenni meg felvenni, ahogy jólesik. :)

Tinédzserként Jókai volt a non plus ultra. Felnőttként aztán előfordult, hogy jó nagyokat csalódtam, mikor a kamaszkori szerelmeimet visszaolvastam. Szerencsére nem mindig, adott esetben újabb, érdekesebb jelentéseket is felfedeztem a régi kedvencekben. Ennek a kötetnek a novellái pedig direkt felnőtteknek valók, direkt most, direkt nekem. :) :) :) Valami kettő-három van benne összesen, ami gyerekkoromból rémlik, főleg az, hogy akkor fel se fogtam, meg egy, amelyik pár éve egyszer a kezembe került, és leesett tőle az állam, hogy milyen jó.
Amit szeretek Jókaiban: szépség, stílus, mesélőkedv, jelképhasználat, egzotikum, rajongás és kegyetlen (!) irónia.
Amit nehezen viselek: sematikus (és egymással könnyedén felcserélhető) jellemek kizárólagos jelenléte, kiszámíthatóság, előítéletesség (vágjanak négybe, ha így péntek este meg tudom mondani, pontosan mit is értek ez utóbbi alatt, de ha valaki meghív egy süteményre,* szívesen elmagyarázom), túlzásba vitt vadromantika.**

Ezek a novellák Jókai-regények kicsiben. Részemről a világon semmi kifogásom a mumusként számon tartott leírásai ellen, de mindenkit biztosítok arról, hogy ezekben a szövegekben még a leírások is kicsik, egyszerűen térhiány okából. :) Viszont jó mélyre belenyúlt a bizonyos negyvenötezer szavas szókincsébe, amikor felskiccelte őket. Íze van, színe van, szaga van annak, amit leír – az pedig többnyire gyönyörű vagy hátborzongató. Lehet gyönyörködni meg borzongani. Meg élvezni a mesét. „Mesét”, nem „hazugságok” értelemben – ilyenektől mentsen az Isten –, hanem abban az értelemben, hogy az elbeszélő mesterien tudja az élőbeszéd illúzióját kelteni. Cseveg, anekdotázik, kísértetiesen suttog, felindultan harsog, hogy a következő mondatának hirtelen iróniájával (vagy akár cinizmusával) félbetörje a lelkesedést. Jól esik, no. :D
Mesék ezek abban az értelemben is, hogy – ahogy a fülszöveg Kosztolányi szavaival ígéri – jelképekben gondolkodnak. Néha még a szereplőket is jelképnek használják. És igen, persze, hogy van a jó és van a gonosz, a fehér és a fekete, de érdekes módon vannak itt másféle figurák is. A minimum, hogy a gonosz jónak látszik, a jó gonosznak. A maximum, hogy olyan hibridek jönnek létre, mint a „Carinus” Glyceriája, a „Tündérpalota” Zimeikája, „Az utolsó tengeristen” Colanja vagy Fredegonda. De jelkép a tenger, a barlang, a torony a sziklán (zátonyokkal a tövében), a jég, a bor, a tőr, a fátyol, csak győzze megfejteni az ember – de a mesékkel foglalkozó szakirodalom segít!

Minden történet távoli helyszínen játszódik, Egyiptomban, Dél-Amerikában, Szíriában, Oroszországban stb. Némelyik ismert történetet dolgoz fel,*** történelmi forrásból – amelyet persze véletlenül se kell szigorúan venni! Némelykor egész képtelen méretű szakadékok tátonganak a történetírás meg a Jókai-novella között, de hát az ember nem azért olvas Jókait, hogy adatokat keressen.****
A sorrendet az időrend szabta meg, az ókortól Jókai jelenéig. Ettől függetlenül telitalálat volt az első és az utolsó novella elhelyezése. Az első a maga aranyos humorával, tömörségével (!), pergősségével becsábít a kötetbe – az utolsó végjegyzete pedig szépen odateszi az idézőjelet a kötetben szereplő összes írás elé-mögé, amennyiben Jókai expressis verbis kijelenti, hogy ennek a történetnek forrása kizárólag az ő saját tarkabarka agya. :)

És szeretem, hogy lekötött és nem is egyszer meg tudott lepni, és szeretem, hogy alig észrevehetően, de könyörtelenül kicsúfolja a saját kora felfogását, és szeretem, hogy a bizonyos felfogással szembemenő szereplők nem feltétlenül bűnhődnek meg a szembemenésért, és szeretem, ahogy ügyesen kiforgatja a saját maga által felállított sablonokat, és ahogy jeleket hagy az olvasónak, mint Jancsi és Juliska a morzsákat, amelyek nyomán rejtett jelentéseket lehet felfejteni.

Csak azt az egyet sajnálom, hogy Inés Suárez történetét Jókai nem ismerhette. Mekkora szöveget ki tudott volna kanyarítani belőle… :(((

* Nagyjából mindent szeretek, amiben főzött krém van.
** A kalózkirály című regény vadromantikája már nekem is sok. „A dagői torony” című elbeszélés még éppen innen van a tűréshatáromon. :)
*** „Az utolsó tengeristen” például Hany Istók történetét – egzotikus közegbe és az ókorba helyezve. A „Shirin” egy régi keleti mesét, amelyet mi kevésbé ismerünk, de a Közel-Kelettől Indiáig mindenki fejből tudja. Az egyik legjobb verziója le is van fordítva magyarra. A „Miért láttál?” alapja is ismert történet volt a maga korában, annyira, hogy egy másik Jókai-mű, a Fekete gyémántok is utal rá. Csak olvasás közben jöttem rá, hogy a Gonzaga Júlia nevét innen ismerem: A Fekete gyémántokban Evila egyik szerepe volt. Legalább most már tudom, miről szólt a darab. :)
**** Azért „A megölt ország” indián hercegnőjének esetében nagyon durván ferdít… Ott felszisszentem…

7 hozzászólás
>!
Uzsonna
Jókai Mór: Kelet királynéja

Megfogadtam Jókai tanácsát (http://moly.hu/idezetek/200630), követtem őt történetei által, s nem bántam meg, hogy ráhallgattam.
Itt hagytam csapot, papot, s régmúlt idők egzotikus helyszínein kalandozhattam, sokszor egykor virágzó, pompás helyeken, ahol ma már csak pusztaság van; csodás emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek példája elrettentett, vagy épp elgyönyörködtetett, legtöbbször elgondolkodtatott, időnként kutakodásra serkentett. (http://moly.hu/konyvek/jokai-mor-kelet-kiralyneja/karcok)
Az ókori Egyiptomból kiindulva, Spárta, Kína, a Római Birodalom legyőzött tartományai, Dél-Európa országai, a Török Birodalom, Dél-Amerika és a hűvösebb északon Moszkva és a Finn-öböl adta helyszínekre kalauzol bennünket Jókai, meséi nyomán újra benépesülnek a kihalt puszták, romok, és elgondolkodhatunk az örök emberi problémákon: a mulandóságon, hatalomvágyon, az elnyomás elleni küzdelem „hasznos” voltáról és persze az egyik legfőbb mozgatórugóról: a szerelemről. Rettegett világuralkodók birodalmainak sorsa függött ettől! (http://moly.hu/idezetek/196804) Minden sikeres/sikertelen férfi mögött keresd a nőt…
Ha elfáradtál a hétköznapoktól, mindenképpen ajánlom, hogy „fogd meg te is Jókai kezét”, s tarts vele.

>!
Lahara ISP
Jókai Mór: Kelet királynéja

Imádom Jókait, és imádom ezt a mesegyűjteményt is. Ha egyszer majd mesék olvasok valakinek, ez a kötet is kéznél lesz.

>!
Biró_Krisztina
Jókai Mór: Kelet királynéja

A rómmai korba röpített Jókai,méghozzá egyenesen Palmirába,Zenobia királynő udvarába.Na és persze a rómaiak elleni hadviselésbe is betekintést kaptam,de végig úgy tálalva,hogy a veszteseknek drukkoltam olvasóként.

>!
szil0214
Jókai Mór: Kelet királynéja

Nagyon érdekes mesék és történetek, egyiket sem ismertem előtte. Mindenféle messzi tájra kalauzol minket Jókai, voltak kevésbé izgalmas mesék is közte, de alapvetően tetszett.

2 hozzászólás
>!
Pacsirta_Szilvia
Jókai Mór: Kelet királynéja

Különböző exotikus tájakról, különböző korokból kiemelt történetek, aminek egy része még igaz is lehet. Kíváncsi volnék egy-egy történetben mennyi a valóságban is megtörtént rész, mert a karakterek között biztosan tudom, hogy vannak valaha élt történelmi alakok.

>!
Habók P
Jókai Mór: Kelet királynéja

Novellák, egyik távolabbi helyen játszódik, mint a másik. És egyik romantikusabb, mint a másik. De sebaj, Jókai úgy mesél, hogy amíg olvasom, semmi hibáját nem találom. Utána esetleg túlzásnak vélem egy-két novelláját, de amíg olvasom, addig sosem.


Népszerű idézetek

>!
Uzsonna

Az észnek sok nem lehetetlen, ami az erőnek az.

55. oldal, Shirin

10 hozzászólás
>!
Uzsonna

A rózsa levele földre hull, de illatja felszáll az égbe.

61. oldal, Shirin

>!
Uzsonna

A sötétben megkeresik az embert a sötét gondolatok.

77. oldal, Mit tudnak a nők?

>!
Uzsonna

(…) mert a vas ellen megvéd a vas, de az eszme és az erény halhatatlan ellensége minden zsarnokságnak.

95. oldal, Mit tudnak a nők?

>!
Timár_Krisztina ISP

Egész ligetek illatos fahéjfákból, miknek friss hajtásain rózsaszínű a lomb; a mirtusz, favastagságra nőve; fák, miken virág és ért gyümölcs van egyszerre; komoly sötét berkek fügefabokrokból, miken keresztül összevissza nőtt a folyondárok száz meg száz neme, mosolygó virágcsillagaival; magas, karcsú szálfák pikkelyes derékkal, tetejökben füzéres lombkorona, a levélcsutakok alól óriási gyümölcsfürtök csüggnek alá, vagy gyermekfő nagyságú diók, miknek terhe alatt meggörnyed a sudár. Néhol egyetlen fa foglalt el magának több száz lépésnyi tért, melynek odvában egész majomcsalád tanyáz, terebély ágai hosszú inakat hajtanak a földig, mik legyökerezve egy élő labirintot állítanak elő, lombos sátortetővel, melynek rengetegét egész népe lakja a majmoknak, papagályoknak, méheknek és pillangóknak. Másutt beláthatlan bozóttá fajul a növényzet, a vizenyős föld kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen felsarjult bambusznádak, cikkes kóróikkal, a tüskebokrok, ujjnyi hosszúságú vörös tüskéikkel, küzdeni látszanak egymással az elfoglalt helyért, néhol belepetve egy mindkettőnél hatalmasabb jövevény, a kuszó iszalag és liánfonadék szövevényeivel.

115. oldal, Kelet királynéja

1 hozzászólás
>!
Uzsonna

Semmi sem oly jó tükre a napnak, mint a kivont kardnak lapja. A sugár, mely róla visszaverődik: a dicsőség.

110. oldal, Kelet királynéja

2 hozzászólás
>!
Uzsonna

Kár érte, hogy asszony volt; ha férfi lett volna, nagynak neveznék.

241. oldal, Fredegonda

>!
Szelén

Aki a mai lakoma borából ivott, otthon ül bezárt szobájában, s reszketve hallgatja, mi zörej van ott künn az utcán; az éj nagyasszonya, Nyx dörömböl odakünn most, fekete paripák vonják szekerét, előtte fut Lychnos és Thanatos, az álom rémei, s a gyermekrém Pollor, kiöltött nyelvével; reszketni kell ma a dajkameséktől.

21. oldal, Az achaemenidion

>!
Timár_Krisztina ISP

Már az is eléggé merész gondolat volt Plato kétlábú tollatlan állataitól, hogy ők magukat a teremtés legfőbb urainak vallják; de még merészebb eszme az, melyet ez úri állatrend fehér színű fajai táplálnak magukban, miszerint a valódi szellemi műveltségre egyedül az ő bőrük képes.

349. oldal, A megölt ország

>!
Uzsonna

Én nem tehetek róla, ha gondolataim mindig visszavisznek keletre, ahonnan támad a fény és minden, ami fényes, – ahonnan támad a nap is.
Igaz ugyan, hogy illendőbb volna ehelyett, hogy azon földről beszélek, mely bölcsőnk volt, arról beszélnem, mely sírunk lesz! de mit tehetek én arról, ha álmodni szebb, mint ébren lenni.
Ha olvasni akartok arról, mi újat talált föl tegnap óta a divatbölcsek, diplomaták, zsurnaliszták és börzeüzérek tudománya? fordítsatok a túlsó lapra, ott talán megtaláljátok, amit kerestek: vezércikk orákulumokat, becsületes, józan, fekete kabátos rendszereket, telegráfi mondatokat, örvendetes híreket táncvigalmakról, s szomorú tudósításokat vasúti balesetekről, börzefluktuációkról és miniszterkrízisekről, ott megtudtok mindent, ami lesz, lehet, és aminek úgy kell lenni.
De ha akarjátok tudni azt, ami volt, ami elmúlt, ami nem lesz többet, ha meguntátok ezeket a civilizált utcákat, ezt az egyszínű esernyővel járó népet, hallgatni a kávéházak politikáját, s olvasni bölcs dolgokat, miket aki írt sem értett, – jöjjetek velem; én elvezetlek benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikről maga a história is azt mondja: ennek fele is csak álom!

101. oldal, Kelet királynéja


Hasonló könyvek címkék alapján

Radó Antal (szerk.): Ezeregy éjszaka regéi
Az ezeregy éjszaka meséi
Kozma Mária: Régiségek Gyergyóból
Kozma Mária: Régiségek Csíkországból
Baktay Ervin (szerk.): Indiai regék és mondák
Méhes György: Világhíres Miklós
Dornbach Mária (szerk.): Az éber bádogkakas
Kelemen Ágnes: Gilgames és Enkidu
Gub Jenő – László László – Zsidó Ferenc: A Tordai-hasadéktól Szent Anna taváig
Németalföldi regék és mondák