Fekete ​gyémántok 205 csillagozás

Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok Jókai Mór: Fekete gyémántok

A Fekete gyémántok remekmű, a mai olvasó is belefelejtkező kedvvel, izgalommal ismerkedik pompás, sokszálú meséjével és remek karakterfiguráival. Hőse Berend Iván, az aszkéta tudós, a haza ügyeiért lobogó, önfeláldozóan jó, rettenthetetlen bátorságú férfi – akit még ivásban és kardvívásban sem pipálhat le senki –, megtestesítője egy egész korszak nemzeti és férfi-ideáljának.

Eredeti megjelenés éve: 1870

>!
Kossuth, Budapest, 2015
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980746
>!
Kossuth, Budapest, 2010
ISBN: 9789630962186
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
404 oldal · ISBN: 9789632990767

29 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Berend Iván


Kedvencelte 20

Most olvassa 11

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Emmi_Lotta IMP
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Patinás, régi (1959-ben kiadott) példányt olvastam, Kass János csodaszép illusztrációival.
Nagyon tetszett, mint a Jókai-regények szinte mindig. Romantikus, kalandos, hősies, tanulságos, a természettudományos eredményeket illetően kicsit fantasztikus is. Fontos érteni a korabeli tőzsde működését és az értékpapír-spekulációt.
A könyv vitathatatlan értékei ellenére a 34 oldal terjedelmű első két fejezetet a régen kihalt állatokról és földtani átalakulásokról szükségtelennek és unalmasnak találtam.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1959
560 oldal · Illusztrálta: Kass János
2 hozzászólás
>!
eme P
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Gondban vagyok. Mint Jókainál általában. Persze ezért nem annyira Jókai okolható. Nem tehet ő róla, hogy számomra a Germinal az igazi bánya-regény, arról sem, hogy én tényleg bánya-regényt vártam, azt meg nem igazán kaptam meg. És persze arról végképp nem, hogy nem vagyok a romantika rajongója (bár Hugo például néha eléggé el tud bizonytalanítani ebbéli meggyőződésemben). Mert ez egy ízig-vérig romantikus regény – á la Jókai. Mi más lehetne?
Az indítás eléggé érdekes: egy ősidőkbe visszanyúló földtörténeti ismertető, amely nekem, laikusnak úgy tűnik, eléggé tudományos igényű, mármint a kor tudományos állásához képest. És azok a régi meg újonnan komponált szavak… Hát, legalább annyira megmosolyogtattak, mint a későbbi anekdoták. Nem rossz értelemben mondom. Az égeny, éleny, szényeg, meszeny, mireny, könlég, viheder – és hasonlók számomra igazi csemegék, bár azért, nem tagadom, eléggé lassítják a könyvfalást.
Aztán lassan beindul a történet, és egyre gyorsabb lendületet vesz, majd jókaisan meg-meg áll egy-egy anekdota erejéig, néha meg is feledkezünk a történet fő száláról csak azért, hogy megismerkedhessünk egy érdekes figurával, egy különccel, egy érdekes szituációval. Nem minden történet fűződik szoros szállal a fő cselekményhez, ezúttal is vannak epizódok, melyek nyugodtan kimaradhattak volna, vannak ráérős részletességgel elmesélt sztorik, ugyanakkor pár mondatban elintézett akár sorsdöntő pillanatok is. Főként a regény végén gyorsul fel nagyon a történet, szinte oldalanként történik olyasmi, amiből mások akár külön regényt is komponálnának. Picit hiányoltam a lélektaniságot, a motivációs háttér kibontását, furcsa volt az is, ahogy egyes szereplők sorsát hirtelen, pár szóval elintézve rohantunk a végécél, a – remélem nem spoiler, ha elmondom, szóval a – happy end felé.
Maga a téma többet ígért (volna, ha nem győzi le a természet- és egyéb tudós Jókait a romantikus Jókai), hiszen mit ki nem lehetne hozni a művelt, tudós, hozzáértő, becsületes, munkás (magyar) kisvállakozó és a pénzorientált, kockázatra és spekulációra építkező, erkölcsileg egyáltalán nem feddhetetlen (külföldi) nagyipari beruházó közt folyó harcból, a polgárosodás első lépéseiből. Mindent irányíthatna itt a pénz, a kőszén, a fekete gyémánt. Néha úgy is tűnik, mintha, de végül mégsem. Nem is lenne igazán jókais, ha így történne. Evila fekete gyémántszemei csillognak a középpontban. Ezek a gyémántok a mozgatórugói szinte minden fontos cselekményfordulatnak. A kibányászott gyémántok, a tőzsdei részvények, nagy- és kisvállalkozók, arisztokraták és egyszerű munkások sorsa is Evila szemeitől függenek, no meg Iván eszétől, tudásától, tartásától. Ez a talán legeszményítettebb, legszélsőségesebben romantikus, tökéletes Jókai-hős olyan optimista lezárást biztosít a történetnek, hogy én már csak (bocsátassék meg nekem) kalandregényként tudom olvasni. A csak is bocsátassék meg nekem. Nem akarom bántani a kalandregényeket, sőt néha, igaz, ritkábban szívesen olvasom őket. Ez a regény pedig igazi, jó kalandregény. Fordulatos, pörgő, érdekes. Csak másként közelíti meg és dolgozza fel a témát, mint ahogy én elvárnám. Nem tehetek róla. Pesszimistább vagyok. Vagy csak realista. Nem tudom. Meg asszociáltam erre-arra. A mából olvastam, na. És ettől még mesésebbnek éreztem az egészet.

Amindenit, ismét túl sokat írtam. Röviden: aki inkább kalandra és romantikus sztorira vágyik, az olvassa, szeretni fogja. Aki komolyabb társadalomábrázolásra, az inkább keressen valami mást.

>!
ppeva P
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Mivel középiskolás koromban juszt se olvastam el semmit Jókaitól, előbb-utóbb mégiscsak elkezdtem sort keríteni a műveire. Találtam köztük egész jót, élvezeteset is, de ez nem tetszett különösebben.
Nagyon vártam már, hogy legyen vége már a hosszú lére eresztett bevezető résznek a földtörténetről. Túlságosan hosszú volt nekem, bár a nyelvezetet, a régies szavakat és fordulatokat élveztem. Aztán a közepetáján a sci-fire hasonlító terjedelmes előadást is szívesen mellőztem volna. Végül pedig úgy éreztem, hogy Jókai történetmesélő kedve szerint hol túl lassúra vette a mesélést, hol meg elkapkodta, aztán ukk-mukk-fukk lecsapta a befejezést.
Szerencsére voltak benne azért igazán szép és érdekes részek is. De biztos nem ez lesz a kedvencem Jókaitól.

5 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Jókai Mór: Fekete gyémántok

„Ami gyémánt volt, gyémántnak maradt."
Egy izgalmas történetet olvashat el az,aki kezébe fogja ezt a könyvet. Egy kis filozófia,egy kis vallás,egy kis humor és romantika is keveredik a lapokon. Az akkori társadalomról is képet kaphatunk.
Belegondoltál már abba,hogy milyen volt az élet akkor,amikor még nem voltak emberek a Földön? Vajon milyen nyomai vannak az akkori életnek? Igen,például a kőszén is.
Vajon aki nagyon elhivatott,az szeretne-e valaha is családot alapítani? A pénz boldogít? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk,ha elolvassuk ezt a regényt. :)

1 hozzászólás
>!
Nyra
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Nem nyűgözött le annyira, mint általában a Jókai-regények. De itt is határozottan éreztem azt a pontot, amikor a nyelvezet és a történet elkapott – valahogy a regények eleje mindig döcögős.
Főleg a szerelmi szállal voltam gondban, a regény többi része igazán tetszett. Viszont mind a két női alakkal való kapcsolat furcsa volt, nyilván így is lett tervezve, de ezért igazából a regény végén olyan furcsán éreztem magam. Mert inkább mellékszálnak éreztem a szerelmet, de a vége nekem azt mutatja, hogy ez a lényegi rész.

>!
csillagka P
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Jókai néha nagyon meg tud lepni. Ez fantasztikus, briliáns, zseniális, tudom mind a három szó ugyanazt jelenti de akkor is.
Szerelemes lettem sokadszorra, pedig belefutottam olyan Jókaiba ami nem igazán tetszettek de ez az elbeszélések csúcsa a mesék alfája és ómegája.
Adott egy bánya egy működő vállalkozás és egy nagy luftballon tudjátok az az 101 fajta amit valaki felépít, hogy jól megszedje magát és utána mindenki nézhessen, hogy tudott ebbe a marhaságba pénzt fektetni. A végeredmény nem kérdés, az odáig vezető út tanulságos, akár ma is történhetne sőt ma már az internet és a tanított reklámszakemberek se hiányozhatnának a meséből.
Az egész könyvben egyedül a szerelmi száll zavart, feleslegesnek éreztem és nem is igazán tudtam egyik nőt se a helyén kezelni.
Nem érette, és nem tudtam azonosulni Evilával, Angelikát pedig még kevésbé tudtam hova tenni.
Mi történne ha egyszer nem lenne kényszer beletenni a romantikus szálat oda is ahová nem való?
Ettől függetlenül a könyv nálam akkorát ütött, hogy ez se tudja letaszítani a dobogóról.
Kötelező olvasmány mindenkinek aki szeretne eligazodni a mai világban, és tudni szeretné mi a hamu és mi a gyémánt :)

>!
Fanni_Dorottya
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Annak ellenére, hogy csak egy „nincs ló, jó a szamár is”-olvasásnak indult (nem sértés, egyszerűen elfogyott a táborban a könyv, és ez volt az egyetlen nem német nyelvű és nem teológiai mű a szobában – egy remeteségben szálltunk meg –, úgyhogy nem volt más választásom), kellemes csalódást okozott. Kicsit lassan indult be a történet (az első nap eljutottam a 60. oldal környékéig, aztán a 7.-ig ott is maradtam), de aztán kicsivel a fele előtt beszippantott és onnantól kezdve amikor csak lehetett, olvastam. És rájöttem, hogy nagyon szeretem Jókait. Ez volt a harmadik könyvem tőle, és eddig 3-ból 3 tetszett (jó arány). Még akkor is, ha egy csomó szónak csak sejtem a jelentését (pl. éleny), az események pedig csak a 200. oldalnál kezdenek el pörögni. Jó néha kicsit lelassítani és elrágódni egy-egy hosszabb leíráson, elmélkedésen.

szerk.: Majd' elfelejtettem, új kedvenc kifejezés! Mi a tatár bajod van?

>!
timuska74
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Nagyon jó volt. Jó pár éve olvastam, akkor is nagyon tetszett. Persze Jókainál vannak nehezen emészthető részek is, de ezeken át kell esni. Akkor is voltak már huncut emberek!

3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Tinédzser korom kedvenc könyve volt. Emlékszem, mennyire élveztem még az őskor leírását is, még a delej-ország leírását is, és olyan gépeket akartam szerkeszteni, amilyeneket Berend Iván. (Hogy a magánéletében hogy lehet ennyire mulya egy ilyen okos ember, azt akkor még nem értettem. Azóta felnőttem. :D)
…aztán huszonsokévesen újraolvastam, és majd hanyatt estem a székkel együtt. Az őskori világ leírásáról kiderült, hogy Jókai saját kora társadalmának maróan szatirikus rajza. Vajon erre akkoriban hányan jöttek rá? Valószínűleg nem sokan, különben nehezen engedték volna kiadni.

>!
Enzo314
Jókai Mór: Fekete gyémántok

Remélem, erről a könyvről évek múltán csak Jókai finom humora fog eszembe jutni.


Népszerű idézetek

>!
Ritti

A magyar pénzt „keres”, a német pénzt „érdemel” (Geld verdienen), a francia pénzt „nyer” (gagner d`argent), az amerikai pénzt „csinál” (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt.

>!
Csancs

Az álom az a tündéri tükör, amelyben az ember olyannak látja magát, amilyen volna, ha saját vérére bízták volna, hogy alkossa meg magát.

62. oldal, 5. fejezet - A másik fekete gyémántok

Kapcsolódó szócikkek: álom
>!
Lunemorte MP

Sok embernek új erőt adott már ez a tudat: „Ha senkim nincs, legyek magam magamnak!”

>!
Meledien

Szégyellem magamat büszkének mondani azok előtt, akiket Ti lenéztek, és nem tudom a fejemet alázatosan meghajtani azok előtt, akiknek hódoltok. Nem tudom meglátni az Istent ott, ahol Ti imádjátok, és nem tudok róla elfeledkezni ott, ahol kigúnyoljátok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Mikszáth Kálmán: A fekete város
Ottlik Géza: Iskola a határon
Németh László: Iszony
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Babits Mihály: A gólyakalifa
Kosztolányi Dezső: Édes Anna