Egy ​magyar nábob (Egy magyar nábob 1.) 392 csillagozás

Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob Jókai Mór: Egy magyar nábob

„Ne ​vegye tőlem rossznéven, hogy oly ritkán és oly sokára írok. Kétannyi a dolgom, mint amennyi az időm: a lappal való foglalatosságok elveszik annyira egész nap az időmet, hogy csak estefelé pihenhetek meg – pihenésnek nevezem pedig azt, amikor leülök írni.” 1853-ból datálódik e levélrészlet, melyet Jókai Mór írt édesanyjához. A pihenésképpen írott regény pedig az Egy magyar nábob volt. És valóban: olyan belefeledkező kedvvel, édes színeket szőve meséjének szövetébe, annyi természetes, üde bájjal, humorral adja azt elő, mint talán egyetlen regényét sem. A regény keletkezéséről több változatot ismer az irodalomtörténet; a szerző maga kétízben is megemlítette, hogy az alapötletet, „az első akkordokat” feleségétől kapta. Hogy így volt-e valóban, nem tudjuk, aminthogy az sem eldöntött, ki szolgált a regény főhősének, a nábobnak modelljéül. Talán – legalábbis így mondotta később Jókai – Józsa Gyuri, a hirhedt alispán, akiről adomák sora keringett akkor a két hazában. Mikszáth Kálmán… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1853

Tartalomjegyzék

>!
504 oldal · ISBN: 9789639555020
>!
Kossuth, Budapest, 2010
ISBN: 9789630962025
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
424 oldal · ISBN: 9789632994178

28 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Kárpáthy János · szerető


Kedvencelte 79

Most olvassa 16

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Annyira jó volt, hogy azonnal bele kellett kezdenem a Kárpáthy Zoltán-ba is. :)

10 hozzászólás
>!
csillagka P
Jókai Mór: Egy magyar nábob

16 évesen faltam a Jókaikat, a biológia órán volt a legjobb olvasni, szépen csendben a pad alatt és sajnos egyszer még a könyv is rekvirálásra kerül, ez volt az én lázadásom a biológia és az egész iskolarendszer ellen. Mai napig azt hittem mindegyiket olvastam de bevallom a Nábobra nem emlékszem, vagy kiesett, vagy kimaradt de ez nem is baj hiszen megint 16 éves lehettem.
Nekem Jókai a hazaszeretett az otthon melege, a magyar nyelv diadala, rajongok a regényeiért és tudom elég sokan régimódinak tartják engem egyáltalán nem zavar sőt mindig a nagymamán meséi jutnak róla eszembe és gyermekkorom legszebb átvarázsolt délutánjai.
Nábob egy ércmű minden tekintetben a magyarok minden szenvedése, hibái és erényei le vannak írva a lapjai, és mint nemzet nem sokat változtunk a 150 év alatt, talán eltűntek a címek és a rangok viszont a pénz nagyobb szerepet tölt be, sajnos uralkodó osztály ma sem jobb mint Jókai korában.
A legmegdöbbentőbb felfedezés a két eszme szembeállatási volt, tökéletes kontraszt Jancsi úr mindent tagadó magyarsága és Abellino mindent tagadó külföldiessége a két véglet és mind a kettő reménytelenül viszi romlásba az országot, miért nincs meg az a középút ahol megtaláljuk a helyünket hazafiasan de nyelveket beszélve és mások kultúráját elismerve, megtanulva itt ebben kicsiny gyöngyországban.

>!
ptagi P
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Tulajdonképpen azért vagyok tanácstalan az értékelést illetően, mert egyrészt ugyebár ki vagyok én, hogy egy Jókait csak úgy leszóljak, másrészt mert megelőzött ebben Ő maga a „Végszó” és „A Magyar nábob megköltése” c. fejezetekben.
Mert mi is volt az én nagy bajom ezzel a könyvvel?
Először is az, hogy az elején minden fejezettel új történetet, új helyszíneket, új embereket kellett (volna) megismerni és megjegyezni. Igen közel jártam hozzá, hogy félbehagyom, mert követhetetlen volt a számomra, és közben rettentően frusztrált, hogy nem tudom, mi mivel függ össze, ki kihez tartozik. (Ha egyszer unatkozó nyugdíjas leszek, majd újraolvasom, mert most már ismerve a végét, talán értelmet nyer az eleje. … Hacsak nem demens nyugdíjas leszek… :P)
Aztán az is volt vele a bajom, hogy szótár kellett (volna) hozzá. Nem tudom, van-e olyan kiadás, ahol legalább lábjegyzetben szerepelnek a hol latin, hol német, hol francia szavak, de ha egyszer pénzt áldozok eme kötetre, csakis olyat vagyok hajlandó megvenni. Ez döbbenet volt számomra! Pedig sok szót ismerek latinból, németből, amelyek a köznyelvbe átmentek… de ez…! Most komolyan, én vagyok alulművelt, de rettenetesen, vagy Jókai idejében mindazok, akiknek olvasásra szánta e művet, mind perfekt beszélték ezeket a nyelveket? Vagy tényleg annyira keverék nép volt a magyar, hogy az anyanyelvi szó volt a ritkább? (tulajdonképpen erre van némi utalás a regényben…)

De mindezek után igazságtalan lenne, ha nem mondanám el, hogy maga a történet gyönyörű! Fanny* tiszta jelleme, szerelme, a méltósággal viselt beteljesületlenség… lenyűgöző! Az öreg Kárpáthy is micsoda jellemfejlődésen megy keresztül! Abellinot pedig kábé felpofoztam volna, nem hogy spoiler

* jé, már 150 évvel ezelőtt is ez volt a módi, hogy 'y' volt a nevek végén :)

8 hozzászólás
>!
WolfEinstein
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Jókai írja erről a könyvéről negyven év távlatából, hogy ez a kedvenc könyve, amin semmit nem változtatna. Tökéletesen meg tudom érteni. Én nagyon szeretem a regényeit mindazok ellenére, amit sokan a szemére vetnek, hogy túl romantikus, terjengős, hosszúak a leírások, sok idegen vagy régies szót használ. Én személy szerint nagyon élvezem a leírásait, mert életteliek és egészen költőien vannak megfogalmazva. Szeretem, hogy terjengős, mert lehetőség van arra, hogy egészen elmélyedjen az ember az olvasottakban, kellemesen, komótosan csordogál a történet. Szeretem, hogy romantikus, még akkor is, ha mesébe illőek a szerelmi gyötrődések és boldogságok, de hát mégiscsak regényről van szó. Szeretem, hogy választékosan, ízesen, igényesen fogalmaz, rengeteg szót lehet tőle tanulni, amiknek talán nem kéne feledésbe merülniük. És szeretem ezt a könyvet, mert benne van minden, ami Jókai: reménytelenül romantikus, beteljesülhetetlen szerelem, könnyfakasztó humor, kaland, nemesi párbaj, színházi világ, reformkor, szereplők, akiket nem lehet nem szeretni, szereplők, akiket lehet szeretni nem szeretni. Változatos, egyszerre sok szálon fut, sok helyszínen, hogy aztán a kezdeti epizódokból, amikben megismerjük a hősöket és a negatív hősöket, a végére egyetlen helyre fussanak össze, spoiler Csodálatos történet, amit érdemes néha újraolvasni.

>!
Yasmin
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Akárki akármit mond, Vörös pöttyes könyvek, fantasyk, bestsellerek ide vagy oda, csodálatosan ír Jókai!!! Ismét belopta a szívembe magát az egyik regényével.
Nem mindig könnyű olvasni, néha én is félreteszem egy-két vagy több hétig, ha elfáradok, de ha egyszer beindul a cselekmény, akkor régi nyelvezet ide vagy oda, de LETEHETETLEN a könyve. :)
Sajnálom, hogy sokan nem szeretik, vagy nem értékelik eléggé, mert a történeteiben sok igazság, sok tanulság van, ami még 150 év eltelte után is megállja a helyét.
Még mindig ő a kedvenc magyar íróm, habár még keveset olvastam tőle. Aki felveszi vele a versenyt nálam, az Gárdonyi és Fekete István.
Ők hárman olyan írók, akiktől mindent érdemes elolvasni.
Az Egy magyar nábob alapmű. Az írónak saját bevallása szerint ráadásul ez a legkedvesebb könyve. Mindenféleképpen megéri elolvasni, nemcsak a tanulság miatt, hanem azért is, mert az olvasó felfedezheti benne, az akkori kor szellemének pontos ábrázolását, a hazaszeretetet, az igazán nemes szív tulajdonságait, a humort, s mindent, ami egy könyvet igazán jóvá tesz.
Az elején lassan indul be a történet, viszonylag kevesebb eseménnyel, de a közepétől aztán bepótolhatja az olvasó a kimaradt izgalmakat. :)
A könyvnek van folytatása is, ha valaki esetleg hiányolna valamit a történet végéből. :)

>!
senhorita
Jókai Mór: Egy magyar nábob

A magyar kultúra napján gondoltam olvasok egy magyar klasszikust, ami eddig kimaradt az életemből.
Örülök, hogy erre a könyvre esett a választásom! Azt szeretem Jókaiban, hogy annyira művelt és kifinomult, a karakterek jól ábrázoltak, a környezet jól körül van írva. Nehezebb nem elképzelni, mint bármit elképzelni, hisz annyira aprólékosan kitér mindenre, figyel az olvasóra.
Igazából annyira tetszett a könyv, de nincs kedvem értékelést írni. :) De azért lehet egyszer folytatom, vagy inkább újból írom az értékelésemet, mert ez minden csak értékelés nem. Zsófi hagyd abba!

>!
Osiris, Budapest, 2006
560 oldal · ISBN: 9633898900
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Régóta terveztem már helyrehozni a Jókaihoz fűződő és még gimiben, valahol Az aranyember táján félbemaradt kapcsolatomat. Mert valljuk be: Jókai nem ifjúsági olvasmány, tizenévesen szerintem nincs ember, aki értse, vagy/és szeresse.
A magyar nemesség kicsapongó életmódjában és az alacsonyabb néprétegek kiszolgáltatott helyzetében a Viharsarok köszön vissza, amit Jókai egy-egy mondatban említ csak, azt Féja Géza épp elég részletesen leírta ahhoz, hogy már az első fejezetekben viszkessen a tenyerem „Jancsi úrtól” és az udvartartásától, meg az ő szórakozásaiktól. Abellinónak a Fanny elcsábítására irányuló erőfeszítéseiről viszont nem tudtam nem a Veszedelmes viszonyokra asszociálni, így spoiler.
Bár eleinte valamelyest zavart a novelláskötet jelleg (fejezet vége -> jó, de mi történt utána?; új fejezet -> OK, de ez meg hogy jön ide?), tökéletes könyv, nem lehet rá a maximálisnál kevesebb csillagot adni.

>!
Belle_Maundrell
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Jobb volt, mint Az arany ember és A kőszívű ember fiai, de Jókai egyszerűen nem nekem való. Viszont maga az ember olyan aranyosnak tűnt az utószó alapján, ahogy kijelenti, hogy hát, ő tudja, hogy a könyv első része felesleges, meg azért utálják, mert sok az epizódszerű rész és nehéz a nyelvezete. És igen, többek között ezeket sem szerettem.
Nagyon túlírt, rengeteg rész van, amit simán kivágtam volna belőle, és semmivel sem lenne kevesebb tőle a mű. Pl. ki a fene kíváncsi arra, hogy vadásznak az agarakkal, vedelnek, meg kergetik a bikát? Tudom, tudom, ebből ismerszik meg a korabeli magyarság élete, de engem totál hidegen hagyott. Olyan vagyok, akár egy jégcsapretek
Néha meg komolyan mondom, úgy éreztem, hogy itt több szereplő van, mint Westeroson, csak sajnos nem olyan érdekesek, úgyhogy szegény Sándorral kétszer is megismerkedtem, mire leesett, hogy ugyanarról az emberről van szó. És ha már a szereplőknél tartunk, jöhet is szokásos sirámom, a „Miért nem képesek a régi férfi magyar írók normális női karaktereket kitalálni?” Biztos azért nem voltam toleráns, mert már felhúzta az agyamat Mikszáth Veronkája, de Fannyt és Flórát is lecsaptam volna egy serpenyővel Aranyhaj-stílusban, olyan édesen butuskák voltak. spoiler Attól meg alapjáraton a frász kerülget, ha i helyett y-nal írják a neveket. Úgy látszik, ez már a közösségi oldalak előtt is menő volt. És rémes.
Az egyetlen nő, akit bírtam, az Teréz volt, volt valami megmagyarázhatatlanul menő a néniben.
Béla, az az idióta gyökérzöldség úúúgy idegesített, hogy nagyon. Persze ez jó is lehetne, mert ő a főgonosz, de olyan egy irritáló hülyegyerek volt, hogy nem értettem, miért nem orgyilkolta már meg valaki. spoiler
Néha nagyon szerettem volna, ha van a kezem ügyében egy soknyelvű szótár, amiben a sok latin, német és francia kifejezés magyar megfelelője után kutathatok, de inkább csak megpróbáltam rájönni. Vagy sikerült, vagy nem. Jókai mindig eléri, hogy sötétnek érezzem magam. Ettől függetlenül látom, hogy miért szeretik, mert szépen ír, meg minden, de én egyszerűen nem bírom. És még csak ezután fogom olvasni a Sárga rózsát, ami minden bizonnyal minden korábbi élményemet alul… felülmúlja majd.
Anyu megpróbált rávenni, hogy olvassam el a Kárpáthy Zoltánt, de inkább csak arra szorítkoznék, amit muszáj elolvasnom. Amint egy szép napon búcsút intek az egyetemnek, Jókainak is adieu lesz egy életre.

>!
Paulina_Sándorné
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Ahhoz képest, hogy a Kőszívű-vel mennyire megkínlódtam, és csak felnőtt fejjel tudtam végigolvasni, ez a könyv, ez a történet már megfogott. Igaz Jókai stílusa miatt nehezebben haladtam vele (no, meg más elcsábított), azért tetszett. Filmen is szeretem. Lassan előszedem a többi Jókai könyvemet is.

5 hozzászólás
>!
mcborzaska
Jókai Mór: Egy magyar nábob

Az első oké, második olyan Jókai mű, ami tetszett, és szerettem, és nem volt számomra kínlódás. Kőszívű helyett lehetett volna ez a kötelező. Bár a regény végével nem értek egyet…
Az eleje kicsit nehezebben indult, nem is értettem, hogy lesz ebből egy történet, de a végére szépen kikerekedett. Kedvet kaptam hozzá, hogy majd valamikor elolvassam a Kárpáthy Zoltánt is.


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

Bor, búza, pecsenye mindig elég legyen,
Ápetitussa is hozzá elég legyen,
Sohse költsön annyi pénzt a patikára,
Mint a Katikára.

3 hozzászólás
>!
Marsie

Szegény embernek nagy munka száz forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység másik milliomot szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti.

Kapcsolódó szócikkek: pénz
>!
Belle_Maundrell

Álmodjatok! Az álom jó tanácsot ad.

291. oldal, Váratlan fordulat (Móra, 1982)

1 hozzászólás
>!
Marsie

– Hát mit tud kend adni a vendégeinek? – folytatá a vitatkozást.
– Mindent biz én, nagyságos uram; csakhogy amim volt, az elfogyott, amim pedig lesz, az messze van, amim pedig volna, az nincs.

>!
Marsie

– Barátom, a rossz asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak kicsapongó férfiak, kell, hogy legyenek kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket.

>!
Frank_Spielmann I

Az a pipa azért látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit.

Első oldal

>!
Nandi

Vannak titkok, miknek jobb a szívek fenekén maradni.

XXX. Búcsúvételek

>!
Tintapatrónus P

Mennyi gyöngédség van ebben a szóban „kettecskén”. Alig hiszem, hogy más nyelvben vissza lehessen azt adni, amit a magyar e szóval kifejez „kettecskén”; ott van abban, az átadó szerelem, az egyetértő édes szövetség, a bizalmas órák örömei, a világtól elkerített paradicsom gyönyörűsége, a gondtalan nyugalmas önfeledés, az enyelgő tréfa, minden, minden ezen szóban „kettecskén”.

XXV. Veszélyes kísérlet

>!
Lanca

Ó, mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.

>!
WolfEinstein

Angyalt, ördögöt megismerni könnyű; embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú leányt lehetetlen.

240. oldal, 14. fejezet - Váratlan fordulat (Kossuth, 2008)


A sorozat következő kötete

Egy magyar nábob sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Victor Hugo: A nyomorultak
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Németh László: Égető Eszter
Szabó Magda: Régimódi történet
Vámos Miklós: Apák könyve
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Hamvas Béla: Karnevál