Egy ​hírhedett kalandor a XVII. századból 38 csillagozás

Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Nagy mesemondónk ebben a kalandregényben a Seherezádé, Münchausen, Háry véghetetlen és megunhatatlan mesevilágát varázsolja az olvasó elé. A kalandorságra mindig kapható, kalandjaiban messze világokig sodródó Hugó „Konstábler”, vagyis tüzértiszt annyi mindenen megy keresztül, hogy a fele is sok lenne egy emberéletre. A képzelet és valóságos esemény leírása Jókai fantáziájának műve. Az író maga is élvezi a játékos meseszövést, mindig ki tud találni valami hihetetlenül elképesztőt, s a mese és a valóság vegyítésével, lebilincselően szórakoztató pikareszk regényt írt. Az események a forgandó szerencse változatai – a hős megjárja a lélek és a test mennyét és poklát, ám végzete végül is eléri, a várhatónál kegyelmesebben.

Eredeti megjelenés éve: 1879

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jókai Mór válogatott művei Kossuth · Jókai Mór összes művei Unikornis · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Jókai összes művei Akadémiai

>!
Kossuth, Budapest, 2009
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630960113
>!
Unikornis, Budapest, 1996
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634271146
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631525651

5 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Kisanna >!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Meglepő regény Jókaitól, könnyed, kalandos történet, rengeteg humoros és fantasztikus helyzettel. A főhőssel együtt bejárjuk szinte az egész világot.

BBetti86 >!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Nem akarom túlragozni, mert az ilyen pikareszk az, amiben a mai napig nem találom meg magam.
A cselekmény magja, hogy a hősünk a bíróság előtt kénytelen elmesélni az életét és a tetteit, hogy megítélhessék. Ő a címbeli kalandor, aki a világ jelentős részét bejárta, és mindenféle kalandokba keveredett. Volt indiai király, szerelmes bandita, szektások szolgája, katona, sok minden.
A magyar kultúrtörténetben megvan ennek a mesélő katonának a toposza. Azzal együtt, hogy mennyire lehet komolyan venni a meséit. A népmesék visszatérő alakja, de a legismertebb minden bizonnyal Háry János.
Itt különben éreztem a rokonságot: ahogy Háry is mesélt, Hugó is mesél. Egyik kalandja hihetetlenebb, mint a másik. Valahol értem, ez miért lehet szórakoztató, de nekem nem volt élmény. Igaz, eleve a hihetetlen mesék hihetetlenségét se viseltem jól. Most nagyon hiányzott a több realitás.
Hugó se szimpatikus. Önző, meggondolatlan figura, aki többször is a saját vesztét okozza. Az ilyen karaktereket soha nem szerettem.
A nyelvezete tipikusan Jókai: megvan a történelmi íz és a sok latin kifejezés is. Kamaszként nagy Jókai fan voltam, nekem ráállt az agyam, de pl. a keresztgyerekeim már nem bírnak ezért Jókait olvasni. Szinte oldalanként találnak benne valamit, amit nem értenek. Ez is ilyen kötet.
A zsánert viszont maximálisan bemutatja Jókai. A kalandok, a meseszerűség, a gyors cselekményváltás, a tempó.
Érdekes élmény volt, de nem véletlenül nem tartozik a klasszikusok közé.

kuliga>!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Hát ezen egy kicsit meglepődtem, bár igazán nem tudtam mire számítsak a cím alapján, de egy kicsit valahogy mást vártam. nekem ez a történet egy igazi Háry jános történet bontakozott ki, igazán élveztem néha nehéz szavakkal tarkított meseszövést. Nagyon hálás vagyok a kihívásnak, hogy elolvastam, mert biztos nem került volna a kezembe magamtól.

liapascal>!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Talán ez a könyv volt életem első szépirodalmi könyve. Negyedikes lehettem mikor megtaláltam a könyvespolcon, és velem ez a mű szerettette meg igazán az olvasást. Mindig emlékezni fogok rá úgy, mint első igazi olvasmányomra.

madóri>!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Annyira hihetetlen és elképesztő, groteszk és abszurd.
A főhős pedig egy Münchausen… lám-lám, a nagy mesemondó ilyet is tud.

Bobb>!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Mikor belekezdtem a könyvbe nem gondoltam volna, hogy ennyire meg tud ragadni. Nagyon szerethető mű még szerethetőbb és gyűlölhetőbb szereplőkkel. Ez eddig a kedvenc Jókai regényem.

Hosszu>!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Ajánlom mindenkinek, mint könnyüirodalmat. Nagyon sokat lehet kacagni benne, olyan igazi Jókai humor a nagyából.

Zero_equal_Two>!
Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból

Ez a könyv nekem nagyon tetszett. Ezer /túl írt/ mai fantasy-nél többet ér. :)


Népszerű idézetek

>!

Azt mondta, hogy mikor ellenséggel van dolga az embernek, akkor nem jó imádkozni. Inkább káromkodni kell olyankor. Ő tudott kegyetlen cifrául! Egy szörnyű káromkodásformát annyiszor ismételt előttem, hogy máig sem tudom a fejemből kiverni. Az igazi borzasztó magyar nyelven így hangzik az: „Tarka kutya tarka magasra kutyorodott kacskaringós farka!”

BBetti86 >!

Egy fillér nélkül álltam a világban. És mégsem éreztem magamat szegénynek. Az volt a gondolatom, hogy én egy ma született ember vagyok: senki és semmi.

358. oldal (575-ből)

szuzii>!

– Ne irigyeljük szegény ördögtől ezt a kis mulatságot a kaloda és az akasztófa között. Tudja, komám: „Ma nekem, holnap neked!”

19. oldal

szuzii>!

A másik inconvenientiám a kereskedelmi kamara elnökével történt meg, akinek régóta gutaütött volt mind a két lába, csak két mankóval tudott járni. Ez ellen is volt nekem csalhatatlan szerem. Csakhogy persze nem kellett volna belőle többet egy borsószemnyinél bedörzsölni: én ahelyett tudatlanságomban fél tégellyel felkentem a lábaira, amitől azután azokat úgy meglepte a gyorsaság spiritusa, hogy a tisztes öreg úr kénytelen volt egy időre beszegődni a brandenburgi választófejedelemhez kengyelfutónak, mert járni nem tudott, csak szaladni. S ülni nem volt képes másutt, mint a takács szövőszékén, ahol folyvást rugdalhatott a lábával, s aludni éppen csak egy taposómalomhoz kötözve tudott.

284. oldal

SteelCurtain>!

Annyi igaz, hogy azontúl a testemnek jó dolga volt, s a gyomorban szerencsére
nem lakik lelkiismeret. A has biz azt mondja, hogy száz katona lénungját
megenni jó. Rangom is volt, hadsegédnek híttak, s aki kimondta a titulámat,
mind nevetett hozzá. A feleségemet persze csak akkor láttam, ha asztalhoz
ültünk. Hogy cifrán szeretett öltözni, az nem az én hibám volt. Száz katona
hiányzó mondurjából az is csak kitelik. Néha egy kis zsákmány is akadt, mikor a
kapitányom a környéket körülkalandozta, olyankor új köntös, nyaklánc, kösöntyű
bőven került az asszony számára. A kapitány mindig hozott haza valami
meglepetést.
Egyszer aztán azzal a meglepetéssel jött haza a kapitány, hogy elhagyta valahol
a fejét.
Közel talált menni olyan helyhez, ahol ágyúval lövöldöztek, s összecsapta a
fejét egy bolond vasgalacsinnal, s az okosabb engedett.
– Úgy hozták haza szegényt halva.

Kisanna >!

Megkönnyebbülvén bűneim terhétől én is azt tettem, amit a tékozló fiúk szoktak tenni, hogy a régi adósságaiktól megszabadulva, annál nagyobb igyekezettel látnak utána, hogy újakat csináljanak.
Előre örültem már az estének, amikor a mártírok viselt dolgainak fölolvasására kerül a sor; de nem azért, hogy azokat kövessem, hanem hogy újra eladósítsam magamat a pokolnak.

3. A VAS NYAKRAVALÓ

macs>!

Ez az egész Niemengen mind csupa atyafiság; sógor, koma, keresztapa az egész világ, és amellett iszonyú erkölcsös emberek.
Lehetetlen itt azt valakire bebizonyítani, hogy valami erkölcstelenséget követett el.

Tizedik rész: UXORICIDIUM, I. Secundogenitura

szuzii>!

Föltettem magamban, hogy jól van hát, megbocsátok a feleségemnek, behunyom a fél szememet; de amint kimentem az utcára, mindjárt kész volt a bosszúságom. Minden szemközt jövő megállított, felséges úrnak címezett, s a koronáim után tudakozódott (többesben). Egyik azt kérdezte tőlem, hogy nem volt-e azóta látogatóban nálam a Majmúna tündér? Másik azt mondta, hogy ő is látott már egy gólyát, amelyik egy pólyás gyermeket vitt a csőrében, a levegőben repülve. Ha valahova mentem, s a kalapomat letettem, mikor föl akartam tenni, már ki volt lyukasztva a teteje, s ha kérdeztem, ki tette azt, azt mondták, a saját szarvam lyukasztotta ki. Postán rám küldték levélben a „nyámnyila-oklevelet” (Szimándli diploma). Éjjel odajöttek az ablakom alá, s az egész történetemet elénekelték csúfondáros versekben elejétől végig. S reggelre odafestettek az ajtómra egy embert, aki kakason lovagol.

Dühödt voltam, mint a tigris.

239. oldal

Dün P>!

Regényes történethalmazunknak hőse egy „konstábler”.

(első mondat)

SteelCurtain>!

– De hát mit tegyek akkor ezekkel az elhozott kincsekkel? – kérdém
megszeppenve. – Visszavigyem a „tövislovagok” kolostorába?
– No, akkor tennél még csak nagy bolondot. Hisz azok, amint megtudnák, hogy te
akartad őket elárulni, rögtön befalaztatnának valami zugba: ott aztán várhatnád
a feltámadást.
– De hát mit csináljak akkor?
– Hát fiam, amit elhoztál, az már a tiéd. Vedd úgy, hogy az Isten adta. Te az
ördögtől vetted el. Majd ha kikötünk Hamburgban, én utasítani foglak egy derék,
becsületes emberhez, akinek az a foglalatossága, hogy az ilyetén kincsektől,
amiket jámbor emberek az ördögtől vettek el – amik megtaláltattak, anélkül,
hogy elvesztek volna, s amik kétannyit nyomnak a jámbor ember lelkén, mint a
mérlegen: hát aki az ilyen tehertől meg tudja őket szabadítani, én ismerek
olyan jámbor keresztyént. Ne félj, nem sadduceus: igaz kvakker, aki nem csal –
vasárnap. Meglátod, hogy jámbor cselekedetedet megérdemlett jutalom követendi,
csak az „odavivésben” is olyan okos légy, mint voltál az „elhozásban”. Mert az
a kereskedésnek a titka: okosan hozni és okosan vinni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Miguel de Cervantes: Don Quijote
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Dugonics András: Cserei
Herczeg Ferenc: Huszti Huszt / Férfiszív / Az aranyhegedű
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Rejtő Jenő (P. Howard): A pokol zsoldosai / Az utolsó szó jogán
Alain-René Lesage: Gil Blas
Mikszáth Kálmán: A sipsirica
James Clavell: A sógun