Egy ​az Isten 82 csillagozás

Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten Jókai Mór: Egy az Isten

Hogyan lehet elrekeszteni a valóságos világ parányi részét, és paradicsommá avatni azt? Csakis egy szerető asszony segítségével, akiért keményen megküzdött a férfi. Zboróy Blanka és Adorján Manassé egymásra találásának és szerelmük kialakulásának története ez a regény. Ebbe a történetbe az 1848-as forradalom egyes eseményei is beleférnek, s a múlt századi Torockó életét is bemutatja az író. Sorozatunk újabb kötete azt bizonyítja, amit sajnos gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni: történelmünk tényleg „vérzivataros” volt, de a magyar irodalom pontosan ezt a hosszú küzdelmet ábrázolva teremtette meg a maga időtálló értékeit. Gondoljon hát arra a nyájas Olvasó, hogy szöveg van előtte, szép, ízes, romantikus regény, egyenes tartású mondatok. Jókai Mór tollából, akinek művei könnyen megtalálják közönségüket: barátságosak és ibolyaszeműek, mint az a gyermeki felnőtt, aki írta őket.

Eredeti megjelenés éve: 1877

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Történelmi regények Kriterion · Jókai Mór válogatott művei Kossuth · Jókai Mór összes művei Unikornis

>!
Kossuth, Budapest, 2009
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630960175
>!
Kossuth, Budapest, 2009
206 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630960168
>!
Mentor, Marosvásárhely, 2008
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789735993139

12 további kiadás


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Adorján Manassé · Adorján Áron · Adorján Anna · Dormándyné · Zboróy Blanka · Zenóbia Ciprianu · Zimándy Gábor

Helyszínek népszerűség szerint

Róma · Tordai-hasadék · Abrudbánya · Colosseum · Torockó


Kedvencelte 19

Most olvassa 5

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Amennyire korábban, diákként is tartottam Jókai regényeitől – köztudottan nem spórolt ő a latin és francia kifejezésekkel –, féltem nyelvezetétől, újabban éppen ezek vonzanak, ezek teszik igazán tartalmassá, élvezetessé számomra műveit. Sosem késő elkezdeni, bepótolva a „lemaradást”!
Ez az igencsak terjedelmes regénye sem jelentett csalódást, sőt! Egy igazi lendületes, kalandos, cselekményben ugyancsak bővelkedő művet alkotott 1877-ben.
Alaptörténete már-már meseszerű, mindannyiunk számára ismert: világszép hercegkisasszony, Zboróy Blanka szomorú házassága a zsarnok Cagliari herceggel, akitől válni szeretne, megpillantja Adorján Manassé-t, szerelem szövődik kettejük között, ám különböző megpróbáltatások elé állítja őket a sors: hercegkisasszonyt kastélyban tartják fogva, Zimándy ügyvéd úr sem tud hathatósan fellépni sem a válása, sem fogva tartásával szemben. Vannak persze gonoszak is a történetben, maga Cagliari herceg, Vajdár Benjamin, és a cselszövő, hisztérikus Cyrene márkinő személyében testet öltve.
Zboróy Blanka hercegnő sorsa hűen tükrözi az akkori, önmaguk feletti önrendelkezési jogot teljesen mellőző női sorsot, kiszolgáltatott életet. Megbélyegzés, kirekesztés várt az elváltakra – már amennyiben egyáltalán sikerült házasságot felbontatni, a Szentszék szigora komoly akadálynak bizonyult e téren.
A cselekmény lendületes, magával ragadó, fordulatos és izgalmakban bővelkedő – Jókaitól megszokott rejtett kijáratok, többfunkciós kandalló, elfordítható kád teszik rejtelmesebbé a történetet – megspékelve az írótól megszokott ízes, régies, sokszor igencsak humoros magyar kifejezésekkel, s persze franciával, latinnal egyaránt, ami még színesebbé tette az olvasmányt.
Külön kiemelném a csodálatos helyszínábrázolást, tájleírást, melyekből nem volt kevés a 900 oldalon, hiszen több országon, városon, helyszínen vonultatja fel és át a történetet Jókai. Róma, Bécs, Erdélyben főként Torockó olyan elevenen tárult elém a könyv lapjain keresztül, hogy kedvem lett volna egyből repülőre ülni és Rómába utazni. Véletlen egybeesés, hogy éppen Nagyhéten került sor erre a regényre, és pont ezt kísérhetjük végig a római események során a könyvben is. Egyházi ceremóniák, hagyományok, szokások, a Vatikán, Sixtus-kápolna mind megjelenik, megelevenedik a lapokon,
történelmi eseményként még a Solferinoi csata is érdekességként.
Egy kissé azonban éppen a csatajeleneteket tartottam soknak, elnyújtottnak, feleslegesen részletesnek.
Élmény volt megismerkedni az unitárius egyház alaphitével, az egyisten-hittel, képviselőivel, szokásaival; külön színfoltja a regénynek az Erdélyben, Torockón játszódó regényrészek, az egyszerű, tiszta szívű, lelkű emberek által megjelenítve.
Ismét élményt nyújtott Jókait olvasni, igazán veretes művet alkotott ezzel a regényével is.

24 hozzászólás
dwistvan P>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Székely hazaszeretet, sok történelmi esemény, szép székely tájleírás, hagyományok és emberség. Ebből a könyvből is lehet tartást és helyes gondolkodást tanulni. A régi nyelvezetet mindig élvezem. Részleteiben néha aprólékos, hol izgalmas, hol állni látszék a történet, de összességében szépen kibontakozik a család élete.

kellyolvas P>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Miért vagyok rabja a történetnek? Elsősorban Jókai hangja miatt, ami annyira sajátos, időnként bő lére eresztett magyarázatokkal, de teljesen hitelesen illeszti bele a valódi történelmi helyzetekbe a cselekményt. A szöveg régies, időnként olyan szavak is szerepelnek, amihez elő kéne venni a latin szótárt, de egyben varázslatos a hangzása egy mai olvasónak. Szerettem a botanikai és a gasztronómiai ízes megjegyzéseit, hogy a tájleírásokról már ne is beszéljek. Annyira jól ért a szerető szívekhez, imádom azokat az apróságokat amit megenged a szereplőknek ebben a korban: egy-egy gondolat, egy apró érintés már hatalmas jelentőséggel bír. Olyan jeleneteket vésett a szívembe, amiből sok éven át építkeztem, és a számtalan újraolvasásom tárgyai a mai napig. Igen, vannak kedvenc részek, főleg a regény első feléből, a küzdelmesebb időkből, amit sokszor újraolvasok és persze millió kedvenc mondatom is van, ami szállóigévé vált a fejemben.
A karakterek ebben a regényben is kicsit idealizáltak, a főszereplők nagyon jók, nagyon szépek, és megingathatatlanok. Az ellenségek menthetetlenül rosszak, meg is kapják méltó büntetésüket. Egyszerűen jólesik azt gondolni, hogy tényleg voltak ilyen emberek, ilyen jellemek, volt egy ilyen kor, amikor léteztek ennyire tiszta szerelmek, amikor annyira tisztelték a nőket, hogy ma már ez a hihetetlen kategória.
A cselekmény lendületes, engem az első oldaltól magával ragadott. A regényre oly jellemző kettősség a történetvezetésben is megjelenik, az első rész lényegében Blanka és Manassé szerelmének kibontakozása, valós történelmi eseményekkel, amiknek a páratlan római környezet adja a díszletet.
Érdekesek voltak a katolikus vallással kapcsolatos események leírásai, az egész rendszer, a válóperek egyházjogi kérdései.
A regény második része mindennek az ellentéte, Erdélyben eltűnnek a gazdag díszletek, az intrikák és egyéb főúri szórakozások. Felváltja ezeket a legcsodásabb emberiesség, a testvéri szeretet. Nekem ez volt a második rész legfőbb üzenete, amiről csak felsőfokban tudok beszélni, sűrű könnyek között. A többi csak ezután kerülhet szóba, megmenteni az otthont, a falut, Torockót, békét kötni az ellenséggel, majd elmenni öt évre katonának, mindezt túlélni, csak úgy lehet, ha a hiten túl rendelkezel még egy csodával, testvérekkel, akikre minden körülmények között számíthatsz és akik elvesztése fájóbb bárminél.
Csodás karaktereket alkotott ebben a regényében is Jókai. Az olvasás után nem hiszem, hogy bárki el tudná felejteni Zenóbia keménységét, Áron bátya humorát, vagy épp a szép márkinő cselszövéseit és sorolhatnám tovább.
Mivel lehet rávenni ma a fiatalokat, hogy Jókait olvassanak? Semmivel. Esélye sincs. Nem tudom megváltani a világot, tisztában vagyok vele, hogy a vérbeli könyvmolyokon kívül mások nem fogják a kezükbe venni. Sajnos nem élik át ezt az élményt, de egyszer talán, ha öregebbek lesznek, vagy mittudomén. Majd egyszer.

korkata>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Igazi romantikus regény, Nagyon élveztem. Igazi Jókais. Leginkább a Rómában játszódó jelenetek tetszettek. Kedvem lett volna ott lenni. Sétálni a római utcákban, a palotákat nézegetni. Ugyanilyen hatással volt rám az erdélyi rész is. Gyönyörű hely lehet.
Fordulatos a regény. Sokat izgultam rajta. Közben kaptam egy kis történelmi leckét is. Ez még érdekesebbé tette. Természetesen a szerelmi szál sem maradhatott ki a regényből.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

2 hozzászólás
Lynn>!
Jókai Mór: Egy az Isten

„A szokott, triviális történet” – kezdi Jókai. Hát persze…

Érdekes kapcsolatom van ezzel a regénnyel: évekkel ezelőtt akadtam rá egy pesti antikváriumban, és mivel nem ismertem a történetet, a cím alapján döntöttem – jön velem haza. Elolvastam, nagyon tetszett, az egyik kedvenc Jókai regényem lett. Aztán költözéskor eltűnt, megvettem még egyszer, ugyanott, csak már nem a szép arany-bordó kötésben, hanem a hétköznapibb szürkében (de így legalább nem lóg ki a többi Jókai regény közül), és a régi példány is meglett anyósnál…. A mostani könyvet, hiába adták ki 1970-ben, én olvastam először, látni lehetett a lapokon, volt, ahol össze is voltak ragadva. Az már csak a legvégén derült ki, hogy 25 oldal hiányzik belőle, a 2. kötet utolsó pár fejezete. Nem gond, megvan e-bookban, elolvasom úgy. Mondhatni sok mindenen mentünk keresztül ezzel a regénnyel.

A történetre már nem teljesen emlékeztem, de arra igen, hogy épp az előtt olvastam, hogy életemben először Erdélybe mentem volna. Pont arra a tájékra, ahol a regény is játszódik, így még különösebb helyet foglal el az olvasmányaim között.

Van ebben a regényben minden. Szerelem, ámítás, megcsalás, természeti csodák (északi fény Rómában, kétszer felkelő nap, különleges növények), a Vatikán és Erdély ismerete járt Jókai a Vatikában? úgy írja le, mintha ismerné, nagy mulatságok és nyers vegánok, titkos ajtók és menekülési útvonalak, hullámzó emberi sorsok, nagy szerelmek és egy olyan embercsoport, ahol tényleg csak egyszer szeretnek… úgy, hogy közben a története az európai történelembe is illeszkedik, hiszen épp a XIX. század közepén járunk.

Engedelmes olvasója voltam: szerettem, akit szeretni kellett, megvetettem, akit megvetni kellett, bááár, azért a végére sok lett nekem Manassé és Blanka (nomen est omen…) jósága, de végül csak győzött a jó, az ármánykodók pedig ki így, ki úgy meglakoltak.

>!
Akadémiai, Budapest, 1970
694 oldal · keménytáblás
2 hozzászólás
clyme>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Megszokott módon, egy újabb gyönyörű írás Jókai Mórtól. Megint félve kezdtem neki, de ismét rá kellett arra jönnöm, hogy Jókaiban nem igazán lehet csalódni.
A kicsit meseszerű alapötletből, egy egész komoly regénnyé nőtte ki magát. Mind a szereplők jelleme, mind az akkori történelmi helyzet igen szépen ki lett rajzolva. Viszont én úgy éreztem, hogy nagy különbség volt az első rész, és azok között a részek között, amik Olaszországon kívül történtek. Lehet, hogy ezzel is egyfajta kontrasztot akart húzni a kettő közé, de én úgy érzem, hogy kissé másképp íródtak. Az eleje valamilyen szinten élvezetesebb volt, mint a vége, de lehet, hogy ez csak a nagy oldalszámnak köszönhető.
Annak ellenére, hogy rengeteg régi és idegen szó szerepel a műben, egyáltalán nem tud kizökkenteni, mivel Jókai stílusa és leírásai annyira magával ragadóak. Bár rengeteg benne a fiktív elem, mégis a vallási, történelmi oldalát nézve meglepően nagy ismeretanyagot kapunk kézhez.
A legszebb az egészben az, hogy a regénynek szinte nincsenek is hibái, hiszen abban a pillanatban, hogy Jókai elkezd mesélni, a való világ teljesen eltűnik. :)

Gabriella_Balkó>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Tipikus Jókainak mondhatnám, terjedelmes, tele idegen szavakkal (nekem nem volt kedvem mindig a könyv végére lapozni a „szótárhoz"), tájleírással, triviális történettel – ahogy ő írja a regény első mondataiban: "A szokott triviális történet. Az ideál, a szép hölgy nagy veszélybe keveredik, s abból őt a másik ideál, a hős kiszabadítja; azután a hála érzetéből kifejlődik a szerelem, végül egymáséi lesznek, s az emberi lehetőség határáig boldogok.”
Valahogy így. És egy teljesen idealizált történet. A szerelmespár persze nem lehet csak úgy egyszerűen az egymásé, ahhoz sok veszélyen kell átmenniük, ebben az esetben még egy fél kontinensen is.
Zboróy Blanka, a női főszereplő, hamvas ifjú hölgy, akit tulajdonképpen a gonosz markából ment ki a szerelme. Nem tudna senkinek sem ártani, maga a megtestesült ártatlanság, mindenki kedveli.
Adorján Manassé, a férfi főszereplő, egy, az isteni igazságban (vigyázz, szójáték! :D) hívő fiatalember, családja támasza, jártas a jogtudományban, politikában, festőművészetben, bányamesterségben, vallása miatt embert nem öl, ereje felér vagy öt emberével, maga a megtestesült Adonisz.
Már a könyv első lapjain sejtheti az olvasó, hogy ők márpedig egymáséi lesznek, de hogy mi minden fog itt 600 oldalon keresztül történni, hát azt nem.
A gonosz a megtestesült gonosz, minden hájjal megkent, és sajnos itt nem nyeri el a méltó büntetését (bár ugye nézőpont kérdése). A paloták tele vannak titkos ajtókkal, rejtekutakkal (Dumasra emlékeztetett), valakik nagyon ügyesen keverik a kártyákat.
Nem volt ez amúgy rossz, csak kicsit terjedelmes volt, meg túlidealizált. De Manassé felkerült a hősi piedesztálomra. :) ♥
Érdekes volt olvasni (így a karanténhúsvét után) a vatikáni húsvéti szertartásokról, majd pedig Erdélyről, Torockóról, a magyar ortodox zsidókról és az unitárius vallásról. Ennek jobban utána kellene néznem.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1960
640 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Keserü Ilona
Dénes_Gabriella>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Érdekes szempontból láttatja Jókai Mór az 1848-as szabadságharcokat. Az olasz fölkelésbe is betekinthetünk, de ott csupa nemtelen cselekedet és céltalan hőzöngés, amit látunk. A magyart ugyan szóval nem dicséri, de egyáltalán nem tünteti föl rossz színben azt. Bezzeg, a románok (és szerbek) kapnak hideget-meleget, az előbbiek pluszban megkapják Torockószentgyörgy várának felgyújtását is, ámbátor azt legutóbb 1704-ben gyújtották föl az osztrák karhatalom képviselői. A románokról általában elég rossz képet fest a szerző, egyetlen kivétel tán Zenóbia, de neki meg más a motivációja arra, hogy „jó” legyen.
Az unitárius vallás „főszereplésével” nem tudom, íródott-e még regény. Pláne a romantika (korstílus) jegyében… Az ötlet igen tetszik.
Jókai helyszíni tapasztalatok alapján írta meg regényét. 1876. augusztus 6-án és 7-én fordult meg Torockón, a regény egy évvel később jelent meg. Korabeli hírlapokból tudjuk, 1875 novemberében már tudható volt, készül az Egy az Isten, akkor még a terv az volt, hogy az unitárius vallás küzdelmeit ecseteli írásában. Ez azonban megváltozott, s bár a könyvben az unitarizmus megjelenik, katolikus illetve székely szombatos polémiát is rögtönzött a szerző, a „főszereplő” mégiscsak a Zboróy Blanka és Adorján Manassé történetén át megnyíló társadalmi és ipari helyzetrajz, torockói néprajz, illetve a ’48-49-es események köre. A regényben sok minden visszaköszön Orbán Balázs Székelyföld leírásából, illetve elég részletesen megőrizték Jókai merre haladt és mit csinált, kivel beszélt Torockón – a feljegyzések tanúsága szerint többek között a regény Lányi cigányával találkozott, és épp olyan összetákolt hangszeren játszott prímán, mint a műben.
Zboróy Blanka karaktere idegesítő, „tökéletes” – oda idomul, ahova kell. Nem egészen értettem, miért is nem válhatott el, ha jól értem Jókai rengeteg célzását, akkor kánonjogilag egyáltalán nem jött létre a házassága, és ez a kitétel tudtommal már abban a korban is aktív volt. No, mindegy… kellő motivációt kapott a római rész.
Adorján Manassé mindent tud, mindent csinál, mindenhez ért, bármihez fog, sikeres…
A tordai-hasadéki tablók pedig egész izgalmasak voltak – az tetszett a leginkább.

Emmus>!
Jókai Mór: Egy az Isten

Csodaszép történet, gyönyörű tájleírásokkal átitatva.

nagybettina P>!
Jókai Mór: Egy az Isten

„A szokott triviális történet.”
Sejtettem, hogy Jókai triviálisa mégsem lesz olyan triviális. Vagy mégis az volt? Mindenesetre olyan történetet kerekített, hogy csak arra tudtam gondolni, nem bánnám, ha belecsöppennék ezekbe a közkeletű helyzetekbe. Mert Jókai olyan szépen bánik a szavakkal. Olyan szépen ábrázol. Hol lassú folyó módjára csendesen folydogálok én is a mederben, hol pedig elragad az áradat. Mindenféle jellem képviselteti magát, s nagyon érdekes, ahogy ezek találkoznak a másikkal, keresztezik egymást vagy összefonódnak, de végül úgyis beteljesedik, aminek be kell. Az intrikán igenis felülkerekednek a tisztaszívű, igaz emberek. Ebben a regényben pedig bőven akad ilyen. Torockó pedig maga a szeretet.


Népszerű idézetek

Tímea_Máté>!

Ember vagyok és férfi. Meg tudnám önt védelmezni az egész világ ellen; de saját magam ellen nem. Én önt szeretem. Ha ön velem jön, a kárhozatba jön. Mert én nem vagyok sem szent, sem angyal! Ember vagyok- és rossz.

Habók P>!

Gyönyörű is az az Olaszország! Az ember elvesztette a paradicsomot, s akkor azt mondta az Istennek: „Már most csináljunk ketten együtt egy másodikat!”. S csinálták Olaszországot.

6. fejezet

3 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!

– Nem jól cselekedtem. Bosszút kellett volna állanom. A bosszúállás emberi jog!
– A bosszúállás istenek bűne, állatok erénye. A megtörtént rosszat jóvá nem teszi. Ez különít el engem és maroknyi híveimet az egész világtól. A háború: bosszúállás. A párbaj: bosszúállás. A halálítélet: bosszúállás. A forradalom: bosszúállás.
Akik azt állítják magukról, hogy Jézus követői, nem emlékeznek arra, hogy ő a keresztfán azt mondá gyilkosaira: Bocsáss meg nekik, atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek!
Ezt Jézus mondta, az ember; de Jézus az Isten Fölméne mennyekbe, s onnan leszen eljövendő ítélni eleveneket és halottakat! – s ez a bosszúállás.

213. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Ami hiánya van a művemnek, azt egyéni ihletettségem rovására kérem számítani, aminek korlátoltságát én magam legjobban elismerem.
Budapest, 1877. május 12.

A szerző

863. oldal

julicsenge IP>!

– Önt is érdekli ez az ember? – kerdezé a hercegnő.
– Igen. Én félek tőle.
– Ön fél?
– Félek, hogy egyszer megölöm.

Kapcsolódó szócikkek: Adorján Manassé · Vajdár Benjámin · Zboróy Blanka
julicsenge IP>!

(…) ahonnan én jövök, ott az emberek csak egyszer szeretnek…

Kapcsolódó szócikkek: Adorján Manassé · Torockó
julicsenge IP>!

– (…) Utazó hölgyeket azzal kötelezi le a férfiember legjobban, ha elpárolog közülük.

Kapcsolódó szócikkek: Adorján Manassé
julicsenge IP>!

– Aki boldog, az nem tud félni! Lám, én a madár felrebbenésétől is megijedek.

Kapcsolódó szócikkek: Zenóbia Ciprianu
2 hozzászólás
Habók P>!

…aki tűzzel játszik, nem felejtse, hogy a szél nagy úr!

julicsenge IP>!

– Jer, és írd alá te is a levelünket.
– Este van. Nem látok.
– Hozunk pápaszemet.
– Akkor inkább látok.

Kapcsolódó szócikkek: Adorján Anna · Adorján Áron · Zboróy Blanka

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok
Victor Hugo: A nyomorultak
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Elliot György: A raveloei takács
Charlotte Brontë: Shirley
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös / Az eladó birtok
Mikszáth Kálmán: Gavallérok / A szelistyei asszonyok
Michael Ondaatje: Az angol beteg