Dekameron 5 csillagozás

    A kis magányos tér virágoskertté volt alakítva, melyen rendes csoportokban szentgyörgy-virág, csengő jáczint, pompás tulipán nyílt és a virágoskert felett, mint egy óriási ernyő terjeszté ki roppant zöld sátorát egy terebélyes hársfa, sokkal zöldebb, sokkal bujább, mint az erdő minden fája; héja sima, egy mohaszál, egy rozsdapetty sem látszik rajta, csak a közepére vésve tünik elő a nemzet czímere azon, alább egy szív közepében az M és R betűk.
    A kis virágágyak puszpáng bokrokkal voltak bekerítve, a fa alatt gyepágy volt rakva, melynek vékony lombos füve szebb volt bárminő szőnyegnél.
    Tehát a gyermekábránddal elültetett fa megnőtt nagyra, s a mint nőtt, úgy emelkedett Mátyás mindig felebb, fel a trónra és még annál is felebb: a hír emlékébe, és még annál is felebb: a nemzet szívébe.
    Ott látszott a magasból pompás Budavára, a királyi palota hegyes kúpjaival, a nyolczszegű torony, az áthidalt Dunán túl népesedő Pest, a hosszú egyenes útak szétnyúltak a síkon Vácz, Czinkota, Kerepes, Soroksár felé; magas úri lakok, hosszú fehér tanyák látszottak elszórva az istenáldott rónán, s az ősfolyam kék tükrén ezüst barázdákat húztak a fel s alá kelő nehéz hajók; – boldogság, jólét, ragyogás terjedt el az egész országon: – a hogy ő azt gyermekésszel kimondá:
     «Majd meglátod!»

277-278. oldal, Mátyás király fája (Révai, 1894)

Hire fvtamodeec azonban emez esetnec az orzaagban, eess sokan walaanac, a kik ebben nagion meghbotraankozaanac wala, eess weegteere az grooff Sewteeth Peeter vramat ew kegielmeet tewrweenibe hivataac wala; az holott hogi felelne megh: michoda dologh leegien az, hogi ew maar most keet rendbeeli feleseeghnec lewwe hiwseeges hitwestaarsaawaa.

79. oldal, II. rész - AZ GROFF SEWTEETH PETER KEETH HITWESSE (Igaz tewrteeneth) (Révai, 1894)

Az ifjú asszonyság sohasem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül, akit különben nincs is miért öreg grófnak neveznünk, mert mindössze három esztendeje, hogy gróf.

A vén sas

Ez a czím azonban csak a külvárosok delnőit illeté, mert a várban, meg a királyi negyedben jobbára ősrégi családok laktak, vagy újabb nemes indigenák, a kiknél még meg volt az a hagyományos szokás, hogy a lyánka ártatlanságát s a feleség erényét a férfiak nagyrabecsüljék; ezért azokról keveset lehetett beszélni. Az olyan asszony, ki férjéhez hű, csak “egyszer szép” nem “százszorszép”.

Százszorszépek

Szokás vala pedig, hogy az újan választott birót mindig a temetőkertben avassák be az ő hivatalába; a holott az emberi elmét legkevesbé háborgatják a világi hivalkodásnak gondjai; sőt annál inkább figyelmeztetik a körül domborodó sirhalmok, hogy egyedül az igazság és jó cselekedet maradandó a földön, más minden elmulik és porrá lészen.

A kassai bíró

Eredj fiam, arravaló vagy már, tekints széllyel a városban: keress magadnak egy hozzád illő feleséget; ne nézz vagyonra, gazdagságra, mint inkább jó szivre és tiszta lélekre; ezt a kettőt minden ember maga hozza a házhoz, a többit az Isten adja.

A kassai bíró